Győri Ítélőtábla Pf.I.20.360/2009/
- szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Győri Ítélőtábla a dr. Hajba Tamás pártfogó ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Slezák Tamás ügyvéd által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránti perében a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság
- szeptember
- napján kelt 5.P.20.540/2009/
- számú ítélete ellen a felperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét helybenhagyja. Köteles a felperes 15 nap alatt megfizetni az alperesnek 50.000,- (Ötvenezer) forint másodfokú perköltséget. Az ítélőtábla megállapítja, hogy a 100 %-os arányban pervesztes felperes pártfogó ügyvédi munkadíja a felperest terheli. A felmerült 480.000,- (Négyszáznyolcvanezer) forint fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: A felperes keresetében 8.000.000,- forint kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest, mert ingatlanát az alperes nem a valós forgalmi értéken szerezte meg. Álláspontja szerint neki a lakása elvesztéséből 4.000.000,- forint kára származott, míg az alperes jogellenes magatartásával okozati összefüggésben egészségkárosodás következett be, ezen a jogcímen 4.000.000,- forintot igényelt. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte elsődlegesen arra hivatkozással, hogy ítélt dologról van szó, másodlagosan a felperesi követelések elévülésére hivatkozott. A megyei bíróság fellebbezéssel támadott ítéletében a felperes keresetét elutasította, egyben kötelezte a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 250.000,forint perköltséget. Megállapította, hogy a kereseti illetéket az állam viseli, valamint a pártfogó ügyvéd munkadíja a felperest terheli. Ítéletének jogi indokolása szerint a helység 1-i ... hrsz-ú lakóház, udvar, gazdasági épület megnevezésű ingatlan korábban 1/1 arányban a felperes tulajdonát képezte. A felperes tartozásai miatt az ingatlanra a Tatabányai Városi Bíróság mellett működő önálló bírósági végrehajtó végrehajtási jogot jegyzett be, majd az ingatlant
- március
- napján értékesítette. Az ingatlan lakottan került árverési értékesítésre, a kikiáltási ára 600.000,- forint volt. Az ingatlan tulajdonjogát árverési vétellel 600.000,- forint vételárért az alperes szerezte meg. Az árverési értékesítés után az alperes felhívta a felperest, hogy az ingatlanból költözzön ki, de erre a felperes nem volt hajlandó. Ezt követően az alperes
- május
- napján embereket bérelt és a felperes összes ingóságát elszállította. A Komárom-Esztergom Megyei Bíróság a P.20.461/2001/
- számú ítéletében megállapította, hogy a felperes kiköltöztetése jogellenes volt, ezért kötelezte az alperest illetve a II.r. alperesként perbe vont Komárom-Esztergom Megyei Rendőr-kapitányságot az elveszett ingóság ellenértékeképpen 407.000,- forint vagyoni, 50.000,- forint általános és 500.000,- forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére. A Legfelsőbb Bíróság a Pf.V.26.899/2001/
- számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy a felperes általános és nem vagyoni kártérítés iránti igényét elutasította. A megyei bíróság a felperes keresetét alaptalannak találta. A felperes kereseti kérelme az ingatlan elvesztésével kapcsolatos igény tekintetében a káresemény bekövetkezésekor, tehát
- május
- napján vált esedékessé. A felperes egészségkárosodással kapcsolatos igényét a korábbi perben az elsőfokú bíróság vizsgálta, a felperes egészségkárosodását a pszichés állapotában bekövetkezett állapotromlásban jelölte meg, de ezen kereseti kérelmét a Legfelsőbb Bíróság fenti ítéletével bizonyítottság hiányában elutasította. A Ptk.324.§.
(1)bekezdése értelmében a követelések öt év alatt évülnek el. A 326.§.
(1)bekezdése szerint az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé vált. A megyei bíróság álláspontja szerint a felperes nem bizonyította, hogy követelését menthető okból nem tudta volna érvényesíteni, ezért a megyei bíróság megállapította, hogy a felperes mindkét kereseti kérelme elévült. A Ptk.325.§.
(1)bekezdése szerint az elévült követelést bírósági úton érvényesíteni nem lehet. Az ítélet ellen a felperes fellebbezést nyújtott be, melyben kérte annak megváltoztatását és a keresetének történő teljes helyt adást. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében a megyei bíróság ítéletének helybenhagyását kérte, annak helyes indokai alapján. Hangsúlyozta, hogy a felperes követelése nyilvánvalóan elévült. Igényt tartott a másodfokú perköltség megfizetésére is. Az ítélőtábla a fellebbezést a Pp.256/A.§.
(1)bekezdés f./ pontja alapján tárgyaláson kívül bírálta el és az alábbiak szerint alaptalannak találta. Az ítélőtábla álláspontja szerint a megyei bíróság ítéletében az általa meghivatkozott indokok és jogszabályi rendelkezések alapján helyesen állapította meg, hogy a felperes kártérítési igénye elévült. A perbeli esetre a Ptk.324.§.
(1)bekezdésében meghatározott öt éves elévülési idő az irányadó. A Ptk.326.§.
(1)bekezdése szerint az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé vált. Az elsőfokú eljárás adatai alapján helyesen állapította meg a megyei bíróság, hogy a felperesnek az ingatlan elvesztésével kapcsolatos 4.000.000,- forint kártérítési igénye a káresemény bekövetkezésekor, tehát az ingatlan
- május
- napján történt elvesztésekor vált esedékessé. Ettől számított öt éven belül kellett volna a felperesnek az ezzel kapcsolatos igényét érvényesítenie, de a keresetlevelét csak
- április
- napján nyújtotta be a bíróságra. Az előzményi iratokból megállapítható, hogy a felperes által hivatkozott egészségkárosodás már 2001.évben fennállt, így az ezzel kapcsolatos igényérvényesítés öt éves határidejét a felperes szintén elmulasztotta. Ezért a megyei bíróság helyesen és okszerűen állapította meg, hogy a felperes követelése mindkét igény vonatkozásában elévült, figyelemmel arra, hogy az elévülés nyugvására, valamint a megszakítására sem került sor. A Ptk.325.§.
(1)bekezdése értelmében pedig elévült követelést bírósági úton érvényesíteni nem lehet. Mindezen indokok alapján az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét a Pp.253.§.
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A másodfokú eljárásban a felperes teljes egészében pervesztes lett, ezért az alperes felmerült másodfokú perköltségét ő köteles megfizetni a Pp.78.§.
(1)bekezdése alapján, amelynek összegét az ítélőtábla a 32/2003.(VIII.22.) IM. számú rendelet 3.§.
(5)bekezdése alapján állapította meg. A másodfokú eljárásban a felperest pártfogó ügyvéd képviselte, ezért az ítélőtábla a Pp.87.§.
(2)bekezdése alapján megállapította, hogy a 100 %-os arányban pervesztes felperes köteles viselni a pártfogó ügyvéd díját, amelynek összegét a Jogi Segítő Szolgálat fogja megállapítani. A peres eljárásban a felperes teljes személyes költségmentességben részesült, így a le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket a 6/1986. (VI.26.) IM. számú rendelet 13. §.
(1)bekezdése és 14.§-a szerint az állam viseli. Győr,
- évi március hó
- napján Dr. Ábrahám Éva sk. a tanács elnöke Dr. Vass Mária sk. előadó bíró Dr. Lezsák József sk. bíró