Pf.20193/2009/10 – Győri Ítélőtábla

Győri Ítélőtábla Pf.III.20.193/2009/

1. . A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az ítélőtábla dr. Takáts Ádám ügyvéd által képviselt II.r és III.r felperesnek I.r. és II.r alperesek ellen adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében, a Zala Megyei Bíróság
2. február
3. napján kelt P.20.638/2008/
4. számú ítéletével szemben, a felperes által
5. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán tárgyaláson - meghozta a következő Ítéletet: Az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletének megfellebbezett rendelkezését helybenhagyja. A 360.000,- (Háromszázhatvanezer) Ft feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. I n d o k o l á s: A megyei bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletében a felperesek keresetét elutasította, rendelkezett a perfeljegyzés törléséről, kimondta, hogy a 360.000,- Ft feljegyzett kereseti illetéket az állam viseli, megállapította, hogy a III.r felperes pártfogó ügyvédjének díját az állam viseli. Határozata indokolásában az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a Város ... hrsz-ú, természetben Város , ... szám alatt található lakás-ingatlan az I.r és II.r felperes egyenlő arányú tulajdonát képezte, a III.r felperest, illetve a II.r alperest pedig holtig tartó haszonélvezeti jog illette meg. Az ingatlant az önkormányzat jelzálogjoga és elidegenítési és terhelési tilalma, valamint a Zala Megyei Bíróság Gazdasági Hivatalát illető végrehajtási jog terhelte. A felperesek megkísérelték lakásuk értékesítését, ennek során a III.r felperes és a II.r alperes
6. november 7-én lemondott a holtig tartó haszonélvezeti jogáról, II.r felperes pedig opciós jogot engedett "A" 1.500.000,- Ft ellenében, melynek keretében a III.r felperes részére "A" 500.000,- Ft-ot adott át.
7. november 15-én az I.r felperes egy önkormányzati bérlakás bérleti jogára cserélte az ingatlanon fennálló ½ illetőségét. A felperesek az önkormányzati lakásba beköltöztek, az önkormányzat azonban a cseréhez nem járult hozzá.
8. április 23-án az I.r és II.r felperesek adásvételi szerződést kötöttek az I.r alperessel, a lakás vételárát 6.000.000,- Ft-ban jelölték meg, a szerződés szerint 1.000.000,-1.000.000,Ft-ot a felperesek átvettek, a fennmaradó 4.000.000,- Ft az ingatlanon fennálló tartozások fejében beszámításra került, mert a tartozásokat I.r alperes fizette ki. Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint az okirat tartalmával szemben II.r felperes nem vett át vételárat, az I.r felperesnek pedig az I.r alperes nagybátyja, "B" adta át az 1.000.000,Ft-ot. A szerződés folytán az I-II.r felperesek tulajdonjogát, valamint - a korábban tett ilyen tartalmú lemondó nyilatkozatra tekintettel - a III.r felperes és a II.r alperes holtig tartó haszonélvezeti jogát a földhivatal törölte. A megyei bíróság ítélete jogi indokolásában mindenekelőtt kiemelte, hogy a felperesek keresete a
9. április 23-án kötött szerződést támadta, így a korábbi opciós- és csereszerződés érvényességét nem vizsgálhatta. Utalt arra is, hogy az adásvételi szerződés érvénytelenségével kapcsolatos kereset tekintetében jogi érdek hiányában a III.r felperesnek kereshetőségi joga nem volt, a haszonélvezeti joga a
10. novemberében tett lemondó nyilatkozata folytán szűnt meg. A bíróság elsődlegesen a felperesek semmisségre alapított kérelmét bírálta el, megállapítva, hogy az a szerződés minősül jóerkölcsbe ütközőnek, aminek a tartalma, célja, vagy joghatása nyilvánvalóan sérti a társadalom kialakult erkölcsi ítéletét. Ezt alátámasztó hivatkozásokat a felperesek sem tettek, az ingatlan értéke és a vételár összege között fennálló nagy értékkülönbségre, illetőleg a tartozás mértékével, annak beszámításával kapcsolatos tévedésbe ejtésre irányuló állításuk a szerződés megtámadása iránti kérelmük körében vizsgálandó, azonban a szerződés nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütköző jellegét többlettényállás hiányában - alátámasztani nem képes. Az ezirányú kereseti kérelem tehát megalapozatlan. A megtámadásra irányuló kereseti kérelem tekintetében kiemelte a bíróság, hogy bár a szerződésben a felek rögzítették