Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.572/2009/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Fővárosi Ítélőtábla a Hevesi Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek dr. Bócz Andrea ügyvéd által képviselt alperes ellen vállalkozási díj megfizetése iránt indított perében a Fővárosi Bíróság
- május
- napján kelt 10.G.40.767/2006/
- számú ítélete ellen a felperes részéről benyújtott fellebbezés folytán meghozta az alábbi ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 37.500,(Harminchétezer-ötszáz) Ft másodfokú költséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A fellebbezés elbírálása szempontjából irányadó, az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes
- szeptember 13-án L.P. részére megküldött levelében a Budapest ... szám alatti épület bontási munkáira 2.800.000,Ft + áfa, az ... szám alatti épület bontására 1.380.000,- Ft + áfa és az .... szám alatti épület bontására 360.000,- Ft + áfa, összesen bruttó 5.665.000,- Ft vállalkozási díjra tett ajánlatot. Az ajánlat szerint a vállalási ár tartalmazta az épületek bontását, a törmelék gépkocsira rakását, közúti szállítását, a lerakóhely díját és a durva tereprendezést. L.P.
- április 1-től
- május 25-ig a C.H. Kft. önálló képviseletre jogosult ügyvezetője volt. A perbeli időszakban az alperes önálló képviseletére A.F. volt jogosult. A C.H. Kft.
- október 18-án vállalkozási szerződést kötött a D.R.F. Részvénytársasággal mint megrendelővel, a Budapest XVIII., ... szám alatti ingatlan bontási munkáira 2.493.750,- Ft vállalkozási díj ellenében. Ugyanezen a napon, ugyanezen felek a Budapest XVIII., .... szám alatti ingatlan bontási munkáira is vállalkozási szerződést kötöttek 997.500,- Ft vállalkozási díjért. A felperes
- november 18-tól
- november 29-ig elvégezte mindhárom épület bontási munkáit, és a bontás során keletkezett törmelékeket elszállíttatta. A munkák során az E.T. Kft. a felperes alvállalkozójaként működött közre. A felperes az 5.670.000,- Ft vállalkozási díjról számlát nem állított ki.
- február 14-én a felperes felszólította az alperest mindhárom ingatlanra vonatkozóan az épület bontási munkáinak ellenértékeként a vállalkozási díj megfizetésére. Mivel az alperes a vállalkozási díjat nem fizette ki, ezért a felperes az elsőfokú bíróságra
- február 25-én benyújtott keresetében az alperest 5.670.500,- Ft és ezután
- november 29-től a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamat és perköltség megfizetésére kérte kötelezni. Arra hivatkozott, hogy a
- szeptember 13-i árajánlatban foglaltaknak megfelelő tartalommal jött létre a vállalkozási szerződés a felek között és az alperes megrendelése alapján mindhárom épület bontását elvégezte. Előadta, hogy a szerződés megkötésekor L.P. az alperes képviselőjeként járt el, úgy is ismerte meg mint alperesi képviselőt és az alperes képviseletében fogadta el a
- szeptember 13-i ajánlatot telefonon. Az alperes az ellenkérelmében a felperes keresetének az elutasítását és perköltségben történő marasztalását kérte. Az elsőfokú eljárás során elismerte, hogy a felperes a Budapest ... szám alatti épület bontását a szerződésnek megfelelően 2.400.000,- Ft + áfa vállalkozási díjért elvégezte, ezért a felperes keresetének ezen részét a késedelmi kamattal együtt elismerte. Ennek megfelelően az elsőfokú bíróság a
- június 14-én kelt 10.G.40.316/2005/
- szám alatt részítéletet hozott, amelyben az alperes által elismert összeg, valamint 365.800,- Ft perköltség megfizetésére kötelezte az alperest; a határozat
- augusztus 6-án jogerőre emelkedett. Az alperes a részítélettel el nem bírált 2.670.500,- Ft és járulékai megfizetésére irányuló kereseti kérelem elutasítását arra hivatkozással kérte, hogy a Budapest XVIII., ... és ... szám alatti épületek bontási munkáira a felperessel nem kötött szerződést, mivel a D.R.F. Részvénytársaság a C.H. Kft.-t bízta meg ezen ingatlanok bontásával. A Budapest ... szám alatti épület bontásával kapcsolatban az árajánlatban szereplő 2.800.000,- Ft + áfa vállalkozási díjból az üres telek körbekerítésének munkálatait kivették, ezért ezen ingatlanra 2.400.000,- Ft + áfa vállalkozási díjra jött létre a megállapodás a felek között. A felperes továbbra is hangsúlyozta, hogy a Budapest ... szám alatti épület bontására vonatkozó 2.800.000,- Ft + áfa árajánlat a kerítés felépítésére nem vonatkozott és mivel az alperes az árajánlatot elfogadta, ezért ennek megfelelő tartalommal jött létre erre vonatkozóan a megállapodás a felek között. A Fővárosi Bíróság a
- május
- napján kelt 10.G.40.767/2006/
- számú ítéletében a felperes keresetét elutasította. A 10.G.40.316/2005/
- sorszám alatt hozott részítéletet hatályában fenntartotta. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 160.230,- Ft perköltséget. Határozata indokolásában rögzítette, hogy a becsatolt okirat és tanúvallomások azt igazolták, hogy a felek között a Budapest ... szám alatti épület bontási munkáinak elvégzésére szóban létrejött a vállalkozási szerződés. Az eljárás során a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy a felek szóban ezen épület bontási munkáira 3.500.000,- Ft vállalkozási díjra kötöttek megállapodást és a szerződés a kerítés elkészítésére nem terjedt ki. A Budapest XVIII., ... és .... számú épületek bontási munkálataira eső vállalkozási díj megfizetésére vonatkozóan a Pp. 164. §
(1)bekezdése alapján ugyancsak a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy ezen ingatlanok tekintetében az alperessel az írásbeli árajánlatban foglaltaknak megfelelő tartalmú vállalkozási szerződés létrejött, továbbá hogy L.P. az alperes képviseletében járt el és kötött szerződést a felperessel ezen épületekre vonatkozóan. L.P. a perbeli időszakban nem volt az alperes törvényes képviselője, ezért a felperesnek azt kellett bizonyítania, hogy L.P. a szerződés megkötése során az alperes meghatalmazottjaként járt el. A perbeli szerződés megkötésére irányuló meghatalmazás nincs írásbeli alakhoz kötve, ezért a vállalkozási szerződés megkötésére irányuló képviseleti jogot szóbeli nyilatkozattal is lehet létesíteni. A becsatolt okiratok és a tanúvallomások alapján az elsőfokú bíróság a bizonyítékoknak a Pp.
- §-ában foglaltak szerinti mérlegelése során arra a következtetésre jutott, hogy a felperes a fenti bizonyítási kötelezettségeinek nem tett eleget, mivel hitelt érdemlően az eljárás során nem tudta bizonyítani azt, hogy L.P.rel mint az alperes meghatalmazottjával és képviselőjével tárgyalt és kötött szerződést. A felperesnek ezt a tényállítását L.P. tanúvallomása is cáfolta. A tanúk szembesítése során a tanúvallomások közötti ellentmondásokat nem sikerült feloldani, így többek között L.P. és B.J. tanúvallomása közötti ellentmondást sem. Az elsőfokú bíróság ezért a felperesnek a 2.670.500,- Ft és járulékai megfizetésére irányuló keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben kérte annak részbeni megváltoztatásával az alperes további 2.670.500,- Ft vállalkozási díj megfizetésére történő kötelezését. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen, azonban részben hiányosan állapította meg, mert abból kimaradt az, hogy a felperes az ... számú ingatlanok bontási munkálatainak elvégzésére L.P. lakásában zajlott egyeztetés, valamint F.B-val és L.P.rel az építési területen történt találkozást követően kifejezetten alperes felé adott árajánlatot az alperes faxszámára küldött fax küldeményben, amit sem az alperes, sem a tanúk nem vitattak, ezért azt valónak kell elfogadni. Az árajánlat létét, összegét, azt, hogy az árajánlat elfogadásra került és hogy a felperes az elfogadott árajánlat alapján végezte el a bontási munkákat, szintén senki nem vitatta, amely tényeket Epres Pál, B.J. és K.Sz. tanúk vallomása is bizonyított. Ezen tanúk egyöntetűen nyilatkoztak arról, hogy a C.H. Kft.-ről a bontási munkák kapcsán nem hallottak, és arról tudomásuk nem volt, hogy a felperes a C.H. Kft.-vel bármilyen jogviszonyban lett volna. Ehhez képest F.B. és L.P. sem állították azt, hogy akár a terület bejárása, akár az azt követő személyes találkozás során L.P. jelezte volna, hogy a C.H. Kft. képviseletében járt volna el, és azt sem állították, hogy kifejezetten az alperesnek szóló árajánlat elfogadására két jognyilatkozatban került volna sor, egyikben az alperes, másikban a C.H. Kft. fogadta el az árajánlatot. Ugyanakkor az alperes elismerte azt, hogy L.P. eljárt a képviseletében és az érdekkörében, csak azt vitatta, hogy ezen képviselet kiterjedt volna az számú épületek munkáira vonatkozó szerződéskötésre. Mindezek alapján életszerűtlen annak megállapítása, hogy a felperes a C.H. Kft.-vel kötött volna szerződést. Azok a tények, hogy az ajánlatot kifejezetten az alperesnek tette, továbbá az alperes képviseletében L.P. fogadta el azt, a munkát végző személyek egyikének sem volt tudomása arról, hogy a C.H. Kft. az Üllői úti bontások során egyáltalán jelen volt, továbbá a bontási munkák ellenértékét kizárólag alperes felé számlázta ki, kizárja azt, hogy a C.H. Kft.-vel állt volna szerződéses viszonyban. Ezzel szemben tény, hogy a D.R.F. Részvénytársasággal a C.H. Kft. szerződött erre a két ingatlanra, továbbá, hogy L.P. a perbeli időszakban a C.H. Kft. ügyvezetője volt. A rendelkezésre álló bizonyítékok éppen azt bizonyítják, hogy erre a két ingatlanra vonatkozóan is az alperessel kötöttek szerződést, amit alátámaszt az is, hogy a C.H. Kft. a szerződés teljesítése körében sem a szerződést megelőző folyamatban, sem a szerződés megkötése körében nem jelent meg. Mindezek pedig azt támasztják alá, hogy az alperes meghatalmazta L.P.t arra, hogy ezen két ingatlan bontása körében az árajánlatban megjelölt összegre a szerződést a felperessel megkösse, a C.H. Kft. „bevonására" a követelés alóli kibújás céljából került sor. Az összegszerűség körében nyilvánvaló, hogy a kerítés építése soha nem is tartozott a vállalás körébe, az nem volt tartalma a felek szerződésének. Ezt bizonyítja az általuk adott árajánlat, amiben tételesen felsorolták azon munkákat, amikre a szerződést megkötötték és a kerítés építése ezek között nem szerepel. Ezen túlmenően azt senki nem vitatta, hogy ilyen jellegű munkát nem tudnak végezni, ahhoz sem személyzetük, sem eszközük nincs és 2004-ben sem volt, ezért kerítés építésre senkivel nem szerződhettek. Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte, annak helytálló indokaira tekintettel. A felperes fellebbezése nem alapos. A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
- §
(3)bekezdése alapján a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között bírálta felül, azaz nem vizsgálhatta a jogerős részítélettel elbírált kereseti követelést és az elutasított beszámítási kifogást. A másodfokú eljárás keretében a Fővárosi Ítélőtáblának azokban a kérdésekben kellett állást foglalnia, hogy a Budapest ... szám alatti épület bontására milyen összegre jött létre a felek között a vállalkozási szerződés, továbbá a Budapest XVIII., ... és ... számú ingatlanokra a felperes az alperessel kötötte-e meg a vállalkozási szerződést. Az elsőfokú bíróság a felperesi fellebbezéssel érintett rész vonatkozásában a tényállást helyesen állapította meg és megalapozottan jutott arra a jogi következtetésre, hogy az alperest a jogerős részítélettel elbírált összegen túlmenően további vállalkozási díj nem illeti meg. Az elsőfokú bíróság a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően a bizonyítási teher szabályait helyesen a felperesre telepítette, azaz a felperesnek a Budapest ... szám alatti épület bontási munkálataival kapcsolatban azt kellett bizonyítani az elsőfokú eljárás során, hogy 3.500.000,- Ft vállalkozási díjra kötöttek megállapodást és a szerződés a kerítés elkészítésére nem terjedt ki; míg a Budapest XVIII., ... és ... számú épületek bontási munkáival kapcsolatban azt kellett volna bizonyítania, hogy ezen ingatlanok tekintetében az alperessel kötött vállalkozási szerződést. Nem vitásan az árajánlatban a Budapest ... szám alatti épület bontására 2.800.000,Ft + áfa összeg szerepelt és az árajánlatban felsorolásra kerültek, hogy milyen tevékenységeket takar a vállalási ár, ami valóban nem tartalmazta a kerítés építésének a költségét. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az árajánlathoz képest eltérő összegben állapodtak meg a felek ezen épület bontásával kapcsolatban. A felperesi árajánlat és a felperes volt ügyvezetőjének állításával szemben F.B.B. - aki az alperes képviselőjeként járt el ezen ingatlannal kapcsolatos szerződéskötés során tanúvallomása áll, amit teljes egészében alátámaszt L.P. tanúvallomása is. Ezen tanúk egybehangzóan adták elő, hogy a Budapest ... szám alatti épület bontási munkáit 2.800.000,- Ft + áfáért vállalta elvégezni a felperes, amely tartalmazta a kerítés építését is. Mivel a felperes nem vállalta a kerítés építését ezen az ingatlanon, ezért az ajánlatban szereplő összeget 400.000,- Ft-tal csökkentették. Mindez azt jelenti, hogy a felek között a Budapest ... szám alatti ingatlan bontási munkáira 2.400.000,- Ft áfa vállalkozási díjért jött létre a szerződés. A Budapest XVIII., ... és ... számú ingatlanok bontására vonatkozóan F.B. B. tanúvallomásában egyértelműen úgy nyilatkozott, hogy az alperes képviseletére L.P.nek nem volt képviseleti joga, kizárólag tanácsadóként és technikai ügyekben segítette az alperest. Mindezt alátámasztja a hivatalból beszerzett cégmásolat is, amiből megállapítható, hogy L.P. sem a perbeli időszakban, sem azon kívül nem volt az alperes törvényes képviselője. Azt pedig a felperes nem tudta bizonyítani ahogy azt az elsőfokú bíróság is kifejtette a határozata indokolásában -, hogy L.P. egyedi meghatalmazás alapján járt el ezen két ingatlannal kapcsolatos szerződéskötéskor. F.B. B. és L.P. tanúk egybehangzó vallomásából éppen az állapítható meg, hogy ezen két épület bontását a C.H. Kft. nyerte meg, és nem az alperes. F.B. B. tanúvallomásában előadta, hogy amikor mindhárom épület bontásáról együtt tárgyaltak, erről tájékoztatták a felperes képviselőjét. Ezt megerősítette L.P. tanúvallomása is, aki előadta, hogy az ... és 418. számú épületek bontásáról mint a C.H. Kft. ügyvezetője Banovics úrral állapodott meg, a pontos vállalási árra már nem emlékezett, de abban biztos volt, hogy a szóban kötött megállapodás nem egyezett meg a faxon található adatokkal, mivel a vállalási ár kevesebb volt. Mindezeket is figyelembevéve az elsőfokú bíróság a Budapest XVIII., ... és ...számú épületek bontására vonatkozóan a rendelkezésre álló bizonyítékokat okszerűen értékelte és mérlegelte, továbbá megalapozottan jutott arra a következtetésre, hogy a felperes az igényét ezen két épülettel kapcsolatban nem tudta bizonyítani. Rámutat a Fővárosi Ítélőtábla arra, hogy a felperes fellebbezésében tett állításával szemben az elsőfokú eljárás során számla kiállítására soha nem hivatkozott a perbeli vállalkozási szerződésekkel kapcsolatban és az iratokhoz sem csatolt az alperes nevére kiállított számlát. A fentiekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján - kiegészített indokolással - helybenhagyta. A felperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért a Pp. 239. §-a alapján alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése szerint kell az alperesnek a másodfokú eljárás során felmerült költségét megfizetnie. A másodfokú bíróság az ügyvédi munkadíj mértékét a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(5)bekezdése alapján mérlegeléssel állapította meg azzal, hogy az összeg az általános forgalmi adót is tartalmazza. Budapest,
- év április hó
- napján . Mika Ágnes sk. a tanács elnöke . Kurucz Zsuzsánna sk. előadó bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő . Tibold Ágnes sk. bíró