Pf.20454/2009/4 – Győri Ítélőtábla

(1)bekezdés b) pontja alapján. A határozatot az ... Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság alkalmazottai végrehajtották, amelynek során

1. augusztus
2. napján a felperes hátsó telekhatárán, de a védősávon belül elhelyezett 20,7 méter hosszúságú, mobilizálható alumínium-sodrony kerítését elbontották, továbbá 4 darab gyümölcsfát, 6 tőke szőlőt kivágtak, a betonjárda elemeket megsértették. Később a felperes jobb oldali telekhatáron lévő kerítését is elbontották, a védőgát lábától 6,4 méterre másik kerítést emeltek. Ezen kerítés miatt a felperes számára a telkének hátsó részéből 99 m2 térmértékű terület nehezen megközelíthetővé vált. A környékbeli lakók - köztük a felperes -
3. augusztus
4. napján a polgármester határozata ellen fellebbezéssel éltek. Később,
5. augusztus
6. napján a felperes az eredeti állapot helyreállítására szólította fel a polgármestert, egyúttal jelezte a kártalanítási igényét, amelyet összegszerűen (443.000,- Ft)
7. szeptember
8. napján jelentett be. Ezt az igényt... Város Polgármestere a ... számú határozattal elutasította, amelyet a ... Megyei Közgyűlés Elnöke ... számú határozatával helybenhagyott. A jogerős közigazgatási határozattal szemben kereseti kérelmet terjesztett elő a felperes, amelyet a KomáromEsztergom Megyei Bíróság elutasított arra hivatkozással, hogy a felperes jogszabályi (
9. évi LVII. törvény 24.§

(1)és

(3)bekezdései és 1964. évi IV: törvény 26.§

(2)bekezdés) tilalom ellenére a védősávban helyezett el kerítést, és telepített növényzetet, így ezek eltávolításáért kártalanítás nem jár. A megyei bíróság megállapította, hogy az 1999. évi LXXIV. törvény (továbbiakban Kat.) 22.§

(1)bekezdése értelmében a polgármester a polgári védelmi feladatoknak ezen törvényben meghatározott irányítása és végrehajtása során - a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (továbbiakban Ötv.) 7.§

(2)bekezdésében telepített államigazgatási jogkörben jár el. Az ezen jogkörében határozatot hozó polgármester az Ötv. 30-35.§-ok értelmében választással létrejövő sajátos jogviszonyban áll az önkormányzattal, vonatkozásában a munkáltatói jogkört a képviselő-testület gyakorolja. A polgármester eljárásáért a Ptk. 349.§ alapján nem a Polgármesteri Hivatal, hanem - további feltételek fennállása esetén is csak - az önkormányzat felelőssége lenne megállapítható. Így a felperesnek az I. r. alperessel szembeni kereseti kérelmét kereshetőségi jog hiányában elutasította. A II. r. alperes kártérítési felelőssége a Ptk. 349.§ alapján abban az esetben lenne megállapítható, ha a polgármester határozatának meghozatalára jogellenesen került volna sor, és ezzel okozati összefüggésben kár érte volna a felperest. A sérelmezett határozatot azonban a polgármester a Kat. 20.§

(2)bekezdés b) pontja alapján, a központi védelemvezető felszólítására hozta meg, ezért a jogellenesség hiánya okán a II. r. alperes kártérítési felelőssége kizárt. Megállapította, hogy a 2002. évi fenyegető árvízhelyzetben a polgármesternek a védősáv szabaddá tételére kötelező határozata sem a védekezés célszerűségét, sem az arányosság követelményét nem sértette. A felperes a Kat. 24.§

(2)bekezdése értelmében köteles a védekezés elősegítése és a védekezés céljára alkalmas ingó és ingatlan dolog igénybevételét tűrni. A felperes a tulajdona korlátozása körében keletkezett kártalanítási igényét a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság a 11.K.20.513/2006. számú eljárásban már elbírálta. A vízügyi szakértő kirendelésére vonatkozó felperesi indítvány okafogyottá vált, mivel a felperes az életveszélyesnek tartott védtöltéssel kapcsoltban előterjesztett 1.000.000,- Ft összegű nem vagyoni kártérítésétől elállt. A megyei bíróság a Ptk. 107.§

(2)bekezdésében foglaltakat nem tartotta a perbeli esetre alkalmazhatónak, mert az abban foglalt jogviszonynak nem lehet alanya az általános árvízveszély során közigazgatási jogkörben eljáró polgármester. Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést annak hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat meghozatalra utasítása iránt. A fellebbezési kérelmét azzal indokolta, hogy a per eldöntéséhez az igazságügyi vízügyi szakértő véleményének beszerzése nélkülözhetetlen, mert az nemcsak a nem vagyoni kár körében szükséges, hanem a jogellenesség megállapítása körében is, azaz szabad-e árvíz idején a talajszerkezetet megbontani. A korábbi előadását megismételve arra hivatkozott, hogy a polgármester bontási határozata felelőtlen és jogellenes volt, mert nem az árvíz elleni védekezést szolgálta, értelmetlen és indokolatlan károkat okozott, végrehajtása új veszélyhelyzetet teremtett, és alkotmányellenes területszerzést jelentett. A Ptk. 349.§