a megtámadás jogáról való lemondást, ilyen joghatállyal azonban csak a megtámadási határidő megnyílta után tett nyilatkozat rendelkezik, emiatt a megtámadási kereset érdemben bírálandó el. A feltűnő értékaránytalanság kapcsán a felpereseknek - arra is figyelemmel, hogy részükről az ajándékozás szándéka nem merült fel - azt kellett volna bizonyítaniuk, hogy a szerződés megkötésekor a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás, vagyis az ingatlannak a szerződés megkötésekori forgalmi értéke és a vételár között feltűnően nagy volt az értékkülönbség. Ezen tény tekintetében azonban a felperesek semmiféle bizonyítást nem ajánlottak fel, az a hivatkozás, hogy a vevő a kikötött vételárat sem fizette meg, ebben a körben nem bírhat relevanciával. Utalt arra is, hogy az ingatlan-átruházási szerződés írásban érvényesen létrejött azzal, hogy a szerződési nyilatkozatukat a szerződő felek aláírták. (XXV. polgári elvi döntés III. pontja) A szerződés érvényes létrejöttéhez nem volt szükség a felek együttes jelenlétére. A bíróság megállapítása szerint a szerződő felek a megállapodásukban nem nevesítették és nem pontosították az ingatlannal kapcsolatos és a vevő által megfizetett tartozásokat. Az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jelzálogjoggal és végrehajtási joggal érintett tartozások összegének vizsgálata önmagában nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy a szerződésben foglaltakkal szemben mekkora tartozás terhelte az ingatlant. A lefolytatott bizonyítási eljárásból ugyanis az volt megállapítható, hogy a végrehajtó és a "C" Kft. felé is fennállt tartozás, a felek a bútorok értékét is elszámolták és tekintettel voltak a korábbi opciós jogot alapító szerződésre, valamint a csereszerződésre is. A felperesek a tévedés fennálltának igazolására alkalmas egyéb körülményt maguk sem jelöltek meg, így ezen kereseti kérelmüket is elutasította az elsőfokú bíróság. A felperesek fellebbezésükben kérték az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a szerződés érvénytelenségének megállapítására és az eredeti állapot - megfelelő elszámolás melletti visszállítására irányuló keresetük teljesítését. A feltűnő értékaránytalanságra alapított kereseti jogcímüket nem tartották fenn. A fellebbezés szerint az elsőfokú bíróság a tényállását helytállóan állapította meg, az ítéletben levont jogi végkövetkeztetései azonban tévesek. Az eladók a szerződésben foglaltakkal ellentétben még a személyenként 1.000.000,- Ft-os vételár-részlethez sem jutottak hozzá, az ingatlant pedig a szerződésben meghatározottakkal szemben nem 4.000.000,- Ft, hanem csupán 667.051,- Ft tartozás terhelte. Ezen körülmények folytán a szerződés a jóerkölcsbe ütközik, hisz az általánosan elfogadott erkölcsi normákat nyilvánvalóan sérti, a kikötéseket az általános társadalmi megítélés tisztességtelennek, elfogadhatatlannak minősíti. Megállapítható, hogy a jogügyletek "B" megbízásából és érdekében kerültek megkötésre, mely szintén a jóerkölcsbe ütköző jellegét bizonyítják. Alapos a tévedésre hivatkozással előterjesztett kereset is, hisz az eladók az ingatlant terhelő tartozások, mint lényeges körülmények tekintetében tévedésben voltak, tévedésüket pedig az I.r alperes, illetve annak megbízottja okozta. Az okirat szerkesztésekor a felperesek nem voltak jelen, az ingatlan tulajdoni lapját, a rajta feltüntetett terheket nem látták. A fellebbezés benyújtását követően III.r felperes bejelentette és okirattal igazolta, hogy I.r alperes elhunyt, jogutódai pedig szülei, a III.r felperes és a II.r alperes. Az ítélőtábla a másodfokú eljárás során a fentiekre figyelemmel döntött a jogutódlás és a perbelépés kérdésében. Az alperesek fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztettek elő. A felperesek fellebbezése az alábbiak szerint nem alapos. Az elsőfokú bíróság a per eldöntéséhez szükséges körben lefolytatta a bizonyítási eljárást. A beszerzett peradatok okszerű mérlegelésével helyes tényállást állapított meg, döntésével, annak indokaival az ítélőtábla egyetért, a fellebbezésben foglaltakra figyelemmel csupán az alábbiakat emeli ki. Az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét a Pp. 253.§