Bfv.III.161/2007/5.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Budapesten, a
- év szeptember hó
- napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő v é g z é s t : A nagyobb kárt okozó csalás bűntettének kísérlete és más bűncselekmény miatt a terhelt ellen folyamatban volt büntetőügyben a terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Miskolci Városi Bíróság 1.B.1253/2004/
- számú ítéletét, illetőleg a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság 3.Bf.1505/2006/
- számú végzését hatályában fenntartja. A végzés ellen fellebbezésnek nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. I n d o k o l á s A Miskolci Városi Bíróság a
- június
- napján kihirdetett 1.B.1253/2004/
- számú ítéletével bűnösnek mondta ki a terheltet nagyobb kárt okozó csalás bűntettének kísérletében és közokirathamisítás bűntettének kísérletében. Ezért őt halmazati büntetésül 1 évi - végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte. Védelmi fellebbezés alapján eljárva a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság a
- november
- napján meghozott 3.Bf.1505/2006/
- számú végzésével az elsőfokú határozatot (érdemben) helybenhagyta azzal, hogy a vagyon elleni bűncselekmény megnevezése helyesen csalás bűntettének kísérlete. Az elsőfokú ítélettel megállapított - és a másodfokú bíróság által kiegészített - irányadó tényállás lényege a következő. a tényállás
- pontja A sértettek beszámítási képességét nem korlátozta, nem zárta ki az egészségi állapotuk, illetve idegrendszeri betegségük (az anyánál a gyógyszerfüggőség, míg fiánál az alkoholos epilepszia) gyógykezelése. Mindkét sértett rendelkezett, illetve rendelkezik a szerződéskötéshez, ügyeik viteléhez szükséges belátási képességgel. Ugyanakkor mindkét sértett - egészségi állapota folytán - könnyen befolyásolható, segítségadásra, irányításra szorul. A miskolci tanyaingatlan a sértettek tulajdonát képezte. 2000 novemberében a terhelt - a sértettek által kezdeményezett megállapodás alapján - a tanyára költözött, majd velük közös háztartásban élt, közöttük bizalmi viszony alakult ki.
- február
- napján az egyik sértett a terheltet jelölte meg végrendeleti örökösének; e szerint a terhelt örökli a tanyát, illetve annak értékesítése esetén a helyébe lépő ingatlant. 2001 tavaszán a sértettek és a terhelt közötti viszony megromlott. A terhelt követelőző lett, néhány esetben a sértetteket megütötte, szidalmazta is. Ezért a sértettek elhatározták a tanya eladását, s
- januárban ingatlanközvetítőnek is megbízást adtak, mely szerint a tanyaingatlan irányára 20 millió Ft. A hirdetésre jelentkező - 13 millió forintos ajánlatot tevő - vevőnek az ingatlant nem adták el. Ezt követően, miközben
- április
- és május
- között az egyik sértett Budapesten folyamatos kórházi kezelés alatt állt ·
- május
- napján a sértettek és a terhelt veje között ügyvéd előtt (és ellenjegyzésével), a terhelt jelenlétében előszerződésszerű funkciót betöltő megállapodás jött létre; mely szerint a sértettek (3 millió Ft egyenértéken) elcserélik a tanyájukat egy miskolci (akkor még a MIK Rt. tulajdonában lévő) lakásingatlanra, ezen felül a terhelt veje a sértettek 1.639.000 Ft közüzemi tartozását kiegyenlíti, s további 1 millió forintot fizet a sértetteknek; a sértettek pedig az így szerzett lakást a terheltnek, szerzéskori értéken eladják; ·
- május
- napján a sértettek és a terhelt veje között ügyvéd előtt, a terhelt jelenlétében - csereszerződés jött létre; mely szerint a sértettek (2,2 millió Ft egyenértéken) elcserélik a tanyájukat a (már) terhelt veje tulajdonában lévő miskolci lakásingatlanra. · Ezen ügyletek lebonyolítása során a terhelt rávette a sértetteket, hogy a lakást nyomban adják el neki, mondván ezáltal biztosítható, hogy csavargók azt tőlük fondorlattal ne tudják megszerezni; egyben azt ígérte, hogy - halálukig fennálló - haszonélvezeti joguk lesz biztosítva.
- május
- napján a sértettek (mint eladók) és a terhelt (mint vevő) - ügyvéd közreműködésével és jelenlétében - adásvételi szerződést kötöttek a lakásra. Az adásvételi szerződés szerint: · a sértettek a terheltnek eladják a lakásingatlanukat (melynek tulajdonjogi bejegyzése az ingatlan-nyilvántartásba folyamatban volt); · a vételár 2 millió Ft, melynek kiegyenlítése a szerződést megelőzően megtörtént; · a birtokbaadás időpontjáról a felek külön fognak rendelkezni. · A szerződéskötéskor a terhelt szóban kijelentette, hogy a sértettek a lakást életük végéig használhatják, azonban - kihasználva a sértettek egészségi állapotából fakadó befolyásolhatóságát - ennek szerződésbe való rögzítését nem kérte az ügyvédtől. A sértettek megbízva a terheltben - a szerződést elolvasás nélkül aláírták, s nem észlelték, hogy abban nincs kikötve a haszonélvezeti joguk. A terhelt a 2 millió Ft vételárat sem megelőzően, sem a szerződéskötéskor, sem később nem fizette meg. 2002 júniusában a sértettek és a terhelt együtt beköltöztek a lakásba, s azt közös háztartásban, megosztva használták. 2002 júliusában mindkét sértett kórházba került, s a terhelttel való viszonyuk megromlott, emiatt 2002 szeptemberében a terhelt elköltözött. A sértettek ekkor észlelték az adásvételi szerződésből, hogy a terhelt megtévesztette őket, mert abban nincs kikötve a haszonélvezeti joguk, s a terhelttől a vételárat sem kapták meg.
- szeptember
- napján a sértettek az ügyészségen a terhelt ellen feljelentést tettek, s egyidejűleg a Földhivataltól kérték a terhelt tulajdonjog bejegyzés iránti kérelmének elutasítását.
- november
- napján a sértett a terhelt javára szóló korábbi végrendeletét visszavonta, s másnap, újabb végrendeletében a fiát nevezte örökösének.
- évben a terhelt a sértettek orvosai figyelmét felhívta a gondnokság alá helyezés lehetőségére.
- február
- napján a Polgármesteri Hivatalban közölték a sértettekkel, hogy orvosilag indokoltnak tűnik a gondnokság alá helyezésük. A Miskolci Városi Bíróság a
- július
- napján jogerős 38.P.20.490/2003/
- számú ítéletével az egyik sértettet, a
- július
- napján jogerős 38.P.20.489/2003/
- számú ítéletével pedig a másik sértettet cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezte, mivel ügyeik önálló viteléhez szükséges belátási képességük tartósan, nagy mértékben csökkent. a tényállás
- pontja
- május
- napján a terhelt a (
- május
- napján kötött) valótlan tartalmú adásvételi szerződést - tulajdonjoga bejegyzése végett - benyújtotta a Földhivatalhoz. A sértettek e szerződés érvénytelenségének megállapítása végett keresetet nyújtottak be a terhelt ellen. A Miskolci Városi Bíróság a
- szeptember
- napján meghozott P.23.347/
- számú - a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 2.Pf.22.716/2004/
- számú helybenhagyó határozata folytán - jogerős ítéletével a sértettek keresetét elutasította; mivel a felek nem állapodtak meg a haszonélvezeti jog fenntartásában; a sértettek a szükséges belátási képességgel rendelkeztek; a sértettek ügyleti nyilatkozta semmisnek nem tekinthető. Ezen polgári per megindulását követően a Földhivatal
- február
- napján a terhelt tulajdonjogi bejegyzés iránti kérelme alapján indult eljárást felfüggesztette. Az irányadó tényálláshoz tartozó, az elsőfokú határozat más részében lévő ténymegállapítások: az ítélet 10-
- és
- oldala: Az egyik sértett a (
- április 9-május
- közötti) kórházi kezelése, illetve a gyógyszerfüggőségéből adódóan nem kizárható túlfogyasztás miatt nem volt olyan állapotban, amely megfelelő fizikai, pszichés alapot adott volna a (
- május 17-i, május 22i, és május 24-i) jogügyletek megkötéséhez. Ehhez képest a
- május 24-i szerződéskötésre nem elég körültekintő módon került sor, mind a vevő (a terhelt), mind pedig a szerződést ellenjegyző ügyvéd részéről. az ítélet 14-
- oldala: Nem zárható ki, hogy a sértetteknek nem volt szerződéspéldányuk, így utóbb a Földhivataltól - a tulajdonjog változás bejegyzéséről kapott határozat kézhezvételekor észlelték, hogy a szerződésben nincs kikötve a haszonélvezeti jog és nem valós a 2 millió Ft szerződésszerinti átadása sem. A sértettek abban a tudatban voltak, hogy a terhelt csak színleg veszi meg tőlük a lakásingatlant. A terhelt tisztában volt a sértettek egészségi állapotával, tüneteivel, életvitelével; s rájuk nagy hatással volt; kezdetben segítőkészségével, később pedig a már befolyása alatt lévő sértettekkel szembeni támadó, durva magatartásával. A terhelt a sértettek egészségi állapotának kihasználásával akart olyan szerződést kötni, amely szóbeli (haszonélvezeti jogot biztosító) ígéretével ellentétes. az ítélet
- oldala:
- november
- és
- szeptember
- között a terheltnek nem volt olyan hivatalosan bejelentett munkahelye, ahonnan havi rendszeres jövedelemmel rendelkezett; s nem volt olyan összegű készpénze sem, hogy a 3, illetve 2 milliós vételárat egy összegben kifizesse. az ítélet
- oldala: A tulajdonjog tényleges átírása nem történt meg. Az elsőfokú bíróság jogi értékelése szerint a terhelt 2.000.000 Ft értékre nézve csalást követett el, mert a sértetteket tévedésbe ejtette azáltal, hogy · rávette őket különböző ígéretekkel és pszichikai ráhatással a lakás (jogfenntartással történő) eladására; · kihasználva figyelmetlenségüket, egészségi állapotukat, a szerződéskötéskor nem kérte a haszonélvezeti jog írásbeli rögzítését; és · nem fizette meg a szerződésszerinti vételárat. · Egyben a terhelt közokirat-hamisítást is megvalósított azáltal, hogy a tudottan valótlan tartalmú adásvételi szerződést tulajdonjogának bejegyzése érdekében - benyújtotta a Földhivatalhoz. Miután azonban a tulajdonjog (jogerős) átírására nem került sor, így mindkét cselekmény kísérleti szakban maradt. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet bűnösségre és jogi minősítésre vonatkozó álláspontjával maradéktalanul egyetértett. Mindemellett kifejtette, hogy a terhelt magatartása egy felépített, általa szervezett és irányított eseménysor volt, amely a sértettek ingatlanának megszerzését célozta. A másodfokú bíróság szerint a terhelt büntetőjogi felelőssége szempontjából közömbös körülmény, hogy a polgári bíróság · a sértettek keresetét arra hivatkozással utasította el, hogy a sértettek a szerződéskötéskor a belátási képességük teljes birtokában voltak, s · (részletes indokolás nélkül) utalt arra, hogy nem látta bizonyítottnak a terhelt általi tévedésbe ejtést, megtévesztést. · A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője nyújtott be - a Be.
- §-a
(1)bekezdésének a) pontját megjelölve - felülvizsgálati indítványt hatályon kívül helyezés és a törvénynek megfelelő határozat hozatala érdekében. Az indítvány lényege szerint a terhelt magatartása egyik bűncselekmény esetében sem tényállásszerű; az eljárt bíróság tévesen következtetett arra, hogy a terhelt a sértetteket tévedésbe ejtette, a terhelt által a Földhivatalhoz benyújtott adásvételi szerződés ugyanis a valóságnak megfelelő tényeket és nyilatkozatokat tartalmazott. Kifogásolja, hogy az eljárt bíróság nem a terhelt, hanem a sértettek - az indítvány szerint - ellentmondásos, életszerűtlen, bizonytalan vallomását, illetve azt alátámasztó bizonyítékokat fogadta el; s e körben olyan bizonyítékokat is számbavett iratellenesen, amelyek nem léteznek, viszont nem tulajdonított jelentőséget a sértettek állításait cáfoló adatoknak. Az indítvány szerint az eljárt bíróság meghaladta a bizonyítékok szabad értékelésének törvényi lehetőségét, amikor figyelmen kívül hagyva, hogy a sértettek szavahihetősége az igazságügyi orvosszakértői véleményekben foglaltakra figyelemmel kétséges, a sértetti vallomásokat tényállása alapjául elfogadta. Álláspontja szerint a sértettek jelenlétében keletkező - érvényes magánokiratba foglalt - nyilatkozat eleve nem lehet alkalmas a személyesen közreműködő sértettek tévedésbe ejtésére; mert senki nem ejthető tévedésbe, ha személyesen és közvetlenül győződhet meg egy állítás valódiságáról. Az egyik sértett vallomására hivatkozó indítvány szerint a haszonélvezeti jog fenntartásának lehetőségére az ügyvéd a jelenlévők (így a sértettek) figyelmét felhívta, azonban a sértettek erre nem tartottak igényt. Az adásvételi szerződést ügyvéd fogalmazta meg a jelenlévők nyilatkozata alapján, majd a sértettek által is elismerten felolvasta, vagyis a sértetteknek jogukban állt volna észrevételt tenni, illetve az aláírást megtagadni. A vételár kifizetése pedig olyan alapvető kérdés, hogy a sértetteknek nyilvánvaló tudniuk kellett, hogy mi történt a valóságban, így e körben sem lehettek, illetve eshettek tévedésbe. A Legfőbb Ügyészség BF.475/2007. számú írásbeli nyilatkozatában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta, és a megtámadott határozat hatályában fenntartását indítványozta. A Legfőbb Ügyészség szerint törvényben kizárt a felülvizsgálat az indítvány azon kifogásai kapcsán, melyek a bizonyítékok értékelését sérelmezik, mert ezáltal valójában a tényállás támadják. A Legfőbb Ügyészség kifejtette, hogy a terhelt a csalás bűntettének kísérletét azzal valósította meg, hogy az eladókat megillető vételárat nem adta át. A tévedésbe ejtésnél pedig nyomatékosan figyelemmel kell lenni a sértettek pszichés állapotára, amint azt az eljárt bíróság is tette. A Legfelsőbb Bíróság az ügyben a Be. 420. §-ának
(1)bekezdése alapján nyilvános ülést tartott; melyen a védő és a terhelt - a felülvizsgálati indítványt fenntartva - azzal, az ügyész pedig az írásbeli nyilatkozatában foglaltakkal egyező tartalommal szólalt fel. A felülvizsgálati indítvány nem alapos. A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, kizárólag a Be. 416. §ának
(1)bekezdésében megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető. A Be. 423. §-a
(1)bekezdése alapján felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, ami a felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható. Ez azt jelenti, hogy nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a - minősítéssel kapcsolatos, vagy más büntető anyagi jogi szabály sérelme nélkül kiszabott büntetés mértékének vitatására sem. Kétségtelen, hogy a sértetteknek és a terheltnek kölcsönösen volt szerződéskötési szándéka, amit a sértettek oldaláról már a
- május 17-i megállapodás is tartalmazott. Ugyanakkor e megállapodás is kifejezetten visszterhes ügyletet, adásvételt helyezett kilátásba. Az irányadó tényállás szerint az ingatlan mielőbbi eladására, illetve a szerződéskötésre a terhelt vette rá a sértetteket, hivatkozva a róluk való gondoskodásra; s ekkor, majd a szerződéskötéskor újfent kifejezetten megígérte nekik a haszonélvezeti joguk kikötését is. Következésképpen a sértettek a
- május 24-i szerződéskötéskor abban a hiszemben voltak, hogy az időközben (csereszerződés folytán) tulajdonukba került ingatlant a terheltnek nem elajándékozzák, hanem haszonélvezeti joguk kikötése mellett, 2 millió Ft vételár ellenében eladják. A sértettek az adásvételi szerződést aláírták, s csak később észlelték, hogy nincs benne a haszonélvezeti jog kikötése, viszont - valótlanul - rögzítve van a vételár kifizetésének megtörténte. Ugyanakkor - szemben az indítványban foglaltakkal - rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a tévedésbeejtés szándékának megállapítását önmagában nem zárja ki, hogy a sértettek a polgári jogi ügylet megkötésekor jelen voltak, s jelenlétükben, aláírásukkal ellátva jött létre az adásvételi szerződés. Jelen ügyben nem hagyható ugyanis figyelmen kívül a szerződéskötés körülménye, a sértettek egyészségi állapota, terhelt általi befolyásoltsága. Az irányadó tényállásból következően a terhelt kezdettől (már
- év óta és a 2002 májusában, pár nap leforgása alatt, jelenlétében történt ügyletkötések során) tisztában volt a sértettek egészségi állapotával, befolyásolhatóságával, rájuk mindvégig - előbb gondoskodása, mindennapi ügyeik figyelemmel kísérése, később pedig durva fellépései révén - nagy hatással volt.
- évben éppen a terhelt vetette fel orvos előtt a sértettek gondnokság alá helyezését, melynek indokoltságáról
- februárban a sértetteket is tájékoztatták, viszont az csak
- júliusban történt meg. Kétségtelen az is, hogy az egyik sértett (mint tulajdonos), folyamatos gyógykezelését megszakítva vett részt a
- május 24-i adásvételi szerződés előzményét képező csereügyletek megkötésében. Ilyen előzmények, illetve körülmények mellett annak van jelentősége, hogy a terhelt a szerződéskötéskor - az irányadó tényállás szerint - egyfelől a sértettek felé megerősítette, hogy lesz haszonélvezeti joguk, másfelől viszont nem kérte az ügyvédtől annak rögzítését; s egyidejűleg nyugtáztatta, hogy a vételár kifizetése korábban megtörtént, holott tisztában volt ennek valótlanságával. A Btk.
- §
(1)bekezdése alapján csalást követ el, aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart és ezzel kárt okoz. Az adásvételi szerződés megkötésekor a terhelt (mint vevő) a haszonélvezeti jog kikötése és a vételár megfizetése kapcsán magatartásával - az ingatlan ingyenes megszerzése céljából tévedésbe ejtette a benne megbízó sértetteket (mint eladókat). De miután a tulajdonjog átírására (egyébként a terhelt akaratán kívül álló okból) nem került sor, így bár a terhelt szándéka a károkozásra kiterjedt, kár nem következett be. A szerződés sértettek általi aláírása pedig nyilvánvalóan annak tudható be, hogy a sértetteknek szándékában állt a terhelttel visszterhes (adásvételi) és jogfenntartással járó szerződést kötni. Megbíztak a terheltben, aki viszont ezzel visszaélve, állapotukat kihasználva, a szerződéskötéskor álságosan eljárva, nem az előzetes ígérete, hanem a sértettek előtt nem ismert szándéka szerint kötötte meg a szerződést. Ehhez képest a megkötött szerződés - a terhelt által is tudottan valótlan tartalmú volt, így annak Földhivatalhoz való benyújtásával a terhelt a magánokirat-hamisítás kísérletét is megvalósította, tekintettel arra, hogy a tulajdonjog átírására - az irányadó tényállás szerint - nem került sor. Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy - amint azt a Legfőbb Ügyészség is kifejtette - az indítványnak a bizonyítékok értékelése, a vallomások ellentmondásosságára vonatkozó kifogásai felülvizsgálat során közömbösek, miután az eljárt bíróságnak a tényállás megállapításához vezető mérlegelő tevékenysége nem támadható. Ekként a Legfelsőbb Bíróság - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. §-ának
(5)bekezdése alapján hivatalból köteles - a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a megtámadott határozatokat a Be.
- §-a alapján hatályában fenntartotta. A végzés elleni fellebbezés lehetőségét a Be.
- §-ának
(4)bekezdése kizárja. Az esetleges újabb indítvánnyal kapcsolatos figyelmeztetés a Be. 418. §-ának
(3)bekezdésén alapul, azzal hogy a bíróság - a Be. 421. §-ának
(3)bekezdése szerinti feltételek fennállása esetén - az elutasító határozat hozatalát is mellőzheti. Budapest,
- szeptember
- Dr. Akácz József s.k. a tanács elnöke, Dr. Márki Zoltán s.k. előadó bíró, Dr. Demeter Ferencné s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő N-né TH