(1)bekezdése szerinti kártérítési igénye alapos, mert a polgármester határozata jogellenes tevékenységet rendelt el, amelynek következtében számára kárt okoztak (tönkretették az ingatlana hátsó kerítését, az annak helyén maradó üregek pedig teret engedtek a

1. évi árvíznek, kártalanítás nélkül lekerítették az ingatlanából 8 méter szélességű területet), továbbá a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetőségeket kimerítette. Az ítélet indokolása több helytelen megállapítást tartalmaz, így azok kijavítását az alábbiak szerint kérte: A telekhatártól 8 méterre
2. augusztus
3. napján másik kerítést emeltek, majd
4. december
5. és
6. napja között szétdózerolták az oldalkerítését is. Az újabb kerítés létesítésével a felperes telkének hátsó részéből 99 m2 nem megközelíthető. A 46/
7. (III. 18.) Korm. rendelet korlátozásai a felperesre nem vonatkoznak, mert nem fakadó vizek által veszélyeztetett területen lakik. Az alperesek a fellebbezési ellenkérelmükben az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérték. Álláspontjuk szerint az elsőfokú bíróság helyesen járt el a tényállás megállapításánál, és abból megalapozott következtetést vont le. Alapos indokkal utasította el a felperes szakértői bizonyításra irányuló kérelmét, mivel az okafogyottá vált a felperes nem vagyoni kár körében előterjesztett kereseti kérelmétől történt elállása miatt. Az ítélőtábla a megyei bíróság fellebbezett ítéletét a Pp. 256/A.§

(1)bekezdés f) pontja és a

(3)bekezdése értelmében - a felek nem kérték tárgyalás tartását - tárgyaláson kívül felülbírálva megállapította, hogy a felperes fellebbezése nem alapos. A megyei bíróság az általa lefolytatott bizonyítási eljárásban beszerzett bizonyítékokat a Pp. 206.§-a szerint helyesen, okszerűen, összességükben értékelve helyes tényállást állapított meg, az abból levont jogi következtetése is érdemében helytálló. Helyesen vizsgálta az elsőfokú bíróság azt, hogy a polgármester által közhatalom gyakorlása során okozott kárért a polgármesteri hivatal, vagy az önkormányzat tartozik-e helytállni. E körben helyénvaló az a megállapítás, hogy - az Ötv. 7.§-ban foglalt felhatalmazás alapján - a Kat. 22.§

(1)bekezdése és a Vgtv. 17.§

(4)és

(7)bekezdése államigazgatási jogkört telepít a polgármester személyére. Helytállóan tartalmazza az elsőfokú ítélet azt is, hogy a polgármester, mint az önkormányzat egyik szerve, különleges státuszú köztisztviselő. Az Ötv. 33.§-a értelmében a polgármester tekintetében a képviselő-testület gyakorolja a munkáltatói jogokat. Ez a rendelkezés abban az esetben is irányadó, ha jogszabály hozzá telepítette az adott - katasztrófavédelemi - hatáskört (Debreceni Ítélőtábla Pf. II. 20.441/2005/5.). Erre tekintettel a polgármester eljárása során okozott - esetleges - kárért kártérítés jogcímén indított perben az önkormányzat rendelkezik passzív perbeli legitimációval. A kifejtettek alapján nincs lehetőség arra, hogy a felperes az I. r. alperesként megjelölt polgármesteri hivatallal szemben kártérítési igényt érvényesítsen. Ezért az elsőfokú bíróság jogszerűen utasította el a felperesnek az I. r. alperessel szemben előterjesztett keresetét. Osztotta az ítélőtábla a II. r. alperessel szemben - a Ptk. 349.§ alapján - előterjesztett kártérítési igényt elutasító elsőfokú döntést. A Ptk. szabályozása értelmében az államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti kereset alaposságához a Ptk. 339.§ában foglalt általános (jogellenes magatartás, kár és a kettő közötti okozati összefüggés) és a Ptk. 349.§-ában szabályozott különös (a károsult a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetőségeket igénybe vette) kártérítési elemek együttes fennállása szükséges. Bármelyik feltétel hiányában a helytállási kötelezettség megállapítása alaptalan. Az ítélőtábla az elsőfokú ítélet felülbírálata során megállapította, hogy az abban felhívott jogszabály, a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 1999. évi LXXIV. törvény (Kat.) és annak végrehajtásról szóló 179/1999. (XII. 10.) Korm. rendelet általánosságban, minden (természeti, biológiai eredetű, tűz okozta) katasztrófa elleni védekezés irányítására vonatkozóan tartalmaz rendelkezéseket. A jelen per alapját képező árvíz, mint természeti katasztrófa elleni védekezés részletes szabályait a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény (Vgtv.) VI. fejezete (A vizek kártételei elleni védelem és védekezés) és annak végrehajtása körében alkotott Korm. rendeletek szabályozzák. A Kat. 24.§

