Fővárosi Ítélőtábla 11.Gf. 40.254/2007/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Juhászné dr. Müllner Marianna ügyvéd (felperesi jogi képviselő címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperes által, a dr. Kovács Tibor jogtanácsos által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen jogalap nélküli gazdagodás visszafizetése iránt indított perben a Fővárosi Bíróság
- április
- napján kelt 22.G. 41.285/2006/
- számú ítélete ellen az alperes részéről
- sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán, a
- október
- napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy külön felhívásra fizessen meg az állam részére 503.100 (ötszázháromezer-egyszáz forint) Ft feljegyzett másodfokú eljárási illetéket. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 251.000 (kettőszázötvenegyezer forint) Ft másodfokú perköltséget. Alperes a saját költségeit maga viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 8.385.700 Ft-ot és ezen összeg után
- december
- napjától járó, a késedelemmel érintett fél évet megelőző utolsó naptári napon érvényes jegybanki alapkamat + 7% mértékű késedelmi kamatot, továbbá 503.147 Ft perköltséget. Kötelezte az alperest, fizessen meg az államnak külön felhívásra 503.100 Ft illetéket. Határozatát azzal indokolta, hogy a ... Megyei Bíróság
- augusztus 5-én jogerőre emelkedett végzésével állapította meg az adós felperes fizetésképtelenségét és rendelte el felszámolását. A felszámolás elrendeléséről szóló végzés
- december 29-én került közzétételre a Cégközlönyben.
- december
- napján a felszámolás alatt álló felperesi társaság ügyvezetője felperes - alperes által vezetett - bankszámlájára 8.385.700 Ft-ot fizetett be. Az alperes ezt követően a teljes összeg erejéig megterhelte felperes bankszámláját a korábban nyújtott folyószámla hitel törlesztése címén. A felszámoló két ízben felszólította az alperest, hogy a jogosulatlanul leemelt összeget utalja vissza, azonban az alperes ezt nem teljesítette. Az alperes a felszámolásban hitelezői igényt nem jelentett be. A felperes keresetében kérte, hogy kötelezze a bíróság az alperest a jogtalanul leemelt 8.385.000 Ft és járulékai visszafizetésére. Álláspontja szerint a befizetett összeg a felszámolási vagyon részévé vált, amellyel kizárólag a felszámoló rendelkezhet. A felperes hivatkozott arra is, hogy a felszámolás kezdő időpontja olyan objektív időpont, amely független attól, hogy az érdekeltek arról mikor szereznek tudomást. Kifejtette, hogy az alperes jogellenes eljárásával a többi hitelező hátrányára a csődtörvényben rögzített kielégítési sorrendet megkerülve jutott követeléséhez. Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Kifejtette, hogy a 232/
- (XII. 10.) Kormány rendelet (R) értelmében hitelintézet a felszámolási eljárás elrendeléséről történő tudomásszerzésig gyakorolhatja beszámítási jogát, így a felszámolásról nem tudva - mivel a felszámolás megindulása még közzétételre nem került - jogszerűen terhelte meg esedékes követelésével a felperes bankszámláját. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a Cstv. 4.§ értelmében a felszámolási eljárás körébe tartozik a gazdálkodó szervezet minden olyan vagyona, amelyet az eljárás tartalma alatt szerez. A 38.§
(3)bekezdése értelmében pedig a gazdálkodó szervezet ellen a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos pénzkövetelést csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni. A felszámolás kezdő időpontjától a társaság vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot csak a felszámoló tehet a 34.§
(2)bekezdés szerint. A pénzforgalomról, pénzforgalmi szolgáltatásról és az elektronikus fizetési eszközről szóló 232/
