Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.21.804/2009/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Kosik Kristóf ügyvéd (1118 Budapest, Somlói út 30/b. fszt. 3.) által képviselt Belváros-Lipótváros Budapest Főváros V. Kerületi Önkormányzat (1051 Budapest, Erzsébet tér 4.) felperesnek - az Östör Ügyvédi Iroda (1126 Budapest, Böszörményi út 40., levélcím: 1245 Budapest, Pf.: 1217., ügyintéző: dr. Östör Balázs ügyvéd) által képviselt Budapest XII. Kerület Hegyvidék Önkormányzata (1126 Budapest, Böszörményi út 23-25.) I. rendű, Tihanyiné dr. Megyeri Veronika ügyvéd (1122 Budapest, Karap u. 11.) által képviselt II.rendű alperes neve (II. rendű alperes címe) II. rendű és a Dr. Gresa Katalin Ügyvédi Iroda (1072 Budapest, Dob u.
- II/., ügyintéző: dr. Gresa Katalin ügyvéd) által képviselt III.rendű alperes neve (III. rendű alperes címe) III. rendű alperes ellen tulajdonjog megállapítása iránt indított perében a Fővárosi Bíróság
- szeptember
- napján kelt 15.P.21.081/2008/
- számú ítélete ellen a II. rendű alperes által
- sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem érintett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezését helybenhagyja. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felperes keresetében annak tűrésére kérte kötelezni az alpereseket, hogy tulajdonjoga adásvétel jogcímén - a II. és III. rendű alperes adásvétel jogcímén történt közbenső tulajdonszerzésére utalással - az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre kerüljön a b-i ingatlanra. Kérte, hogy a bíróság keresse meg a Földhivatalt a felperes tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartási bejegyzése végett. Perköltség igénye csak a II. rendű alperessel szemben volt. Az I. és a III. rendű alperesek a felperes kereseti kérelmének teljesítését nem ellenezték. A III. rendű alperes szabályszerű idézés ellenére a tárgyalásokon nem jelent meg, érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő. Az elsőfokú bíróság annak tűrésére kötelezte az alpereseket, hogy Budapest, XII. kerületi ingatlanra a felperes tulajdonjogát adásvétel jogcímén a II. és a III. rendű alperes szintén adásvétel címén történő közbenső tulajdonszerzésére utalással az ingatlan-nyilvántartásba jegyezzék be. Megkeresni rendelte az
- számú Körzeti Földhivatalt, hogy az ítélet alapján a fenti ingatlanra a felperes tulajdonjogát jegyezze be a II. és a III. rendű alperes tulajdonjogának bejegyzése és az I. rendű alperes tulajdonjogának törlése mellett. A bíróság a II. és III. rendű alpereseket egyetemlegesen kötelezte, hogy az államnak külön felhívásra fizessenek meg 315.000,- forint le nem rótt kereseti illetéket. A II. rendű alperest arra is kötelezte, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 328.125,- forint perköltséget. Az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás szerint Budapest XII. kerületi öröklakás ingatlan-nyilvántartás szerinti tulajdonosa az I. rendű alperes. Az I. rendű alperes
- november 21-én adásvételi szerződést kötött a II. rendű alperessel, amelyben 3.050.000,- forint vételáron az ingatlant eladta a II. rendű alperesnek. A II. rendű alperes
- november 31-én tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzését kérte. A Fővárosi Kerületek Földhivatala felhívta a II. rendű alperest, hogy csatolja az eladó hozzájáruló nyilatkozatát a tulajdonjog bejegyzéséhez, mert a szerződés szerint az eladó a teljes vételár kifizetését követően vállalta a tulajdonjog bejegyzéséhez szükséges nyilatkozat kiadását. A II. rendű alperes a felhívásnak nem tett eleget, ezért a Fővárosi Kerületek Földhivatala
- január 15-én a II. rendű alperes tulajdonjog bejegyzési kérelmét elutasította. A II. rendű alperes a vételár fizetési kötelezettségének teljes körűen eleget tett, de tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése iránt újabb kérelmet nem terjesztett elő. A II. rendű alperes érvényes adásvételi szerződéssel az ingatlant eladta a III. rendű alperesnek. A III. rendű alperes tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba nem jegyezték be. A III. rendű alperes, mint eladó
- február 22-én 5.250.000,forintos vételáron eladta az ingatlant a felperesnek. A felperes
- július 20-án kérte tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzését. A lakást birtokba vette és azt bérbeadás útján hasznosítja. Az elsőfokú bíróság ítéletéből megállapítható, hogy a II. és III. rendű alperesek közötti adásvételi szerződés az eljárásban nem került becsatolásra, de az ezzel kapcsolatos tényállást a Pp.
- §-ának
(2)és 206. §-ának
(2)bekezdése alapján állapította meg. Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok mérlegelése alapján megállapította, hogy az alperesek közötti, valamint a felperes és a III. rendű alperes közötti adásvételi szerződések érvényesen létrejöttek és az érvényes adásvételi szerződések alapján a vételár teljes kifizetésére is sor került. A II. és a III. rendű alperesek ezért igényt tarthatnak tulajdonjoguk bejegyzésére, az ingatlan tulajdonjogát a III. rendű alperes érvényes adásvételi szerződéssel jogszerűen ruházhatta át a felperesre. A felperes a megszerzett érvényes jogcíme folytán pedig igényt tarthat tulajdonjoga ingatlannyilvántartási bejegyzésére, ezért az alpereseket ennek tűrésére kötelezte. Rögzítette azt is, hogy a perköltségről a Pp. 78. §-ának
(1)bekezdése alapján határozott, a pertárgy értékét 5.250.000,- forintban állapította meg. Az I. rendű alperes az Itv. 5. §-ának
(1)bekezdés b) pontja alapján fennálló illetékmentességére figyelemmel a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-ának
(2)bekezdése és a Pp. 81. §-ának
(1)bekezdése alapján az eljárási illeték egyetemleges megfizetésére kötelezte a II. és a III. rendű alperest, míg a felperest képviselő ügyvéd munkadíját a 32/2003. IM rendelet 3. §-ának
(2)bekezdés a) pontja és 4/A. §-ának
(1)bekezdése alapján állapította meg, amelynek megfizetésére a II. rendű alperest kötelezte pervesztességére figyelemmel. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a II. rendű alperes fellebbezett. Fellebbezésében a perköltségre vonatkozó ítéleti rendelkezések megváltoztatását kérte oly módon, hogy az ítélőtábla az illeték és a perköltség összegét az Itv. 39. §-ának
(3)bekezdése alapján megállapított pertárgyérték alapján módosítsa és azok megfizetésére egyetemlegesen kötelezze az alpereseket. Fellebbezésében kifejtette, hogy az ítéletnek a perköltség viselésére vonatkozó rendelkezését méltánytalannak tartja, mert a kialakult helyzetért nem csak őt, hanem a felperest, valamint az I. és a III. rendű alperest is felelősség terheli, hiszen mindenki késedelmesen járt el. Az volt az álláspontja, hogy a perre okot nem adott, mert lehetőség lett volna az ingatlan-nyilvántartási állapot peren kívül rendezésére. A bíróság felhívására nyilatkozatot nem tett, amelyből csak arra lehetett következtetni, hogy a kereseti kérelem teljesítését nem ellenezte. Kifogásolta azt is, hogy az elsőfokú bíróság az idézéseket és a felhívásokat nem az állandó lakcímére küldte, ezért nem minden irat jutott el hozzá. A II. rendű alperes fellebbezésére az I. rendű alperes tett észrevételt, amelyben az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. A Fővárosi Ítélőtábla a II. rendű alperes fellebbezését a Pp. 256/A. §
(1)bekezdés b) pontja alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A II. rendű alperes fellebbezése nem alapos. A Pp. 24. §-ának
(2)bekezdés e) pontja szerint dologi jogi perekben a per tárgyának értéke a vitás dolog értéke. A perben a felperes Budapest, XII. kerületi öröklakásra vonatkozóan tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartási bejegyzését kérte, ezért az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a pertárgy értéke a felperes által kötött adásvételi szerződésben szereplő vételár és nem a II. rendű alperes fellebbezésében hivatkozott Itv. 39. §-ának
(3)bekezdésében meghatározott összeg. Az Itv. 39. §-ának
(3)bekezdésének alkalmazására azért sem kerülhet sor, mert az Itv. 39. §-ának
(1)bekezdése szerint polgári peres eljárásban az illeték alapja az eljárás tárgyának az eljárás megindításakor fennálló értéke, amelyet a Pp. szabályai szerint kell meghatározni. Erre figyelemmel mind a kereseti illeték összegét, mind a perköltség összegét az elsőfokú bíróság által megállapított pertárgyérték alapján kell meghatározni. Alaptalanul hivatkozott a II. rendű alperes arra is, hogy a perre okot nem adott, mert a Pp. 80. §-ának
(1)bekezdése csak akkor alkalmazható, ha az alperes a követelést az első tárgyaláson azonnal elismeri. A II. rendű alperes a tárgyalásokon nem jelent meg, a felperesi követelésre vonatkozó elismerő nyilatkozatot nem tett. Erre figyelemmel a Pp. 80. §-ának
(1)bekezdése nem volt alkalmazható - ráadásul az ebben meghatározott jogkövetkezmény - nincs is összhangban a II. rendű alperes fellebbezési petitumával. A II. rendű alperes alaptalanul hivatkozik arra is, hogy az eljárás során kézbesítési szabálytalanságok történtek, mert az elsőfokú bíróság a keresetlevelet és per során keletkezett iratokat nem az állandó lakcímére küldte meg. Ez a körülmény a perköltség viselésére semmilyen kihatással nincs és a kézbesítési kifogás nem is alapos. Amennyiben a II. rendű alperes eljárási szabálytalanságra történt hivatkozása megalapozott lenne, az is csak az ítélet érdemére vonatkozó fellebbezés körében lenne értékelhető. A II. rendű alperes részére kézbesített iratokat édesanyja, édesapja vagy saját maga átvette és a per során soha nem jelezte, hogy nem ez az állandó bejelentett lakcíme, a kézbesítést más címre kéri. Arra a fellebbezés alappal hivatkozik, hogy az elsőfokú bíróság a döntése folytán az alperesek valamennyien pervesztesek lettek, de a pervesztesség jogkövetkezményét a felperes javára fizetendő perköltség, illetőleg az állam javára fizetendő illeték vonatkozásában az elsőfokú bíróság helyesen vonta le. A le nem rótt kereseti illeték fizetésére a II. és III. rendű alpereseket az elsőfokú bíróság egyetemlegesen kötelezte, mert az I. rendű alperes kötelezésére az Itv. 5. §-ának
(1)bekezdés b) pontja szerinti illetékmentessége folytán nem volt jogszabályi lehetőség. Az pedig a pernyertes felperes kompetenciájába tartozó kérdés, hogy kér-e és kitől perköltséget. A felperes kizárólag a II. rendű alperestől kért perköltséget, ezért az elsőfokú bíróság kizárólag a II. rendű alperest kötelezhette a felperes perköltségének megtérítésére (Pp. 215. §). A kifejtettek miatt az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatására nem volt jogszabályi lehetőség, azt a Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 253. §-ának
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A II. rendű alperes fellebbezése nem vezetett eredményre, de a felperesnek a fellebbezési eljárás során költsége nem merült fel, ezért a másodfokú perköltségről az ítélőtáblának határoznia nem kellett. Budapest, 2010. február 16. . Czukorné dr. Farsang Judit s.k. a tanács elnöke Világhyné dr. Böcskei Terézia s.k. előadó bíró Dr. Szabó Klára s.k. bíró A kiadmány hiteléül: