Gf.20002/2010/4 – Győri Ítélőtábla

Győri Ítélőtábla Gf.II.20.002/2010/

1. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Győri Ítélőtábla a Dr. Kész Tamás Ügyvédi Iroda ( ügyintéző: dr. Kész Tamás ügyvéd) által képviselt felperesnek a dr. Mennyei Ügyvédi Iroda ( ügyintéző: dr. Mennyei Robin ügyvéd) által képviselt I.r., II.r. és III.r. alperesekkel szemben jutalék visszafizetése és járulékai iránt indított perében a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság
2. november
3. napján kelt G.21.049/2008/
4. sorszám alatti ítéletével szemben az I.r. alperes által
5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú ítélet fellebbezett részét helybenhagyja. Kötelezi az I.r. alperest, hogy fizessen meg a Magyar Államnak külön felhívásra 900.
6. (Kilencszázezer) Ft le nem rótt fellebbezési illetéket, valamint a felperesnek 15 napon belül 1.125.
7. (Egymillió - egyszázhuszonötezer) Ft másodfokú perköltséget. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: A biztosítási alkusz felperes ügyvezetője - az
8. szeptember
9. -
10. december
11. napja közötti időszakban a III.r. alperes volt, tisztségét munkaviszonyban látta el, munkájáért a minimálbérnek megfelelő mértékű munkabért kapott.
12. január
13. napjától a III.r. alperes a felperessel tagsági jogviszonyt is létesített. A felperes biztosítási alkuszi tevékenységében a III.r. alperes közreműködőként is részt vett, melyért jutalékban részesült. A biztosításközvetítői tevékenységben való közreműködői részvételre az I.r. alperes betéti társaságot a III.r. alperes házastársa: a beltag II.r. alperes és a kültag III.r. alperes az
14. augusztus
15. napján kelt társasági szerződéssel alapította. A bt. megalapítását követően,
16. október
17. napján a III.r. alperes ügyvezető által képviselt felperes - mint megbízó - és a II.r. alperes által képviselt I.r. alperes bt. - mint megbízott - között megbízási szerződés jött létre a biztosítási ajánlatok felvételében való közreműködésre, a felperes utasításai szerint, eseti térítésért. A
18. április
19. -
20. december
21. napja közötti időszakban az I.r. alperes biztosításközvetítői, biztosítási ügynöki tevékenység jogcímén 17.216.313 Ft jutalékról állított ki számlát a felperes felé; a számlák ellenértékét a felperes kifizette. A felperes az I.r. alperessel megkötött megbízási szerződést a
22. október
23. napján kelt felmondásában, 30 napos felmondási idővel megszüntette - a felmondás átvételére figyelemmel - a jogviszony
24. november
25. napján szűnt meg. A felperes keresetében elsődlegesen az I.r. alperest kérte kötelezni 11.665.579 Ft tőke, valamint annak a
26. január
27. napjától a kifizetés napjáig a Ptk. 301/A. § szerinti mértékű késedelmi kamata; míg másodlagosan - amennyiben az I.r. alperestől a követelés nem hajtható be - az I.r. alperes beltagját, a II.r. alperest és házastársát a III.r. alperest egyetemlegesen kérte kötelezni ugyanezen tőkeösszeg és járulékai megfizetésére. A felperes azzal érvelt, hogy a III.r. alperes ügyvezetői tisztségből való visszahívását követően vizsgálata során megállapította, hogy az I.r. alperesnek kifizetett 17.216.313 Ft jutalékból csak 5.550.734 Ft jutalék kifizetése volt jogszerűen megalapozva a jutaléklistákkal, míg a keresettel érvényesített 11.665.579 Ft bizonylattal, teljesítésigazolással nem volt alátámasztva. Ezért a jutalék visszafizetésére a felperes a III.r. alperest
28. október 28-án és
29. január 23-án hívta fel, teljesítésigazolásokat és szerződési dokumentumokat kérve. Keresetét elsődlegesen kártérítésre (Ptk.
30. § /1/ bekezdés); másodlagosan a megbízási jogviszony megszűntével kapcsolatos elszámolásra (Ptk.
31. § /2/ bekezdés); míg harmadlagosan jogalap nélküli gazdagodás (Ptk.
32. § /1/ bekezdés) jogcímére alapította. Az I.r. alperesnek
33. november 29-én kifizetett 1.983.133 Ft-tal, valamint a
34. december 30-án kifizetett 6.020.000 Ft-tal és 3.100.000 Ft-tal kapcsolatban rámutatott, hogy amennyiben az alperesek a biztosításközvetítői jutaléktól eltérő jogcímen állítják a kifizetések megalapozottságát, azokat az ügyleteket a gazdasági társaságokról szóló
35. évi CXLIV. törvény (Gt.II.)
36. § /2/ bekezdés j./ pontja, valamint a felperes társasági szerződése 9/2/h. pontja alapján a felperes taggyűlésének jóvá kellett volna hagynia, melyre jelen esetben nem került sor. Az alperesek ellenkérelmükben azzal védekeztek, hogy a kifizetések nem tekinthetők jogalap nélkülinek. Előadták, hogy a III.r. alperes - a tagsági jogviszony mellett - három minőségben végzett tevékenységet a felperesi cégben; egyrészt ügyvezetőként (melyért munkabért kapott); másrészt biztosítási alkuszként (melyért jutalékot kapott); harmadrészt a biztosítási felügyeletnek bejelentett biztosítási alkuszi szakmai vezetőként, melyért szintén ellenérték járt részére. A felperesnél minden egyes közreműködőnek, biztosítási alkusznak és alkalmazottnak külön-külön költséghelyen számolták el a díjazását illetve a jutalékait, a III.r. alperes költséghelye a 10.001 jelölésű volt. A felperes jutalékelszámolója ezen a költséghelyen írta jóvá a III.r. alperes jövedelmét, illetve javadalmazásait, és ide terhelte a III.r. alperes tevékenységeivel kapcsolatos kiadásokat is. Minden biztosítási alkuszhoz jutalékkód tartozott az üzletszerzések után járó jutalék nyilvántartására, a III.r. alperesé a .... volt. Indítványozta ezért, hogy a felperes csatolja be a 2001 -
37. években a III.r. alperesnek kiállított havi egyéni összesítőket és jutaléklistákat. Előadása szerint a felperes az adó- és járulékterheket úgy „spórolta meg", hogy a közreműködők jogosultak voltak a felperes nevére, de saját költséghelyük terhére eszközöket, így gépkocsit, illetve telefont vásárolni, melyeket kizárólag használhattak. A felperes többször nem a valódi jogcímeken teljesített kifizetést, így munkabér címén a kifizetés mértéke csekély volt, míg lényegesen magasabb a gépkocsi költségtérítés és szakmai tanácsadás címén kifizetett összeg. Emiatt volt az, hogy eltért a jutalék címén a felperesnek kiszámlázott összeg a jutaléklisták alapján a közreműködőnek járó díjtól. A III.r. alperesnek a többféle jogcímen járó kifizetéseket az I.r. alperes számlázta ki a felperesnek jutalék jogcímén. A közreműködők tevékenységének ilyen módon történő díjazása a felperes tulajdonosainak tudtával történt. Tételesen pedig a
38. november 29-én az I.r. alperesnek kifizetett 1.983.133 Ft-tal kapcsolatban előadták, hogy az valójában a felperes által a felperes dolgozóinak kifizetett
39. havi fizetés (a „pulykapénz") volt, melyet a III.r. alperes ügyvezetői döntése alapján készpénzben fizettek ki a dolgozóknak; azt követően, hogy az I.r. alperes számlája alapján megfizetett összegből az I.r. alperes az eva-t és az iparűzési adót megfizette. A
40. december 30-án kifizetett 6.020.000 Ft-tal kapcsolatban a III.r. alperes előadta, hogy abból 4.020.000 Ft a felperes által részére 2001-ben biztosított kamatmentes kölcsön részbeni „elszámolása" volt.
41. augusztusában a munkáltatói kölcsönből fennálló 4.020.000 Ft hátralékot a III.r. alperes a felperesnek befizetette, majd az I.r. alperes számlája alapján a felperes az I.r. alperesnek kifizette. A III.r. alperes hitelintézet igazolásával támasztotta alá, hogy
42. január
43. napján a munkáltatói kölcsönből 5.479.968 Ft-ot visszafizetett. A 6.020.000 Ft-os kifizetésből fennmaradó 2.000.000 Ft-ra azt adta elő a III.r. alperes, hogy a felperes az ő „költséghelyére" vásárolt a III.r. alperes személyes használatára egy F M típusú gépkocsit, melyet a felperes utóbb 2.000.000 Ft vételárért értékesített. A befolyt vételárat pedig az I.r. alperesnek fizette ki. A
44. december 30.-án kifizetett 3.100.000.- Ft szintén a III. alperes „költséghelyére" vásárolt Mazda MPV típusú gépkocsi értékesítéséből származó vételár kifizetése az I.r. alperesnek. A felperes keresetéből fennmaradó további összegre az alperesek azt adták elő, hogy ezek a kifizetések a III.r. alperes szakmai tevékenységének ellenértéke címén történtek. A III.r. alperes a szakmai tevékenység ellenértékéről (a „garantált havi jutalékról") a felperes közvetett tulajdonosával, "A"-val állapodott meg. Eszerint a III.r. alperest ezen a címen a
45. évben havi 575.000 Ft, a
46. évben 750.000 Ft/hó és a
47. évben 833.000 Ft/hó illette meg. Tekintve, hogy a biztosítási felügyeletnek bejelentett szakmai vezető a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló
48. évi LX. törvény (Bit.II.)
49. § /6/ bekezdése szerint - az ügyvezetői tevékenységtől eltérő - speciális feladatokat igénylő pozíció, nem indokolt, hogy a III.r. alperes azt ingyenesen, ellenérték nélkül lássa el. Hivatkozott a felperes taggyűlése által jóváhagyott 2003.,
50. évi felperesi költségtervekre, melyben a szakmai irányítás ellenértéke költségtételként szerepelt. Az I.r. alperes viszontkeresetében egyrészt 51.000.000 Ft tőke megfizetésére kérte kötelezni a felperest. Ennek ténybeli alapjaként előadta, hogy a "B" Rt. és a "C" Rt. megbízók a felperest bízták meg olyan biztosítási konstrukció kidolgozásával, amellyel a megbízók által finanszírozott gépjárművet biztosítják akkor is, ha az ügyfél Casco-t nem kíván kötni. (NoCasco módozat) Ehhez az I.r. alperes nevében eljáró III.r. alperes az "D" Rt-t szerezte meg partnernek. Lényegében a III.r. alperes az említett biztosítónak kiközvetítette a "B" Rt-t, valamint a "C" Rt-t, a biztosító pedig a
51. évre mint egy 10.000.000 Ft-ot, míg a
52. évre „legalább" 60.000.000 Ft összegű jutalékot írt jóvá és utalt át a felperesnek a biztosítási konstrukció alapján közvetített biztosítási szerződések után. Ezen jutalék összegek alapulvételével az I.r. alperesnek a
53. évre 3.000.000 Ft, míg a
54. évre 48.000.000 Ft jutalékra lett volna jogosultsága. Másfelől a II.r. alperes a felperessel szemben 3.000.000 Ft jutalékot viszontkeresetében azért követelt, mert nem részesült jutalékban a "E" közreműködővel „közös kezelésben" álló cégeknek közvetített biztosítások után. A "F" Kft., a "G" Kft. , a "H" Takarékszövetkezet, a "I" Takarékszövetkezet, a "J" Takarékszövetkezet, a "K" Kft., a "L" Zrt., a "LY" Takarékszövetkezet megbízókat a III.r. alperes és a "E" közösen közvetítette ki a felperesnek és állományukat is közösen gondozták. Ezért indítványozta mind a 8 cég esetében az alkuszi megbízási szerződések beszerzését. Az I.r. alperesnek a
