Pécsi Ítélőtábla Pf.V.20.193/2007/
- szám A Magyar Köztársaság Nevében! A Pécsi Ítélőtábla a dr. Magyar Katalin ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a dr. Rihmer István ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen tagsági jogviszony megszűnése miatti tartozás megfizetése iránt indított perében a Baranya Megyei Bíróság
- március
- napján kelt 14.P.21.459/2006/
- számú ítélete ellen az alperes részéről
- sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő í t é l e t e t: A másodfokú bíróság helybenhagyja. az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 6.000 (hatezer) forint másodfokú perköltséget. Az alperest képviselő dr. Rihmer István pártfogó ügyvéd állam terhelő díját 10.800 (tízezer-nyolcszáz) forintban állapítja meg, felhívja a Pécsi Ítélőtábla Gazdasági Hivatalát, hogy a pártfogó ügyvéd megállapított díját dr. Rihmer István részére utalja ki. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás A felperes az elsőfokú bíróság előtt előterjesztett keresetében az alperest 180.000 forint tőke és ennek kamatai megfizetésére kérte kötelezni. Keresetét arra alapította, hogy a K. K. T. fennálló tagsági viszonyát felmondta, a társasággal elszámolt, az elszámolás eredményeként létrejött megállapodás szerinti összeget azonban részére a Kkt. fizette meg. Mivel a társaság végelszámolással megszűnt, a cégbíróság a cégjegyzékből
- január 9-i hatállyal törölte, ezért igényét az alperessel, mint a közkereseti társaság tagjával szemben kívánta érvényesíteni. A keresete jogalapjának alátámasztására a felperes két okiratot csatolt, egy
- február 17-én kelt, dr. Sz. Sz. ügyvéd irodájában aláírt és ellenjegyzett megállapodást, valamint egy a
- február
- napján kelt és aláírt, a Kényelem Kkt. taggyűléséről készült jegyzőkönyvet. Az alperes a per során arra hivatkozott, hogy e megállapodások aláírásakor cselekvőképtelen volt, az ügyvédi irodában rosszul lett, így nem tudta, hogy mit ír alá, vitatta, hogy történt volna elszámolás közte és a kkt. között, állította, a megállapodásban rögzített eszközértéket az alperes egyoldalúan állapította meg, és hogy a megállapodás megkötésekor a társaság tartozásait nem vették figyelembe. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének 165.000 forint és ennek kamatai erejéig helyt adott, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a felperes és a K. Kkt. között
- január
- napján létrejött szerződés a Ptk.
- §
(1)bekezdése alapján semmis, mert a kkt. nevében eljáró törvényes képviselő - a jelen per alperese - ügyei viteléhez szükséges belátási képessége a jognyilatkozat megtételekor teljesen hiányzott. Megállapította azonban azt is az elsőfokú bíróság, hogy a felperes és a K. Kkt. közti elszámolási megállapodást - a január 17-i megállapodással egyezően - a
- február 27-i taggyűlési jegyzőkönyv is tartalmazza. Ebben a társaság is és a felperes is kijelentette, hogy egymással elszámoltak, és hogy a társaság 630.000 forint eszköz érték 50 %-ának megtérítésére köteles a felperes felé. Miután e szerződéssel összefüggésben az elsőfokú bíróság semmisségi okot nem látott megvalósulni, az alperest ennek megfelelően marasztalta. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes jelentett be fellebbezést, melyet kirendelt pártfogó ügyvédje - írásban, illetve a másodfokú tárgyaláson szóban kiegészített. Az alperes fellebbezésében továbbra is a felperes keresetének elutasítását kérte, kijelentette, hogy a
- február 27-i megállapodással kapcsolatban a Ptk.
- §-a szerinti semmisségre nem kíván hivatkozni. Kérte azonban a felperes keresetének elutasítását azon okból, hogy a felperes és a K. Kkt. közti szerződés a jó erkölcsbe ütközik, illetve az abban foglalt szolgáltatás és ellenszolgáltatás között feltűnő értékaránytalanság áll fenn. A szerződés érvénytelenségére e körben kifogásként hivatkozott. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a jogi képviselő nélkül eljáró alperest nem tájékoztatta arról, hogy a szerződés semmisségével kapcsolatban kifogást terjeszthet elő, és nem tájékoztatta arról sem, hogy az elszámolás alanya a kkt, amely a perindításkor még nem szűnt meg, de megszűnése folyamatban volt. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybehagyását, valamint az előterjesztett érvénytelenségi kifogás elutasítását kérte. A fellebbezés alaptalan. Az elsőfokú bíróság ítéletében a tényállást a fellebbezéssel érintett körben helyesen állapította meg, és abból helyes jogi következtetést is vont le, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét a Pp.
- §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság ítéleti döntését és jogi indokolását a
- január 17-i megállapodással összefüggésben a peres felek nem támadták, így a másodfokú bíróság ítélete a Pp.
- §
(3)bekezdésére figyelemmel az elsőfokú ítéletnek e rendelkezését nem érinthette. A
- január 27-i, K. Kkt. taggyűléséről felvett jegyzőkönyvben foglalt megállapodást az elsőfokú bíróság helyesen értékelte úgy, hogy ez az alperes fizetési kötelezettségét önmagában megalapozza. Kiegészíti e körben a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének jogi indokolását azzal, hogy a felperes felé fennálló kötelezettség teljesítéséért a Gt. (
- évi CXLIV. tv.)
- §
(1)bekezdése értelmében elsősorban a K. Kkt. felelne saját vagyonával. Miután azonban e társaság megszűnt, és a Gt. 90. §
(1)bekezdése
- mondata értelmében e társasági tartozásért a társaság fennállása alatt a tag alperes felelőssége saját vagyonával korlátlanul és egyetemlegesen fennállt, a társaság megszűnése után is köteles helytállni a megszűnt gazdasági társaság felperes felé fennálló tartozásáért a Gt.
- §
(1)bekezdése alapján. Nem ért egyet a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének azzal a jogi okfejtésével, mely szerint az alperes a Ptk. 236. §
(3)bekezdése szerinti kifogást nem terjeszthetett volna elő. Az alperes felelőssége a fent már idézett jogi rendelkezések szerint mögöttes felelősség, mely a társaság megszűnése után is fennmarad. Kifogás útján megtámadási jogát a Ptk. 236. §
(3)bekezdésre figyelemmel az érvényesítheti, aki egyébként a szerződés megtámadására jogosult. A szerződés megtámadására pedig a Ptk. 235. §
(2)bekezdése értelmében a sérelmet szenvedett fél és az jogosult, akinek a megtámadáshoz törvényes érdeke fűződik. Miután az alperes felelőssége a Gt. szabályai szerint a társaság tartozásaiért korlátlan és egyetemleges, így nyilvánvalóan az ellene a társasági tartozás megtérítése iránt indított perben jogos érdeke fűződik ahhoz, hogy a követelés alapjául szolgáló szerződés semmisségére, érvénytelenségére hivatkozzon, és felhozhasson minden olyan kifogást, amely kifogás vagy védekezés előterjesztésére, a megszűnt társaságnak is lehetősége lett volna. Ezért a másodfokú bíróság az alperes érvénytelenségi kifogásait érdemben az alábbiak szerint bírálta el. A Ptk. 200. §
(2)bekezdés utolsó mondata értelmében semmis a szerződés akkor is, ha nyilvánvalóan a jó erkölcsbe ütközik. A kialakult bírói gyakorlat szerint e jogszabályi rendelkezés alapján akkor lehet a szerződés semmisségét megállapítani, ha a szerződés tartalmát ugyan jogszabály kifejezetten nem tiltja, de az azzal elérni kívánt cél, a vállalt kötelezettség jellege, vagy azért ellenszolgáltatás felajánlása, illetve a szerződés tárgya az általánosan elfogadott erkölcsi normákat, szokásokat nyilvánvalóan sérti, és ezért az általános társadalmi megítélés is egyértelműen tisztességtelennek minősíti (BH.260/
- számú eseti döntés). A perbeli megállapodás a felperes és a K. Kkt. között a felperes tagsági viszonyának megszűnése miatt, jogszabály által kötelezően előírt elszámolás céljából jött létre, sem e cél, sem a vállalt szolgáltatás jellege, sem e szerződés tárgya semmiféle módon nem sérti az általánosan elfogadott erkölcsi normákat. Annak a ténynek a semmisség megítélése körében relevanciája nincs, hogy a felek által elfogadott és aláírt elszámolás helyes, a társaság tényleges vagyoni helyzetét tükröző volt-e, avagy sem. Alaptalan az alperesnek a Ptk.
- §
(2)bekezdésére alapított érvénytelenségi kifogása is. A perbeli megállapodás egy olyan speciális szerződés, mely jellegénél fogva ellenszolgáltatást nem tartalmaz, a felperesi tagsági viszonya megszűnése folytán elszámolási kötelezettséggel a társaság tartozott, fizetési kötelezettséget kizárólag a társaság vállalt, e megállapodásban nincs felperesi ellenszolgáltatás, mellyel összefüggésben az aránytalanság vizsgálható volna, ezért a Ptk. 201. §
(2)bekezdésére alapított megtámadás fogalmilag kizárt. A másodfokú eljárásban előterjesztett érvénytelenségi kifogás tehát a fenti indokok miatt az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletének megváltoztatására nem ad alapot. Nem osztja a másodfokú bíróság az alperesi álláspontot sem, mely szerint az elsőfokú bíróság megsértette volna a Pp. 7. §
(2)bekezdésében foglalt tájékoztatási kötelezettségét. Az alperes már a per első tárgyalását megelőzően előterjesztett írásbeli ellenkérelmében hivatkozott arra, hogy a felperesi tartozásért elsősorban a K. Kkt. felel, így az elsőfokú bíróságnak e körben bármiféle kioktatása szükségtelen lett volna, különös tekintettel arra is, hogy egyébként a társaság a per második tárgyalását megelőzően megszűnt. Alaptalanul hivatkozott az alperes arra is, hogy az elsőfokú bíróság nem oktatta ki arra, hogy a Ptk.
- §-ára alapítottan érvénytelenségi kifogást terjeszthet elő, az elsőfokú bíróság ugyanis a jogi képviselő nélkül eljáró alperes nyilatkozatait tartalma szerint értelmezte, az általa előadottakat kifogásként figyelembe vette és elbírálta, ennek eredményeként állapította meg azt, hogy az alperes által hivatkozott Ptk.
- §-a szerinti semmisségi ok a február 17.-i megállapodással összefüggésben fennáll. Az eredménytelenül fellebbező alperest a másodfokú bíróság a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján kötelezte a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3. §
(5)bekezdése szerinti perköltség megfizetésére, a feljegyzett fellebbezési illetéket az It. 64. §-ára figyelemmel a Kmr. 13. §
(2)bekezdése alapján az állam viseli, úgyszintén az alperest képviselő pártfogó ügyvéd díját a 7/2002.(III.30.) IM rendelet 5. §
(3)bekezdése értelmében. A pártfogó ügyvéd díjának összegét a másodfokú bíróság e rendelet 5 §
(1)bekezdés a) pontjára figyelemmel állapította meg. P é c s,
- szeptember
- Dr. Zóka Ferenc s.k. a tanács elnöke, Dr. Kovács Ildikó s.k. előadó bíró, Dr. Fekete Bálint s.k. bíró