Pf.20320/2010/3 – Debreceni Ítélőtábla

(1)és

(2)bekezdése alapján a fegyelmi bizottság megalakulásához az önkormányzat képviselőtestületének háromtagú vizsgálóbizottságot kell megbíznia. Miután az adott esetben csak egy tag megválasztására került sor, a fegyelmi bizottság megalakulására vonatkozó közlés nem felel meg a tényeknek. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a kifogásolt mondat csupán mellékes szála a cikknek, emellett az valótlanságot nem tartalmaz, a bizottság megalakulására vonatkozóan ugyanis a cikk nem múlt időben fogalmazott, emellett a következő mondatban tartalmazza azt a tényszerű tájékoztatást is, hogy a képviselők csupán egy tag személyében tudtak megállapodni. Hivatkozott továbbá arra, hogy az újság az ugyanezen számában az „Elfogadták a költségvetést" főcímmel ellátott cikkben is tudósított a fegyelmivel kapcsolatos döntésekről, és az e cikkben foglaltakat is figyelembe véve valós tényekről számolt be a felperes ellen megindult fegyelmi eljárással kapcsolatban. Becsatolta a képviselő-testület 35/

1. (II.15.) számú határozatát, amelynek
2. pontjában a képviselő-testület döntött a felperes elleni fegyelmi eljárás megindításáról, a
3. pontjában pedig egy fő vizsgálóbizottsági tag megválasztásáról. Az elsőfokú bíróság ítéletének rendelkező részében megállapította, hogy a felperes által kifogásolt mondatban a Jk hetilap a valóságot hamis színben tüntette fel, ezért ennek, valamint annak közlésére kötelezte az alperest, hogy a cikkben állítottakkal szemben a valóság az, hogy „BL. képviselő elérte, hogy a képviselő-testület fegyelmi eljárás lefolytatására háromfős bizottság létrehozásáról szavazott". Kötelezte az alperest a felperes javára 100 000 forint perköltség, valamint az állam javára kereseti illeték megtérítésére. Az ítélet indokolásában - annak tartalma szerint - kifejtette, hogy a felperes által kifogásolt mondat jelentése, tartalma szerint BL. képviselő a szavazáson elérte, hogy a fegyelmi bizottság megalakult. Ténylegesen azonban a fegyelmi bizottság nem tudott megalakulni, hiszen annak csak egy tagját választotta meg a képviselő-testület, ezért a vitatott közlést az ítélet rendelkező részében foglaltakkal ellentétben - ezúttal már valótlan tényt tartalmazónak minősítette. Értékelte a döntése meghozatalánál, hogy egy olyan nagyságú város életében, mint J., a polgármestert érintő fegyelmi ügy kiemelt jelentőségű, főleg a választási időszakban, így a sajtótól elvárható a tényszerű és pontos tájékoztatás. A helyreigazítás megszövegezésénél utalt a Pp.
4. §-ának

(3)bekezdésére, valamint a Legfelsőbb Bíróság PK.

1. számú állásfoglalására, és ennek megfelelően a helyreigazító közlemény szövegét az érvényesített jog tartalmi körén belül a felperes helyreigazítási kérelmétől eltérő tartalommal határozta meg. Az elsőfokú ítélet ellen előterjesztett fellebbezésében az alperes annak megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ugyan a tényállást teljes körűen és helytállóan feltárta, abból azonban téves jogi következtetést vont le. Változatlanul állította, hogy a cikk nem tartalmaz valótlan tényeket, és való tényeket sem tüntet fel hamis színben. A sajtóközlemény nem múlt időben fogalmazott a fegyelmi bizottság megalakulásával kapcsolatosan, a sajtóközlemény közzétételekor az alperes még nem is ismerhette a meghozott döntések tényleges tartalmát. Abból kiindulva azonban, hogy J. város képviselő-testülete a jogszabályi rendelkezéseknek eleget téve előbb vagy utóbb megválasztja a háromtagú bizottságot, a fegyelmi eljárás megindításával BL. ténylegesen elérte, hogy fegyelmi bizottság alakuljon. Mindez nem jelenti a testület teljes körű felállításával kapcsolatos tény állítását, erről az alperes nem tudósított és nem is tudósíthatott. Megjegyezte, hogy
2. március 31-én az önkormányzati képviselő-testület a fegyelmi eljárás lefolytatására hivatott vizsgálóbizottság másik két tagját is megválasztotta, tehát a fegyelmi bizottság időközben a jogszabály kötelező rendelkezéseinek megfelelően létrejött. A cikk helyes nyelvtani és logikai értelmezésével, a sajtóközleményt teljes egészében is vizsgálva tehát, az elsőfokú bíróságnak azt kellett volna megállapítania, hogy az átlagos képességű és tájékozottságú olvasó számára sem megtévesztőek a fegyelmi bizottság alakulására vonatkozó állítások. A kizárólag betű szerinti formális értelmezés ellentétes a sajtóhelyreigazítás céljával és rendeltetésével, és a tényleges tartalom vizsgálata során figyelemmel kell lenni a szövegkörnyezetre, az egymáshoz tartalmilag szorosan kapcsolódó, egymással összetartozó részek összefüggéseire is. A felperes csatlakozó fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének kizárólag az alperes perköltség megfizetésére kötelező rendelkezését támadta. Utalt arra, hogy a felperes jogi képviselője 40 000 forintos óradíjjal dolgozik, az előzetes konzultáció, előkészítő munka, a kereset elkészítése, a bírósági tárgyaláson ellátott jogi képviselet 4 órányi időszükséglete ekként már eleve meghaladja az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított 100 000 forintos perköltséget. Emellett az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta azt, hogy a felperes jogi képviselőjének egy alkalommal J.be, egy alkalommal pedig S- ra is el kellett utaznia, ami 6 ügyvédi munkaórával számolva további 120 000 forint költséget jelent. Az így perköltségként megjelölt összeg reális, nem eltúlzott, megfelel az óradíjak tekintetében kialakult gyakorlatnak, következésképpen az elsőfokú ítéletben meghatározott 100 000 forintos perköltség méltánytalanul alacsony. Az ítélőtábla sem a fellebbezést, sem a csatlakozó fellebbezést nem találta alaposnak. Mindenekelőtt rámutat arra, hogy a sajtóhelyreigazítás nem csupán azért sajátos személyiségvédelmi eszköz, mert csak a sajtó (tömegtájékoztatási eszközök) által elkövetett személyhez fűződő jogsértés esetén alkalmazandó, hanem azért is, mert érvényesítésére csak a Ptk.
3. §-ának

(1)bekezdésében szabályozott körben, azaz valótlan tény közlése, vagy híresztelése, illetve való tény hamis színben való feltüntetése esetén kerülhet sor. A sajtóhelyreigazítási pernek tehát kizárólag a megjelent közlemény valóságtartalmának vizsgálata a tárgya. Az alperes fellebbezésében előadottak helytállóak és kiegészítendők abban, hogy egy adott sajtóközleményt a Ptk. 79. §-ának

(1)bekezdésében meghatározott tartalom szempontjából nyelvtanilag és logikailag, de egyszersmind a grammatikai elemek stilisztikai jelentése szempontjából is értelmezni szükséges annak megállapításához, hogy a közlés megfelel-e a valós tényeknek. Az ítélőtábla e körben a felperes által sérelmezett mondat értelmezése kapcsán nem osztja az elsőfokú bíróság azon álláspontját, mely szerint az valótlan tényt tartalmazna. A nyelvtanilag összetett mondat tárgyi mellékmondatában használt, látszólag felszólító módú igealak, az „alakuljon" szó használata miatt ugyanis, tekintettel arra, hogy az nem igeidő szerint ragozott nyelvtani alak, hanem úgynevezett „függő mód", a főmondatban állítmányként használt „elérte" ige befejezettségéből egyaránt következhet az, hogy megalakult a bizottság, valamint az is, hogy alakulóban van, ugyanakkor egyik következtetés sem kizárólagos. E nyelvtani értelmezéssel egyszersmind egybecseng a mondat stilisztikai jelentése is, ehhez képest tehát a mondat nem egyértelmű, következésképpen a valós tényt pontatlanul, tehát hamis színben tünteti fel. Kétségtelen, hogy a következő mondat tartalmából megállapíthatóan a bizottságnak mindössze egy tagját választotta meg a képviselő-testület, az ítélőtábla álláspontja szerint azonban az „átlagolvasó", miután feltételezhető, hogy nem ismeri az önkormányzati képviselő-testület működésével kapcsolatos törvényi előírásokat, a megfogalmazásból alappal következtethet arra, hogy az esemény már bekövetkezett, és az önkormányzati képviselő a bizottság megalakulásával elérte a célját, az ügyben további teendő nincs. Ugyanakkor épp a fellebbezésben előadottakra figyelemmel a cikk közlésekor még nem volt garancia arra, hogy utóbb a képviselő-testület a vizsgáló (fegyelmi) bizottság további két tagját is meg fogja választani. Az azonban, hogy ez utóbb megtörtént, a korábbi közlés valóságtartalmát nem igazolja, azt ugyanis csak a közlés időpontjában fennálló tényekhez lehet viszonyítani. Ezen indokolásbeli helyesbítés mellett az elsőfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy az alperes köteles a sajtóhelyreigazítás közzétételére. Ugyanakkor az elsőfokú bíróság ítéletéből nem derül ki kétséget kizáró módon a képviselőtestület határozatának tartalma. A képviselő-testület ugyanis nem csupán szavazott a háromfős bizottság létrehozásáról, hanem a határozat-hozatal rendje szerint többségi szavazással döntött is az előterjesztésről. A közlemény közzétételének időpontjában fennálló valós tények alapján tehát az olvasó-közönséget arról kell tájékoztatni, hogy a képviselő-testület a 2010. február 15-i ülésén határozott a polgármester elleni fegyelmi eljárás megindításáról és háromfős bizottság létrehozásáról. Az ítélőtábla ezért - az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának

(2)bekezdése alapján részben megváltoztatva ennek megfelelően határozta meg a helyreigazító közlemény tartalmát. A felperes csatlakozó fellebbezésében alaptalanul támadta az elsőfokú ítélet perköltség összegét megállapító rendelkezését, az ítélőtábla e körben az elsőfokú ítélet megváltoztatására nem talált okot. Az elsőfokú bíróság ugyanis valamennyi körülmény helytálló mérlegelésével határozta meg a felperest képviselő ügyvéd munkadíjának összegét. A 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet - helyesen - 3. §-ának

(6)bekezdésében foglaltaknak megfelelően - figyelemmel az e körben kialakult bírói gyakorlatra is megfelelő súllyal vette figyelembe, hogy az ügy jogi megítélése bonyolultnak nem volt tekinthető, a per egy tárgyaláson befejeződött, és ehhez képest az elvégzett ügyvédi tevékenységgel arányos munkadíjat határozott meg. A fellebbezési eljárásban is pervesztes alperest a Pp. 78. §-ának

(1)bekezdése alapján kötelezte az ítélőtábla a felperes javára a fellebbezési eljárásban felmerült és a Pp. 75. §ának

(1)és

(2)bekezdése, valamint a már hivatkozott IM rendelet 3. §

(3)bekezdésében foglaltak alapulvételével számított költségei megfizetésére. A 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §-ának

(2)bekezdése alapján az alperes ugyancsak pervesztességére tekintettel köteles a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán állam által előlegezett és az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 39. §-a

(3)bekezdésének c) pontja szerint meghatározott fellebbezési illeték megtérítésére. A felperes csatlakozó fellebbezése sem vezetett eredményre, ezért az ítélőtábla az előbbi jogszabályi rendelkezés alapján kötelezte őt a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán állam által előlegezett és az Itv. 46. §-ának

(4)bekezdése szerint számított csatlakozó fellebbezési illeték megtérítésére. D e b r e c e n,

1. április
2. napján Dr. Csiki Péter s.k. a tanács elnöke, Süliné dr. Tőzsér Erzsébet s.k. előadó bíró, Dr. Veszprémy Zoltán s.k. bíró A kiadmány hiteléül: - kiadó -