Bfv.865/2009/5 – Kúria

(1)bekezdésébe ütköző és az

(5)bekezdés a) pontja szerint minősülő bűnsegédként elkövetett csalás bűntettének vádja alól felmenti, egyebekben a támadott határozatokat hatályukban fenntartja. Az ítélet ellen fellebbezésnek, és felülvizsgálatnak nincs helye. Sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult ebben az ügyben újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. I n d o k o l á s: A Debreceni Városi Bíróság a

1. július hó
2. napján kihirdetett 60.B.461/2005/
3. számú ítéletével bűnösnek mondotta ki az I. r. terheltet jelentős kárt okozó csalás bűntettében, mint társtettest, továbbá hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás büntettében, mint felbujtót, a II. r. terheltet társtettesként elkövetett jelentős kárt okozó csalás bűntettében, a felülvizsgálati indítvánnyal érintett terheltet pedig hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében és bűnsegédként elkövetett jelentős kárt okozó csalás bűntettében. Ezért az I. r. és a II. r. terhelteket - az I. r. terheltet halmazati büntetésül végrehajtásában 2-2 év próbaidőre felfüggesztett 6-6 hónap börtönbüntetésre, a III. r. terheltet, halmazati büntetésül 400 napi tétel-napi tételenként 250 Ft pénzbüntetésre ítélte. Az I. és II. r. terheltet a büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények alól előzetesen mentesítette. A városi bíróság által megállapított tényállás lényege szerint az I. r. terhelt a F. Polgármesteri Hivatalban gyámügyi előadó. Férjezett, házastársa a II. r. terhelt, aki önkormányzati képviselő és alpolgármester. A III. r. terhelt jegyző. Az I. r. terhelt
4. május
5. napjától dolgozik a F. Polgármesteri Hivatalban gyámügyi ügyintézőként. Közszolgálati jogviszonyba kinevezésének időpontjában,
6. április hó
7. napján közszolgálati jogviszonyának időtartama 1 év 6 hónap 19 nap volt. A közszolgálati jogviszony kezdő időpontjaként
8. október
9. napját állapították meg. Az I. és II. r. terhelt
10. évben új építmény létesítéséhez a köztisztviselők részére biztosított, kiegészítő kamattámogatással nyújtott hitelt kívánt igénybe venni egy banktól. A hitelügyintézés során ennek igénybevételéhez munkáltatói igazolás beszerzése vált szükségessé. Az I. r. terhelt kérésére a III. r. terhelt, mint a város jegyzője először
11. június
12. napján adott ki igazolást arról, hogy I. r. terhelt közszolgálati jogviszonnyal rendelkezik. Az igazolás kiállítására a köztisztviselők jogállásáról szóló
13. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.)
14. január
15. és
16. június
17. napja között hatályos 49/I. §-ának

(2)bekezdése alapján került sor. Az I. és II. r. terhelt hitelügyintézése elhúzódott, mivel az építtető cég részéről többszöri bankváltás történt. Eközben 2003. július 1-től az ún. köztisztviselői hitel folyósításának a feltételei szigorodtak. A Ktv. 49/I. §-ának

(2)bekezdése további a-f) pontokkal, illetve a 49.§ további

(4)és

(5)bekezdéssel egészült ki. Az állami készfizető kezességvállalás további feltételeként a törvény többek között előírta, hogy a határozatlan időre létesített közszolgálati jogviszonyban álló köztisztviselőnek legalább 3 éves közigazgatási gyakorlattal kell rendelkeznie. Az újonnan életbe léptetett

(5)bekezdés szerint a köztisztviselő a hitelszerződést követő 5 napon belül a munkáltatói jogkör gyakorlójának köteles bejelenteni a hitelszerződést kötő pénzintézet nevét és címét, és az állami kezességvállalással biztosított hitel nagyságát. A hitelügyintézés során

1. őszén újabb, 30 napnál nem régebbi a megváltozott jogszabályi feltételeknek megfelelő - igazolás beszerzése vált szükségessé.
2. november 14-i dátumozással az I. r. terhelt megfogalmazott egy újabb igazolást, amelyben a Ktv. 49/I. §-a