55. -
56. évre az említett közvetítések után 3.000.000 Ft jutalék követelése áll fenn. A kereseti kérelemnek való helyt adás esetén a
57. -
58. évekre vonatkozó 6.000.000 Ft jutalékkövetelést az I.r. alperes beszámítási kifogásként kívánta érvényesíteni. Viszontkeresetében harmadrészt a felperes volt munkavállalója, "M"által ráengedményezett 700.000 Ft jutalékot igényelte. Előadta, hogy az említett "M" közvetítette és kezelte a Győr-Moson-Sopron Megyei Közútkezelő Kht. megbízó gépjárművei biztosítási ügyeit, azonban - munkabérben részesülő munkavállalóként jutalékot nem vehetett fel a felperestől, viszont a munkaköri kötelezettségébe nem tartozó tevékenység után részére ellenszolgáltatás jár. Ezt a
59. -
60. évi jutalékkövetelést engedményezte „III.rendű alperesre, illetve a "N" Bt.-re", melyet a
61. március
62. napján kelt, teljes bizonyító erejű magánokiratban foglalt nyilatkozatával meg is erősített. A felperes a viszontkereset elutasítását kérte. Az 51.000.000 Ft-os viszontkereseti követeléssel kapcsolatban előadta, hogy a felperes nem kötött szerződést az I.r. alperessel, hitelfedezeti Casco konstrukció kidolgozására, hanem a felperes maga szerződött a ... csoport cégeivel és a III.r. alperes - a felperes más alkalmazottaival együtt - ügyvezetőként vett részt a konstrukció kidolgozásában. A "E"dal közös közvetítésre 3 cég tekintetében azt adta elő, hogy azok alkuszi megbízási szerződései korábban születtek, mint ahogy az I.r. alperes bt. megalakult. A többi 5 cég nyilatkozatát csatolta, melyek szerint a III.r. alperes az alkuszi megbízások során a felperes nevében nem járt el. Az engedményezett jutalékkövetelést azért vitatta, mert az engedményezőt a felperestől jutalék - alkalmazottként - nem illette meg, így nem létező követelést nem lehet engedményezni. Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével elsődlegesen az I.r. alperest kötelezte 11.665.579 Ft, valamint annak a
63. november
64. napjától a kifizetés napjáig járó a jegybanki alapkamat évi 7 %-kal növelt mértékű késedelmi kamata és 2.000.000 Ft perköltség megfizetésére, míg másodlagosan - amennyiben a követelést az I.r. alperes vagyona nem fedezné - a II.r. III.r. alpereseket egyetemlegesen kötelezte ugyanezen összeg megfizetésére; míg ezentúl a keresetet illetve az I.r. alperes viszontkeresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság határozata indokolásában a biztosító intézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló
65. évi XCVI. törvény (Bit.I.)
66. § /2/ bekezdése és
67. § /1/ bekezdése, valamint a Bit.II.
68. § /3/ bekezdése és
69. § /1/ bekezdése alapján tényként állapította meg, hogy a felperes biztosítási alkuszi és független biztosítás- közvetítői tevékenységet végzett, melyhez az I.r. alperes, mint teljesítési segéd, alkuszi közreműködő kapcsolódott. Ez a közreműködői tevékenység az elsőfokú bíróság megítélése szerint nem terjedhet odáig, hogy teljes egészében a felperes által végzendő biztosításközvetítés helyébe lép. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét - az abban megjelölt jogcímektől eltérve - a Ptk.
