Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.27.105/2007/4.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Szepesi & Társai Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Szepesi István ügyvéd által képviselt felperesnek a jogtanácsos által képviselt Országos Rádió-és Televízió Testület (1088 Budapest, Reviczky u. 5.) alperes ellen médiaügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság
- január
- napján kelt 6.K.32.927/2006/
- számú ítélete ellen a felperes
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezésére meghozta az alábbi ítéletet A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 20.000 (Húszezer) forint másodfokú perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg a Magyar Államnak - az illetékügyben eljáró hatóság külön felhívására - 24.000 (Huszonnégyezer) forint fellebbezési illetéket. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felperes
- december 9-én I. kategóriába soroltan vetítette a című ifjúsági tévéfilm sorozat egyik epizódját. A napjainkban játszódó, többgyermekes család hétköznapi problémáit érintő alkotás egyes jeleneteiben, illetőleg az elhangzó egyes párbeszédekben hangsúlyt kapott a szexualitás, transzszexualitás, házasságtörés. A műsorszámot - külön idézve a minősítés jogszerűtlenségét alátámasztó párbeszédeket, és leírva a kétséges jeleneteket, valamint mindezeket értékelve az alperes olyannak ítélte, hogy alkalmas lehet a kiskorúak erkölcsi, szellemi fejlődésének kedvezőtlen befolyásolására, ezért a 828/
- (IV.19.) számú - a 408/
- (II.21.) számú határozattal kijavított - határozatában megállapította, hogy a felperes megsértette a rádiózásról és televíziózásról szóló
- évi I. törvény (a továbbiakban: Rttv.) 5/B.§-ának
(2)bekezdését, ezért az Rttv. 112. §
(1)bekezdés c) pontja és a műsorszolgáltatási szerződésben foglaltak alapján, a felperes műsorszolgáltatási jogosultságát 10 perc időtartamra felfüggesztette. A felperes keresetében elsődlegesen az alperesi határozat hatályon kívül helyezését, másodlagosan - a súlyos eljárási hibákra tekintettel - az alperes új eljárás lefolytatására kötelezését, harmadlagosan a határozat, illetőleg az alkalmazott szankció megváltozatását kérte. Azzal érvelt, hogy a vizsgált epizód egy sorozat része, a sorozat egészének megtekintéséből vonható csak le következtetés a besorolás helyességére. A történet meseszerű, a szereplők jelleme elnagyolt, homogén, a társas kapcsolat, a testiség és a mindennapi problémák ábrázolása főleg párbeszédek útján, hétköznapi szinten, visszafogottan történik. A kábítószer fogyasztásra csak homályosan utalnak. A transzszexualitás témaköre a sorozatban nem körüljárt, és nem feldolgozott, a kifogásolt szereplő tarnszvesztita ugyan, de az a műsorszámból nem derül ki egyértelműen, arra csak az internetes adatokból lehet következtetést levonni. Az alperes által hivatkozott párbeszédek és kiragadott jelentek trágár kifejezéseket nem tartalmaznak, azok az epizód elenyésző, 1-2%-át jelentik. Megítélése szerint a határozat sérti a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50. §
(1)bekezdésében, 51. §
(1)bekezdésében, és 72. §
(1)bekezdés e) pontjában foglaltakat is, mivel az alperes a tényállást kellően nem tárta fel, részletes indokolási kötelezettségének pedig sem a szankció kiválasztását, sem mértékének meghatározását illetően nem tett eleget. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az alperes 1494/
- (X.17.) ORTT Közleménye és az azt Kiegészítő Közlemény részletes ismertetése után azzal érvelt, hogy a műsorszámban a szappanoperára jellemző harsánysággal bemutatott olyan problémás, feldolgozást igénylő élethelyzetekkel, egyszerűnek nem jellemezhető karakterekkel lehet találkozni, amelyek a 12 éven aluli kiskorúakban felnőtt felügyelet nélkül bizonytalanságot okozhatnak. Kitért arra, hogy a besorolás helyességének megítélése a kifogásolt jelenetek egyenkénti, valamint a műsorszám összességében történő értékelésével történhet. A műsorszám magasabb kategóriába sorolásának nem feltétele, hogy annak nagyobb részét tegyék ki az abba a kategóriába illeszthető elemek. Álláspontja szerint az alperesi határozatból a jogsértés ténye és annak indokai megállapíthatók, a kiválasztott szankciót és annak alkalmazott mértékét az alperes kellően indokolta. A felperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének a kereseti kérelemben foglaltak szerinti megváltoztatását kérte, az elsőfokú eljárásban előadott anyagi és eljárásjogi kifogásait ismételte meg. Sérelmezte az általa nem ismert, jogforrásnak nem minősülő Kiegészítő Közleményre történő ítéleti hivatkozást. Az alperes ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte, annak helyes indokaira tekintettel. Jelezte, hogy a Kiegészítő Közlemény a honlapján mindenki számára hozzáférhető. A felperes fellebbezése nem alapos. Az elsőfokú bíróság abban a kérdésben, hogy a perben vizsgált műsorszám sugárzásával a felperes megsértette-e az Rttv. 5/B.