Pf.21861/2009/4 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésén, az alperes fizetési kötelezettsége a 190/

1. (VI. 8.) Kormányrendelet alapján áll fenn. Az elsőfokú bíróság a Ptk.
2. § alapján - mások mellett - egyéni diéta plusz költsége címén
3. november 1.napjától
4. szeptember
5. napjáig összesen 47 hónapra havi 5.000 forint alapulvételével 235.000 forint, majd folyamatosan havi 5.000 forint járadék, nehéz háztartási, ház körüli és mezőgazdasági munkák címén a balesettől
6. szeptember
7. napjáig összesen 818.600 forint, majd havi 20.400 forint járadék, elmaradt építési munkákra mérlegeléssel 500.000 forint, nem vagyoni kárra további 3.000.000 forint megfizetésére kötelezte az alperest. Az elsőfokú ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, melyben az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását kérte. az egyéni diéta plusz költségét címén előterjesztett követelés teljes elutasítását kérte, mert nem látta bizonyítottnak, hogy a felperes megváltozott tartalmú, diétás étkezése többe kerül, mint az átlagos étrend, az egyéni összetételű diéta költségvonzata nincs kimunkálva, ezért a kár összege nem bizonyított. Hivatkozott arra, hogy gyógyszerköltség címén folyamatosan fizet a felperesnek, mely vitaminokat és Béres cseppet is magában foglal, melyek hasznosak lehetnek a felperes bél- és emésztési problémáira, amely így az egyéni diétához szükséges költségek közé tartozik, ezért másodlagosan a havi 5.000 forint járadék 1.605 forinttal történő csökkentését és ennek megfelelően a járadék összegét 3.395 forintra, a lejárt járadékot 159.565 forintra kérte leszállítani. A háztartási, ház körüli és mezőgazdasági munkákra vonatkozó rendelkezést elsődlegesen megváltoztatni, a mezőgazdasági kisegítőre fizetett havi 5.000 forinton felüli részében elutasítani kérte, mert a felperes a természetes eredetű betegsége miatt a baleset nélkül sem volna képes ellátni a háztartási, ház körüli és mezőgazdasági munkák közepesen nehéz, illetve nehéz részét. Másodlagosan a
8. július
9. napjától
10. október
11. napjáig havi 5.000 forint, azaz összesen 140.000 forint teljesítése elszámolásának hiánya miatt a lejárt járadék összegének 678.600 forintra leszállítását kérte. Az elmaradt építési munkálatokra vonatkozó rendelkezés megváltoztatását e kereset teljes elutasítását kérte. Az igényt életszerűtlennek, bizonyítatlannak tartotta fenntartva az elsőfokú eljárásban kifejtett álláspontját. A nem vagyoni kártérítés vonatkozásában is az ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte, mert álláspontja szerint a káridőponti értékviszonyokkal, a felperes által elszenvedett hátrányokkal arányban áll az általa térített 5.000.000 forint. Utalt arra, hogy a felperes jelenlegi fizikaimentális-pszichikai problémáinak nagy része sorsszerű, illetve a baleset előtt már meg volt betegségeiből ered. Az I. rendű felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta megalapozottsága folytán. Elismerve az alperesi teljesítést nem, ellenezte a háztartási mezőgazdasági munkára lejárt járadékként megítélt 818.600 forint 678.600 forintra leszállítását. A fellebbezés részben alapos. Nem volt vitatott a kártérítési felelősség és az alperes térítési kötelezettségének a fennállta. Az alperes által fellebbezéssel támadott az egyéni diéta, a háztartási, házkörüli és mezőgazdasági munkák többletköltsége, az elmaradt építési munkák költsége és a nem vagyoni kár tekintetében volt az elsőfokú ítélet, ezért a másodfokú bíróság a Pp.
12. §

