Mfv.I.10.706/2009/2.szám A Magyar Köztaáraság Legfelsőbb Bírósága a dr. Fehérvári Szabolcs ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Tóth Tamás Zsolt ügyvéd által képviselt alperes ellen közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetésének megállapítása és egyéb igények iránt a Miskolci Munkaügyi Bíróságnál 2.M.416/
- szám alatt megindított és másodfokon a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 1.Mf.20.296/2009/
- számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 1.Mf.20.296/2009/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. A felülvizsgálati eljárás illetéke az államot terheli. I n d o k o l á s : A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy 1.) az alperes
- február 7-én kelt, az eredeti munkaköre helyett
- február 7-étől március 7-éig terjedő időre más munkakörbe történő átirányításáról rendelkező határozata jogellenes; 2.) a
- február 28-án 15.00 óra körüli időben szóban közölt elbocsátás tárgyában hozott munkáltatói intézkedés jogellenes; 3.) a
- február 27-én kelt fegyelmi határozat jogellenességének megállapítása és hatályon kívül helyezése mellett elsődlegesen az ítélet jogerőre emelkedésének napjáig járó elmaradt illetménye, átalánytérítése, 8 havi felmentési időre járó átlagkeresete, és 8 havi átlagkeresetének megfelelő végkielégítés megfizetésére kötelezését az alperesnek, míg másodlagosan a közalkalmazotti jogviszony helyreállítását, és az elmaradt illetmény megfizetésére kötelezését. Harmadlagos kérelme az alperes 99.360 forint kártérítés megfizetésére kötelezésére irányult elmaradt illetménye és járadékkülönbözete címén; kérte továbbá: 4.) a
- május 14-én kelt fegyelmi határozat hatályon kívül helyezését; 5.) a
- május 27-én kelt, a
- május 14-én kelt fegyelmi határozat hatályon kívül helyezése tárgyában született határozat hatályon kívül helyezését; 6.) a
- június 22-én teljesített 122.127 forint után 3.242 forint kamat megfizetésére kötelezését az alperesnek; 7.)
- február 29-étől
- március 3-áig esedékes átlagkereset, és 3 nap ki nem adott szabadság megváltásának megtérítését. A Miskolci Munkaügyi Bíróság 2.M.416/2008/
- számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 2.962 forintot. Megállapította, hogy az alperes
- május 14-én kelt, és a
- május 27-én kelt határozata jogellenes, ezért azokat hatályon kívül helyezte. A bíróság ezt meghaladóan a keresetet elutasította, és a felperest 180.000 forint részperköltség viselésére kötelezte. Az alperest 17.800 forint eljárási illeték megfizetésére utasította kimondva, hogy a további illeték az államot terheli. Az elsőfokú bíróság a felperesnek a kereseti kérelmét megalapozottnak találta, a
- május 14-én és május 27-én kelt határozatokat hatályon kívül helyezte, és az alperest a 780 forint alperes által elismert tartozás beszámításával marasztalta 2.962 forintban. A kereseti kérelmeket a bíróság elutasította. Megállapította, hogy az alperes
- február 7-én kelt határozata megfelelt az Mt. 83/A. §-ában írt feltételeknek, és ennek kapcsán nem találta bizonyítottnak az alperes terhére a rendeltetésellenes joggyakorlást. Kifejtette, hogy a megállapítási keresetnek a Pp.
