Bfv.1151/2009/6 – Kúria

(1)bekezdés b) pontja szerinti, felbújtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében, 3 rendbeli, a Btk. 274. §

(1)bekezdés c) pontja szerinti, felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében, a Btk.

1. §-a szerinti, felbujtóként, folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében, valamint a Btk.
2. §

(1)bekezdés b) pontja szerinti, felbujtóként elkövetett bűnpártolás vétségében. Ezért halmazati büntetésül egy év hat hónapi börtönbüntetésre és két évi közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható; egyben megállapította, hogy a terhelt visszaeső. Az ítéleti tényállás lényege a következő: A II.r. terheltet a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság a Legfelsőbb Bíróság 1.Bkf.22/2005/

1. számú határozatával
2. május
3. napján jogerőre emelkedett ítéletével orgazdaság bűntette miatt egy év tíz hónapi börtönbüntetésre és három évi közügyektől eltiltásra ítélte. Ezért a Bács-Kiskun Megyei Bíróság Büntetés-végrehajtási Csoportja felhívta, hogy büntetésének letöltése végett
4. augusztus
5. napján jelentkezzen a Bács-Kiskun Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetben. A II. r. terhelt azonban rábírta az ügy I. r. terheltjét, hogy helyette töltse le a büntetést, aki így a felhívásban szereplő időpontban meg is jelent a büntetés-végrehajtási intézetben. Itt társa személyi adatait diktálta be, és magát a II. r. terhelt nevére kiállított személyi igazolvánnyal igazolta, átadva társa lakcím-kártyáját és társadalombiztosítási kártyáját is. A II. rendű terhelt adatait - mint befogadottét - ily módon rögzítették a BácsKiskun Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetben a Büntetésvégrehajtás Országos Parancsnoksága által vezetett központi számítógépes - nyilvántartás adatai között, emellett az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium Központi Adatfeldolgozó és Nyilvántartó Hivatalának nyilvántartásában is azzal, hogy büntetését megkezdte. Befogadásakor az I.r. terhelt által birtokolt közokiratok és készpénz átvételéről, majd az intézetből történő elbocsátásakor ugyanezek átadásáról ún. értékszelvényt állítottak ki, amelyeken az I. r. terhelt II. r. terhelt nevét írta alá. Kiállított a bv. intézet a II. rendű terhelt nevére egy igazolványt is, amelyre az ideiglenes eltávozáskor volt szükség. Ezen túl az I. r. terhelt a fogvatartása során az általa előterjesztett négy kérelmet, továbbá hat, a látogatások kapcsán kiállított okiratot, és egy eltávozási engedélyt ugyancsak a II. r. terhelt nevét használva írt alá. Az első fokú határozat ellen az ügyész a II. r. terhelt terhére a büntetés súlyosítása, a II. r. terhelt az ellene emelt vád alóli felmentése, míg védője részben a terhelt felmentése, részben - a minősítést is támadva - a büntetés enyhítése érdekében jelentettek be fellebbezés. A Bács-Kiskun Megyei Bíróság a
6. június
7. napján kelt 1.Bf.330/2007/
8. számú ítéletével az első fokú határozatot felülbírálta, és azt megváltoztatta; a II. r. terhelt terhére is megállapított és az első fokú ítélet által 1 rb., a Btk.
9. §

(1)bekezdés b) pontja szerint minősített - a személyi igazolvánnyal, lakcímkártyával és társadalombiztosítási kártyával összefüggő bűncselekményeket 3 rb., a Btk. 274. §

