Pfv.21811/2009/4 – Kúria

Pfv.II.21.811/2009/

1. szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága az ügyvéd által képviselt felperesnek az ügygondnok által képviselt alperes ellen gondnokság alá helyezés iránt a Miskolci Városi Bíróságnál 23.P.21.904/
2. számon megindított és a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróságnak 3.Pf.21.299/2009/
3. számú ítéletével befejezett perében az említett számú másodfokú határozat ellen a felperes által
4. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. I n d o k o l á s : A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint az alperes Sz. született
5. július hó
6. napján. Az alperesnek a
7. szeptember 20-án elhalt néhai M. L. F-vel kötött házasságából alperesnek öt gyermeke származott: az
8. július hó
9. napján született L. utónevű, az
10. augusztus hó
11. napján született Z. utónevű, az
12. december hó
13. napján született E. utónevű, az
14. október
15. napján született D. Cs-né M. A., valamint a felperes. Az alperes M. L. gyermeke vonatkozásában
16. június hó
17. napjától kezdődően
18. június hó
19. napjáig gondnoki tisztet látott el. Az alperes közös háztartásban él a Z. és E. utónevű gyermekeivel, továbbá a felperessel, annak élettársával és a N. A., N. M., N. D., valamint N. Sz. nevű gyermekeikkel. Alperes 1/1 arányú tulajdoni hányadát képezi az O. belterület
20. helyrajzi szám alatti a természetben O., T. utca
21. szám alatti ingatlan. Az alperes a házastársával közösen, a házastársa halálát követően pedig egyedül is különböző pénzintézetektől kölcsönöket vett fel, és a pénzintézeti tartozásainak egy része a mai napig fennáll. Az alperes szomszédjaitól is kisebb összegeket rendszeresen kölcsönkér. Az alperes idült alkoholizmusban, és ennek talaján kialakult alkoholos jellemelfajulásban, továbbá enyhe fokú alkoholos szellemi leépülésben szenved. Az alperessel kontaktus létesíthető, saját és mások személyét illetően nagy vonalakban tájékozott, térben, időben tájékozott. Tudatzavara nincs, felfogása, megértése és emlékezésműködése gyengült. Gondolkodása alakilag lassult, tartalmilag ép. Az alperesnek betegségtudata nincs, a konvenciókat betartja, kissé hanyatlott az intellektusa, gyengültebb kritikai funkciók jellemzik. Az alperesnél alkoholfüggőség állapítható meg, életvezetése egyenetlen, gyengült kombinatív ítélő és lényeglátó képessége van. Írni, olvasni tud, számolásnál téveszt, a pénzt ismeri, kezelésében jártas, annak értékével, valamint a saját élettörténetével, továbbá az ár-érték viszonyokkal tisztában van. Az alperes az rendelkezik. ügyei viteléhez szükséges belátási képességgel A felperes keresetében elsődlegesen az alperes cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezését, másodlagosan pedig az alperes általános jelleggel történő cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezését kérte. Keresetének indokolásaként előadta, hogy az alperes alkoholizáló életmódja következtében ellenőrizhetetlen cselekedeteket végez, úgymint szenvedélye kielégítése céljából ruháját, a lakás berendezési és felszerelési tárgyait eladogatja, pénzintézeteknél saját és mások javára kölcsönöket vesz fel, és ellenőrizhetetlen kezességet vállal. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság az ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az alperest képviselő ügygondnok díját 12.000 forintban állapította meg, kötelezte a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül ügyvéd részére közvetlenül 12.000 forint ügygondnoki díjból álló perköltséget, és úgy rendelkezett, hogy a perrel ezt meghaladóan felmerült valamennyi költséget Magyar Állam viseli. Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezéssel élt annak megváltoztatása és a keresetének helyt adó határozat hozatala iránt. A másodfokú bíróság az ítéletével az első fokú ítéletét helybenhagyta. Az alperes ügygondnokának díját 6.000 forintban állapította meg. Megkereste a bírósági Gazdasági Hivatalt, hogy az ügygondnoki díját ügyvéd ügygondnok részére - a felperest megillető teljes személyes költségmentesség folytán - az ellátmányból fizesse ki. Úgy rendelkezett, hogy a le nem rótt 12.000 forint jogorvoslati illeték és az ügygondnoki díj az államot terheli. A jogerős ítélet indokolása szerint a gondnokság alá helyezési perekben a bizonyítás kétirányú. Egyrészt a szakértői bizonyítás körében az orvosszakértő feladata annak megállapítása, hogy az alperes szenved- e elmebetegségben, gyengeelméjűségben, vagy kóros szenvedélyben, miután ezek eldöntése orvosi szakkérdés. Másrészt bizonyítani kell azt is, hogy a megállapított elmebetegség, gyengeelméjűség, vagy kóros szenvedély folytán az alperes az ügyei viteléhez szükséges belátási képességgel rendelkezik-e, illetve a belátási képessége, pszichés állapota, szellemi fogyatkozása, vagy szenvedélybetegsége miatt tartósan, vagy időszakonként visszatérően nagy mértékben csökkent, illetve tartósan, teljes mértékben hiányzik. Ez utóbbiak ténykérdések, és a bíróság feladata ennek eldöntése, amelyet az arra hivatkozó félnek kell bizonyítania, és erre vonatkozóan a szabad bizonyítási rendszer keretében bármiféle bizonyítási eszköz, bizonyítási eljárás igénybe vehető. Nem vitás, hogy a jogi elbírálásnak az orvosszakértői vélemény figyelembevételével lehet helye. E vélemény azonban - bármilyen lényeges bizonyíték is - a bizonyítékok sorában csak egy bizonyítéknak minősül, amelyet a bíróságnak a lefolytatott bizonyítási eljárás során beszerzett valamennyi adat és tény birtokában, vagyis a per összes adatait összevetve kell mérlegelni, és értékelni. Ennek során meghatározó jelentőséget kell tulajdonítani annak, hogy a gondnokság alá helyezendő személy mindennapi életben tanúsított magatartása és életvitele alapot ad-e olyan következtetés levonására, hogy - az orvosilag egyébként helyesen megállapított - betegsége, illetve állapota az ügyei önálló viteléhez szükséges belátási képességét befolyásolja-e vagy sem. Az első- és a másodfokú bíróság a perben kirendelt igazságügyi orvosszakértő véleménye, valamint az abban szereplő kórelőzmények és orvosi dokumentációk adatai alapján bizonyítottnak találta azt, hogy az alperes az alkoholizálása következtében alkoholfüggővé vált, és idült alkoholizmusban, valamint ennek talaján kialakult alkoholos jellemelfajulásban szenved. Nem látta viszont megállapíthatónak azt, hogy a szakértő által megállapított betegsége következtében az alperesnek az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége tartósan, vagy időszakonként visszatérően nagymértékben csökkent lenne, avagy tartósan, teljes mértékben hiányozna. A felperes csak állította, de nem bizonyította, hogy az alperes az alkoholbetegsége következtében ellenőrizhetetlen cselekedeteket visz végbe, a szenvedélye kielégítése céljából ruháját, a lakás berendezési és felszerelési tárgyait eladja, pénzintézeteknél saját és mások javára kezességet vállal. kölcsönöket vesz fel, és ellenőrizhetetlen E kereseti tényállításokkal szemben viszont a felperes a perben maga is elismerte, hogy a szülei az édesapjának életében is gyakran vettek fel kölcsönöket, ha nehéz anyagi helyzetbe kerültek, és az ilyen kölcsönökkel az ingatlanukat is megterhelték, a felvett kölcsönökért általa vállalt kezességgel összefüggésben pedig ő maga is BAR listára került, ezért a későbbiekben lakást vásárolni nem tudott. Nem bizonyította viszont azt, hogy az alperes konkrétan milyen összegű pénzintézeti kölcsönöket vett fel a férje halála után, és melyek azok a kölcsöntartozások, amelyek jelenleg is fennállnak, és azt sem, hogy a kölcsönöket az alperes kifejezetten a szenvedélybetegsége következtében, az alkoholfüggősége okán, szenvedélye kielégítése érdekében vette igénybe. Teljes meggyőződéssel ugyanakkor nem állította azt sem, hogy a kölcsönök alperes általi felvételére az alkoholizmusával összefüggésben került volna sor. Mindezekből az a következtetés vonható le, hogy az alperes, illetve korábban az alperes és házastársa nem kellő előrelátással, anyagi teljesítőképességük figyelmen kívül hagyásával kötöttek kölcsönszerződéseket, és ez a tény az alperesre és családjára is hátrányos következményekkel járhatott, illetve járhat ugyan, önmagában az alperes személyiségének ezen vonása azonban a gondnokság alá helyezését - a hatályos jogszabályi rendelkezésekre figyelemmel - még nem eredményezheti. Nem nyert bizonyítást a perben az sem, hogy az alperes a szenvedélybetegsége okán kezességeket vállalt volna, azt pedig az alperes maga is elismerte ugyan, hogy rendszeresen kölcsönkér a szomszédjaitól és abból adott esetben alkoholt vagy cigarettát is vásárol, ennek okaként azonban azt jelölte meg, hogy a családja nem biztosít a számára a megélhetéséhez elégséges pénzeszközöket. A bizonyítékok értékelése körében az első- és a másodfokú bíróság a perben kirendelt igazságügyi orvosszakértő szakértői véleményében foglaltakat csak annyiban fogadta el, hogy alperes jelenleg milyen jellegű betegségben szenved. A szakértő megállapításával szemben azonban a rendelkezésre álló tanúvallomások és alperes személyes meghallgatása alapján, vagyis az eset összes körülményeire figyelemmel arra a következtetésre jutott, hogy az alperesnek az ügyei viteléhez szükséges belátási képességét ezen betegsége nem korlátozza, és nem is zárja ki. A szakértőnek a betegség megállapításán túl, az alperes belátási képességére vonatkozó megállapítása aggályos. A szakértő ugyanis a személyes meghallgatása során azt nyilatkozta, hogy önmagában a rendelkezésre álló orvosi dokumentáció, és az alperes meghallgatása alapján mindösszesen arra lehet következtetni, hogy idült alkoholizmusban, illetve alkoholos jellemelfajulásban szenved az alperes, azt a következtetést azonban, hogy ezen betegsége következtében az alperesnek az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége szenvedélybetegsége miatt tartósan, nagy mértékben csökkent, a felperesnek a keresetlevelében foglalt tényállításai alapján vonta le. A szakértő tehát többek között a felperes által nem bizonyított állításokból vont le következtetéseket az alperes belátási képességére vonatkozóan. Ugyanakkor a szakértő azt is megállapította, hogy alperes a pénzt ismeri, kezelésében jártas, a pénz értékével tisztában van, a szövegértése jó, írni, olvasni tud, „tehát igazából az alkoholos jellemelfajulás volt az, ami uralta a klinikai képet". Az egyéb bizonyítékok alapján azonban az a következtetés vonható le, hogy az alperesnek az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége szenvedélybetegségénél fogva nem kizárt, illetve az nem is korlátozott. Maga a felperes adta elő, hogy az alperes szokott vásárolni, el tud menni a boltba, a pénz értékével tisztában van, a kihallgatott tanúk vallomásából pedig az tűnik ki, hogy az alperes az ügyeit el tudja látni, bármilyen ügyben intézkedni tud, dolgozni jár, napszámba megy. A gyermekeit és a háztartást az alperes