Bf.227/2009/5 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésének III. fordulata szerinti megszerzéssel elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntette miatt 500 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. Az egy napi tétel összegét 200,- forintban állapította meg, az így kiszabott 100.000,- forint pénzbüntetés meg nem fizetése esetén napi tételenként 1-1 napi szabadságvesztésre rendelte átváltoztatni. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a III. r. vádlott és védője felmentésért fellebbezett. Az I. r. és a II. r. vádlott tekintetében az elsőfokú bíróság ítélete első fokon jogerőre emelkedett. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a 2009. év augusztus hó 14. napján kelt BF.412/2005/12. számú átiratával az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását indítványozta. A fellebbezések alapján a Fővárosi Ítélőtábla a Be. 348. §

(1)bekezdésében írt felülbírálati jogkörén belül megvizsgálta az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző bírósági eljárást és megállapította, hogy a Fővárosi Bíróság az ügyben eljárási szabályt nem sértett, a bizonyítékokat a lehetséges körben felderítette, azokat egyenként és összességében is értékelte és megalapozott tényállást állapított meg. A védő a fellebbezésében a tényállás megállapítását kifogásolta, amelynek lényege az volt, hogy a bíróság tévedett, amikor nem a III. r. vádlott védekezését fogadta el, mely szerint ő kábítószerrel nem kereskedett és a vádbeli napon

1. év május hó
2. napján a II. r. vádlott lakására csak azért ment el, hogy ruhát vásároljanak. A védő kifogásolta azt is, hogy a bíróság kizárólag a II. r. vádlott-társ terhelő vallomása alapján állapította meg a tényállást, amelyből egyértelműen nem lehetett következtetni arra, hogy a III. r. vádlott rendszeresen, de legkevesebb 5 alkalommal kábítószert vásárolt II. r. vádlottól és az említett vádbeli napon is az előzetes megbeszélés alapján ment a II. r. vádlott lakásához. A védő jogi álláspontja szerint a telefonbeszélgetések önmagában még nem bizonyítják, hogy a két vádlott kábítószer-kereskedéssel összefüggésben beszélgetett volna, mert a megállapított 35 hívás csak igen rövid beszélgetésekről árulkodik. Mindezek alapján a vádlott-társ terhelő vallomása még nem elégséges a III. r. vádlott büntetőjogi felelősségének megállapítására, ezért bizonyítottság hiánya okából a vádlott felmentését kérte. A III. r. vádlott csatlakozott a védő fellebbezéséhez és a nyilvános ülésen is kifejtette, hogy ő bűncselekményt nem követett el. A fellebbezések alaptalanok. A Fővárosi Ítélőtábla az iratok tartalma alapján megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást lényegében kifogástalanul, a bizonyítékok mérlegelésével állapította meg. Nem tévedett, amikor a tényállást az önmagára nézve is terhelő, beismerő vallomást tevő a II. r. vádlott vallomása alapján állapította meg. Ez a II. r. vádlotti vallomás ugyanis végig következetes volt. A II. r. vádlottnak semmiféle érdeke nem fűződött ahhoz, hogy a III. r. vádlottra nézve terhelő vallomást tegyen. A másodfokú bíróság indokoltnak találta az elsőfokú bíróság által kifejtett azt a ténybeli következetést is, hogy a vádlottnál a rendőri elfogás során talált 125.000,forint készpénz összege olyan nagyságú volt, ami alapján a megjelölt mennyiségű kábítószert a III. r. vádlott a II. r. vádlottól megvásárolhatta volna. Ezt a megállapítást azonban csak az ítélet indokolása tartalmazza, ezért e körben a tényállást a másodfokú bíróság a Be.
3. §

(2)bekezdésének b./ pontja, azaz az iratok tartalma alapján kiegészítette az ítélet

1. oldal
2. bekezdésével. A tényállás ezáltal teljes egészében megalapozottá és a felülbírálatra alkalmassá vált [Be.
3. §

(1)bekezdés]. Az irányadó tényállás alapján az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a III. r. vádlott bűnösségére és a cselekményét is kifogástalanul minősítette a Btk. 282. §

(1)bekezdésébe III. fordulatába ütköző megszerzéssel elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntettének. A minősítés körében az elsőfokú bíróság figyelembe vette a Fővárosi Ítélőtábla büntetőkollégiumának 1/

1. (VI. 16) Kollégiumi Állásfoglalását, amelynek alapján a le nem foglalt kábítószer hatóanyagtartalma tekintetében a minimálisan és becsült módon megállapított mennyiség került megállapításra, ami a csekély mennyiség felső határát meghaladta, de a jelentős mennyiség alsó határát nem érte el. A büntetés kiszabása körében az elsőfokú bíróság az enyhítő és súlyosító körülményeket helyesen sorolta fel és azokat a súlyuknak megfelelően értékelte. A jelentős időmúlásra is tekintettel egyetértett a másodfokú bíróság azzal, hogy a vádlott büntetését a Btk.
2. §

(2)bekezdésének e./ pontja, az enyhítő szakasz alkalmazásával szabta ki és ily módon a cselekmény tárgyi súlyához és a vádlott személyi jövedelmi viszonyaihoz mérten megfelelő napi tételű és napi összegű pénzbüntetést szabott ki. A másodfokú bíróság a mérlegeléssel megállapított és megalapozott tényállás alapján nem látott alapot a vádlott felmentésére, de a kiszabott pénzbüntetés enyhítésére sem, mivel az eltúlzottan súlyosnak nem tekinthető. Észlelte azonban a másodfokú bíróság, hogy a Fővárosi Bíróság az ítéletében nem alkalmazta a Btk. 77. §

(1)bekezdésének a./ és d./ pontjaira figyelemmel a le nem foglalt kábítószerre elkövetett bűncselekmény elkövetőjével szemben a vagyonelkobzást. A Fővárosi Ítélőtábla egyezően az elsőfokú bírósággal a kiegészített tényállásra is figyelemmel úgy ítélte meg, hogy a vádlottnál az elfogásakor talált pénzösszeget a kábítószer megvásárlására szánta, ezért a vagyonelkobzást vele szemben el kellett rendelni. A vagyonelkobzás összegét azonban a másodfokú bíróság 120.000,- forintban határozta meg, mert az említett összegből 5.000,- forint volt az, amit a minimálbérrel rendelkező vádlott a mindennapi élet során felmerülő kiadásainak fedezésére magánál tartott. A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a vagyonelkobzás elrendelésére vonatkozóan a Be. 372. §

(1)bekezdése alapján változtatta meg és az ítélet egyéb törvényes rendelkezéseit a Be. 371. §

(1)bekezdése alapján hagyta helyben. Az ítélet ellen a Be. 386. §

(1)bekezdése alapján fellebbezésnek nincs helye. B u d a p e s t,

1. év április hó
2. napján Dr. Nehrer Péter s.k. a tanács elnöke Miszlayné dr. Lányi Éva s.k. előadó bíró Dr. Hrabovszki Zoltán s.k. bíró A Fővárosi Bíróság 8.B.367/2005/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.227/2009/
4. számú ítéletében írt változtatásokkal a III. r. vádlottal szemben a mai napon jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. B u d a p e s t,
5. év április hó
6. napján Dr. Nehrer Péter s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Horváth Judit tisztviselő