§-ának /1/ bekezdésében foglaltakat, a megállapított helytálló tényállás alapján, okszerű következtetésre jutott. A klasszifikáció jogszerűségének megítélése során olyan körülményeket értékelt, melyeknek a jogszabály alkalmazása során relevanciája van, és amelyek a törvényi tényállás részét képezik. Nem követett el ezért jogsértést az alperes honlapján a felperes számára is hozzáférhető, a Kiegészítő Közleményben rögzített iránymutatásnak az ítélete indokolási részébe, amúgy szükségtelen emelésével, mert a döntése az anyagi jogi rendelkezéséken alapult, indokolása annak megfelelt. A másodfokú bíróság jogi okfejtését az alábbiak kiemelésével osztja: Egyetért azzal az ítéleti okfejtéssel, hogy akár egy jelenet, képsor, illetőleg annak audionális közvetítése is elegendő az egész műsorszám magasabb kategória szerinti osztályozásához. A műsorszám besorolásának jogszerűségét az alkotás egészét figyelembe véve kell megítélni, az nem bontható eltérő besorolást lehetővé tevő egységekre. A klasszifikáció „tárgya" - még akkor is, ha egy sorozat részét alkotó epizódról van szó - az adott műsorszám, melyet annak elemei határoznak meg. A felperesnek ezért a kifogásolt részek elenyésző mértékére hivatkozása, és annak a sorozat teljes kontextusából kiragadott megítélésére vonatkozó érvelése nem eredményezhette az alperesi határozat jogszerűtlenségének megállapítását. A 12 év alatti gyermekek világképe és erkölcsi normarendszere még nem fejlődött ki, az folyamatosan alakul, változik, a külvilág hatásainak megfelelően formálódik, azaz a végleges értékrend kialakításának folyamatában van. Különös védettségüket éppen az indokolja, hogy a látottakat megfelelő módon, megfelelő értékrend alapján elemezni és értékelni ebben a korban még nem képesek. Az elsőfokú bíróság mindezek szem előtt tartásával, helyesen értékelte a műsorszám egészét, annak tartalmát, mondanivalóját, azzal egységben vizsgálva a kiemelt párbeszédeket az elhangzott kifejezéseket, melyet az alperes határozata szöveghűen, részletesen tartalmazott (pl. ...dialógja, vagy a következő kifejezések: „szeretőm", „lefekszel", „aktus"). Az ábrázolás módja, a történet egyszerűsége, a jellemek homogenitása, nem zárják ki a műsorszám II. kategóriába tartozását. Mindazok a törvényi feltételek, amelyek a magasabb kategóriába sorolást megalapozhatják az említett jellemzők mellett is teljesülhetnek. Az Rttv.
- §
(1)bekezdése alapján az alperes közigazgatási ügyben eljáró szerv, ezért határozatának meg kellett felelnie a határozathozatalkor hatályban lévő Ket. irányadó rendelkezéseinek. A Ket. 72. §
(1)bekezdés ea- ef pontjai értelmében a határozat indokolásának tartalmaznia kell a megállapított tényállást, az annak alapjául elfogadott bizonyítékokat; az ügyfél által felajánlott, de mellőzött bizonyítást és a mellőzés indokait; az eljárt szakhatóságok megnevezését és azokat a jogszabályokat, amelyek alapján a közigazgatási szerv a határozatot hozta. Az indokolás a döntés ténybeli és jogi megalapozottságának logikai levezetésére, a döntés okainak megjelenítésére szolgál. Eljárásjogi szempontból az az indokolás fogadható el, melyből kétséget kizáróan megállapítható, hogy mi volt a döntés alapjául szolgáló tényállás, melyek azok az elemek amelyek miatt az alkalmazott besorolás jogsértő, el kell végezni mindennek a törvényi szempontokkal való összevetését, és okszerű indokát kell adni a jogsértésnek, megjelölve annak jogalapját. Az alperes határozata az indokolással szemben támasztott fenti törvényi követelményeknek - az anyagi jogi jogsértés és az alkalmazott szankció tekintetében - megfelel. Az Rttv. 5/B. §
(2)bekezdéseinek alkalmazása során az alperes a tényállást feltárta, röviden ismertette a filmet, kitért annak fő jegyeire, és kiemelte azokat az epizódokat, és idézte azokat a dialógusokat amelyek a törvényi rendelkezések szempontjából leginkább jellemzőek. Értékelte és megjelenítette a műsorszám valamennyi, a jogsértés megállapítására alkalmas elemét, vizsgálta a lehetséges hatásokat. A szankció jogalapját az alperes megjelölte, ismertette a felperes műsorszolgáltatási szerződésének vonatkozó pontját, rögzítette a jogkövetkezmény megválasztását megalapozó körülményeket, és az időtartamot befolyásoló elemeket. Az eljárásjogi jogszabálysértés elkövetésének megítélését illetően is osztotta ezért a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság álláspontját. Mindezek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 253. §
(2)bekezdésében foglaltak értelmében helybenhagyta. A sikertelenül fellebbező felperes a Pp. 78. §
(1), és
(2)bekezdése értelmében köteles az alperes másodfokú perköltségének megfizetésére és az illetékről szóló 1990. XCIII. törvény 39. §
(3)bekezdésének c) pontja, a 46. §
(1)bekezdése, valamint a költségmentességről szóló 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése értelmében a feljegyzett fellebbezési illeték viselésére. Budapest,
- szeptember
- napján Dr. Sára Katalin s.k. a tanács elnöke, Dr. Páldy Zsuzsanna s.k. bíró Dr. Szőke Mária s.k. előadó bíró, A kiadmány hiteléül: