A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Hacsavecz Mária ügyvéd által képviselt felperesnek, a dr. Csilléry Alexanda ügyvéd által képviselt I. rendű, dr. Balla Árpád Gábor ügyvéd által képviselt II. rendű alperes ellen, felelősségbiztosítás iránt indított perében, a Fővárosi Bíróság
- szeptember
- napján meghozott, 6.G.41.165/2008/
- számú ítélete ellen, a II. rendű alperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel meg nem támadott részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit pedig helybenhagyja. Kötelezi a II. rendű alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 40.000 (negyvenezer) forint másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felperes friss nyúlhúsnak, 0-2 Cº közötti hőmérsékleten, ...ról ...ba történő szállítására adott fuvarmegbízást az I. rendű alperesnek. A címzett az átvételkor a CMR fuvarlevélen rögzítette, hogy az áru hőmérséklete 10,4 Cº volt. Emiatt a külföldi hatósági állatorvos az árut elkobozta. Ezért a címzett mint megrendelő 6.364,02 euró összegű számlajóváírást kért az áru feladójától mint szállítótól. Erre figyelemmel a szállítmányozó felperes részére ennek az összegnek a levonásával fizette ki a leszállított áru ellenértékét. A felperes a 6.364 euró káráról 1.596.619 Ft összegű kárszámlát állított ki az I. rendű alperes részére. Az I. rendű alperes a II. rendű alperesnek bejelentette a káreseményt, előadva, hogy a szállító jármű hűtő aggregátja az úton meghibásodott, emiatt nem volt megfelelő az áru hőmérséklete a kiszolgáltatáskor. A felperes keresetében az I. rendű alperest 1.596.619 Ft és kamatai megfizetésére kérte kötelezni, míg a II. rendű alperessel szemben annak megállapítását kérte, hogy az I. rendű alperes marasztalása esetében a CMR felelősségbiztosítási szerződés alapján helytállni köteles. Az I. rendű alperes ellenkérelmében azért kérte a kereset elutasítását, mert a felperes a kár bekövetkezését nem bizonyította. A II. rendű alperes ellenkérelme ugyancsak elutasításra irányult, álláspontja szerint ugyanis jogviszony hiányában a felperes vele szemben még megállapítási keresetet sem terjeszthet elő. Az elsőfokú bíróság ítéletével a kereset szerint marasztalta az I. rendű alperest, továbbá megállapította, hogy a II. rendű alperes a felelősségbiztosítási szerződés alapján, annak feltételei szerint helytállásra köteles az I. rendű alperes helyett. Úgy foglalt állást, hogy az I. rendű alperes a Ptk.
- §
(1)bekezdésére figyelemmel alkalmazandó, az
- évi
- törvényerejű rendelettel kihirdetett CMR
- cikkely
- pontja alapján köteles a kárt megtéríteni. A II. rendű alperessel szemben a Pp.
- §-a alapján megengedhetőnek találta a megállapítási keresetet. Kifejtette, hogy az alperesek között a perbeli fuvarra is kiterjedő hatállyal felelősségbiztosítási szerződés jött létre. A Ptk.
- §
(1)bekezdése alapján az I. rendű alperes követelheti, hogy a II. rendű alperes mentesítse őt a kár megtérítése alól. A
(2)bekezdés alapján a II. rendű alperes csak a felperesnek fizetheti ki a kártérítési összeget, azonban a felperes igényét közvetlenül a II. rendű alperessel szemben nem érvényesítheti. Az ezzel összefüggésben kialakult bírói gyakorlat egyértelműen úgy foglalt állást, hogy a marasztalás kizártságára figyelemmel a károsult kérheti a helytállási kötelezettség megállapítását a felelősségbiztosítóval szemben. Az elsőfokú bíróság sem az idézett rendelkezések, sem pedig az irányadó eseti döntések alapján nem tulajdonított úgy döntő jelentőséget annak a körülménynek, hogy az alperesek közötti felelősségbiztosítási szerződés megkötésére az I. rendű alperest jogszabályi rendelkezés nem kötelezte, mivel egyaránt vonatkoznak valamennyi felelősségbiztosítási szerződésre a Ptk. említett rendelkezései, és a perbeli biztosítási szerződésre a jogszabály alkalmazásával kialakult bírói gyakorlat is irányadó. Hangsúlyozta, hogy a II. rendű alperes elsőként a tárgyalás berekesztésére történő figyelmeztetés alkalmával adta elő, miszerint nem vizsgálta, teljesültek-e a biztosítási szerződés feltételei. A Pp. 141. §
(6)bekezdése alapján a jogkövetkezményekre történő figyelmeztetést követően késedelmesen előterjesztett nyilatkozatát figyelmen kívül kellett hagyni. Az ítélet részbeni megváltoztatása, a kereset vele szembeni elutasítása iránt a II. rendű alperes terjesztett elő fellebbezést. Az elsőfokú bíróság döntését a helytállási kötelezettségének megállapítása miatt támadta. Az első fokú eljárásban előadott védekezését megismételve arra hivatkozott, hogy a felperes a Ptk. 559. §
(1)-
(2)bekezdéseire figyelemmel - jogviszony hiányában - vele szemben megállapítási keresetet sem terjeszthet elő. Ismételten hangsúlyozta, hogy a megállapítási kereset előterjeszthetősége a kötelező felelősségbiztosítások esetére korlátozódik, és mivel az I. rendű alperest ilyen felelősségbiztosítási kötelezettség nem terhelte, a közöttük létrejött szerződés alapján a helytállási kötelezettsége nem állapítható meg. Külön támadta a perköltségre vonatkozó rendelkezést is, figyelemmel arra, hogy közte és az I. rendű alperes között pertársaság nem jött létre. A felperes fellebbezési ellenkérelme az első fokú ítélet helybenhagyására irányult. A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy a Pp. 228. §
(4)bekezdése alapján fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett az első fokú ítéletnek az I. rendű alperest marasztaló rendelkezése. A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy a fellebbezés nem megalapozott. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és az irányadó jogszabályok helyes alkalmazásával, helytálló indokok mellett hozta meg érdemi döntését is. Ezért a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 254. §
(3)bekezdése alapján, helyes indokaira utalással helybenhagyta. A fellebbezésben foglaltakra figyelemmel a másodfokú a következőket emeli ki: A Ptk. 559. §
(2)bekezdése úgy rendelkezik, hogy a károsult a felelősségbiztosító ellen nem érvényesítheti közvetlenül az igényét. Ebből a rendelkezésből az következik, hogy a károsult marasztalási keresetet közvetlenül nem terjeszthet elő a károkozó felelősségbiztosítójával szemben. Nem zárja ki ugyanakkor a megállapítási kereset előterjesztését, mivel a helytállási kötelezettség megállapítása nem minősül igényérvényesítésnek. A Pp. 123. §-a értelmében a megállapítási kereset előterjesztése akkor kizárt, ha marasztalásnak van helye, vagy a kért megállapítása nem szükséges a felperes alperessel szembeni jogai megóvásához. A Ptk. 559. §
(2)bekezdése értelmében a marasztalási kereset előterjesztése kizárt. Ugyanakkor a felperesnek a II. rendű alperessel szembeni jogai megóvása érdekében szükséges a kért megállapítás, mivel a károkozó helyett önként nem térítette meg a kárt, és arra az esetre, ha az I. rendű alperes a teljesítésre nem volna hajlandó, vagy képes, a közvetlen igényérvényesítés kizártsága miatt, az uralkodó bírói gyakorlat értelmében, a felperesnek a II. rendű alperessel szembeni marasztalási keresetet megelőzően megállapítási keresetet kell előterjesztenie. (EBH
- 1029; BH
- 175.) Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság jogszabálysértés nélkül állapította meg a II. rendű alperes helytállási kötelezettségét. Nem tévedett az elsőfokú bíróság, a pertársaság fennállása, valamint a II. rendű alperest terhelő perköltség fizetési kötelezettség tekintetében sem. A II. rendű alperes fellebbezése nem vezetett sikerre, ezáltal pervesztes lett. Ezért a Pp.
- §-a folytán a fellebbezési eljárásban is irányadó
- §
(1)bekezdés alapján a fellebbezési eljárásban felmerült kiadásait maga viseli, továbbá köteles megtéríteni a felperes másodfokú perköltségét, amely magában foglalja a jogi képviselő munkadíjának általános forgalmi adóját is. Budapest, 2010. április 14. Dr. Molnár Ambrus s. k. a tanács elnöke. Dr .Németh László s. k. előadó bíró Dr. Szücs József s. k. bíró