Szegedi Ítélőtábla Bf.I.1/2007/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN A Szegedi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Szegeden,
- évi március hó
- napján tartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozta a következő ÍTÉLETET: Az emberölés bűntettének kísérlete miatt a vádlott ellen indított büntetőügyben a Csongrád Megyei Bíróság
- évi október hó
- napján kihirdetett 2.B.1201/2005/
- számú ítéletét m e g v á l t o z t a t j a az alábbiak szerint: Elrendeli a vádlott kényszergyógyítását. Az első fokú eljárás során felmerült és a vádlott által fizetendő bűnügyi költség összege helyesen: 167.179.- (egyszázhatvanhétezer-egyszázhetvenkilenc) forint. Egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyja. A kiszabott szabadságvesztésbe a vádlott által az első fokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt beszámítja. Kötelezi a vádlottat a fellebbezési eljárás során felmerült 9.000.-(kilencezer) forint bűnügyi költség megfizetésére külön felhívásra az állam javára. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS: Az elsőfokú bíróság a vádlottat emberölés bűntettének kísérlete miatt - mint többszörös visszaesőt - 8 év 6 hónap fegyházra és 9 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő szabadságvesztésbe történő beszámításáról, a bűnjelekről, továbbá kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült 167.779.- forint bűnügyi költség megfizetésére. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen fellebbezést jelentettek be: A vádlott és a védő enyhítés, továbbá a védő téves minősítés miatt, életveszélyt okozó testi sértés bűntette kísérletének megállapítása érdekében. A fellebbviteli főügyészség az első fokú ítélet helybenhagyására tett indítványt azzal, hogy az ítélőtábla a vádlott ölési szándéka tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletével szemben egyenes szándékot állapítson meg. Az ítélőtábla a fellebbezéseket nem ítélte alaposnak és nem osztotta a főügyészi indítványt sem. A másodfokú bíróság az iratok egybehangzó adatai alapján - figyelemmel a Be.
- §
(1)bekezdés a) pontjára - az első fokú ítélet tényállását az alábbiak szerint kiegészítette, illetőleg helyesbítette: A vádlott - alkoholfüggősége miatt - kényszergyógyítása indokolt. A vádlott a kocsmába - helyesen - 11 óra 50 perckor érkezett vissza. A vádlott által okozott sérülés leírásában a szúrtcsatornát szúrcsatornára helyesbíti. Az első fokú ítélet
- oldala
- bekezdésének utolsó mondatát - mely a vádlott szándékára vonatkozó megállapítást tartalmaz - mellőzi, tekintettel arra, hogy az nem a tényállásba, hanem az ítélet jogi indokolásába tartozik. Egyebekben az első fokú ítélet tényállása hiánytalan, azt az ítélőtábla a fenti kiegészítésekkel, illetőleg helyesbítésekkel határozatának alapjául elfogadta. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a lehetséges körben lefolytatta, melynek eredményeképpen a fenti kiegészítésekre és helyesbítésekre is figyelemmel megalapozott tényállást állapított meg. A megalapozott tényállásból helyesen következtetett a vádlott bűnösségére. A vádlott által elkövetett bűncselekmény minősítése tekintetében a másodfokú bíróság osztotta az elsőfokú bíróságnak azt az álláspontját, mely szerint - az eset összes körülményét figyelembe véve - kizárólag a vádlott ölési szándékára vonatható le következtetés. Bf.I.1/2007/
- Helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor - a Legfelsőbb Bíróság gyakorlatára és a
- számú Irányelvre is figyelemmel - arra az álláspontra helyezkedett, hogy a cselekményt, mint egész folyamatot kell vizsgálni, annak alanyi, tárgyi elemeit egyaránt. Ezek gondos vizsgálata után mindezekből lehet következtetést levonni a vádlott szándékára vonatkozóan. A jelen ügyben nem hagyható figyelmen kívül, hogy a vádlott a közte és a sértett között a kocsmában kialakult, de már lerendezett vita után tett ölésre utaló kijelentést -„kicsontozlak"-, majd a kocsmából hazamenve emberi élet kioltására alkalmas, különösen veszélyes eszközt, egy 17,7 cm pengehosszúságú kést magához véve ment vissza a helyszínre, ahol szó nélkül megszúrta a sértettet bal mellkasán. A védő az eltérő minősítésre irányuló fellebbezésében hivatkozott arra, hogy az ügyben eljárt orvosszakértők egyetértettek abban, hogy a vádlott mozdulata kaszáló mozdulat volt, ami véleménye szerint kizárja a vádlott ölési szándékát. A szakértők együttesen foglaltak állást abban, hogy a vádlott vagy szúró mozdulattal okozta a sérülést vagy az általa alkalmazott kaszáló mozdulat a végén szúró mozdulatban végződött. A szakértők a vágómozdulatot egyértelműen kizárták és a tanúk sem tudtak arra konkrétan nyilatkozni, hogy milyen módon történt a sérülés okozása. A tanúk vagy nem látták, vagy nem tudták ezt a mozdulatot meghatározni, vagy ittas állapotuk miatt képtelenek voltak erre visszaemlékezni. Tekintettel arra, hogy ebben a kérdésben a szakértői vélemények egyértelműen foglaltak állást, így helyesen fogadta el az elsőfokú bíróság azt a megállapítást, mely szerint a vádlott megszúrta a sértettet. A mozdulatsoron túl, tekintettel a vádlott által alkalmazott erőbehatásra is nem hagyható figyelmen kívül, hogy az általa alkalmazott veszélyes eszköz viszonylag kis erőbehatás mellett is, figyelemmel a támadott testtájékra is, okozhatott volna súlyos, akár halálos sérülést is. A fenti körülményeket összességében vizsgálva az a következtetés vonható le, hogy a vádlottat nem testi sértési szándék, hanem ölési szándék vezette. E tekintetben tehát az ítélőtábla mindenben osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját. Nem osztotta ugyanakkor a fellebbviteli főügyészség azon álláspontját, mely szerint a vádlott ezen szándéka egyenes szándék volt. Valóban tett a vádlott ölésre utaló kijelentést, valóban különösen veszélyes eszközt alkalmazott a bűncselekmény során, azonban figyelemmel az általa alkalmazott erőbehatásra, ami kis-közepes erejű volt, valamint a vádlott és a sértett közötti korábbi jó kapcsolatra, az ítélőtábla álláspontja szerint nem igazolható jelen ügyben a vádlott egyenes szándéka. Ezért osztotta az elsőfokú bíróság azon álláspontját, hogy a vádlott a cselekményét eshetőleges szándékkal követte el. Az elsőfokú bíróság által értékelt bűnösségi körülmények kiegészítésre szorulnak: Az ítélőtábla a vádlott javára további enyhítő körülményként értékelte a részbeni beismerő vallomást, hiszen a vádlott a testi sértést elismerte. További enyhítő körülmény az eshetőleges szándékkal történő elkövetés. A másodfokú bíróság osztotta a védelem álláspontját, mely szerint jelen ügyben a kísérlet távoli volt tekintettel arra, hogy a ténylegesen bekövetkezett sérelem távol esett a szándékolt eredménytől. A másodfokú bíróság a távoli kísérletet szintén enyhítő körülményként értékelte. Az így kiegészített és helyesbített bűnösségi körülmények mellett is az ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által a vádlottal szemben kiszabott fő- és mellékbüntetés nem oly súlyos, hogy annak a Be.
- §
(2)bekezdésében meghatározott lényeges enyhítése lenne indokolt. A vádlott alkoholfüggő, a jelen bűncselekmény is alkoholista életmódjával függ össze, a bíróság végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte. Az elmeorvos-szakértői vélemény szerint is indokolt a kényszergyógyítása. Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság a Btk.
- § alapján elrendelte a vádlott kényszergyógyítását. Észlelte az ítélőtábla, hogy a nyomozás során (a tanú neve) tanú részére nem a költségjegyzék
- tétele alatt bevezetett 1.204.- forint, hanem csak 604.- forint útiköltség került kifizetésre, erre figyelemmel megállapította, hogy a vádlott által fizetendő első fokú eljárásban felmerült bűnügyi költség összege helyesen: 167.179.forint. A kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla a fellebbezéseket alaptalanoknak ítélte, de hivatalból eljárva az elsőfokú bíróság ítéletét a Be.
- §
(1)bekezdése alapján a rendelkező részben foglaltak szerint megváltoztatta, egyebekben pedig, a Be. 371. §
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Bf.I.1/2007/
- A fellebbezési eljárásban a vádlott védelmével 9.000.- forint bűnügyi költség merült fel, melynek megfizetésére a vádlottat a Be.
- §
(1)bekezdése és a Be. 338. §
(1)bekezdése alapján kötelezte. Az elsőfokú bírósági ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt az ítélőtábla a Btk. 99. §
(1)és
(2)bekezdése alapján a kiszabott szabadságvesztésbe beszámította. Szeged,
- évi március hó
- napján Dr. Hegedűs István s.k. a tanács elnöke Sefta Márta dr. s.k. a tanács tagja, előadó Dr. Harangozó Attila s.k. a tanács tagja A Szegedi Ítélőtábla Bf.I.1/2007/
- számú ítélete és a Csongrád Megyei Bíróság 2.B.1201/2005/
- számú ítéletének jelen ítélettel meg nem változtatott része
- évi március hó
- napján jogerős és végrehajtható. Szeged,
- évi március hó
- napján Dr. Hegedűs István s.k. a tanács elnöke