70. § /2/ bekezdése alapján, ellenszolgáltatás nélkül visszajáró pénzbeli szolgáltatás jogcímén bírálta el. A
71. november 29.-i 1.983.133 Ft kifizetésével kapcsolatban értékelte a kihallgatott tanúk ("Ny", "O", "P", "Q") vallomásait, illetve a felek által benyújtott - a felperes alkalmazottaitól származó - írásbeli nyilatkozatokat; és megállapította, hogy az egymásnak ellentmondó tartalmú okiratok, valamint tanúvallomások nem igazolják, hogy az I.r. alperes a kifizetés fejében bármiféle teljesítést nyújtott volna a felperesnek. A
72. december 30.-i 6.020.000 Ft, valamint 3.100.000 Ft kifizetést az elsőfokú bíróság jogalap nélkülinek ítélte, és rámutatott, hogy az I.r. alperes azt sem tudta bizonyítani, hogy ezek a követelések milyen jogcímen jártak az I.r. alperesnek, illetve a követelés érvényesítésére miért az I.r. alperes és miért nem az III.r. alperes a jogosult. A szakmai vezetés ellenértékeként kifizetett összegek tekintetében kiemelten vette figyelembe "R" tanúvallomását, amely cáfolta a III.r. alperes azon személyes előadását, hogy a tanúval állapodott volna meg az őt megillető „garantált havi jutalék" fizetéséről. A további „közvetett peradatként" rendelkezésre álló tanúvallomások ellentmondásosak voltak, így nem támasztották alá az alperesi védekezést. A viszontkereseti követelések közül az 51.000.000 Ft jutalékigényt az elsőfokú bíróság azért tartotta alaptalannak, mert annak az
73. október
74. napján létrejött megbízási szerződéssel való kapcsolatát peradat nem támasztotta alá, és az I.r. alperes által felhozott tényeket a felperes által csatolt - "S", "Sz" és "Q"től származó - nyilatkozatok cáfolták. A viszontkereseti követelés tekintetében az I.r. alperes által kihallgatni indítványozott "T" és "Ty" tanúk idézését az elsőfokú bíróság azért mellőzte, mert az alperes olyan tényre kívánta a tanúk kihallgatását (tudniillik: a III.r. alperes részt vett a biztosítási konstrukció kidolgozásában), mely a perben nem volt vitás. A 3.000.000 Ft-os viszontkereseti követelést azért találta az elsőfokú bíróság bizonyítatlannak, mert abból, hogy az I.r. alperes által felhozott cégek alkuszi megbízási szerződései hátoldalán - "E" kézírásával - szerepelt a III.r. alperes megnevezése, nem következik az, hogy abból az I.r. alperesnek jutalékigénye származna. Ebben a körben a bíróság elfogadta a felperes védekezését, mely azon alapult, hogy 3 cég alkuszi megbízása idején az I.r. alperes még nem jött létre, míg a további 5 cég úgy nyilatkozott, hogy az alkuszi megbízások során a III.r. alperes nem járt el közvetítőként. A felperes alkalmazottja, "M" által engedményezett követeléssel kapcsolatban a megyei bíróság azt állapította meg, hogy az I.r. alperes - a bizonyítási kötelezettségre való tájékoztatást követően - sem a követelés létrejöttére, sem az engedményezés tartalmára és összegére bizonyítást nem ajánlott fel. Az engedményezett követelés bizonyítására pedig nem elegendő az engedményező azon írásbeli nyilatkozata, hogy a jutalékát a III.r., illetve az I.r. alperesre engedményezte. Az elsőfokú bíróság a II.r. alperes mögöttes felelősségét a Gt.II.
75. § /3/ bekezdése alapján alkalmazandó
76. § /1/ - /2/ bekezdése, míg a III.r. alperes egyetemleges felelősségét a Csjt.