(3)bekezdésére is figyelemmel az elsőfokú ítéletét e fellebbezett rendelkezéseiben bírálta felül. A fellebbezéssel támadott egyes kártételek vonatkozásában a másodfokú bíróság az alábbi álláspontot foglalta el: Egyéni diéta: Az orvosszakértői vélemény által bizonyítottan az I. rendű felperes baleseti sérülése miatt végbélcsonkoláson esett át és részleges csonkolással járó végbélfodor sérülés utáni állapota áll fenn, más egyéb baleseti sérülései és azok maradványállapota mellett. Az I. rendű felperes e fennálló állapota az emésztőrendszerét alapvetően érinti, és a táplálkozását is befolyásolja. Az orvosszakértői vélemény által alátámasztottan az I. rendű felperes a részleges vékonybélcsonkolás miatt egyéni összetételű diétára szorult és szorul jelenleg és a jövőben is. Általánosan elfogadott, hogy egy egyéni összetételű diéta a mindennapi élelmezési kiadásokban többletköltséget jelent. Mindezek alapján a felperes egyéni diéta címen előterjesztett járadékigényének jogalapja a Ptk. 355. §

(3),

(4)bekezdése alapján megállapítható volt. A járadék összegét a Pp. 206. §

(1)bekezdés alapján a rendelkezésre álló bizonyítékok, az orvosszakértői vélemény a kárigény felmerültekori ár- és értékviszonyok alapulvételével mérlegeléssel meg lehet állapítani. E mérlegeléssel történő megállapítás ugyanakkor nem jelenti a Ptk. 359. §

(1)bekezdése szerinti általános kártérítés megítélését. Az elsőfokú bíróság a járadék összegét mérlegeléssel állapította meg havi 5.000 forintban. A diéta az élelmezés minőségét milyenségét érintő kérdés, így az alperes által hivatkozott cseppek, vitaminok nem vonhatók az élelmezés és így a diéta körébe, ezért azok költségének elszámolására az egyéni diéta címén előterjesztett kárban nem lehetséges. Az elsőfokú bíróság által mérlegeléssel megállapított összegszerűség leszállítására a másodfokú bíróság kellő indokot nem látott. Nehéz háztartási, ház körüli és mezőgazdasági munkák többletköltsége: Az orvosszakértői vélemény által bizonyított, hogy az I. rendű felperes baleseti maradványállapotával okozati összefüggésben a nehéz fizikai megerőltetést igénylő munkákban kisegítő igénybe vételére szorul. Az I. rendű felperes, mint férfi személyes és a II. rendű felperes előadása alapján is a háztartásban ezeket a munkákat a balesetet megelőzően elvégezte. Az I. rendű felperes nagycsaládos élet és lakáskörülményei folytán a fenti jellegű munkák fokozottabban jelentkeztek a család életében. Az I. rendű felperes a kiesett munkájának ellenértékét gazdasági szakértői véleménnyel bizonyította, mely szakértői vélemény aggálytalan volt, így az a fellebbezési eljárásban is irányadó volt. A szakértő által kimunkált összegszerűségen alapuló elsőfokú bíróság által megállapított lejárt és jövőbeni járadék összegszerűségének leszállítására így kellő alap nem volt. Az I. rendű felperes nem vitatta az alperes előadását az általa teljesített összegek vonatkozásában és így a lejárt járadékok vonatkozásában történt elsőfokú ítéleti marasztalási összeg leszállítására irányuló kérelem teljesítését nem ellenezte. A másodfokú bíróság ezért a 818.600 forint marasztalási összeget az egyező előadásra tekintettel 678.600 forintra leszállította. Elmaradt építési munkák: A csatolt okiratok alapján tényként állapítható meg, hogy az átalakított, bővített lakóépületre a felperesek a használatba vételi engedélyt már az I. rendű felperes balesetét megelőzően megkapták, azonban a használatba vételi engedély alapján az is bizonyított, hogy a használatba vételi engedély megadását követő egy éven belül kötelesek voltak a felperesek a használati engedélyben konkrétan meghatározott munkák elvégzésére. Tény az is, hogy az I. rendű felperes a perbeli baleset ezen egy éves határidőn belül érte és olyan időpontban , nevezetesen nyáron, amikor a határozatban foglalt munkák az időjárási körülmények miatt is elvégezhetők lettek volna. Az I. rendű felperes a balesetet követően baleseti sérülései, majd baleseti maradványállapota következtében is ezen, illetve ezeket ellentételező munkákat elvégezni nem tudta volna. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján az megállapítható volt, hogy az I. rendű felperes saját munkával, illetve azzal kompenzálva bartell ügylet keretében fejezte volna be az építkezést. Az I. rendű felperes a baleset következtében nem tudta az ehhez szükséges tevékenységet ellátni. A saját munka és a más által végzett munka költsége között külön bizonyítás nélkül is értékkülönbség van, azaz az I. rendű felperesnek többletköltsége a balesettel okozati összefüggésben felmerül az elmaradt építési munkák vonatkozásában, amelynek megtérítésére a Ptk. 355. §

(4)bekezdése alapján igényt tarthat. Az elsőfokú bíróság ezen költséget mérlegeléssel állapította meg 500.000 forintban, mely összegszerűség felülmérlegelésére alapot nem látott a másodfokú bíróság. Mindezek alapján e vonatkozásban az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Nem vagyoni kár: A nem vagyoni kár jogalapja nem, csak összegszerűsége volt fellebbezéssel támadott. Az I. rendű felperest a baleset

1. júniusában 35 éves korában érte. Baleseti maradványállapota, baleseti eredetű 50%-os munkaképesség-csökkenése, életelnehezültsége, életkörülményeinek változása mind olyan körülmény amelyek a nem vagyoni kár összegszerűségében figyelembe veendők. Mindezeket a kár bekövetkezésekori (
2. év) értékviszonyokra tekintettel mérlegelve a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított összesen 8.000.000 forint nem vagyoni kár összeget eltúlzottnak találta és ezért a nem vagyoni kár összegszerűségét 6.500.000 forintra leszállította. Az alperes nem vitásan teljesített 5.000.000 forintot, így a marasztalási tőkeösszeget 1.500.000 forintra és kamatára leszállította a másodfokú bíróság. Mindezek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezését a Pp.
3. §

(2)bekezdés értelmében részben megváltoztatta, a 3.000.000 forint nem vagyoni kár marasztalási összeget 1.500.000 forintra, a 818.600 forint marasztalási tőkeösszeget 678.600 forintra leszállította. A módosult marasztalási tőkeösszegnek megfelelően, azzal arányosan a perköltség összegét is leszállította. A 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. §

(1)bekezdés h) pontja alapján tárgyi költségmentes a per, ezért a le nem rótt kereseti illetéket a

1. § alapján az állam viseli. Ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság kereseti illeték fizetésről történt rendelkezést ennek megfelelően megváltoztatta a Pp.
2. §

(3)bekezdésre is figyelemmel. Ezt meghaladóan helybenhagyta az ítéletet. A fellebbezési eljárási költség viseléséről a másodfokú bíróság a Pp. 81. §

(1)bekezdés alapján határozott. A fellebbezési eljárásban költségként a feleket képviselő ügyvéd díja merült fel, amelyet a 32/2003.8 (VIII. 22.) IM rendelet 3. §

(5)bekezdés és 4/A. §

(1)bekezdés alapján számolt el a másodfokú bíróság arra figyelemmel, hogy az alperes fellebbezése nagyobb részben volt eredménytelen, ezért részperköltség fizetésére kötelezte az I. rendű felperes javára. A tárgyi költségmentesség folytán le nem rótt fellebbezési illetéket az 1990. évi XCIII. törvény 74. §

(3)bekezdése alapján alkalmazandó 6/

1. (VI. 26.) IM rendelet alapján az állam viseli. Budapest,
2. február
3. . Lizák Tibor sk. a tanács elnöke . Merőtey Anikó sk.. Molnár Ágnes sk. előadó bíró A kiadmány hiteléül: Réczi Imréné bírósági ügyintéző bíró