Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.21.468/2009/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla dr. Bajnáczki Éva ügyvéd által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - dr. Kozma Zoltán ügyvéd által képviselt alperes neve (felperes címe) alperes ellen közös tulajdon megszüntetése iránt indított perében a Fővárosi Bíróság
- - helyesen
- - március
- napján kelt 17.P.21.925/2007/
- számú ítélete ellen az alperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés, valamint a felperes részéről Pf/
- sorszám alatt előterjesztett csatlakozó fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezését részben és akként változtatja meg, hogy a felperes által fizetendő megváltási ár összegét 7.750.000 (Hétmillió-hétszázötvenezer) forintra leszállítja. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg - 15 nap alatt - a felperesnek 115.000 (Egyszáztizenötezer) forint és ebből 100.000 (Egyszázezer) forint után járó áfa összegű fellebbezési eljárási költséget, míg az államnak - felhívásra - 396.000 (Háromszázkilencvenhatezer) forint fellebbezési eljárási illetéket. Megállapítja, hogy a felperes által lerótt 30.000 (Harmincezer) forint csatlakozó fellebbezési illetékből a felperes kérelmére 15.000 (Tizenötezer) forint visszatérítésének van helye. Az erre vonatkozó határozatot az elsőfokú bíróság küldi meg a székhelye szerint illetékes adóügyi hatóságnak. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A peres felek úgy tervezték, hogy összeházasodnak, vásárolnak egy ingatlant, azon építkeznek és a közös életüket a felépített családi házban kezdik el. Megállapodtak abban, hogy az ingatlan vételárát és az építkezést a meglévő vagyonukból közösen finanszírozzák. A felperes kizárólagos tulajdonát képezte egy ... utcai öröklakás és egy ... utcai garázsingatlan, valamint 3.000.000 forint készpénz-megtakarítás. Az alperes kizárólagos tulajdonát képezte egy ... zártkerti ingatlan, személygépkocsi, valamint 7.500.000 forint összegű készpénz-megtakarítás. egy
- március 19-én megvásárolták a ... hrsz.-ú, ... szám alatti ingatlant 9.000.000 forint vételáron. A vételár kifizetésére elegendő volt a készpénz-megtakarításuk, az építkezés anyagi alapját viszont a felperes két ingatlanának értékesítéséből befolyó vételár biztosíthatta. Számításuk szerint a már befektetett és még befektetendő pénzüknek ¾ felperesi és ¼ alperesi tulajdoni hányad felel meg a családi házas ingatlanból, ezért úgy döntöttek, hogy az ingatlan-nyilvántartásba a tulajdonjoguk ilyen arányban kerüljön bejegyzésre. A megállapodtak abban is, hogy a felperes az adásvételi szerződés megkötését követően eladja a ... utcai ingatlanát és a vételárat egyrészt a közös tulajdonú ingatlan vételárára, másrészt az új lakóház felépítésére fordítja. Az adásvételi szerződés megkötése után vétel jogcímén bejegyeztették a tulajdonjogot ¾ tulajdoni hányadra a felperes javára, ¼ tulajdoni hányadra az alperes javára. A felperes értékesítette
- április 29-én 17.500.000 forint vételáron a ... utcai öröklakását,
- július 1-jén 1.500.000 forint vételáron a ... utcai garázsingatlanát. A felek
- május
- napján írásba foglalták azt a megállapodásukat, amely szerint a perbeli ingatlanon történő építkezés finanszírozását az alperes ¼, a felperes ¾ részben vállalja, és ezen arányban kérik az ingatlan-nyilvántartásba a tulajdonjoguk bejegyzését. Az ingatlanon a felek házasságkötésének
- augusztus 31-i időpontjára felépült a könnyűszerkezetes lakóház és abba - már mint házastársak - be is költöztek. Ezt követően a házastársi közös vagyonukból az ingatlanba a forgalmi értéket 2.000.000 forinttal növelő beruházást eszközöltek. A házassági életközösségük
- őszén véglegesen és mindenre kiterjedően megszűnt. Házasságukat a ... Bíróság a ... számú ítéletével felbontotta. A felperes keresetében a ... hrsz.-ú ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetését kérte oly módon, hogy a bíróság jogosítsa fel az alperes ¼ tulajdoni hányadának megváltására. Állította, hogy az ingatlan vételárához mindketten hozzájárultak, az építkezés azonban az alperessel kötött megállapodásnak megfelelően a különvagyonából történt, ezért akként állapodtak meg, hogy ¾-¼ arányban szereznek tulajdonjogot. Nem vitatta, hogy a házasságkötést követően az ingatlanba beruházást eszközöltek a házastársi közös vagyonból. Eltúlzottnak tartotta, de elfogadta e munkálatok alperes által megjelölt értékét. Utalt ugyanakkor arra, hogy a kirendelt igazságügyi szakértő által megállapított 33.000.000 forint forgalmi értékben a közös vagyoni beruházás is benne foglaltatik 2.000.000 forint erejéig. Úgy számolt, hogy a közös vagyoni beruházás az alperes ¼ tulajdoni hányadának értékét is növelte, ezért az alperest a 2.000.000 forintból az ¼ tulajdoni hányadának megfelelő rész, azaz 500.000 forint illeti meg a megváltási áron felül. A teljesítőképessége igazolására a lakossági forintfolyószámla kivonatát, bankszámla-, valamint értékpapírszámla kivonatát, ... és ... nyilatkozatait csatolta, akik vállalták, hogy a megváltási árhoz a felperes rendelkezésére tartanak 4.300.000, illetőleg 3.000.000 forintot. Az alperes nem ellenezte a felperes által kért módon a közös tulajdon megszüntetését. Viszontkeresetet terjesztett elő, melyben annak megállapítását kérte, hogy az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett tulajdoni hányadát meghaladóan további 20/100 tulajdoni hányadot szerzett, melynek értéke 6.000.000 forint. A tulajdonjoga megállapítását ráépítés (Ptk
- §) jogcímén kérte azon az alapon, hogy az ingatlan vételárához saját vagyonából 7.500.000 forinttal járult hozzá, az ingatlanon történt építkezés során pedig nem került felhasználásra a teljes felperesi vagyon, hanem csak 11.378.000 forint. Ezért az ¼-¾ tulajdoni hányad nem a valós hozzájárulásukat tükrözik. Állította ugyan, hogy a felperessel
- július
- óta élettársi kapcsolatban éltek, de nem vitatta, hogy a telekvásárlást és a házasságkötésig az építkezést a különvagyonukból finanszírozták, közös megtakarításból nem ruháztak be. Arra hivatkozott, hogy a házasságkötés követően a házastársi közös vagyonból eszközölt beruházásaik 2.000.000 forinttal növelték az ingatlan forgalmi értékét. A közös vagyoni beruházások ½ részét a Csjt.