77. § /1/ bekezdése alapján állapította meg. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az I.r. alperes terjesztett elő fellebbezést az elsőfokú ítélet megváltoztatása, felperes keresetének elutasítása, valamint - 51.700.000 Ft tőkeösszeg erejéig - a viszontkeresetének való helyt adás iránt. Fellebbezése indokolásában az elsőfokú bíróság ítéletét megalapozatlannak tartotta, kifogásolta a III.r. alperesi egyéni összesítők és jutaléklisták becsatolására, valamint tanúk ("T" és "Ty") kihallgatására vonatkozó indítványa indokolás nélküli mellőzését. A III.r. alperes elsőfokú eljárásban előadott három jogcímű javadalmazására (ügyvezetőként, szakmai vezetőként és biztosítási alkuszként) változatlanul szükségesnek tartotta a
79. évi havi egyéni összesítők és jutaléklisták becsatolását. Érvelése szerint bizonyította az elsőfokú eljárás során, hogy a III.r. alperes a felperesi szakmai munka irányításáért díjazást kapott. Ez támasztja alá a 8/A/
80. alatt csatolt havi egyéni összesítő, a A/
81. szám alatt benyújtott elszámolás, a felperes
82. és
83. évi költségterve, illetve "Ny", "O" és "P" tanúvallomásai. Kifejtette, hogy a III.r. alperes járandóságát az I.r. alperes biztosításközvetítői tevékenység címén számlázta ki a felperesnek, melyet - a szakmai irányítás díja tekintetében - III.r. alperes és az I.r. alperes közötti engedményezés tette lehetővé. A felperesnél gyakorlat volt, hogy a személyesen közreműködő természetes személyek cégükön keresztül számláztak a felperesnek. Így "Ny" tanú vallomása is igazolja, hogy cége a "U" Bt. számlázta ki a tanú tevékenységének ellenértékét. Vitatta a fellebbezésben a kereset azon számítását, hogy az I.r. alperes által a
84. -
85. évben a felperesnek kiszámlázott összegből levonta a III.r. alperes
86. -
87. évi jutaléklistáin szereplő jutalékösszegeket. Ezt a számítási módot megkérdőjelezi, hogy az I.r. alperes számláin található összegek „köszönő viszonyban sincsenek" a jutaléklistákon szereplő összegekkel. Újonnan adta elő, hogy keresetben érvényesített számlák közül egyesek nem a III.r. alperes 10.001 költségkódjára lettek könyvelve, hanem "M", "Ú", a „diszpécserközpont", illetve a 10.000 költséghelyre. Erre azért került sor, mert a kifizetésekre - technikailag - az I.r. alperesen keresztül került sor, de a kifizetett összegek nem a III.r. alpereshez, hanem a költségkódhoz tartozó személyekhez voltak köthetőek. Így a 10.000-es költségkód 1.983.133 Ft kifizetése a felperes dolgozóinak
88. havi munkabére volt. Utalt arra is az I.r. alperes, hogy a
89. december 30-i 6.020.000 Ft és 3.100.000 Ft kifizetésére már nem III.r. alperes ügyvezetősége alatt, hanem "Ü" ügyvezető kinevezését követően került sor. A munkáltatói kölcsön visszafizetésére vonatkozó elsőfokú ítéleti megállapítást azért vitatta, mert a visszafizetést alátámasztó pénzintézeti igazolást az elsőfokú eljárásban csatolta. A fellebbezésben viszontkeresete elutasítását vitatva előadta, hogy nem helytálló az elsőfokú bíróság azon indokolása, mely szerint a teljesítési segédi magatartás ne terjedhetne odáig, hogy az teljes egészében a biztosítási alkusz felperes által végzett biztosítás közvetítés helyébe lép. A hitelfedezeti Casco biztosításra vonatkozó 51.000.000 Ft-os jutalékigényével kapcsolatban előadta, hogy - bár nem volt külön megállapodás a felperes és az I.r. alperes között az "D" részére végzett biztosítás közvetítési tevékenységre -, azonban egyetlen más esetben végzett biztosítás közvetítés esetében sem született ilyen külön megállapodás. Ugyanis a felek közötti
90. október
