Bhar.46/2009/10 – Győri Ítélőtábla

(1)bekezdésében meghatározott segítségnyújtás elmulasztásának vétsége és 1 rb, a Btk. 316.§

(1),

(4)bekezdés a./ pontjában meghatározott lopás bűntette miatt emelt vádat, melyet a vádlottak többszörös visszaesőként és társtettesként követtek el. A Veszprémi Városi Bíróság a

1. június
2. napján kelt 12.B.400/2008/
3. számú ítéletében bűnösnek mondta ki I.r. vádlottat és II.r. vádlottat társtettesként elkövetett segítségnyújtás elmulasztásának vétségében (Btk. 172.§

(1)bekezdés), 2 rb lopás vétségében (Btk. 316.§

(1),

(2)bekezdés I. fordulat). Ezért a vádlottakat, mint többszörös visszaesőket halmazati büntetésül 1-1 év börtönre és 2-2 év közügyektől eltiltásra ítélte. Az I.r. vádlottnál beszámítást alkalmazott, megállapította, hogy a vádlottak feltételes szabadságra nem bocsáthatók. Határozott továbbá a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről. Az elsőfokon megállapított tényállás szerint, I.r. vádlott az élettársa, II.r. vádlott a testvére sértett 2-nek. Sértett 2 eltartási szerződést kötött sértett 1 sértettel, annak kecskeméti lakása ½ tulajdonjogáért. Sértett 2 rávette a sértett 1/et, hogy a lakását adja el, majd annak ára egy részéből kifizették a tartozásaikat, a fennmaradó összegből napi kiadásaikat fedezték, illetve egy részét euróra váltották. Ezt követően a vádlottak, sértett 1-el és sértett 2-vel , valamint II.r. vádlott élettársával és gyermekével együtt - mivel az I.r. és II.r. vádlott nem vonult be jogerős szabadságvesztésük letöltésére - K-ről B-re utaztak, hogy ott rejtőzzenek el.

1. január 12-től a vádlottak, sértett 2 és a sértett 1 a B.............. szám alatti lakásban éltek albérlőként.
2. január
3. napján 19 órakor az albérleti lakásban I.r., II.r. vádlott és a sértett 1 tartózkodott, amikor sértett 1 hirtelen kiszaladt a lakás erkélyére és onnan leugrott. I.r. és II.r. vádlottak kimentek utána az erkélyre, látták, hogy a sértett 1 az utcára zuhant, visszamentek a lakásba, és ott magukhoz vették sértett 1 és sértett 2 közös tulajdonát képező 1.500 eurót (367.305 Ft értékben), majd elmenekültek a lakásból. I.r. és II.r. vádlottak az utcára kiérve látták a földön fekvő, még életben lévő, hörgő sértett 1 -et, akinek nem nyújtottak tőlük elvárható segítséget, nem hívtak sem orvost, sem mentőt hozzá, hanem magára hagyták, és a helyszínről elmenekültek, egy panzióba jelentkeztek be. A sértett 1-hez - aki személyiségzavarban szenvedett, többször állt pszichiátriai kezelés alatt, volt már öngyilkossági kísérlete - a házban lakók hívták ki a mentőket. Sértett 1 a kórházba szállítást követően nem sokkal életét vesztette. Halála agyállomány zúzódása miatt következett be, a sérülések létrejöhettek magasból történő leesés során. Koponya- és agysérülései, egyéb kiterjedt belszervi sérülései az élettel gyakorlatilag összeegyeztethetetlen állapotot eredményeztek, életét időben érkező orvosi segítség tudta volna megmenteni. A jogi indokolás tartalmazza a bizonyítékok mérlegeléséből következő elsőbírói megállapítást, miszerint a vádlottak kétséget kizáróan elkövették a terhükre rótt bűncselekményeket. A pénz (euró) sértett 2 és sértett 1 sértettek közös tulajdonát képezte, továbbá az egységes irányadói bírói gyakorlatra is figyelemmel, mely szerint a lopás cselekményeknél a rendbeliség a sértettek számához igazodik, a bíróság 2 rb, a Btk. 316.§

(1),

(2)bekezdés I. fordulata szerint minősülő társtettesként elkövetett lopás vétségében állapította meg mindkét vádlott büntetőjogi felelősségét. Bűnösnek mondta ki a vádlottakat a Btk. 172.§