- §
(1)bekezdésére alapítva el kívánta számolni és 1.000.000 forint megfizetésére viszontkeresettel kérte kötelezni a felperest. Vitatta az ingatlan felperes által meghatározott forgalmi értékét. A bíróság által kirendelt igazságügyi ingatlanforgalmi szakértő szakvéleményét nem fogadta el, új szakértő kirendelését kérte és szakértői bizonyítást indítványozott a közös vagyoni beruházások értékének valamint a telek jelenlegi forgalmi értékének megállapítására. Számítása szerint a 7.500.000 forint összegű megtakarításával a telek vételárához 83%-ban járult hozzá. Ezt az ingatlan jelenlegi telekárára vetítette és ennek megfelelően kérte megállapítani a megváltási árat. A elsőfokú bíróság az ítéletében a ... hrsz.-ú, természetben a ... szám alatti ingatlanon fennálló közös tulajdont megszüntette akként, hogy feljogosította a felperest az alperes ¼ tulajdoni hányadának magához váltására. A megváltási árat 8.250.000 forintban határozta meg és kötelezte a felperest, hogy azt az alperesnek 15 napon belül fizesse meg. Kötelezte az alperest, hogy a megváltási ár teljesítésével egyidejűleg a perbeli ingatlant ingóságaitól kiürítve bocsássa a felperes birtokába. Kötelezte továbbá a felperest 1.000.000 forint közös vagyoni beruházás 15 napon belüli megfizetésére is. Ezt meghaladóan a viszontkeresetet elutasította. Felhívta a „... Körzeti Földhivatalt", hogy a teljesítés egyidejű igazolása mellett a perbeli ingatlanra jegyezze be az ingatlan-nyilvántartásba 1/1 tulajdoni hányadban a felperes tulajdonjogát közös tulajdon megszüntetése jogcímén, az alperes tulajdonjogát pedig törölje. Kötelezte az alperest a felperes javára 240.000 forint eljárási illeték és 360.000 forint perköltség megfizetésére, továbbá arra, hogy fizessen meg az államnak felhívásra 360.000 forint eljárási illetéket. Egyebekben úgy rendelkezett, hogy ezt meghaladóan a felek a perben felmerülő költségeiket maguk állják. Az ítélet indokolásában tényként állapította meg, hogy a peres felek a házasságkötést megelőzően élettársi kapcsolatban nem éltek. Az ingatlan megvásárlása és az építkezés a házasságkötést megelőzően, a felek különvagyonából történt, ezáltal „külön vagyoni közös tulajdon" jött létre közöttük. Az ingatlan vételárához az alperes járult hozzá nagyobb arányban, az építkezés ezzel szemben főként a felperes különvagyonából történt. Az építkezés befejezését követően a felek a házastársi közös vagyonból 2.000.000 forint értékű beruházást eszközöltek. A közös tulajdonú telekre történt építkezést az elsőfokú bíróság a polgári jog szabályai szerint bírálta el. Rámutatott, hogy a ráépítés jogkövetkezményeit nem lehet alkalmazni, ha a felek a ráépítéssel kapcsolatban a tulajdon rendezése kérdésében eltérően állapodnak meg. Kifejtette: a felek már az ingatlan megvásárlásakor figyelemmel voltak a jövőbeli közös építkezésükre, és úgy állapodtak meg, hogy a nagyobb felperesi vagyoni hozzájárulásra figyelemmel a felperest ¾, míg az alperest ¼ közös tulajdoni hányad illeti meg. Ezt a megállapodást az ingatlan megvásárlását követően megerősítették, amikor írásban megállapodtak az építkezéssel kapcsolatos tulajdonszerzésről. Az elsőfokú bíróság az alperes tulajdonjog megállapítására előterjesztett viszontkeresetét nem találta alaposnak, mivel megítélése szerint a felek hozzájárulása az ingatlan megvásárlásához minimálisan volt eltérő, az építkezést illetően pedig a megállapodásuk az irányadó, a Ptk.
- §-a nem alkalmazható. Az 1.000.000 forint megfizetése iránti viszontkeresetet akként értékelte, hogy az alperes kötelmi jogi igényként érvényesítette a házassági életközösség alatt eszközölt közös vagyoni beruházások felét, és mivel a Csjt. alapján a házastársi közös vagyon a házastársak között egyenlő arányban oszlik meg, ezért az elszámolásnál a 2.000.000 forintból 1.000.000 forint illeti meg. A közös tulajdon megszüntetése során az elsőfokú bíróság az ingatlannyilvántartásba bejegyzett tulajdoni hányadokat vette figyelembe. A perben kirendelt igazságügyi szakértő aggálytalan szakvéleményét elfogadva, az ingatlan forgalmi értékét 33.000.000 forintban, erre tekintettel az alperes ¼ tulajdoni hányadának megváltási árát 8.250.000 forintban állapította meg. A felperes teljesítőképességét igazoltnak találta. A ráépítés vonatkozásában további szakértő kirendelését szükségtelennek ítélve, az alperes bizonyítási indítványának nem tett eleget. A viszontkereset vonatkozásában a pertárgyértéket 6.000.000 forintban állapította meg. Az alperest - mivel a tulajdoni igénye tekintetében pervesztes lett - 360.000 forint eljárási illeték és 360.000 forint ügyvédi munkadíjból álló perköltség fizetésére kötelezte. A kereset vonatkozásában a pertárgyértékét 8.000.000 forintban határozta meg. A Legfelsőbb Bíróság 1/
- (V.19.) kollégiumi véleménye alapján a felek között a felperes által lerótt 480.000 forint kereseti illetéket egyenlő arányban osztotta meg, és akként rendelkezett, hogy a felek a felmerült költségeiket maguk viselik. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezést, a felperes csatlakozó fellebbezést terjesztett elő. Az alperes a fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, másodlagosan hatályon kívül helyezését kérte. Az ítéletet akként kérte megváltoztatni, hogy a Fővárosi Ítélőtábla állapítsa meg az ingatlannyilvántartásba bejegyzett tulajdoni hányadon felül további 20/100 tulajdoni hányad vonatkozásában a tulajdonjogát az ingatlan megszerzéséhez nyújtott különvagyoni hozzájárulás címén, és a felperes által fizetendő megváltási árat 14.850.000 forintra emelje fel. Az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését megalapozatlanság okán azért kérte, mert a másodfokú eljárás kereteit meghaladó további bizonyítás szükséges. A fellebbezését azzal indokolta, hogy a per során bizonyította, az ingatlan vételárának 83%-át ő fizette ki. A házasságkötés előtti élettársi kapcsolat tényét azért nem bizonyította, mert a bíróság olyan tájékoztatást adott, hogy annak nincs jelentősége a per elbírálása szempontjából. A viszontkeresete arra irányult, hogy történjen meg az elszámolás a felek között az ingatlan megszerzéséhez nyújtott tényleges vagyoni hozzájárulás, illetve az ingatlanon végezett közös és különvagyoni beruházások alapján a Csjt. szerint. Az elsőfokú bíróság azonban félre téve a Családjogi törvény szabályai, azt állapította meg, hogy a tulajdonszerzésben megállapodtak, az volt a határozott kívánságuk, hogy az építkezés után is ¼-¾ arányban legyenek tulajdonosok, és nem folytatott le bizonyítást arra, hogy az építmény milyen értéket képvisel, illetve a ráépítés milyen hatással van a tulajdoni arányokra. Az elsőfokú bíróság érvelése azonban a polgári jog szabályait alapul véve is hibás, mert ha a felek megállapodása az irányadó a ráépítés vonatkozásában, úgy ez a megállapodás a Ptk.