(1)bekezdés b) pont III. fordulat szerinti közokirat-hamisítás bűntettének minősítette, amelyeket a II. r. terhelt felbujtóként követett el; egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyta. -.-.-.-.A jogerős határozatok ellen a terhelt védői felülvizsgálati indítványt nyújtottak be, annak jogalapját írásbeli beadványaikban azonban nem jelölték meg. Az indítványozók szerint az eljárt bíróságok tévesen minősítették a terhelt cselekményeit. Miután a II. r. terhelt egyetlen célja az volt, hogy a vele szemben kiszabott szabadságvesztést ne kelljen letöltenie, álláspontjuk szerint erre nem volt más módja, minthogy iratait társa rendelkezésére bocsássa, így azok átadása csupán az intellektuális közokirat-hamisítás eszközcselekménye volt; azaz e cselekmények halmazata csupán látszólagos. Megítélésük szerint emellett tévesen állapították meg a bíróságok a terhelt bűnösségét bűnpártolás vétségében is, miután a cselekmény motívuma ugyanaz volt, mint az intellektuális közokirat-hamisításé, így a kétszeres értékelés tilalmára tekintettel azok csupán látszólagos halmazatot alkothatnak. Az indítvány szerint emellett a büntetés végrehajtása során az I. r. terhelt által a II. rendű terheltként aláírt magánokiratok ugyancsak nem értékelhetőek külön a II. r. terhelt terhére, miután csak akkor volt módja a büntetés alól mentesülni, ha társa mindvégig, mint II. rendű terhelt szerepel a büntetés-végrehajtási intézetben. Így ezek is csupán eszközcselekmények voltak, amelyeket a célcselekmény - azaz az intellektuális közokirat-hamisítás elnyelt. Ezért a védők indítványozták, hogy a Legfelsőbb Bíróság változtassa meg a megtámadott határozatokat, a II. r. terhelt valamennyi, közokirat-hamisítás bűntetteként értékelt cselekményét minősítse 1 rendbeli intellektuális - azaz a Btk. 274. §

(1)bekezdés c) pontja szerinti közokirat-hamisítás bűntettének, a bűnpártolás vétségének és a folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségének a vádja alól mentse fel, és a megváltozott minősítésre és a halmazat mellőzésére tekintettel lényegesen enyhítse a kiszabott büntetést. A legfőbb ügyész a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta. A Legfelsőbb Bíróság 2/

1. BJE számú jogegységi határozatára utalva kifejtette: ha az elkövető a személyazonosságának igazolására más nevére szóló valódi közokiratot használ fel, és az ennek megfelelő adat kerül az ügyben eljáró hatóság által készített közokiratba, az intellektuális közokirat-hamisítás mellett a Btk.
2. §

(1)bekezdés b) pontja szerinti közokirat-hamisítás is megvalósul. Ezen túl a közokirat-hamisítás a közrendet, ezen belül a közbizalmat sérti, míg a bűnpártolás az igazságszolgáltatás rendjét. Így a terhelt terhére megállapított, közokirathamisításként és bűnpártolásként értékelt bűncselekmények halmaza valódi. A magánokirat-hamisításként értékelt bűncselekmény esetében álláspontja szerint a folytatólagosság egységében valóban szerepelnek olyan cselekmények - az értékszelvények, értesítések -, amelyeknek valós adatokkal való kitöltése mellett az I. r. terhelt leleplezte volna magát. Azonban a kérelmi lapok, az eltávozások kérvényezése, az eltávozási engedélyek aláírása nem volt szükségszerű velejárója a többi bűncselekménynek, és miután ezek önmagukban is megalapozzák a magánokirat-hamisítás vétségének folytatólagosan elkövetettkénti minősítését, a jogerős ítélet szerinti minősítést ez nem befolyásolja. Ezért arra tett indítványt, hogy a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatokat hatályukban tartsa fenn. (BF. 3311/2009.) A védők - részben a legfőbb ügyész indítványára is reagálva indítványukat írásban kiegészítve hangsúlyozták, hogy miután a terhelt terhére megállapított közokirat-hamisítási cselekmények jogtárgya azonos, és a 274. §

(1)bekezdés b) pontja szerinti cselekmények eszközcselekményei voltak az intellektuális közokirathamisítás bűntettének, azok az utóbbi bűncselekménnyel csak látszólagos halmazatot alkothatnak. Emellett a személyi bűnpártolás és az intellektuális közokirat-hamisítás halmazata is csak látszólagos lehet az azonos motívumra tekintettel, és így - a konszumpció szabályának megfelelően - a terhelt terhére csak a bűntettként szabályozott közokirat-hamisítás megállapításának lehet helye. Álláspontjuk szerint tévedtek az eljárt bíróságok akkor is, amikor védencük terhére súlyosító körülményként értékelték azt, hogy visszaeső, miután az elbírálás tárgyát alkotó cselekménynek mintegy fogalmi eleme a visszaesés. A nyilvános ülésen az írásbeli indítványokat kiegészítve a felülvizsgálat jogalapját a 416. §

(1)bekezdés

1. a)és
2. b)pontjában jelölte meg a felszólalást tartó védő. -.-.-.-.Felülvizsgálatnak van helye a Be. 416. §

(1)bekezdés

1. a)pontja alapján akkor, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor, a
2. b)pont alapján pedig akkor, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki. Ugyanakkor a 423. §