- §-ában foglalt előfeltételei nem állnak fenn. A felperes fellebbezése folytán eljárt Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 1.Mf.20.296/2009/
- számú ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét helybenhagyta, és a felperest 100.000 forint másodfokú perköltség viselésére kötelezte. Megállapította, hogy a fellebbezési eljárás illetéke az államot terheli. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást teljeskörűen, a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű mérlegelésével állapította meg, a bizonyítékok értékeléséről indokolása 17-
- oldaláig mindenre részletesen kiterjedően számot adott. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes alaptalanul hivatkozott a nem teljesített bizonyítási indítványaira. A bíróság kifejtette, hogy a vagyonvédelmi rendszer műleírása és üzemeltetési szabályzata beszerzésétől nem várható a felperesi mulasztások, kötelezettségszegések körében a tényállás módosítása. Sz. K.-t az elsőfokú bíróság tanúként meghallgatta, a felperesnek módjában állt hozzá kérdéseket intézni, ezen túlmenően a riasztórendszer, illetőleg a számítógépes rendszer működtetésének esetleges anomáliái legfeljebb a
- november 26-ai kötelezettségszegés súlyának megítélését befolyásolhatnák. Ezzel kapcsolatosan már az elsőfokú bíróság helytállóan kifejtette, hogy önmagában a riasztó aktiválásának elmulasztása a fegyelmi határozatban foglalt büntetést nem indokolná.A fegyelmi határozattal kapcsolatban kiemelte a másodfokú bíróság, hogy a munkavállaló (közalkalmazott) legalapvetőbb kötelezettsége az Mt.
- §-ában foglaltak szerint, hogy a munkaidejét az előírt helyen és időben munkában töltse, a
- §-ban foglaltak szerint pedig, hogy a munkát a munkáltató utasítása szerint lássa el. A felperes önmagának ellentmondó nyilatkozataiból nem állapítható meg tényállás arra, hogy minden esetben a munkáltató engedélyével volt távol munkaidő alatt a munkahelyéről. Ennek ellenére az elsőfokú bíróság tájékoztatta a felperest, hogy az esetleges megállapodás, engedélyezés bizonyítása a felperest terhelte, aki ennek nem tett eleget, így a per adatai alapján megállapítható terhére az Mt.
- §-ában foglalt kötelezettség megszegése. A másodfokú bíróság hivatkozott a következetes ítélkezési gyakorlatra, amely szerint egyetlen utasítás megtagadása is okszerűen vonhatja maga után a legsúlyosabb jogkövetkezmény alkalmazását.A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a felperest terhelő perköltség összegét is, aminek részletes indokát adta. A felperes felülvizsgálati kérelmében az első-, és a másodfokú bíróság határozatának hatályon kívül helyezését, és a jogszabályoknak megfelelő döntés meghozatalát kérte. A felperes álláspontja szerint a munkaügyi jogvitában hozott érdemi határozatok ténybelileg megalapozatlanok, törvénysértőek, mert az ítéleti tényállás nem az alperesi bizonyításon alapul, hanem a bíróság által foganatosított, a tanúvallomásokban rejlő bizonyítékok feltárására irányuló eljárás eredménye. Így az az ítélkezés nem tekinthető pártatlannak, amikor a bíróság „állította elő" a tanúbizonyítás eredményét. A jogerős ítéleti rendelkezés determinásan a tanúvallomásokon nyugszik, mivel a bíróság elutasította a felperesnek az okirati bizonyíték, és a szakértői vélemény beszerzésére tett indítványát, az elhúzódott, a bíróság által foganatosított tanúmeghallgatásra is figyelemmel. A felperes álláspontja szerint amennyiben a bíróság „veszi ki" a tanúból a vallomást, illetőleg a jogvita elbírálása szempontjából releváns tényelőadást, úgy a peres fél pozíciójába helyezi magát, ezzel a Pp.