- §
(3)bekezdése alapján megtámadható. Aggályosnak tartotta, hogy az elsőfokú bíróság a megváltási ár megfizetését illetően a felperest teljesítőképesnek találta, habár nem igazolta, édesanyja ténylegesen és jelenleg is rendelkezik annyi pénzzel, melyről a majd egy évvel korábban tett nyilatkozata szól. Azt is sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem rendelt ki másik szakértőt. A kirendelt igazságügyi szakértő 6.000.000 forinttal kevesebbre értékelte az ingatlant, mint a felperes megbízásából eljárt szakértő. Álláspontja szerint szükséges lett volna a kirendelt igazságügyi szakértő véleményének kiegészítése a szerzési arányok és az építmény értékének megállapítása végett. A fellebbezési eljárás során értékbecslést csatolt, mely szerint az ingatlan forgalmi értéke 44.936.272 forint. A felperes csatlakozó fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletét részben és akként kérte megváltoztatni, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a megváltási árat 7.750.000 forintra mérsékelje, és ennek megfelelően módosítsa a perköltséget is. A csatlakozó fellebbezést azzal indokolta, hogy a marasztalása két jogcímen történt. Az egyik jogcímen (közös tulajdon megszüntetése) 8.250.000 forint, a másik jogcímén (közös vagyonba történt beruházás megtérítése) 1.000.000 forint megfizetésére kötelezték. Véleménye szerint az elsőfokú bíróság számítási hibát vétett, mert amennyiben a házastársi együttélés ideje alatt végzett beruházások elszámolása külön történik, és e beruházás megtérítésére külön köteles, akkor az így elszámolt beruházás értékét le kell vonni az ingatlan forgalmi értékéből, és a csökkentett forgalmi érték ¼ része illeti meg az alperest. Abban az esetben, ha a forgalmi értékből nem kerülne levonásra a beruházások értéke, a beruházást kétszeresen kellene megtérítenie. A felperes fellebbezési ellenkérelmében rámutatott arra, hogy a ráépítés befejeződött a házasság megkötése előtt, ezért a két jogviszony, a ráépítés és a házassági vagyonjog „nem mosható egybe". A ráépítés alperes által igényelt számítási módja pedig azért nem alkalmazható, mert a tulajdon rendezése kérdésében a felek eltérően állapodtak meg. Feltéve, de meg nem engedve, hogy az alperes nagyobb tulajdoni hányadot szerezett az ingatlan megvásárlásakor, abban az esetben a felperes a ráépítés tényével lényegében helyreállította az eredeti megállapodásnak megfelelő tulajdoni arányokat. Állította, hogy a per során az alperes szakértő kirendelése iránti indítványa a beruházások értéknövelő hatásának megállapítására irányult. Az ingatlan forgalmi értékének megállapítására annak ellenére nem kérte új szakértő kirendelését, hogy vitatta a kirendelt igazságügyi szakértő által megállapított forgalmi értéket. A fellebbezési eljárásban az alperes ezt a mulasztását nem pótolhatja. A fellebbezési eljárás során teljesítőképessége megerősítésére csatolta a ... Bank igazolását és ... újabb nyilatkozatát. Az alperes fellebbezése alaptalan, a felperes csatlakozó fellebbezése alapos. Fellebbezés hiányában - a Pp. 228. §
(4)bekezdése alapján - jogerőre emelkedett az elsőfokú bíróság ítéletének a felperest 1.000.000 forint megfizetésére kötelező rendelkezése. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a tényállást a fellebbezéssel érintett jogvita elbírálásához szükséges mértékben feltárta, azt lényegében helyesen állapította meg, az arra alapított érdemi döntése azonban - a továbbiakban kifejtettek szerint - csak részben volt megalapozott. A Csjt. 27. §