(1)bekezdésében meghatározott segítségnyújtás vétségében is, mint társtetteseket, mert megállapítható, hogy a vádlottak az adott helyzetben ténylegesen képesek voltak a segítségnyújtásra, megvolt erre a fizikai képességük, ők érkeztek legelőször a baleset helyszínére, ám ezt mégis elmulasztották. Hozzáfűzte, hogy az ítélkezési gyakorlatban kialakult a társadalmi elvárhatóság általános szintje, amely szerint eleget kell tenni annak a legelemibb emberi kötelezettségnek, hogy az elkövető a helyszínen maradjon, tájékozódjon a sértett állapotáról, meggyőződjön a sérülés jelentős vagy jelentéktelen voltáról és arról, hogy ehhez képest milyen segítséget nyújthat a sértettnek, s ezen felül fel kell ajánlania a segítséget. Az ítélet ellen az elsőfokon eljárt ügyész jelentett be fellebbezést a vádlottak terhére súlyosításért és téves jogi minősítés miatt. Az I.r. vádlott és védője az ítéletet tudomásul vette, II.r. vádlott és védője felmentésért fellebbezett. A Veszprém Megyei Bíróság a 2009. március 18. napján kelt 4.Bf.737/2008/7. számú ítéletével a Veszprémi Városi Bíróság 12.B.400/2008/17. számú ítéletét megváltoztatta, a segítségnyújtás elmulasztásának vétsége kapcsán mindkét vádlott vonatkozásában mellőzte a társtettességre utalást. 1 rb lopás vétsége (Btk.316.§

(1),

(2)bekezdés I. fordulat) vonatkozásában az eljárást megszüntette, megállapította, hogy az 1 rb lopás vétségét a vádlottak társtettesként követték el. A főbüntetés mértékét mindkét vádlott vonatkozásában 8-8 hónapra leszállította. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Határozott továbbá a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség viseléséről. A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat betartotta, a rendelkezésre álló bizonyítékokat maradéktalanul értékelte, mérlegelte, a megalapozott tényállás a másodfokú ítélkezés alapját képezhette. Észlelte a megyei bíróság, hogy a városi bíróság a vádlottak bűnösségére csak részben vont le helyes következtetést. A lopás tárgyát képező 1.500 euró két személyé volt, fele részben az elhunyt sértett 1 és fele részben sértett 2 sértetteké. Tekintettel arra, hogy sértett 2 I.r. vádlott élettársa volt a bűncselekmény elkövetésekor, II.r. vádlottnak pedig a testvére, vizsgálni kellett volna, hogy a sértett 2 sérelmére elkövetett lopás tekintetében volt-e magánindítvány. Mivel sértett 2 magánindítványt nem terjesztett elő, ebből következik, hogy a vádlottakkal szemben sértett 2 sérelmére elkövetett 1 rb lopás vétsége miatt indult eljárást magánindítvány hiánya, vagyis büntethetőséget kizáró ok miatt meg kellett volna szüntetni. Ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az említett bűncselekmény vonatkozásában a büntetőeljárást megszüntette a Be. 373.§

(1)bekezdés b./ pont I. fordulatára figyelemmel a Be. 267.§

(1)bekezdés e./ pont, Btk. 22.§ h./ pont alapján. A vádlottak terhére megállapított 1 rb lopás vétségét szándékegységben, társtettesként valósították meg, a segítségnyújtás elmulasztásának vétségét pedig önálló tettesként követték el. A vádlottakkal szemben kiszabott 1 évi szabadságvesztés büntetést eltúlzottnak találta a bűnösségi kör szűkülése miatt, ezért mindkét vádlott főbüntetésének mértékét mérsékelte. A Veszprém Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a vádlottak terhére, az eljárás téves megszüntetése miatt és súlyosításért fellebbezett. ‫٭ ٭٭‬ A Győri Fellebbviteli Főügyészség Bf.142/2009/1-I. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta. Utalt arra, hogy a másodfokú bíróság a vádlottakkal szemben 1 rb lopás vétsége miatt indult eljárást megszüntette, az elsőfokú bíróság marasztalásával szemben, az ezen rendelkezés ellen bejelentett fellebbezés pedig a Be. 386.§

(1)bekezdés b./ pontja alapján joghatályos. Megalapozottnak nevezte az ítéleti tényállást, melyből az első- és másodfokú bíróságok helyesen következtettek a vádlottak büntetőjogi felelősségére, azonban tévedtek a vagyon elleni bűncselekmény minősítését, illetőleg a másodfokú bíróság a büntethetőséget kizáró ok megállapítását illetően. A vádlottak olyan készpénzt vittek el, amely sértett 2 és sértett 1 közös tulajdonát képezte. A közös tulajdonban lévő összegre elkövetett lopás 1 rb bűncselekményt valósít meg, mivel a vagyonközösséget nem osztották meg. 1 rb bűncselekmény esetében pedig a cselekmény minősítése, illetőleg a büntetőeljárás lefolytatása szempontjából irreleváns, hogy az egyik tulajdonostárs terjesztett-e elő magánindítványt. Az elsőfokon kiszabott joghátrány tekintetében a másodfokon alkalmazott enyhítés a főbüntetést eltúlzottan enyhévé tette. A fellebbviteli főügyészség indítványozta, hogy az ítélőtábla a másodfokú bíróság ítéletét változtassa meg, a terheltek vagyon elleni cselekményét egységesen 1 rb lopás bűntettének minősítse, az eljárást megszüntető rendelkezést mellőzze, a vádlottakkal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetés tartamát emelje fel. Egyebekben a másodfokú ítéletet hagyja helyben. A harmadfokú bíróság nyilvános ülésén a fellebbviteli főügyészség képviselője az átirattal egyezően terjesztette elő nyilatkozatát. Kiemelte, hogy miután sértett 1 balesetet szenvedett, a vádlottak nem nyújtottak segítséget, eltávoztak a helyszínről és a pénzt is magukkal vitték. A vagyon elleni cselekmény 1 rb, mivel két személy közös tulajdonáról van szó. A súlyosító körülmények és a vádlottak előélete alapján az elsőfokon alkalmazott büntetés súlyosítását indítványozta. I.r. vádlott védője a másodfokú ítélet helybenhagyását indítványozta. Perbeszédében utalt arra, hogy a segítségnyújtásban a felelősségét elismerte a védence, míg a lopásban mindvégig tagadott, ezt kérte figyelembe venni. II.r. vádlott védője szintén az ügyészi indítvány elutasítását, és a másodfokú döntés helybenhagyását kérte. A Győri Ítélőtábla a Be. 387.§

(1)bekezdésének megfelelően bírálta felül a fellebbezéssel megtámadott másodfokú ítéletet az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárással együtt, melynek eredményeként az ügyészi fellebbezést alaposnak találta. Elsőként megállapította a harmadfokú bíróság, hogy a bírósági eljárások megfelelnek a jogszabályi előírásoknak, olyan szabálysértés nem történt, ami az ügy érdemi felülvizsgálatát akadályozta volna. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a másodfokú bíróság elfogadta, az a harmadfokú eljárás során is irányadó és azt az ítélőtábla is megalapozottnak találta. A megállapított tényállásból helyes jogi következtetést vont le arra a megyei bíróság, hogy a segítségnyújtás elmulasztásának vétségét nem társtettesként követte el I.r. és II.r. vádlott. Adott bűncselekmény tiszta mulasztási bűncselekmény, tettese önálló tettes, a cselekvési kötelesség a saját személyében terheli. Ebben a körben a mérlegelt személyi bizonyítékok, tanúvallomások, orvosi dokumentáció alapján a vádlottak felellősége önálló tettesként tehát kétséget kizáróan kimondható. Mind a Veszprémi Városi Bíróság, mind a Veszprém Megyei Bíróság azonban tévedett a vagyon elleni bűncselekmény minősítését, illetőleg a megyei bíróság a büntethetőséget kizáró ok megállapítását illetően. Rögzítették, hogy közös tulajdonról van szó, ez azonban nem különböző hányadonként illeti a tulajdonostársakat, hanem az osztatlan közös tulajdon formájában nyilvánul meg. Az szintén nem kétséges, hogy I.r. és II.r. vádlott idegen dolgot eltulajdonítottak a feltárt, külön kibontott, majd együttesen értékelt bizonyítékok alapján. Az irányadó tényállás rögzíti: „ I.r. és II.r. vádlottak…magukhoz vették sértett 1 és sértett 2 közös tulajdonát képező 1.500 eurót…" Sértett az, akinek a jogát, vagy jogos érdekét a bűncselekmény sértette vagy veszélyeztette. Bűnhalmazat esetében azt az alapvető rendező elvet, amely szerint a sértettek különbözősége anyagi halmazat megállapítását eredményezi, áttöri a természetes egység vagy törvényi egység létrejötte. Általánosságban nem lehet meghatározni, hogy a bűncselekmény kinek a jogát vagy jogos érdekét sérti, ezt mindenkor az adott történeti tényállás elemzése útján lehet eldönteni. Adott esetben a két nevezett, természetes személy kapcsán a törvényi egységhez megkívánt „azonos sértett" értelmezésére kell jutni. A készpénz sértett 1 és sértett 2 közös tulajdona volt, az előzményekből és az elkövetéskori életvezetésükből, körülményeikből csak erre vonható következtetés. A bűncselekmény jogi tárgya a tulajdonjog, az adott birtokállapot, ami az euróban konkretizálódott. A közös tulajdonban lévő dolog elvétele 1 rb lopás bűntettét valósította meg, függetlenül attól, hogy a pénznek, amely a közös megélhetésüket fedezte a korábbi jogi aktusokból kifolyólag, két résztulajdonosa volt. Ez egységes jogi értékelést igényel, a közös tulajdon megosztására nem került sor, ami nem is feladata a büntető bíróságnak. Ekként osztotta az ítélőtábla a fellebbviteli főügyészség indítványát, a két személy közös tulajdonát képező euró eltulajdonítása - az elkövetési értékhez igazodva - 1 rb lopás bűntette (Btk.316.§