(2)bekezdésének a), b),

1. c)és
2. d)pontjaira is hivatkozott, miszerint az abban foglalt feltételeknek megfelel, és azt aláírásra benyújtotta a III. r. terheltnek. A III. r. terhelt, mint a város jegyzője a fenti igazolást - tudva arról, hogy az I. r. terhelt a megkívánt feltételekkel nem rendelkezik és az igazolást kamattámogatású kölcsön, illetve állami készfizető kezesség igényléséhez kívánja felhasználni - aláírta, és az I. r. terhelt rendelkezésére bocsátotta. A hitelügyintézés során az I. r. és a II. r. terheltek az általuk is tudottan hamis tartalmú közokiratot jogtalan haszonszerzés végett benyújtották a bankhoz, és ezzel a pénzintézetet a közigazgatási gyakorlatban töltött időre vonatkozóan megtévesztették. Ezt követően, az I. r. terhelt adósként, a II. r. terhelt pedig adóstársként 2004. február hó 20. napján a K. Bankkal a köztisztviselők részére új építmény létesítéséhez kiegészítő kamattámogatással nyújtott hitelről szerződést írt alá. Az ily módon megkötött hitel- és zálogszerződés alapján a pénzintézet 11.161.170 Ft hitelt nyújtott kiegészítő kamattámogatással az I. és II. r. terhelt részére, amelyből az állami kezességvállalással garantált összeg 5.281.170 Ft volt. A hitelből a terheltek részére 2004. május hó 17. napjáig összesen 10.603.111 Ft-ot fizettek ki. 2005. június hó 29-én I. és II. r. terhelt és a pénzintézet között a kölcsön és zálogszerződés módosítására került sor. Az adós saját fedezete 0 Ft-ról 558.059 Ft-ra emelkedett, míg a kiegészítő kamattámogatással nyújtott hitel összege 10.603.111 Ft-ra csökkent, mivel az I. és II. r. terhelt a megítélt hitel 5 %-áról lemondott. Ily módon az állami készfizető kezességgel garantált összeg is lecsökkent 4.723.170 Ft-ra. A szerződéskötést követően I. és II. r. terheltek fizetési kötelezettségüknek folyamatosan, rendben eleget tettek. 2007. április hó 24. napján fennálló tartozásuk az időközbeni befizetések következtében 9.984.302 Ft-ra csökkent, a K. Bank sértettet ért 11.161.170 Ft kár ennyiben megtérült. Az I. r. terhelt a Ktv. 49/I. §-ának

(5)bekezdésében előírt bejelentési kötelezettségének a jogszabályhely pontos megjelölésével - a törvényi határidőn belül

1. február hó 24-én eleget tett. A városi bíróság a jogi indokolás körében részletesen kifejtette azon álláspontját, amely szerint, az I. és II. r. terhelt cselekménye - figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság BH. 2006/243 sz. eseti döntésére is - maradéktalanul megvalósította a csalás bűncselekményének a Btk.
2. §-ának

(1)bekezdésében meghatározott törvényi tényállását, s e cselekményhez a III. r. terhelt bűnsegélyt nyújtott. Vizsgálta továbbá, hogy a jegyző III. r. terhelt által

1. november hó
2. napi keltezéssel kiállított igazolás közokiratnak vagy magánokiratnak minősül-e, nevezett az igazolás kiállításakor hatóságként vagy munkáltatóként járt-e el. Akként foglalt állást, hogy a konkrét esetben a III. r. terhelt külön jogszabályi felhatalmazás alapján, mint hatóság állította ki az igazolást. Mivel a hivatali visszaélés kizárólag hamis közokirat készítésében nyilvánult meg, a cselekményt egységesen a Btk.
3. §-ának b) pontja szerinti hivatalos személy által elkövetett közokirathamisítás bűntettének minősítette. A másodfokon eljáró Hajdú-Bihar Megyei Bíróság a
4. június hó
5. napján meghozott 2.Bf.422/2007/
6. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta. Az I. r. terhelt cselekményeit társtettesként elkövetett csalás bűntettének [Btk.
7. §

(1),

(5)bek. a) pont] és magánokirathamisítás vétségének (Btk.

1. §); a II. r. terhelt cselekményét társtettesként elkövetett csalás bűntettének [Btk.
2. §

(1),

(5)bek. a) pont], A III. r. terhelt cselekményeit bűnsegédként elkövetett csalás bűntettének /Btk.318.§.

(1)bekezdés,

(5)bekezdés a) pont/, és bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisítás vétségének (Btk.276.§) minősítette, és mindhárom terheltet megrovásban részesítette. Egyebekben az ítéletet helybenhagyta. A tényállást kiegészítette azzal, hogy a K. Bankhoz a hamis tartalmú okirat

1. december hó
2. napján került benyújtásra. A pénzintézetnek okozott kár összege helyesen 5.281.170 Ft. Amennyiben a terheltek nem vehettek volna fel állami kezességvállalással hitelt, akkor a pénzintézet a hitel-biztosíték értékének csak a 60 %-át tudta volna hitelként nyújtani. Kirekesztette a tényállásból azt, hogy a II. r. terhelt - amellett, hogy a hitelügyintézést gyakorlatilag ő végezte - tevőlegesen részt vett az okirat felhasználásában. Erre és a másodfokú határozatban részletezett egyéb körülményekre figyelemmel az első fokú bíróság jogi álláspontjával egyetértve rögzítette, hogy az I. és a II. r. terhelt jogosulatlanul jutott hozzá a köztisztviselői hitelhez. Ez jogtalan haszonszerzésnek minősül. Az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a terheltek haszonszerzési célzatára, valamint a kár bekövetkezésére és helyesen hivatkozott a Bírósági Határozatokban is közzétett döntésekre. Ugyanakkor kifejtette, hogy álláspontja szerint a közszolgálati jogviszonyról kiállított munkáltatói igazolás nem minősül közokiratnak. A jegyző nem hatóságként hanem munkáltatóként adta ki ezt az igazolást. Erre figyelemmel minősítette a másodfokú bíróság az I. r. és a III. r. terhelt okirat-hamisítás körében megvalósított cselekményét az I. r. terhelt által önálló tettesként, a III. r. terhelt tekintetében bűnsegédként elkövetett, a Btk.
3. §-ában meghatározott magánokirat-hamisítás vétségének. A Legfelsőbb Bíróság az I. r. és a II. r. terheltet a
4. június 11-én kihirdetett Bfv.II.1.125/2008/
5. számú felülvizsgálati határozatával az ellenük társtettesként elkövetett csalás bűntette miatt emelt vád alól bűncselekmény hiányában felmentette. A jogerős határozatok ellen a Be. 416.§

(1)bekezdés a) pontjára hivatkozással a III. r. terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a terhelt bűnösségének a jelentős kárt okozó, bűnsegédként elkövetett csalás bűntettében és bűnsegédként megvalósított magánokirat-hamisítás vétségében megállapítása miatt, a terhelt felmentése végett. A vagyon elleni bűncselekményt érintően részletezett indokok szerint az I. és a II. r. terhelt cselekménye, figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság időközben meghozott 3/2009.BJE.számú Büntető Jogegységi Határozatának iránymutatására is, az elkövetés időpontjában hatályos közigazgatási és büntető jogszabályok alapján - kár, mint tényállási elem, illetőleg károkozási szándék és sértett hiányában - a csalás bűncselekményének tényállását nem valósította meg. Alapcselekmény hiányában pedig anyagi jogszabályt sértett a III. r. terhelt, mint bűnsegéd bűnösségének a megállapítása is. Mindezekre figyelemmel a III. r. terheltnek a csalás bűncselekménye miatt emelt vád alóli felmentése indokolt. A Legfőbb Ügyészség - utalva arra, hogy időközben közzétételre került a Legfelsőbb Bíróság 3/

1. számú Büntető Jogegységi Határozata - Bf.2512/
2. számú átiratában részben támogatta a felülvizsgálati indítványt, és indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a III. r. terheltet az ellene bűnsegédként elkövetett csalás bűntette miatt emelt vád alól bűncselekmény hiányában mentse fel. Ugyanakkor rámutatott, hogy a III. r. terhelt valótlan tartalmú magánokiratot írt alá, amelyet az I. r. terhelt felhasznált. Ezzel bűnsegédként megvalósította a magánokirat-hamisítás vétségét, amely miatt a bíróság őt megrovásban részesítette. Erre figyelemmel azt is indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a marasztaló jogerős döntést egyebekben a III. r. terhelt tekintetében hatályában tartsa fenn. A nyilvános ülésen a védő a felülvizsgálati fenntartotta, míg a Legfőbb Ügyészség képviselője egyezően nyilatkozott. indítványát átiratukkal A Legfelsőbb Bíróság a III. r. terhelt tekintetében a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatokat az abban rögzített tényállás alapul vétele mellett egyrészt az indítványban megjelölt - a Be.
3. §

(1)bekezdésének a) pontjában meghatározott - okból, másrészt, a Be. 416. §-a

(1)bekezdésének c) pontjában írt eljárásjogi felülvizsgálati okok tekintetében, hivatalból [Be.423.§-ának

(4)és

(5)bekezdése] vizsgálta felül. A Be. 423. §-ának

(1)bekezdésében foglaltak értelmében a felülvizsgálati eljárásban kötelezően irányadó jogerős ítéleti tényállás lényege szerint az I. r. és a II. r. terhelt a jogszabályban foglalt feltételek hiányában vett fel ún. köztisztviselői hitelt. A köztisztviselői hitel feltételei közül a fedezet körében a hitelező bankot szándékegységben megtévesztették, ehhez a III. r. terhelt által kiállított hamis okirat is felhasználásra került. Ugyanakkor a hitelt vissza kívánták fizetni, és a visszafizetéshez szükséges jövedelemmel rendelkeztek. A tulajdonukban álló tehermentes ingatlanokra figyelemmel, azok fedezetül lekötésével állami kezességvállalás hiányában is fel tudták volna venni az igényelt hitel 100 %-os összegét, azonos kamat és visszafizetési feltételek mellett. A felvett hitelt pedig folyamatosan, rendben törlesztették. E tényállás alapulvételével a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvánnyal és a legfőbb ügyész nyilatkozatával egyetértve - azt állapította meg, hogy a III. r. terhelt nem volt csalás bűntettének a bűnsegédje. A Btk.318.-ának (l) bekezdése szerint a csalás bűncselekményét az követi el „aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart, és ezzel kárt okoz". Az alapügyben eljárt bíróságok a jogerős határozat meghozatala során részletesen hivatkoztak az ítélkezési gyakorlatban közzétett azon döntésekre (így különösen a BH 2006/

1. számú legfelsőbb bírósági felülvizsgálati határozatra), amelyek alapulvételével az I., II. és III. r. terheltek büntetőjogi felelősségét a csalás bűncselekményében megállapították. A Legfelsőbb Bíróság másik tanácsa azonban nem találta követendőnek a BH 2006/
2. szám alatt közzétett döntést, ezért eljárását felfüggesztette és - a joggyakorlat továbbfejlesztése érdekében jogegységi eljárást kezdeményezett. Ezen indítvány alapján a Legfelsőbb Bíróság
3. június hó
4. napján meghozta a 3/
5. számú Büntető Jogegységi Határozatát, amelyben a hivatkozott döntéstől eltérően foglalt állást. E határozat l. és
6. pontja szerint: „
7. Nem állapítható meg a csalás bűncselekményében a bűnössége annak a terheltnek, akinek a kölcsön felvételekor szándékában áll a kölcsön visszafizetése, és ennek a reális lehetősége is adott, de a hitel megszerzése érdekében a piaci alapú kölcsön folyósításának feltételei tekintetében a hitelintézetet tévedésbe ejti és a pénzügyi intézmény e megtévesztése folytán folyósítja részére az igényelt kölcsönt. Az ilyen cselekmény a Btk. 297/A. §-ában foglalt feltételek (úgy, mint a gazdasági tevékenység gyakorlásához folyósítandó hitel nyújtása érdekében valótlan tartalmú okirat felhasználása) esetén hitelezési csalás bűntettének minősülhet.
8. A hitelintézet megtévesztésével megszerzett pénzkölcsön rendszeres törlesztése, illetve visszafizetése általában a visszafizetési szándék komolyságára és a károkozási szándék hiányára utal." Mindezekre tekintettel - miként a Legfelsőbb Bíróság korábbi felülvizsgálati határozata ezt meg is állapította - az I. r. és a II. r. terhelt bűnösségének a társtettesként elkövetett csalás bűntettében [Btk.
9. §