(1)bekezdése értelmében a házastársi vagyonközösség a házasság megkötésével keletkezik. A bírói gyakorlat szerint vagyonjogi vonatkozásban a házasságot megelőző életközösség a házassági életközösséggel egységbe olvad. A házastársi vagyonközösség a közös tulajdon sajátos alakzata, közszerzeményen alapuló tulajdonközösség, amelybe azok a vagyontárgyak, vagyoni értékek, követelések tartoznak, amelyeket a házassági életközösség fennállása alatt szereznek a házastársak (együttesen vagy külön-külön), és a törvény [Csjt. 28. §
(1)és
(2)bekezdés] értelmében nem tartoznak valamelyikük különvagyonába. A Pp. 164. §
(1)bekezdése alapján a felperes tagadására tekintettel az alperest terhelte annak bizonyítása, hogy a házasságkötés előtt élettársak voltak. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási teherről a
- március 18-i tárgyaláson (
- sorszámú jegyzőkönyv) az alperest tájékoztatta, aki ezt követően úgy nyilatkozott, hogy „… mind a telek ingatlant, mind a felépítményt saját vagyonunkból finanszíroztuk,… abban közös megtakarításunk nem volt, ezért álláspontom szerint nincs értelme annak a vagyonjogi rendezés szempontjából, hogy élettársak voltunke avagy sem, mert nem volt benne közös vagyonunk". A tárgyalási jegyzőkönyvből az is kitűnik, hogy az elsőfokú bíróság azért nem folytatott le bizonyítást az élettársi kapcsolatra, mert az alperes kifejezetten nem kérte annak megállapítását. Nem volt vitás, hogy a felek az ingatlant a különvagyonukból vásárolták meg, és a különvagyonukból építették a felépítményt is. Az alperes maga hivatkozott arra, hogy a házasságkötést megelőző élettársi kapcsolatnak a per eldöntése szempontjából nincs jelentősége. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság jogszabálysértés nélkül állapította meg, hogy a peres felek közötti vagyonjogi kapcsolat a polgári jog szabályai szerint bírálandó el, mivel a házassági életközösségük a házasságkötésükkel kezdődött, a per tárgyát képező ingatlant pedig ezt megelőzően vásárolták, és a családi házat is előtte építették fel. Az okirati bizonyítékok (
- március 19-i ingatlan adásvételi szerződés,
- május 20-i megállapodás), a felek egyező nyilatkozata és házasságkötés előtti vagyona alapján az elsőfokú bíróság helyesen következtetett arra, hogy a telek tulajdonjogának megszerzésével és a ráépítéssel kapcsolatban a felek a tulajdon rendezése kérdésében megállapodtak. A megállapodásuk az volt, hogy együtt figyelembe véve a vételárhoz és az építkezés költségeihez történő hozzájárulásukat, az ingatlan megvásárlásával és az építkezéssel a felperesre kedvezőbb ¾-¼ arányban szereznek tulajdonjogot. A PK
- számú kollégiumi állásfoglalás szerint a tulajdonostársnak rendelkezési joga (Ptk.
- §
(1)bekezdés) van a tulajdon tárgya felett, ezért a Ptk.-nak a ráépítéssel kapcsolatos szabályait csak akkor lehet alkalmazni, ha a felek a ráépítés jogkövetkezményeinek kérdésében nem állapodtak meg. Az erre vonatkozó megállapodás nincs meghatározott alakhoz kötve. A Ptk. 210. §
(3)bekezdése alapján a tulajdon rendezése kérdésében kötött megállapodás valóban megtámadható, de az alperes azt nem támadta meg. A megtámadás egyoldalú jogügylet, olyan nyilatkozat, amelyet a megtámadásra jogosult a szerződő félhez intéz, és ebben kifejezi azt a kívánságát, hogy a szerződés érvénytelenné váljék. A Ptk. 236. §
(1)bekezdése szerint a megtámadást egy éven belül írásban kell a másik féllel közölni, majd a közlés eredménytelensége esetében haladéktalanul a bíróság előtt érvényesíteni. A
(2)bekezdés a) pontja kimondja, hogy a megtámadási határidő megkezdődik a tévedés, megtévesztés felismerésekor. Mindezekre figyelemmel nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor elutasította az alperes tulajdonjog megállapítása iránt előterjesztett viszontkeresetét, a Fővárosi Ítélőtábla ezért az elsőfokú bíróság ítéletét ebben a részben a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A közös tulajdon megszüntetése során az elsőfokú bíróság a szükséges szakértői bizonyítást lefolytatta. A kirendelt igazságügyi szakértő véleményére a felek észrevételeket tehettek. A szakértő a meghallgatása során az alperes felvetéseire egyértelmű választ adott, a szakvéleményében foglalt érték-megállapítást kellőképpen indokolta. A szakvélemény nem volt homályos, hiányos, önmagával vagy más szakértő véleményével, illetve a bizonyított tényekkel ellentétes, helyességéhez sem fért nyomatékos kétség, így a Pp. 182. §