(2)bekezdés c) pontja rögzíti, hogy a természetes személyek és szervezetek a védekezés közvetlen irányításáért felelős vezető felszólítására kötelesek a védekezést elősegíteni a védekezés céljára alkalmas ingó és ingatlan rendelkezésre bocsátásával, igénybevételének tűrésével. Ezen szakasz

(3)bekezdése értelmében az előbbi kötelezettség teljesítése csak akkor tagadható meg, ha a kötelezettség teljesítésével a felszólított önmaga, vagy mások életét, testi épségét, vagy egészségét közvetlen és súlyos veszélynek teszi ki. A kötelezettségteljesítés megtagadásának alapjául szolgáló körülmények a peradatok alapján nem állapíthatóak meg, így a központi védelemvezető felszólításának, utasításának a polgármester köteles volt eleget tenni. Az ítélőtábla vizsgálta a perbeli időszakban hatályban volt, az Országos Vízügyi Főigazgatóság, valamint a vízügyi igazgatóságok feladat- és hatásköréről szóló 234/1996. (XII.26.) Korm. rendeletet is, amely a vízügyi igazgatóságokat és azok feladatait határozza meg. A rendelet 5.§

(1)bekezdés fa) 2.,3.,4 pontjában foglaltak szerint a vizek kártételei elleni védelem körében a vízügyi igazgatóság ellátja a vízkárelhárítással (árvíz- és belvízvédekezéssel), valamint a vízminőségi kárelhárítással összefüggő - külön jogszabályban meghatározott - feladatokat, így különösen irányítja, illetőleg ellátja a vízkárelhárítás műszaki, igazgatási teendőit; tervezi, szervezi és szakmailag irányítja a védekezés területi feladatainak ellátását; irányítja a helyi önkormányzatok vízkárelhárítási tevékenységét. E rendelkezés tükrében is az árvíz elleni védekezés körében a vízügyi igazgatóság jogszerűen utasította a polgármestert. Tekintettel arra, hogy a felszólításban foglalt kötelezettség (kerítésbontás elrendelése) a vízügyi igazgatóság vezetője, mint központi védelemvezető szakmai kompetenciájába tartozó, az árvíz elleni védekezés körében szokásos feladatot tartalmazott, így azt a polgármester mérlegelés nélkül köteles volt teljesíteni. Figyelemmel arra, hogy a polgármester a sérelmezett határozatában foglalt kötelezettséget olyan felszólítás alapján rendelte el, amelyet jogszabályi rendelkezés alapján köteles volt végrehajtani, a határozat meghozatala nem jogellenes. Ezek alapján helyesen állapította meg a megyei bíróság azt, hogy az általános feltételként megkívánt jogellenesség hiányzik, és ezért nem alapos a kártérítés megfizetése iránti kereseti kérelem. A kifejtettekre tekintettel a megyei bíróság alappal mellőzte - mint szükségtelent - a bontási kötelezettség jogellenességének szakértői vizsgálatára irányuló felperesi bizonyítási indítványt. Egyetértett az ítélőtábla azzal az elsőbírói állásponttal is, amely szerint a perbeli esetre a Ptk. 107.§

(2)bekezdése szerinti szükséghelyzet megszüntetése során okozott - indokolatlanul nagy - kár megtérítésére vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatóak. Az államigazgatási jogkörben eljárt polgármester az árvízvédelem körében végzett tevékenysége során közhatalmat gyakorolt, így az esetleges kártérítési felelősségét a Ptk. 349.§

(1)bekezdése alapján kell vizsgálni. Az erre alapított kártérítési igényt a megyei bíróság vizsgálta, és fent írtak alapján jogszerűen utasította el. Mindezen indokok alapján az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét a Pp. 253.§

(2)bekezdés első fordulata alapján helybenhagyta. Az ítélőtábla a másodfokú perköltség megfizetésére a Pp. 78.§

(1)bekezdése értelmében a pervesztes felperest kötelezte, amelynek összegét a 32/2003 (VIII. 22.) IM rendelet 3.§

(5)bekezdése alapján állapította meg. Tekintettel a felperes személyes költségmentességére, a 26.600,- Ft összegű fellebbezési eljárási illetéket és a pártfogó ügyvéd munkadíját az állam viseli (Pp. 78.§

(1)bekezdés, 6/1986 (VI.26.) IM rendelet 13.§

(1)bekezdés és 14.§). A pártfogó ügyvédi díj összegéről a Pp. 87.§

(2)bekezdés, továbbá a Jstv. 11/A.§, 11/B.§-ok alapján az azt engedélyező Komárom-Esztergom Megyei Igazságügyi Hivatal Jogi Segítségnyújtó Szolgálata fog rendelkezni. őr,

1. április
2. napján Dr. Világi Erzsébet a tanács elnöke If.: dr. Korát Viktória
3. április
4. napján . Maurer Ádám Dr. Havasiné dr. Orbán Mária előadó bíró bíró