← Magyarország

Pf.20049/2010/7 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla

  1. Pf. 20.049/2010/
  2. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla, pártfogó ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Kurucz Mihály ( 1053 Budapest, Egyetem tér 1-
  3. ) ügyvéd által képviselt Monori Körzeti Földhivatal ( 2200 Monor, Nemzetőr u.
  4. ) alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Pest Megyei Bíróság
  5. október
  6. napján kelt
  7. P. 21.836/2009/
  8. számú ítélete ellen a felperes
  9. december
  10. napján
  11. sorszámon előterjesztett és
  12. február
  13. napján Pf.
  14. sorszámon pontosított fellebbezése folytán tárgyaláson kívül - meghozta a következő Ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott rendelkezéseit nem érinti, fellebbezett rendelkezését részben megváltoztatja, és alperesnek fizetendő perköltség összegét 40.000 ( negyvenezer ) forint + áfa összegre leszállítja. A pártfogó ügyvéd díját és a fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás: A felperes
  15. április
  16. napján előterjesztett keresetlevelében a gy-i 761/2 hrsz-ú ingatlan tekintetében a perfeljegyzés törlését megalapozó okiratok kiadására továbbá 6.500.000 Ft kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A keresetlevelében illetékmentesség, ennek hiányában illetékfeljegyzési jog engedélyezését kérte. A kereset szerint a tulajdonjoga érvényesítésével kapcsolatosan a bíróság kétszer rendelte el a perindítás tényének ingatlannyilvántartási feljegyzését, de mind a két esetben - felperes számára megmagyarázhatatlan okból - az alperes a perfeljegyzés tényét törölte. Az elsőfokú bíróság
  17. április
  18. napján meghozott 2-II. sorszámú végzésével a felperesnek a Pp.
  19. §

(1)bekezdés a) pontja alapján illetékmentességet engedélyezett. Az alperes a kereset elutasítását kérte perköltségigény érvényesítése mellett. A képviseletét ellátó ügyvéd munkadíját az „általános szabályok” szerint kérte megállapítani azzal, hogy általános forgalmi adó alanya. Hivatkozott arra, hogy időközben - a keresetlevél előterjesztését követően - a felperes ½ arányú tulajdonjogát a keresetben írt ingatlanra jogerős bíróság határozat alapján bejegyezte. Állította, hogy a korábbiakban a perindítás tényének feljegyzése majd törlése mindig megkeresésen és jogerős bírósági határozatokon alapult. A Pest Megyei Bíróság 2009. október 15. napján meghozott 12. P. 21.836/2009/4. számú ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 100.000 Ft perköltséget. Kimondta, hogy a felperes illetékmentessége folytán le nem rótt 390.000 Ft illetéket az állam viseli. Ítéletének a másodfokú eljárás számára releváns rendelkezése szerint a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte a felperest az alperes javára perköltség megfizetésére, ami a 32/2003. ( VIII. 22. ) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés a) pontja alapján megállapított ügyvédi munkadíjból állt azzal, hogy a munkadíj 20.000 Ft általános forgalmi adót tartalmaz. A le nem rótt illeték viseléséről szóló rendelkezését az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény ( Itv. ) 74. §
(3)bekezdésével, a Pp. 84. §
(1)bekezdés a) pontjával, a 6/
  1. ( VI.
  2. ) IM rendelet
  3. §-ával indokolta. A felperes joghatályos - jogi képviselő által előterjesztett - fellebbezésében elsődlegesen az alperes javára megítélt perköltség alóli mentesítését kérte, másodlagosan annak 10.000 Ft-ra történő leszállítását kérte. Előadta, hogy a felperes anyagai helyzetére tekintettel teljes személyes költségmentességben részesült. Egzisztenciális helyzete nem teszi lehetővé az elsőfokú bíróság által megítélt perköltség megfizetését. A perben a bíróság egy rövid tárgyalást tartott. A 100.000 Ft-ban megállapított ügyvédi munkadíj eltúlzott, nem áll arányban a végzett munkával és az ügy bonyolultságával. Az alperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő. A másodfokú bíróság a Pp. 256/A. §
(1)bekezdés b) pontja alapján a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálta el. A felperes fellebbezése a következők szerint részben alapos. A felperes fellebbezése kizárólag az alperes perbeli képviseletére megállapított díjat támadta. A másodfokú bíróság szerint az elsőfokú ítéletben megállapított ügyvédi munkadíj a 32/2003. ( VIII. 22. ) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés a) pontja által meghatározott keretek között maradt. E §
(6)bekezdése azonban a bíróság számára lehetővé teszi a mérséklést, ha jogszabály által számítható díj nem áll arányban a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységgel. Az alperes képviselője előkészítő iratot, írásbeli ellenkérelmet nem terjesztett elő, a kereset szerint releváns iratokat ( perindítás tényének feljegyzése illetve a feljegyzés törlése tárgyában meghozott bírósági végzéseket nem csatolta ), az egyetlen általa benyújtott irat a perindítás hatályának beállta után meghozott határozata volt. A jogi képviselő egy, mindösszesen 80 perc tartamú tárgyaláson volt jelen, és ekkor adta elő érdemi ellenkérelmét. A másodfokú bíróság mindezek alapján úgy ítélte meg, hogy az elsőfokú bíróság által meghatározott munkadíj további mérséklése indokolt, és ennek alapján azt 40.000 Ft-ra leszállította. A másodfokú bíróság ítélete a Pp. 253. §
(2)bekezdésén alapult. Az alperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő, ezáltal megtérítésre alapul szolgáló képviseleti tevékenységet nem fejtett ki, javára a fellebbezési szakra vonatkozó perköltség megállapítását a másodfokú bíróság mellőzte. Az illeték megfizetésére vonatkozóan a felperes számára engedélyezett részleges költségmentesség folytán a fellebbezési eljárás illetékét az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 74. §
(3)bekezdése szerint alkalmazandó 6/
  1. ( VI.
  2. ) IM. rendelet
  3. §
(1)bekezdése és
  1. §-a értelmében az állam viseli. A pártfogó ügyvéd díjára vonatkozó rendelkezés a Pp.
  2. §
(2)bekezdésén alapult. Budapest,
  1. április
  2. Dr. Tölg-Molnár László s.k. a tanács elnöke Dr. Madarász Anna sk. előadó bíró A kiadmány hiteléül: Dr. Hőbl Katalin sk. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.