(3)bekezdése alapján sem a szakértői vélemény kiegészítésének, sem más szakértő kirendelésének nem volt helye. Az alperes által a fellebbezési eljárás során csatolt értékbecslés nem alkalmas az igazságügyi szakértői vélemény helyességének megdöntésére, és nem merült fel egyéb peradat sem, amely e szakvélemény alaptalanságának megállapítására vezethetne. A felperes által beszerzett magánszakértői véleményt ugyanis a felek egyike sem tette a per tárgyává. A felperes egyebekben vitatta azt az alperesi állítást, hogy a magánszakértő 6.000.000 forinttal magasabb forgalmi értéket állapított meg, mint az igazságügyi szakértő, és előadta, hogy a két szakértői vélemény között négy év telt el, mely során az ingatlanpiacon az árak csökkenésének tendenciája érvényesült. Az alperes által indítványozott egyéb szakértői bizonyítás a per eldöntése szempontjából relevanciával nem bíró tényre irányult, ezért azt az elsőfokú bíróság helytállóan mellőzte. Az elsőfokú bíróság így helytállóan vette figyelembe az igazságügyi szakértői vélemény szerinti forgalmi értéket a megváltási ár megállapításakor, azonban annak összegét tévesen határozta meg. A felperes a csatlakozó fellebbezésében alappal hivatkozott arra, hogy az ingatlan forgalmi értékéből a közös vagyoni beruházás következtében bekövetkezett 2.000.000 forint értéknövekedést le kell vonni, és az így megállapított forgalmi érték alapján kell megállapítani az alperes ¼ tulajdoni hányadának ellenértékét. A közös vagyoni beruházások az elsőfokú eljárás során a Csjt. 27. §
(1)bekezdése alapján elszámolásra kerültek, mellyel kapcsolatos ítéleti rendelkezés ellen a felek nem fellebbeztek. Nem volt vitás, hogy a házastársi közös vagyonból eszközölt beruházások az ingatlan forgalmi értékét 2.000.000 forinttal növelték. A Fővárosi Ítélőtábla ezért az alperes által fizetendő megváltási árat az elsőfokú bíróság ítéletének Pp. 253. §
(2)bekezdése szerinti megváltoztatásával 7.750.000 forintra leszállította. Nem alapos az alperesnek a felperesi teljesítőképesség hiányára történt hivatkozása, mivel a felperes a megváltási ár megfizetése tekintetében az elsőfokú és a másodfokú eljárás során csatolt okiratokkal a teljesítőképességét kellőképpen bizonyította. Az alperes fellebbezése nem vezetett sikerre, ezért a felmerült kiadásait maga viseli. A 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése, 15. §
(1)és
(3)bekezdése alapján köteles az államnak felhívásra megfizetni 396.000 forint összegű fellebbezési eljárási illetéket, a Pp. 78. §
(1)bekezdése értelmében pedig köteles megfizetni a felperes ügyvédi munkadíjból és 15.000 forint lerótt fellebbezési eljárási illetékből álló másodfokú perköltségét. A Fővárosi Ítélőtábla a felperest képviselő ügyvéd munkadíját a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés a) pontja,
(5)és
(6)bekezdése, valamint a 4/A. §-a alapján 100.000 forint, áfa-val növelendő összegben állapította meg. A felperes a csatlakozó fellebbezésre a szükségesnél [Itv. 46. §
(1)és
(4)bekezdés] 15.000 forinttal több fellebbezési eljárási illetéket rótt le, melynek visszatérítését kérheti az állami adóhatóságtól az Itv. 80. §
(1)bekezdés f) pontja alapján, figyelemmel az Itv. 81. §
(2)bekezdésére. Budapest,
- január
- Dr. Sághy Mária s.k. a tanács elnöke Dr. Magosi Szilvia s.k. előadó bíró Dr. Varga Edit s.k. bíró