Pkf.25017/2010/3 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésének b), illetve c) pontjaira alapítva, arra hivatkozva, hogy a megjelölés megtéveszti a fogyasztókat a szolgáltatás földrajzi származása, illetve minősége tekintetében, továbbá a védjegybejelentő rosszhiszeműségével is érvelt. A Hivatal a rosszhiszeműséget nem látta megállapíthatónak, azonban a fogyasztók megtévesztésének veszélyét a szolgáltatások származása tekintetében fennállónak találta, ezért a védjegybejelentést elutasította. Az elsőfokú bíróság a hivatali határozattal szemben előterjesztett megváltoztatási kérelmet a Vt. 3. §

(1)bekezdésének b) pontja alapján nem találta alaposnak, mert osztotta a Hivatal álláspontját, miszerint a „MONTE CARLO" városnevet is magában foglaló megjelölés a szerencsejátékok, illetve a hozzájuk kapcsolódó kiegészítő szolgáltatások körében védjegyként a megtévesztésre alkalmas lehet. Rámutatott, hogy a felhívott jogszabályhelynek az a célja, hogy megakadályozza az olyan megjelölések, különösen földrajzi nevek jogosulatlan védjegyoltalmát, melyekhez az átlagos fogyasztó egy bizonyos áru vagy szolgáltatás körében kiemelkedő minőséget rendel. Köztudomású tényként hivatkozott arra, hogy Monte Carlo a világ egyik szerencsejáték központja és e körben kiemelkedő minőséget is nyújt, ezért a várossal összefüggő szerencsejáték szolgáltatásokhoz az átlagos fogyasztó pozitív előítélettel viszonyul. Ugyanakkor nem merült fel adat arra nézve, hogy a kérelmező e fogyasztói várakozásoknak bármilyen szinten is eleget tudna tenni, miután sem Monte Carlo-val, sem az ott nyújtott szolgáltatásokkal való kapcsolata nem ismert. Így a „MONTE CARLO BUDAPEST" ábrás megjelölés alkalmas arra, hogy a fogyasztóban azt a téves benyomást alakítsa ki, mintha a közismert minőségű vagy azzal összefüggő szolgáltatást vehetné igénybe. Az elsőfokú bíróság hangsúlyozta, miszerint nem arról van szó, hogy a fogyasztó abba a tévedésbe eshet, hogy a budapesti székhelyű vállalkozás szolgáltatását igénybe véve Monte Carlo-i szolgáltatáshoz jutott, sokkal inkább az abban való tévedésnek reális az esélye, hogy olyan szolgáltatást vehet igénybe, ami mögött ott vannak azok a szervezési és üzleti ismeretek, melyek a Monte Carlo-i szerencsejáték szolgáltatás közismert minőségét biztosítják. Tévesnek ítélte a kérelmező azon érvelését, miszerint a földrajzi származás tekintetében csak áruk körében értelmezhető a megtévesztésre alkalmasság, mert a szolgáltatások tekintetében sem kizárt olyan fogyasztói tévképzet kialakulása, mely azok eredetét és az abból következő minőségét illetően tévedéshez vezethet. Egyetértett a Hivatallal abban, hogy nem tekinthető az ügyben irányadónak a Legfelsőbb Bíróság felhívott „LAS VEGAS CASINO" védjeggyel kapcsolatos döntése. Lényeges tényállásbeli eltérésnek értékelte, hogy Las Vegas csupán egy város és nem egy közismert kaszinó neve, így a város neve inkább csak általában a szerencsejátékot, semmint egy meghatározott eredetű és színvonalú szolgáltatást fejez ki. Az adott esetben azonban Monte-Carlo nem pusztán egy város neve, de a világ egyik legismertebb, emblematikus kaszinójának is a névadója, az itt nyújtott szolgáltatások minőségét az észrevételt tevő által igazoltan monopólium óvja, aminek a kérelmező nyilvánvalóan nem részese, ezért is tekinthető megtévesztésre alkalmasnak a lajstromozni kért megjelölés. A kérelmező fellebbezésében az elsőfokú végzés megváltoztatásával a megjelölés védjegyként történő lajstromozását kérte. Ismételten hivatkozott a „LAS VEGAS CASINO" védjegy lajstromozását elrendelő legfelsőbb bírósági döntésre és fenntartotta, hogy a megjelölés oltalomképes. Hangsúlyozta miszerint a felhívott határozatában a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy noha a megjelölésben a Las Vegas szó utal a szerencsejáték szolgáltatásairól híres amerikai városra, azonban ebben az esetben a földrajzi utalás elsősorban a szolgáltatás mibenlétére vonatkozik és nem az üzemeltető cég székhelyét jelöli, mint ahogy hasonló képzetet keltenek egyéb közkeletű megjelölések is, mint T... bár, H... vendéglő. L... étterem. Rámutatott, hogy a döntéshez hasonlóan, a vizsgált esetben is a Monte-Carlo név nem csak a kaszinóhoz tapad, hanem általában jeleníti meg a luxust, hiszen a város kedvelt fürdőhely és évente rendszeresen különféle magas színvonalú rendezvények színtere, a Casino csak egy a sokféle látványosság közül. Kifejtette, hogy a vonzóvá tétel érdekében valamely megjelölésbe felvett városok, helységek nevéből a fogyasztó nem jut téves következtetésre. Az adott esetben jelentősége van annak a körülménynek is, hogy a Monte-Carlo városnév mellett a Budapest szó szerepel a megjelölésben, ugyanakkor a kaszinó kifejezés nem jelenik meg benne. Megítélése szerint tévedett az elsőfokú bíróság akkor is, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a földrajzi származásban való tévedés veszélye szolgáltatások tekintetében is lehetséges, mert a hivatkozott döntésében a Legfelsőbb Bíróság azt is kimondta, hogy a szerencsejáték szolgáltatást illetően az ilyen megtévesztés lehetősége fel sem merül. Továbbá megjegyezte, hogy az észrevételt tevő által hivatkozott monopólium a Monaco-i Nagyhercegség területére szól, Magyarországon nem eredményez speciális jogosultságot. A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság a tényállást kellően feltárta, a bizonyítékokat okszerűen mérlegelte és abból helyes döntésre jutott, azzal indokaira is kiterjedően a másodfokú bíróság egyetértett. A fellebbezésben foglaltakra tekintettel azt a másodfokú bíróság az alábbiakkal egészíti ki. Az elsőfokú bíróság helytállóan értékelte az adott esetben lényeges tényállásbeli eltérésnek a „LAS VEGAS CASINO" védjegyhez képest azt a körülményt, hogy Monte Carlo nem egyszerűen a luxus egyik európai fellegváraként, üdülő és szórakozóhelyként ismert, hanem kifejezetten híres a kiemelkedően magas színvonalon működő, tradicionális kaszinójáról, a „Casino de Monte-Carlo"-ról. A BH1997. 388. számú eseti döntésben vizsgált, Las Vegas földrajzi nevet is tartalmazó védjegytől eltérően a Monte Carlo városnév szerepeltetése a megjelölésben nem csak a földrajzi helyre ad információt a fogyasztónak, hanem ennek folytán előhívja a városhoz kötődő emblematikus intézmény, a „Casino de Monte-Carlo" képét is, hiszen azzal szorosan összefonódik maga a szolgáltatás, a szerencsejáték. Ezért a „MONTE CARLO BUDAPEST" megjelöléssel találkozva még a figyelmes, jól tájékozott fogyasztó tekintetében is fennáll annak a reális lehetősége, hogy asszociációs kapcsolatot létesítsen a világszínvonalú monacói és a kérelmezői szolgáltatások, illetve annak nyújtói között annak ellenére is, hogy magában a megjelölésben a szolgáltatások tekintetében leírónak minősülő kaszinó szó nem szerepel. A szóösszetétel alkalmas lehet arra, hogy a fogyasztó tévesen arra következtessen, a hírneves monacói kaszinó nívós szolgáltatásait ezentúl Budapesten is elérheti, igénybe veheti. A megjelölésben két földrajzi hely szerepel egymás mellett. Ez jelentős különbség a T... bár, L... étterem, H... vendéglő példákkal szemben, mert azokban csupán egyetlen földrajzi helyre utaló szó szerepel a szolgáltatást leíró elem előtt, és a két elem között közvetlen asszociációs kapcsolat nem állapítható meg. A Monte Carlo és a Budapest városnevek együttes alkalmazása, valamint a kaszinóra történő egyértelmű asszociáció lehetősége következtében az adott esetben tévesen azt gondolhatja a fogyasztó, hogy a Casino de Monte-Carlo szerencsejáték szolgáltatásait kiterjesztette Magyarországra. A másodfokú bíróság osztotta az elsőfokú bíróság érvelését abban a kérdésben is, hogy fennállhat a szolgáltatások tekintetében a földrajzi származásban való fogyasztói megtévesztés lehetősége. A Vt. 3. §

