Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.130/2010/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Tiber Péter ügyvéd által képviselt felperesnek, a dr. Bárdos Péter ügyvéd által képviselt alperes ellen, megbízási díj megfizetése iránt indított perében, a Fővárosi Bíróság
- október
- napján meghozott, 14.G.40.092/2009/
- számú ítélete ellen, az alperes részéről
- és
- sorszámok alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 150.000 (százötvenezer) forint másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az alperes biztosításközvetítői tevékenységéhez a felperes jelenlegi ügyvezetőjének és cégtulajdonosának, dr. H. E.-nak a szolgálatait is igénybe vette;
- március 17-én megkötött megbízási szerződéssel a felperesi jogelődöt, mint egyéni vállalkozót, ügynökként foglalkoztatta. A felperes megalapítása után
- május 23-tól az alperes a felperessel került szerződéses kapcsolatba és a felperes ugyanazt a tevékenységet végezte, ugyanaz a szerződési feltételek mellett, mint korábban a tulajdonosa és ügyvezetője. A felperest és jogelődjét az általuk közvetített biztosítási szerződések után jutalék illette meg. Az alperes azonban a jutalék egy részét nem fizette ki, hanem úgynevezett stornó-tartalékba helyezte. A felperest és jogelődjét a stornótartalékként visszatartott jutalék akkor illette meg és akkor követelhette a kifizetését, ha a közvetített biztosítási szerződés meghatározott idő eltelte előtt nem szűnt meg. A biztosítási szerződés hatályban maradására megállapított leghosszabb határidő 3 év volt. A peres felek a szerződésüket
- január 7-én megszüntették. A stornó-tartalékba helyezett összeg a szerződés megszűnésekor 5.959.664 forintot tett ki. A felek megállapodása szerint a tartalékba helyezett összegből a felperest megillető jutalék kifizetése a legkésőbbi időpontban megkötött biztosítási szerződés megkötésétől számított 3 év elteltével válik esedékessé. A felperes ennek az időnek az eltelte után,
- január 28-án szólította fel az alperest a tartalékba helyezett jutalék kifizetésére. A követeléséről, 5.959.664 forintról
- február 6-ai fizetési határidővel számlát is kiállított. Az alperes a visszatartott jutalékkal nem számolt el, de összegszerűségében vitatta a felperes követelését. A felperes keresetében 5.959.664 forint és annak
- február 7-től járó kamatai megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Az alperes lényegében a kereset elutasítását kérte. A felperesi követelést összegszerűségében továbbra is vitatta, azt azonban nem vonta kétségbe, hogy az elszámolási kötelezettség terheli. Azt nem tudta megjelölni, hogy mely biztosítási szerződések azok, amelyek a meghatározott idő eltelte előtt megszűntek és amelyek után a felperest jutalék nem illeti meg, és ehhez képest mekkora az az összeg, amely a stornó-tartalékban lévő jutalékból levonható, illetve mennyi a felperesnek kifizetendő jutalék. Az elsőfokú bíróság az alperest a keresetnek megfelelően, 5.959.664 forint és annak
- február
- napjától járó kamatai megfizetésére kötelezte. Az ítéletét a következőkkel indokolta: A felek között megbízási szerződés jött létre (Ptk.
- §). A megbízott felperes díjazását a Ptk.