- §-ának
(1)bekezdéséből eredő terhet veszi magára, ugyanakkor túllép a módosított 1949. évi XX. törvény 45. §-ában
(1)bekezdésében írt korlátokon, vagyis hogy a bíróság feladata az igazságszolgáltatásra korlátozódik. A bíróság érdemben nem cáfolta a felperesnek arra hivatkozással bejelentett kifogását, miszerint a felperest a bizonyításban, ezen belül a tanú felé történő kérdésfeltevésben a bíróság azzal akadályozta és korlátozta, hogy további kérdés feltevését már nem engedélyezte.A perben a bizonyítás értékelése nem a Pp. 164. §
(1)bekezdése és a Pp. 206. §
(1)bekezdése alapján történt, ezért a másodfokú ítélet a Pp. 221. §-ának
(1)bekezdésében foglaltaknak nem felelt meg, téves tényállást tartalmazó elsőfokú ítéletet hagyott helyben. A felperes sérelmezte, hogy a bíróság nem bírálta el az alperes viszontkeresetét. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban a Pp. 275. §-ának
(1)bekezdésére tekintettel a rendelkezésre álló periratok alapján dönt, nincs helye a bizonyítékok újra értékelésének, azaz felülmérlegelésének. Az ügy érdemét érintő jogszabálysértést a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen és logikátlan, iratellenes, nem megfelelően indokolt mérlegelése valósíthat meg [Pp. 206. §
(1)bekezdés, 221. §
(1)bekezdés, BH 2001/197., BH 2002/29.]. A felülvizsgálati kérelemben foglaltak jogszabálysértés megállapítására nem alkalmasak. A Pp.
- §-a részletesen szabályozza a tanúmeghallgatás lefolytatásának rendjét, ezen belül az eljáró bíró kérdezési jogosultságát, illetve kötelezettségét. A tanúmeghallgatás „perrendszerű" lefolytatása garanciális eszköz a bíróság számára ahhoz, hogy kellően megalapozott tényállást tudjon megállapítani. Ebből következően az elsőfokú bíróság jogszabálysértés nélkül hallgatta meg az alperes által indítványozott tanúkat (Pp.
- §), és engedélyezte a felek általi kérdésfeltevés lehetőségét. Önmagában az a körülmény, hogy a bíróság által lefolytatott meghallgatást követően az alperes jogi képviselőjének nem volt további kérdése a tanúhoz, nem jelenti azt, hogy a bíróság a „fél pozíciójába helyezte magát". A tárgyalás menetének zavartalan lefolytatása, és az eljárás elhúzódásának megakadályozása érdekében az eljáró bíró a már megválaszolt kérdések ismétlését, vagy az ügyre nem tartozó kérdések megválaszolását a tanúmeghallgatás során megtilthatja. Ebből következően alaptalanul hivatkozott a felperes a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a bíróság megakadályozta „védekezési taktikájának érvényesítését".A felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal ellentétben törvénysértés nélkül mellőzték a bíróságok a szakértő meghallgatását arra vonatkozóan, hogy a rendszergazdának lehetősége volt-e „a rendszerbe benyúlni". Ennek lehetőségét a perben az alperes maga sem vitatta, de a rendszergazda is ilyen tartalmú tanúvallomást tett. Mindezen körülménynek legfeljebb a
- november 26-ai kötelezettségszegés súlyának megítélése során lett volna jelentősége, amely körben azonban a bíróságok kifejtették, hogy ezen cselekmény önmagában fegyelmi büntetés kiszabását nem indokolta volna.A felperes felülvizsgálati kérelmében arra is hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság a Pp.
- §-ának
(1)bekezdése megsértésével nem bírálta el az alperesi viszontkeresetet. Az alperes beszámítási kifogást terjesztett elő, e körben az elsőfokú bíróság kifejtette álláspontját, amit az alperes nem támadott, és erre vonatkozóan a felperes által előterjesztett fellebbezés sem tartalmaz egyértelmű hivatkozást. A jogszabályok és a következetes ítélkezési gyakorlat szerint pedig az elsőfokú bíróság azon rendelkezése ellen, amelyet a fél fellebbezési kérelemmel nem támadott, felülvizsgálati kérelem sem terjeszthető elő [Pp. 273. §
(2)bekezdés, BH.1996.98.].A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. §-ának
(4)bekezdése alapján.A pernyertes alperesnek a felülvizsgálati eljárásban igazolt költsége nem merült fel, ezért ebben a kérdésben a bíróság a határozathozatalt mellőzte a Pp. 79. §-ának
(1)bekezdése alapján.Az adott ügyben irányadó 6/
- (VI.26.) IM rendelet
- §-a értelmében a felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli. Budapest,
- április
- Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, dr. Hajdu Edit s.k. bíró A kiadmány hiteléül. Nné tisztviselő