Pf.20372/2007/4 – Debreceni Ítélőtábla

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pf. II. 20.372/2007/

1. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Debreceni Ítélőtábla a Dr. Tiborcz Attila ügyvéd (Szolnok, Dózsa György u. 22.) által képviselt felperes neve felperes címe lakos felperesnek, a Dr. Pálinkás István ügyvéd (Szolnok, Vízmű u.
2. III/303.) által képviselt alperes neve, címe alperes ellen személyiségi jog megsértésének megállapítása és kártérítés iránt indított perében a Jász-NagykunSzolnok Megyei Bíróság
3. P. 21 220/2006/
4. számú ítélete ellen a felperes által
5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy az államnak külön felhívásra térítsen meg 90 000 (Kilencvenezer) forint fellebbezési illetéket. Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás: A felperes .... november 10-én született.
6. júliusában fotóriporter, a ... című újság fotóriportere a ... termálstrand-és élményfürdőben a strandnyitásra fotókat kívánt készíteni. Találkozott régi ismerősével, a felperes édesanyjával, akitől engedélyt kapott arra, hogy a felperest is lefotózza. A felperes édesanyja tisztában volt azzal, hogy a képek azért készülnek, hogy az újság strandnyitásról szóló cikkének illusztrálására szolgáljanak. A fotózás után pár nappal az újságban a felperesről készített fénykép megjelent. A perbeli fényképet is tartalmazó CD-t a fotóriporter
7. májusában értékesítette az alperes részére azzal a megjegyzéssel, hogy az azon lévő képeket szabadon felhasználhatja. A
8. június 1-i strandnyitásra készített óriásplakátokon a felperest ábrázoló, fotóriporter által készített fotó jelent meg, s azt az alperes egyéb kiadványaiban, szórólapjaiban is terjesztette, továbbá az internetre is feltette. A felperes és édesanyja látták, hogy a felvétel megjelent, a strandot reklámozza, s ez örömmel töltötte el őket. A fénykép használata miatt az alperesnél nem tiltakoztak. A
9. június 1-i strandnyitást is a felperest ábrázoló óriásplakáttal reklámozta az alperes. Ebben az esztendőben fotóriportert felkereste a felperes édesanyja, s a fényképről másolatot kért. Ekkor tudta meg, hogy a képeket a fotós értékesítette az alperesnek. 2005ben sem a felperes, sem az édesanyja nem tiltakozott az alperesnél a felvétel használata miatt.
10. június 1-én, a korábbi éveknek megfelelően, az alperes ismét a felperes fotóját tartalmazó óriásplakáttal hirdette meg a strandszezont.
11. június 20-án a felperes édesanyja az alperes vezérigazgatójánál megjelent, pénzbeli ellenértéket kért a fotó használatáért. A felajánlott 2 db éves strandbérletet nem fogadta el, a felek között megegyezés nem jött létre. Emiatt az alperes a felperest ábrázoló fényképet levette honlapjáról, a fürdőt népszerűsítő óriásplakátot és egyéb kiadványokat megsemmisítette. A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy az alperes megsértette személyhez fűződő jogait, képmásával visszaélt. 2003-ban ugyanis édesanyja csak a felvétel elkészítésére, s az újságban való megjelenésére adott engedélyt, az ezt követő felhasználás jogszerűtlenül történt. Kérte 1,5 millió Ft nem vagyoni kárának megtérítését. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy fotóriportertól a fotót tartalmazó CD-t úgy vette meg, hogy az azon lévő felvételeket szabadon felhasználhatja. Hivatkozott arra, hogy 2004-től
12. júniusáig sem a felperes, sem édesanyja nem tiltakozott a kép használata miatt. Amikor ezt kifogásolták, a felhasználást azonnal megszüntette. Álláspontja szerint így jogsértést a felperes sérelmére nem követett el. Költségei megállapítását nem igényelte. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, s kötelezte a felperest, hogy az állam javára térítsen meg 90 000 Ft kereseti illetéket. A határozata indokolásában kifejtette, hogy a fényképfelvétel 2003-ban történő elkészítésekor a kiskorú felperes helyett törvényes képviselője, az édesanyja engedélyt adott a fénykép elkészítésére, s annak az újságban történő megjelentetésére. Kifejtette, hogy a felvétel ezt követő felhasználása szintén engedélyköteles volt, ám ezt az engedélyt írásban, szóban, vagy ráutaló magatartással is meg lehet adni. Az a tény, hogy 2004-től 2006-ig sem a felperes, sem édesanyja nem tiltakozott a felvétel alperes általi használata ellen, noha azt maguk is tapasztalták, olyan ráutaló magatartással kifejezett hozzájárulásnak minősül, amely az alperes eljárását jogszerűvé teszi. Ebből következően a felperes személyiségi jogának megsértését nem találta megállapíthatónak, így a keresetet elutasította. Az ítélettel szemben a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben az elsőfokú bíróság határozatának megváltoztatását és az alperes keresete szerinti marasztalását kérte. Kifejtette, hogy a felperes törvényes képviselője 2003-ban csak a felvétel készítéséhez és annak az újságban történő megjelenéséhez adta a hozzájárulását. A Fővárosi Bíróság, illetve a Legfelsőbb Bíróság egy-egy eseti döntésére hivatkozással hangsúlyozta, hogy a felvétel felhasználásához is kifejezett és határozott hozzájárulásra lett volna szükség ahhoz, hogy a kép közzététele jogszerű legyen. Ilyen hozzájárulást azonban a felperes sem és édesanyja sem adott. Közömbösnek vélte, hogy a perindítást megelőzően nem tiltakozott a fénykép felhasználása ellen, kiemelve, hogy a pert az elévülési időn belül indította. Azzal érvelt, hogy az alperes a felvétel engedély nélküli felhasználásával a felperes személyiségi jogait megsértette. A fellebbezési eljárás során becsatolta azt az iratot, mellyel bizonyítani kívánta, hogy az alperes állításával ellentétben a perbeli felvétel továbbra is megtalálható az interneten. Előadta, hogy a felperes modellképző tanfolyamot végzett, ám az ügynökségek amiatt nem foglalkoztatják, hogy korábban úgymond „az alperes arcaként", reklámfotókon jelent meg, s e tény kárigényét megalapozza. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte, költségei megállapítását továbbra sem igényelte. A fellebbezés alaptalan. Az ítélőtábla a fellebbezést az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás és az általa feltárt bizonyítékok alapján bírálta el, tekintettel arra, hogy a fellebbezés során csatolt, az internetről letöltött fényképfelvételről nem állapítható meg, hogy az kinek a honlapján szerepel, ki, mikor tette azt fel oda, e körülmények tisztázására új perben kerülhetne sor. A reklámügynökségek által mellőzött foglalkoztatás pedig olyan új kárigény, mely a felperes előadása szerint idén merült fel, s az a személyiségi jogsértés megvalósulása esetén ugyancsak új per alapjául szolgálhatna. A fellebbezés során hangoztatott 2007-ben felmerült újabb jogsértés, illetve károsodás a 2003-
13. közötti évekre állított jogsértés és károsodás kapcsán irrelevánsak. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen következtetéseivel is egyetért az ítélőtábla. állapította meg, az abból levont A felvétel
14. nyarán történt elkészítésekor a fotós és a felperes édesanyjának e tekintetben egybehangzó tanúvallomása szerint nem tisztázták a felek, hogy az engedéllyel készített felvétel nyilvánosságra kerül-e, s ha igen, hol. Arról volt csak szó közöttük, hogy esetleg az megjelenik az újságban. Ennél szélesebb körű felhasználásról, közzétételről az érintettek nem tárgyaltak. A felperes és édesanyja előadása szerint a kép
15. évi közzététele óriásplakátokon, s egyéb kiadványokon történő felhasználása nagy megelégedésükre történt, a felvétel közzétételét előnyösnek találták, tekintettel arra is, hogy a felperes abban az időpontban végezte a modelliskolát. 2005-ben, amikor a felperes édesanyja másolatot kért saját részére a perbeli felvételről, tisztázódott, hogy fotóriporter a képet az alperesnek értékesítette. A felperes törvényes képviselője azonban ekkor sem minősítette annak alperes általi felhasználását a felperes személyiségi jogait sértőnek, s az ellen nem tiltakozott. A Ptk.
16. §-ának