(4)bekezdése szerint a megtámadott határozat - a 416. §

(1)bekezdés c) pontjában írt ok kivételével - csak a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében és csak az abban meghatározott ok alapján vizsgálható felül. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatokat a közokirathamisítás bűntetteként értékelt cselekmények tekintetében a bűncselekmények minősítését érintően, míg a bűnpártolás és a magánokirat-hamisítás vétsége kapcsán a bűnösséget érintően is felülvizsgálta. A felülvizsgálati indítványt, azonban nem találta alaposnak. a minősítést kifogásoló részében A Legfelsőbb Bíróság 2/2004. BJE számú jogegységi határozata szerint: az az elkövető, aki más létező személynek adja ki magát, és az ennek megfelelő adat bekerül az ügyben eljáró hatóságok által készített közokiratba, emellett személyazonosságának igazolására más nevére szóló valódi közokiratot is felhasznál, a Btk. 274. §

(1)bekezdés c) pontja szerinti intellektuális közokirat-hamisítás bűntette mellett az

(1)bekezdés b) pontja szerinti közokirathamisítás bűntettét is elköveti. A halmazati értékelést az indokolja, hogy a fenti magatartással a közokirat-hamisítás többször, különféle közokiratra nézve valósul meg, s ez okból a közokirathoz fűződő közbizalom többszörösen sérül: egyfelől a más nevére szóló valódi közokirat felhasználása folytán, másfelől pedig azáltal, hogy a hatóság eljárása során keletkező közokirat tartalma valótlan lesz. A jogegységi határozat bíróságokra kötelező hatálya folytán az abban foglalt jogértelmezéstől eltérés nem megengedett. Egyébként sem helytálló az indítvány álláspontja, miszerint a terhelt által megvalósított materiális és intellektuális közokirathamisítások csak látszólagos halmazatot alkothatnak, mivel az intellektuális bűncselekmény megvalósulásának nem volt szükségszerű feltétele a materiális közokirat-hamisítás elkövetése. A felülvizsgálati indítvány álláspontjával szemben az adott esetben a többes tényállásszerűség térben és időben azonos tettesi alapcselekmény révén valósult meg, ugyanis a más nevére szóló valódi közokiratok felhasználásával egyúttal megtörtént az a közreműködés is, amelynek következményeként valótlan adattartalmat foglaltak a közokirat-érvényű hatósági nyilvántartásokba. Alaki halmazat lévén, a tényállásban írt e magatartást, mint cél- és eszközcselekményt értelmezni nem lehet. Töretlen abban is a bírói gyakorlat, hogy a materiális közokirathamisítás bűntette annyi rendbelinek minősül, ahány közokirat felhasználására sor kerül, az intellektuális közokirat-hamisítás pedig annyi rendbeli, ahány közokiratba a valótlan adat bekerült. Helyesen járt el ezért a másodfokú bíróság, amikor a három, más nevére szóló valódi közokirat felhasználását 3 rb., a Btk. 274. §

(1)bekezdés b) pontjának III. fordulata szerinti közokirathamisítás bűntettének, míg a valótlan adatoknak a büntetésvégrehajtási nyilvántartásba, illetve az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium által vezetett nyilvántartásba történő bejegyzését, valamint az I. rendű terhelt nevére mint a bv. intézetből ideiglenes eltávozó elítélt részére szóló igazolvány kiállítását eredményező terhelti magatartást ugyancsak 3 rb., a Btk. 274. §

(1)bekezdés c) pontja szerinti közokirat-hamisítás bűntettének minősítette. Ami az indítványozók által a bűnpártolással kapcsolatban kifejtetteket illeti, a Legfelsőbb Bíróság a következőkre mutat rá: A Btk. 244. §

(1)bekezdés b) pontja a személyi bűnpártolás célzatát a büntetőeljárás sikerének meghiúsításában jelöli meg. Az adott esetben mindkét terheltnek azonos volt a célja: a II. r. terhelt ne töltse le a büntetését. A bírói gyakorlat szerint a büntetés végrehajtása a büntetőeljárás sikeréhez tartozik, ezért a bűnpártolás megvalósul akkor is, ha az a büntetés végrehajtásával, illetve annak elkerülésével áll kapcsolatban. A felbujtóként elkövetett bűnpártolás vétségét tehát megvalósítja az is, aki mást rábír arra, hogy a reá kiszabott szabadságvesztést helyette töltse le. Természetesen a bűnpártolással bűnhalmazatban kell megállapítani a felbujtóként elkövetett intellektuális közokirathamisítás bűntettét is, ha annak tényállási elemei is megvalósulnak. Önmagában ugyanis az, hogy a két különböző jogtárgyat sértő bűncselekmény elkövetésével a terheltek célja azonos volt, még nem zárja ki e cselekmények bűnhalmazatkénti értékelését. A közokirat-hamisítás bűncselekményében nem kerül értékelésre az a többletmagatartás, amit a bűnpártolás törvényi tényállása rögzít, a két bűncselekmény között a konszumpció nem érvényesül - az igazságszolgáltatás elleni bűncselekményt megvalósító magatartás nem maradhat büntetlenül. A felülvizsgálati indítvány e körben sem megalapozott. Ugyanakkor a terhelt terhére megállapított magánokirat-hamisítás vétsége kapcsán a folytatólagosság egységébe tartozóként olyan rész-cselekményeket értékeltek az eljárt bíróságok, amelyek miatt a II. rendű terhelt bűnössége nem lett volna megállapítható. Az I. rendű terhelt befogadásakor, illetve szabadulása alkalmával kiállított értékszelvények szükségszerű velejárói voltak a büntetés végrehajtásának. Ezek nélkül sem a terhelt befogadására, sem szabadlábra helyezésére nem kerülhetett volna sor. Ezért ezen okiratok kapcsán tettesi alapcselekmény hiányában a II. r. terhelt cselekménye sem értékelhető bűncselekménynek. Az I. r. terhelt által a társa nevében a büntetés végrehajtása során aláírt kérelmek és egyéb okiratok nem szükségszerű velejárói a szabadságvesztés végrehajtásának, miután a büntetés végrehajtására akkor is sor került volna, ha ilyen kérelmeket, stb. a terhelt nem terjeszt elő. Azonban arról, hogy a büntetés végrehajtása alatt társa milyen kérelmeket nyújtott be, illetve ezek kapcsán milyen okiratokat írt alá, a II. r. terheltnek nem volt és nem is lehetett tudomása, így e cselekményeknek felbujtója, de még bűnsegédje sem lehetett. Ebben a körben a felülvizsgálati indítványt alaposnak találva a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatokat a Be. 427. §

(1)bekezdés a) pontja alapján - részint azért, mert a II. r. terheltnek a folytatólagosság egységébe tartozó egyes részcselekményei nem bűncselekmények, részint pedig azért, mert a további részcselekményeket, bár azok bűncselekmények, de mint felbujtó nem követte el - a Be. 6. §

(3)bekezdés a) pontjának első és második fordulata alapján - felmentette. E felmentő rendelkezés azonban nem teszi indokolttá a jogerősen kiszabott büntetés enyhítését, miután annak törvényességét nem érinti. A terhelt terhére megállapított bűnhalmazatot a felmentő rendelkezés mellett is 6 rb. közokirat- hamisítás bűntette és 1 rb. bűnpártolás vétsége alkotja. A Btk. 85. §

(2)és

(3)bekezdésére figyelemmel így a kiszabható szabadságvesztés-büntetés felső határa nem változott, az négy év hat hónap. Azaz a kiszabott büntetés e határon belüli. A terhelt által elkövetett bűncselekmények jelentősebb tárgyi súlyára és a nagyobb számú halmazatra tekintettel a kiszabott büntetés inkább enyhének tekinthető. Így nem megalapozott a büntetés enyhítésére irányuló indítvány. A visszaesőkénti bűnelkövetés büntetéskiszabási tényezőként történő helytálló vagy helytelen - értékelése pedig nem képezheti felülvizsgálat tárgyát. Nem észlelt a Legfelsőbb Bíróság a 416. §

(1)bekezdés c) pontjában megjelölt, feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést sem. Ezért a megtámadott határozatokat - a felmentő rendelkezésen túl egyebekben a 426. §-ra figyelemmel hatályában fenntartotta. Az ismételt indítvánnyal kapcsolatos tájékoztatás a Be. 416. §

(4)bekezdés b) pontján, valamint a 418. §

(3)bekezdésén alapul azzal, hogy a Be. 421. §

(3)bekezdésére figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az ugyanazon jogosult által ismételten, vagy a más jogosult által azonos tartalommal előterjesztett indítvány elutasítására vonatkozó határozat hozatalát is mellőzheti. Budapest,

1. március
2. Dr. Belegi József s.k. a tanács elnöke, Dr. Mészár Róza s.k. előadó bíró, Dr. Horváth Ibolya s.k. bíró A kiadmány hiteléül: írnok AIné