- (XII. 10.) Kormány rendelet hatályáról az 1.§-a rendelkezik. Ennek értelmében a rendelet csupán a pénzforgalmi szolgáltatásokkal kapcsolatosan alkalmazható, ezért az alperesnek nem volt jogosultsága a felszámolás alatt álló felperes bankszámláját a folyószámlahitelből eredő követelés jogcímén megterhelni függetlenül attól, hogy a megterhelés időpontjában tudomással bírt-e a felszámolási eljárásról. Az ítélet ellen az alperes élt fellebbezéssel és kérte az elsőfokú határozat megváltoztatását, a kereset elutasítását. Előadta, hogy jogszerűen, a jogszabályok figyelembe vételével terhelte meg esedékes követelésével a felperes bankszámláját. A hitelintézet-alperes beszámítási joga nem csupán a pénzforgalmi szolgáltatások, hanem általában a pénzügyi szolgáltatási tevékenység körében keletkezett esetleges következések vonatkozásában áll fenn. Megismételte az elsőfokú eljárás során előadottakat, mely szerint a jogalkotó akarata töretlen a tekintetben, hogy a bankok, mint speciális gazdálkodó szervezetek részére speciálisabb eljárást biztosít a beszámítási jog gyakorlása terén. A pénzforgalomról és bankhitelről szóló 39/
- (XI. 5.) Mt. rendelet 7.§
(2)bekezdése értelmében a hitelintézet beszámítási jogát a felszámolási eljárás elrendeléséről történő tudomásszerzésig gyakorolhatja. Kifejtette, hogy a 227/2006. (XI. 20.) Kormány rendelet 2007. március 1-jén lépett hatályba és e rendelet 6.§
(5)bekezdése is úgy rendelkezik, hogy a hitelintézet a felszámolást elrendelő végzés közzétételét követő napig érvényesítheti követelését. Hangsúlyozta, hogy a bírói gyakorlat egységesen elismeri, hogy a számlavezető hitelintézetnek a jogalkotó kivételes pénzleemelési jogot biztosít és ez a felszámolási eljárás megindítása iránti kérelem benyújtásáról történő tudomásszerzésig illeti meg a hitelintézeteket (BH.1994.47, BH.1995.665, EBH.1999.33). Az EBH.2003.961 számú eseti döntés álláspontja szerint nem a kivételezett hitelintézetekre, hanem csupán a „normál" gazdálkodó szervekre vonatkozik. Előadta, hogy a Cstv. 28.§ f) pontja is azt tartalmazza, hogy a felszámolás elrendelésének közzététele az az időpont, amely releváns a hitelezői igények bejelentése szempontjából, illetve elmulasztása jogvesztő. Hivatkozott arra is, amennyiben a bíróság nem osztaná jogi álláspontját, az elsőfokú bíróság döntése a kamatfizetés vonatkozásában sem fogadható el, mert a késedelmi kamatfizetés kezdő időpontja álláspontja szerint csak az az időpont lehet, amikor a felszámoló visszafizetésre felszólította az alperest, vagyis
- április
- napja. A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú határozat helybenhagyását kérte. Hangoztatta, hogy a felszámolás kezdő időpontját követően leemelt összeg a felszámolási vagyon részét képezte, mely felett már csak a felszámoló jogosult rendelkezni és az alperes a követelését kizárólag a felszámolási eljárás keretében a csődtörvény rendelkezéseit figyelembe véve, azokat betartva a törvényben meghatározott kielégítési sorrend szerint érvényesíthette volna, juthatott volna követeléséhez. A Fővárosi Ítélőtábla felperes cégközleményeiből megállapította, hogy felperes felszámolási eljárása
- május
- napján indult. A fellebbezés alaptalan. A fellebbező jogorvoslati kérelmében nem hozott fel olyan új tényt vagy bizonyítékot, amely alkalmas lenne a helytálló elsőfokú ítélet megváltoztatására. Figyelemmel a fellebbezésben foglaltakra a Fővárosi Ítélőtábla az alábbiakat emeli ki. A felszámolási eljárás megindulásának időpontjára tekintettel a felperes felszámolására a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, lényegesen az
- évi LXXXI. törvénnyel, az
- évi XXVII. törvénnyel, valamint a
- évi CXXXVII. törvénnyel módosított
- évi IL. törvény (Cstv.) rendelkezéseit kell alkalmazni. E törvény 28.§
(2)bekezdés e) pontja a felszámolás kezdő időpontját az azt elrendelő végzés jogerőre emelkedésének napjában állapítja meg. A felszámolás kezdő időpontja az azt elrendelő bírósági végzés jogerőre emelkedéséhez igazodó objektív határidő, amely független attól, hogy az érdekeltek mely időpontban szereznek arról tudomást. A felszámolás kezdő időpontjában a felperesnek az alperesnél vezetett bankszámláján található pénzösszeget, illetve az ezt követően a bankszámlára került pénzösszeget a felszámolási vagyonba tartozó pénznek kell tekinteni [4.§
(1)bekezdés], amelyre vonatkozó nyilatkozatot csak a felszámoló tehet [34.§.
(2)bekezdés]. Az adós hitelezője pedig a felperesnek a felszámolás körébe tartozó vagyonából az 57.§
(1)bekezdésében meghatározott sorrend figyelembevételével tarthat igényt jogos követelése kielégítésére. Alacsonyabb szintű jogszabály nem rendelkezhet magasabb szintű jogszabállyal ellentétesen. Ha jogszabályi összeütközés következik be, a jogszabályi hierarchiát figyelembe véve, a magasabb szintű jogszabály rendelkezéseit kell alkalmazni. Ezért a csődtörvény fenti rendelkezéseinek ellentmondó Mt. rendelet és Kormány rendelet alperes által felhívott szabályai nem alkalmazhatók. Megjegyzi az ítélőtábla, hogy a 39/
- (XI. 5.) Mt. rendelet azért sem lenne alkalmazható, mert a perbeni időpontban már nem volt hatályban, a 227/
- (XI. 20.) Kormány rendelet alkalmazását pedig az zárná ki, hogy a perbeni időpontban még nem volt hatályban. A perben az nem bír jelentőséggel, hogy az alperes milyen jogcímen járó követelést emelt le a felperes számlájáról. Jogi jelentősége csupán annak van, hogy az alperes a felszámolás kezdő időpontja után terhelte meg a felperes bankszámláját.
- augusztus
- napján illetve ezt követően az alperes fent hivatkozottak szerint már nem volt jogosult követelését leemelni a felperes számlájáról. A Cstv. 28.§
(2)bekezdés f) pontja csupán a hitelezői igények bejelentésének időpontját szabályozza, ezért tévesen hivatkozott az alperes a felszámolás elrendelésének közzététele időpontjára akként, hogy ezen időpontig jogosult követelését kielégíteni a felperes számlájáról. Tévesen állította az alperes azt is, hogy a jogalkotó kivételes pénzleemelési jogot biztosít a számlavezető hitelintézetnek, és ez mindaddig megilleti a hitelintézetet, amíg a felszámolás megindulásáról tudomást nem szerez. Ezzel kapcsolatosan eseti döntésekre hivatkozott, azonban a felhívott jogesetek nem támasztják alá az álláspontját. A Legfelsőbb Bíróság EBH 1999.33 és a BH 1995.665 számú döntései nem felszámolás, hanem csődeljárás megindulásával kapcsolatosan rendelkeznek a számlavezető pénzintézetekről. A BH 1994.47 számú eseti döntésben kifejtettek szerint, a pénzintézetet megillető kivételes pénzleemelési jog csupán azt jelenti, hogy a pénzintézet a számlatulajdonos rendelkezése nélkül is megterhelheti az adós nála vezetett számláját a pénzintézeti tevékenység körében keletkezett esedékes követelésével. Az EBH 2003.961 számú döntésben kifejtettek, miszerint a felszámolás kezdő időpontja után a felszámoláson kívül a jogszerű követelések jóhiszemű kiegyenlítésére nincs lehetőség, éppen a felperesi álláspontot erősíti meg, és nem tartalmaz olyan kitételt, hogy azok csupán a „normális" gazdálkodó szervezetekre, hitelezőkre vonatkoznak, ebből következően a hitelintézetekre is. A csődtörvény nem tartalmaz olyan rendelkezéseket, amelyek a hitelintézetek számára kivételes pénzleemelési jogot biztosítanának a felszámolás kezdő időpontját követően, ezért az alperesi védekezés nem fogadható el. A Ptk. 301.§
(1)bekezdése akként rendelkezik, hogy pénztartozás esetén a kötelezett a késedelembe esés időpontjától kezdve köteles kamatot fizetni. A késedelmi kamat a késedelmes teljesítés objektív következménye, fizetésének kötelezettsége független attól, hogy a jogosult felhívta-e, ha igen, mikor a kötelezettet fizetésre. Így nem fogadható el az az alperesi álláspont sem, hogy kamatfizetési kötelezettsége a felszámoló felszólító levelének keltétől kezdődik. Mindezek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság helytálló döntését a Pp. 253.§
(2)bekezdése alapján az indokolás fenti kiegészítésével, illetve módosításával helybenhagyta. A Pp. 77., 78.§
(1)bekezdése alapján kötelezte a Fővárosi Ítélőtábla az alperest saját költsége viselésére és a felperes másodfokú eljárásban felmerült költségei megfizetésére, melynek mértékét - ami tartalmazza az áfát is - a 32/2003. (VIII. 22) IM rendelet 3.§
(2)-
(5)bekezdése alapján mérlegeléssel állapította meg. Az illetékről szóló többször módosított 1990. évi XCIII. törvény 62.§
(1)bekezdés i) pontjában foglaltak szerint a fellebbező alperest illetékfeljegyzési jog illette meg, ezért a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13.§
(2)bekezdésében foglaltak alkalmazásával kötelezte az alperest a feljegyzett illeték állam részére történő megfizetésére. Budapest,
- október
- Botka Lászlóné dr. s.k. a tanács elnöke dr. Csányi Terézia Katalin s.k. s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: Ráczné dr. Góhér Angyalka bíró