- §
(2)bekezdésébe foglaltaktól eltérően, jutalék formájában állapították meg. A felperes díjazása tehát a tevékenységének eredményétől függött. Az egyes biztosítási szerződések után járó jutalék egy részének visszatartása azt a célt szolgálta, hogy a megszűnt biztosítási szerződések után visszajáró jutalék visszafizetését biztosítsa. A visszatartott jutalékhányad az óvadék szerepét töltötte be. Az alperes általa sem vitatottan a Ptk. 271. §
(3)bekezdése alapján elszámolási kötelezettség terhelte. Az alperes az óvadékkal való elszámolási kötelezettségének a bíróság kétszeri felhívásának sem tett eleget. Mivel az alperes az elszámolási kötelezettségének nem tett eleget, és a bizonyítékait sem jelölte meg, nem lehetett megállapítani, hogy az alperesnek van-e az óvadékból kielégítendő követelése és ehhez képest a stornó-tartalékban lévő jutalék csökkenthető-e vagy sem. Az alperes mindezért a stornó-tartalékként visszatartott óvadéknak minősülő összeget köteles a felperesnek kiadni. Az alperes fellebbezésében az első fokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte; majd a fellebbezése utóbb előterjesztett indokolásában a fellebbezését részben visszavonta és a marasztalási összeget 3.575.800 forintra, valamint annak kamataira kérte leszállítani. Előadta, hogy a biztosíték közül csak a ... Biztosító Zrt. adott a közvetített biztosítási szerződések sorsáról részére tájékoztatást. E tájékoztatás szerint 3.093 biztosítási szerződés 40%-a szűnt meg és 60%-a maradt a jutalék megtartásához szükséges idő elteltéig hatályban. Azt feltételezve, hogy egyéb biztosítók részére közvetített szerződések is azonos arányban szűntek meg, illetve maradtak hatályban, a felperes a sztornó-tartalékban lévő összeg 60%-ára, 3.575.800 forintra tarthat igényt. A felperes fellebbezési ellenkérelme az első fokú ítélet helybenhagyására irányult. Hangsúlyozta, hogy a bizonyítás az alperest terhelte, ezért a bizonyítás sikertelenségének következményeit is neki kell viselnie. A ... Biztosító Zrt. alperesi fellebbezés indokolásához mellékelt adatközléséből nem tűnik ki, hogy az adatközlésben felsorolt szerződések a felperes által közvetített szerződések-e. Az adatközlés helyességét egyébként is kétségessé teszi az, hogy 449 darab két év eltelte előtt visszavásárolt szerződésről tett említést, holott két év eltelte előtt az életbiztosítási szerződéseket nem lehet visszavásárolni, ez okból tehát 449 darab szerződés nem szűnhetett meg. A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy a fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és abból mindenben helytálló jogi következtetést is vont le, az ítélőtábla ezért az első fokú ítéletet a Pp. 254. §
(3)bekezdése alapján helyes indokainál fogva hagyta helyben és azokra ezúttal csupán hivatkozik. A fellebbezés kapcsán csak a következőkre mutat rá: Egyetértett az ítélőtábla az elsőfokú bíróságnak azzal a jogi álláspontjával, hogy a visszatartott jutalékhányad az óvadék szerepét töltötte be, és a Ptk. 271. §
(3)bekezdése alapján az alperes azzal elszámolni volt köteles. Az elszámolási kötelezettségére tekintettel az alperesnek a felperes által közvetített biztosítási szerződésekről, a visszatartott jutalékról saját nyilvántartásának is lennie kellett. Erre a biztosítókkal való elszámoláshoz is szüksége volt. Az alperes mindezért alaptalanul hivatkozott arra, hogy a felperessel való elszámoláshoz a biztosítóktól beszerzett adatokra volt szüksége. Az alperesnek a visszatartott jutalékkal való elszámolásra a felek a szerződéses viszonyt felszámoló megállapodásukban kellő időt hagytak. Ennek a haladéknak éppen az volt a célja, hogy elkülöníthető legyen, mely közvetített biztosítási szerződések szűntek meg a jutalék megtartására megszabott határidő eltelte előtt, és melyek maradtak hatályban. Az idő előtt megszűnt biztosítási szerződések után az alperest sem illethette meg a biztosítóktól jutalék, az alperes ezért sem hivatkozhat arra, hogy az elszámolási kötelezettségének a biztosítók adatközlésének hiányában nem tudott eleget tenni. A sikertelenül fellebbező alperes a Pp. 239. §-a szerint alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles a felperes fellebbezési perköltségét is megfizetni. Budapest,
- április
- . Molnár Ambrus s. k. a tanács elnöke, Dr. Szücs József s. k. előadó bíró, Dr. Németh László s. k. bíró