megfelelően ellátta, ugyan volt olyan időszak amikor pénzügyi gondjai voltak, de az ilyen jellegű problémáit is neki magának kellett megoldania. Az alperes alkoholizálásával összefüggésben a tanúk azt adták elő, hogy az alperes „akkor iszik valamennyit, ha arra pénze van, ha nincs, akkor nem iszik", a pénzét be tudja intézni és a hivatalos ügyeit is maga intézi, és az utóbbi tényt magának a felperes élettársának a nyilatkozata is alátámasztotta. Kiemelte a jogerős ítélet indokolása azt, hogy az alperes éveken keresztül maga látta el a gyermekének gondnoki tisztét, amely felelősségteljes és ellenőrzött, jogszabályban előírt kötelezettségekkel járt, és a rendelkezésre álló adatok szerint időszakonként munkát vállal és hivatalos ügyeit is önállóan intézi. Az ár és értékviszonyokkal tisztában van, csakúgy mint a pénz értékével. Ehhez képest pedig a bizonyítási eljárás anyagából nem állapítható meg azon felperesi tényállítások valósága, mely szerint az alperes alkoholbetegségével összefüggésben szenvedélye kielégítése céljából értéktárgyait eladta, avagy kölcsönöket vett fel, vagy ilyen okból vállalt volna kezességet. Mindebből pedig az a következtetés vonható le, hogy alperes esetében a gondnokság alá helyezés feltételei nem állnak fenn, mert önmagában az a tény, hogy az alperes idült alkoholizmusban, illetve alkoholos jellemelfajulásban, és enyhe fokú alkoholos szellemi leépülésben szenved, a személyiségének pedig bizonyos torzulásai vannak, a gondnokság alá helyezését - a hatályos rendelkezésekre figyelemmel - még nem eredményezheti. jogszabályi A másodfokú bíróság a fellebbezésben foglaltakra tekintettel rámutatott arra, hogy a szakértő feladata annak az orvosszakértői kérdésnek a megállapítása, hogy a fél elmebeli állapota, szellemi képessége orvosi szempontból milyen szintű. Abban a ténykérdésben azonban, hogy a mindennapi élet szempontjából az alperes belátási képessége jogilag korlátozott állapotot idéz-e elő, a bíróságnak kell eldöntenie. Megjegyezte ugyanakkor a másodfokú bíróság, hogy az alperesnek a gondnoki tiszt alóli felmentésének ténye nem ad alapot olyan következtetés levonására, hogy egyúttal ő maga gondnokság alá helyezhető állapotban volna, hiszen a kettő között semmiféle okszerű kapcsolat, összefüggés nincs, a rendelkezésre álló gyámhatósági iratok pedig a felperesi állítást nem támasztják alá. A fellebbezésben előterjesztett bizonyítási indítvánnyal összefüggésben arra mutatott rá, hogy a felperes által kihallgatni kért két tanú a tárgyaláson tett saját nyilatkozata szerint is a kiskorú, és közülük az egyik - aki a felperes testvére és az alperes gyermeke - még a
22. életévét sem töltötte be, míg a másik a felperes gyermeke és alperes unokája, aki vélhetően hasonló korú, mint a másik meghallgatni kért személy, vagy nála még fiatalabb lehet. Ennél fogva ők olyan tényre, amelyek az alperesnek a vagyoni viszonyaival összefüggő magatartására vonatkoznának, a másodfokú bíróság megítélése szerint nem tudnának értékelhető módon nyilatkozatot tenni. A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelemmel élt elsődlegesen a másodfokú bíróság ítéletének a hatályon kívül helyezése, valamint az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatása és a keresetének helyt adó határozat hozatala, másodlagosan pedig a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése, valamint az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítása iránt. A felülvizsgálati kérelmének részletesen kifejtett indokai szerint a jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás megállapításának a módja a Pp.
23. §-át,
24. §-át,
25. §-ának