(1)bekezdésének b) pontja értelmében a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha az áru, illetve a szolgáltatás fajtája, minősége, földrajzi származása vagy egyéb tulajdonsága tekintetében alkalmas a fogyasztók megtévesztésére. A védjegytörvény nem korlátozza a bejelentésnek a megtévesztő származás okán történő kizárását az árukra, hanem valamennyi, árujelzővel ellátható árura és szolgáltatásra nézve egyformán irányadónak tekinti az oltalom képesség szempontjából ezt a kritériumot is. A kérelmező a „MONTE CARLO BUDAPEST" megjelölés alatt különféle szerencsejáték és hozzá kapcsolódó egyéb kiegészítő szolgáltatásokat kíván nyújtani, a „Casino de Monte-Carlo" pedig jól ismert az azonos, illetve hasonló, igen magas minőségben nyújtott szolgáltatásairól. Ekként a megjelölés láttán kézenfekvő, hogy akár az átlagos, akár a szerencsejátékok iránt fokozott érdeklődést mutató magyar fogyasztó a földrajzi származás tekintetében tévesen összefüggést találjon a kérelmező és az ellenérdekű fél tevékenysége, illetve a szolgáltatása között. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság helyesen minősítette megtévesztőnek és az oltalomból kizártnak a megjelölést, ezért a végzését a Fővárosi ítélőtábla a Vt. 79. §án és a Pp. 259. §-án keresztül alkalmazandó Pp. 253. §

(2)bekezdése szerint helybenhagyta. Budapest,

1. április
2. . Lesenyei Terézia s.k. a tanács elnöke . Pullai Ágnes s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző Dr. Békefiné dr. Mózsik Tímea s.k. bíró