(1)bekezdés,

(5)bekezdés a) pont] megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor. Tettesi alapcselekmény hiányában pedig anyagi jogszabályt sért ugyanezen bűncselekményben a III. r. terhelt járulékos magatartásának, bűnsegédi mivoltának megállapítása is. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvánnyal érintett III. r. terhelt vonatkozásában a Debreceni Városi Bíróság, valamint a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság ítéleteit a Be. 427. §-a

(1)bekezdésének a) pontját alkalmazva részben megváltoztatta, és a terheltet az ellene a fenti bűncselekmény miatt emelt vád alól - a Be. 6. §-a

(3)bekezdése a) pontjának I. fordulatára figyelemmel a Be.331. §-ának

(1)bekezdése alapján felmentette. A III. r. terhelt védője a terhelt bűnösségének a Btk.

1. §-a szerinti, bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében kimondását is sérelmezte. Az irányadó tényállásból kitűnően azonban
2. november 14-én az I. és III. r. terhelt által tudottan a hiteligényléshez valótlan tartalmú igazolás készítésére és kiadására került sor, amelyet a I. r. terhelt a hitelszerződés megkötése során fel is használt. Az I. r. terhelt már a Ktv. módosított új,
3. július 1-től hatályos szövege alapján fogalmazta meg az újabb igazolást. Nem kétséges, hogy ezen valótlan tartalmú munkáltatói igazolásra a törvényben meghatározott fedezeti hitelfeltételek kijátszása érdekében volt szükség. Annak aláírásakor, az abban foglaltak valótlan igazolása során pedig a III. r terhelt mindezzel ugyancsak tisztában volt. Az okirat-hamisításos cselekmény minősítésével a Legfelsőbb Bíróság maradéktalanul egyetértett. Az adott esetben a III. r. terhelt, mint jegyző a törvényben előírt jogát, illetve kötelezettségét munkáltatói jogkörében eljárva gyakorolta, ezért az általa kiállított irat magánokiratnak minősül /HGY.
4. sz./. Mindezek alapján, a valótlan tartalmú magánokirat felhasználására tekintettel, az eljárt bíróságok helyesen állapították meg, hogy a III. r. terhelt bűnsegédként megvalósította a Btk.
5. §-ában meghatározott, és aszerint büntetendő magánokirat-hamisítás vétségét. Vele szemben emiatt a lehetséges legenyhébb alkalmazták, amely tovább nem mérsékelhető. intézkedést Ezért a Legfelsőbb Bíróság a támadott határozatokat a felmentő rendelkezést meghaladóan a III. r. terhelt tekintetében a Be.426.§a alapján hatályában fenntartotta. A Legfelsőbb Bíróság határozata elleni fellebbezést a Be.
6. §-ának

(4)bekezdése, felülvizsgálatát pedig a 416. §-a

(4)bekezdésének b) pontja zárja ki. Az ismételt felülvizsgálati indítvány tilalmáról a Be. 418. §-ának

(3)és 421. §-ának

(3)bekezdése rendelkezik. A Legfelsőbb alapul. Bíróság ítélete a Be. 420.§-ának

(1)bekezdésén Budapest,

1. január
2. Dr. Belegi József s.k. a tanács elnöke, Dr. Szabó Péter s.k. előadó bíró, Dr. Horváth Ibolya s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző MGy