Debreceni Ítélőtábla Bf.I.79/2010/
- szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Debrecenben,
- április
- napján tartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozta a következő végzést: A különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette miatt vádlott ellen indított büntető ügyben a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság
- évi január hó
- napján kihirdetett 4.B.693/2009/
- számú ítéletét helybenhagyja. Felhívja az elsőfokú bíróságot, hogy a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság Gazdasági Hivatalánál Bj.I.435/
- tételszám alatt bevételezett és kezelt
- sorszám alatti bűnjel vonatkozásában folytasson le különleges eljárást. Indokolás: Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott enyhítés végett, a védő téves jogi minősítés miatt, halált okozó testi sértés bűntettének megállapítása, illetőleg enyhítés érdekében jelentettek be fellebbezést. Az ügyész az ítéletet tudomásul vette. A fellebbviteli főügyészség annak helybenhagyását indítványozta. Az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét az azt megelőző bírósági eljárással együtt a Be. 348.§
(1)bekezdése alapján teljes terjedelmében felülbírálta és megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályok betartásával ügyfelderítési kötelezettségének maradéktalanul eleget tett. A tárgyaláson megvizsgált bizonyítékokat egyenként és összességükben is kifogástalanul értékelte, ezáltal a rögzített tényállás hiányosságoktól mentes, felülbírálatra alkalmas, így a másodfokú eljárásban irányadó a Be. 351.§
(1)bekezdése értelmében. A megyei bíróság az orvosszakértői nyilatkozatok tükrében helyesen rögzítette azt is ítélete
- oldalán
- bekezdésében, miszerint a bántalmazás során a vádlott váltakozó erővel nem csak ököllel ütötte, verte a sértettet, hanem rálépett vagy megtaposta. Az igazságügyi orvosszakértői vélemény kiegészítésében a megtaposás, rálépés csak mint lehetőség került felvetésre. A boncjegyzőkönyv megállapítása szerint a mellkas és a has nagy erejű összenyomatása nem kétséges. Ez az összenyomás vagy összenyomatás eredményezte azt, hogy a bordák úgy törtek, miszerint a tört végek a mellhártya zsigeri fali lemezét átszúrták és a bordánál ugyancsak a törtvég átszúrta a mellhártyát. Mindezekből szakmailag teljes mértékben alátámasztott következtetést vont a megyei bíróság arra, hogy a vádlott rálépett vagy megtaposta a sértettet. Az igazságügyi orvosszakértői vizsgálat alkalmával feltárt 23 erőbehatásból 10 volt a közepes és nagy erőbehatás, melyet a vádlott úgy fejtett ki, hogy egy kb. 40-60 méternyi útszakaszon vonszolta a sértettet. A bántalmazás jellegére, a kifejtett erőbehatások nagyságára, arra figyelemmel, miszerint életfontosságú szervekre irányult, mellkasra, hasra nagyobb részt a vádlott által kifejtett támadás kitartó jelleggel, amikor is a törékeny sértettnek esélye sem volt a fizikai erőfölényben lévő vádlott elől menekülnie - mindez az eszköz nélküli bántalmazás ellenére is -, arra enged következtetni, hogy a vádlott szándéka nem testi sértés okozására irányult, hanem az élet kioltására. Helyesen állapította meg a megyei bíróság a sértett törékeny testalkatára, a bántalmazás több 10 méteren keresztül zajló és kíméletlen voltára is, hogy nevezett halálához vezető fizikai erőszak - az átélt lelki gyötrelemre is tekintettel - jogi szempontból meghaladta az emberi élet kioltásával szükségképpen együtt járó mértéket. Mindezek alapján a tényállás kapcsán az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett arra, hogy a vádlott bűnös különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettében, pontos tehát a bűncselekményének a minősítése. A büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket a megyei bíróság teljes körűen feltárta és részletesen megindokolta, hogy miért a súlyosító körülményeket tekintette nyomatékukra figyelemmel meghatározónak. A megyei bíróság amikor a büntetés kiszabásának a Btk. 83.§-ában foglalt elvei szerint - a büntetés Btk. 37.§-ában írt céljainak szem előtt tartásával - járt el a joghátrány meghatározásakor, mindenekelőtt azt mérlegelte, szükséges-e a legsúlyosabb - életfogytig tartó szabadságvesztés - büntetés kiszabása. Ennek során - döntően a vádlott cselekvősége többszörös minősültségének hiányára, beismerő vallomására és szándéka eshetőleges voltára tekintettel - arra az álláspontra jutott, hogy az említett határozatlan tartamú joghátrány alkalmazására jelen esetben nincs szükség, de feltétlen indokolt - az ekként határozott tartamú - a szabadságvesztési tételkeret középmértékét valamivel meghaladó, azaz 13 évben meghatározott mértékű főbüntetés kiszabása. A főbüntetés kapcsán kifejtett érvekkel is teljes mértékben egyetértett az ítélőtábla. Az elsőfokon eljárt megyei bíróság avádlottat előélete és perbeli cselekménye jellege miatt mellékbüntetésül törvényesen a Btk. 53-55.§-ai alkalmazásával 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. A védelmi fellebbezések alaptalanok. Az elsőfokú bíróság által kiszabott fő és mellékbüntetés együttesen kellően szolgálja a Btk. 37.§-ában szabályozott büntetési célokat tekintettel a Btk.83.§-ában rögzített büntetéskiszabási elvekre is. Az megyei bíróság ítéletének egyéb rendelkezései is helyesek és törvényesek. A kifejtettek okán az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét a Be. 371.§
(1)bekezdése értelmében helybenhagyta. Ugyanakkor a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság Gazdasági Hivatalánál Bj.I.435/
- tételszám alatt bevételezett és kezelt
- sorszámú bűnjel sorsa az eljárás során nem nyert tisztázást, illetőleg erről nem rendelkezett az elsőfokú bíróság, így az ítélőtábla felhívta a megyei bíróságot különleges eljárás lefolytatására e vonatkozásban a Be. 571.§-ának alkalmazásával. Debrecen,
- április
- Dr. Balla Lajos sk. a tanács elnöke, Dr. Simonné dr. Nagy Éva sk. a tanács tagja, előadó, Szabóné dr. Szentmiklóssy Eleonóra sk. a tanács tagja. Záradék: A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 4.B.693/2009/
- számú ítélete az ítélőtábla jelen határozatával jogerőre emelkedett és végrehajtható. Debrecen,
- április
- . Balla Lajos sk. a tanács elnöke