91. napján kelt megbízási szerződés valamennyi biztosítás közvetítés és jutalék esetében irányadó volt. Állította, hogy a III.r. alperes részt vett a No-Casco konstrukció kidolgozásában, ő volt az egyetlen, a biztosítási felügyelet által regisztrált biztosítás közvetítő aki részt vett ebben a tevékenységben, és III.r. alperesnek sem ügyvezetőként, sem szakmai vezetőként nem volt kötelezettsége a biztosítás közvetítés. Éppen annak bizonyítására kérte kihallgatni "T" és "Ty"t, hogy III.r. alperes az "D"-vel történő tárgyalások során milyen minőségben járt el. Ezért ezen tanúk kihallgatására vonatkozó indítványát változatlanul fenntartotta. Indítványozta azt is, hogy a bíróság keresse meg az "D" jogutódját annak közlése iránt, hogy a
92. -
93. évben milyen összegű jutalékot fizettek ki a felperesnek. A "E"dal közös kezelésben lévő cégek utáni jutalékigényét alátámasztotta az elsőfokú tárgyaláson bemutatott megbízási szerződések hátoldalára "E" kézírásával rávezetett feljegyzés, valamint "Ny" tanú vallomása. Így kérte kötelezni a felperest annak közlésére, hogy a közösen közvetített 8 cég után a
94. -
95. évben a felperes milyen összegű jutalékot kapott. "M" engedményezett jutalékával kapcsolatban hivatkozott a
96. július
97. napján kelt ... sorszámú számlára, melyből 367.294 Ft 20003-as költséghely kódra lett könyvelve, mely "M" kódja volt. Ez bizonyítja, hogy "M" a biztosítás közvetítés jutalékait nem munkabér formájában kapta meg a felperestől. Fellebbezésében kifogásolta az elsőfokú bíróság által a felperes javára megállapított 1.300.000 Ft ügyvédi munkadíj mértékét is, melynek leszállítását pervesztessége esetére kérte. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítélete helybenhagyását indítványozta. Fenntartotta az elsőfokú eljárásban már részletesen kifejtett érveit a III.r. alperes által hivatkozott ügyletek taggyűlési jóváhagyásának hiányára, a III.r. alperes szakmai vezetői tevékenységének díjazás nélküliségére, és az I.r. alperes eredménytelennek minősült bizonyítási kötelezettségére. Érvei szerint az alperesek védekezésüket a III.r. alperes ügyvezetői tevékenysége alatt kialakított gyakorlatra alapítják, melyhez a felperes tulajdonosai, illetve taggyűlése hozzájárulása hiányzott. Valójában nem jött létre szóbeli megállapodás a III.r. alperes szakmai vezetői díjára és annak I.r. alperes általi számlázhatóságára. Indokolatlannak tartotta a fellebbezésben indítványozott bizonyítások teljesítését, kérte a Pp.
98. § /1/ bekezdése alkalmazását. Álláspontja szerint az I.r. alperesnek kifizetett (másokat illető) más költségkódos összegekre vonatkozó előadást az I.r. alperesnek már az elsőfokú eljárásban kellett volna megtennie. A viszontkeresete elutasítását sérelmező fellebbezésre észrevételezte, hogy az I.r. alperes biztosításközvetítői közreműködő volt, de ezzel szemben biztosítási konstrukció kidolgozása címén kíván igényt érvényesíteni. A viszontkeresetben érintett biztosítási konstrukció kidolgozásában a felperes alkalmazottai vettek részt, a III.r. alperes, mint ügyvezető irányításával. Az I.r. alperes pedig nem bizonyította, hogy a felperest megbízó ... - csoport cégei kiközvetítéseit, és a portfoliójuk gondozását az I.r. alperes végezte volna. A jogalap bizonyítottsága hiányában pedig szükségtelen a III.r. alperes szerepére vonatkozó tanúbizonyítás. Az alperes állítása szerint "E"dal közösen közvetített cégek tekintetében fenntartotta az elsőfokú eljárásban már előterjesztett nyilatkozatait, míg egyetértett az elsőfokú bíróság azon álláspontjával, hogy "M" követelése nem is létezik. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét az I.r. alperes fellebbezése és az arra előterjesztett fellebbezési ellenkérelem korlátai között bírálta felül (Pp.253.§.