(1),

(4)bekezdés a./ pont), melyet társtettesként követtek el a vádlottak. Irreleváns, hogy az egyik sértett hozzátartozói viszonyban áll az elkövetőkkel, magánindítványt nem terjesztett elő, mert bármelyik tulajdonostárs önállóan is felléphet a tulajdonjog védelmében. Ebből következően, értelemszerűen a másodfokú bíróságnak az 1 rb lopás vétsége tekintetében az eljárás megszüntetésére vonatkozó rendelkezését mellőzni kellett. A büntetéskiszabási tényezőket az elsőfokú bíróság maradéktalanul felismerte, és azokat súlyuknak megfelelően értékelte. A másodfokú bíróság azzal indokolta, hogy a főbüntetések mérséklése mellett döntött, hogy az általa hozott döntés következtében a bűnösségi kör szűkült. Az ítélőtábla az enyhítő és a súlyosító körülmények körében a harmadfokú eljárásban változást nem látott, a cselekmény tárgyi súlya a minősítés megváltoztatásától függetlenül adott, így az elsőfokon kiszabott szabadságvesztés büntetés a többszörös visszaeső I.r. és II.r. vádlottal szemben nem tekinthető eltúlzottnak, szükséges és arányos joghátrány, amely kellőképpen kifejezi a büntetési célokat harmadfokon is. Ezért I.r. és II.r. vádlottat halmazati büntetésül, mint többszörös visszaesőket az ítélőtábla egyaránt 1 év szabadságvesztés büntetésre ítélte, melynek végrehajtási fokozata a Btk.43.§ a./ pontja alapján börtön. Ehhez igazodóan a Btk.53.§-55.§-a szerint alkalmazott közügyektől eltiltás mellékbüntetést. A kifejtettek alapján az ítélőtábla a Veszprém Megyei Bíróság ítéletét I.r. és II.r. vádlott vonatkozásában - a rendelkező részben írtak szerint - a Be. 398.§

(1),

(2)bekezdése alapján megváltoztatta, míg a másodfokú bíróság ítéletének egyéb, törvénynek megfelelő rendelkezéseit a Be. 397.§ értelmében helybenhagyta. A harmadfokú eljárásban a kirendelt védők díjával kapcsolatban felmerült bűnügyi költségről szóló rendelkezés a Be. 381.§

(1)bekezdésén nyugszik. Győr,

1. május hó
2. napján Dr. Kovács Tamás sk. a tanács elnöke Dr. Csák Csilla sk. a tanács tagja, előadó Dr. Miklós Mária sk. a tanács tagja Záradék: Ezzel az ítélettel a Veszprém Megyei Bíróság
3. március
4. napján kelt 4.Bf.737/2008/
5. számú ítélete I.r. és II.r. vádlott vonatkozásában meg nem változtatott részében
6. május
7. napján jogerőre emelkedett és végrehajtható. Győr,
8. május hó
9. napján . Kovács Tamás sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó