Bfv.93/2010/5 – Kúria

(1)bekezdésében meghatározott 2 rb. rágalmazás vétsége miatt ellene emelt vád alól felmentette. Megállapította, hogy az eljárás során felmerült 10.000 Ft bűnügyi költséget a magánvádlók viselik. Az elsőfokú bíróság által megállapított, ítélete

1. oldalának
2. bekezdésében és
3. oldalának 1-7 bekezdésében rögzített, tényállás lényege szerint a magánvádlók közös tulajdonát képezte a Sz-i lakásingatlan, valamint a hozzá tartozó
4. és
5. számú garázs. A tulajdonosok megállapodásának megfelelően a
6. számú garázs ténylegesen
7. magánvádló kizárólagos tulajdonában állt. A
8. február 7-én kelt adásvételi szerződéssel
9. magánvádló eladta a társasház négyállásos teremgarázsában található
10. számú garázsingatlant H. M. B-i lakosnak. Az adásvételi szerződés
11. és
12. pontja szerint az eladó tájékoztatja a vevőt, hogy a S. Lakásfenntartó Szövetkezet a használatbavételi engedélyben a két teremgarázsban lévő gépkocsitárolók telekkönyvi bejegyzését nem kérte. Az
13. március 28-ai közgyűlésen ezt a körülményt a szövetkezet tagjai jegyzőkönyvben rögzítették az akkori helyzetnek megfelelően, pontosítva a garázshasználatot. Az eladó vállalja, amennyiben a szövetkezet közgyűlése úgy dönt, hogy a garázsok tulajdonosonkénti földhivatali bejegyzését kéri, illetve átalakul társasház közösséggé, és az ehhez kapcsolódó összes iratot megküldi a Körzeti Földhivatalnak, úgy eljár annak érdekében, hogy saját tulajdonának bejegyzése után a vevő földhivatali bejegyzése megtörténjen. Ezt követően az I. rendű magánvádló és dr. K. Gy-né a
14. augusztus 29-én kelt és a II. rendű magánvádló mind ügyvéd által készített és ellenjegyzett adásvételi szerződéssel a Sz-i lakásmegjelölésű ingatlant, továbbá a lakás alatti teremgarázsban lévő
15. számmal jelölt garázst, valamint az önálló ingatlanhoz tartozó, a közgyűlési jegyzőkönyvben meghatározott helyiséget értékesítették a terheltek részére. Ezt követően megtörtént a tulajdonosváltozás földhivatali nyilvántartásban történő rögzítése - így a terhelt tulajdonoskénti bejegyzése - is. Az erről szóló egyszerűsített határozatot a Szegedi Földhivatal a magánvádlóknak, a volt tulajdonosoknak, a terheltnek és - figyelemmel arra, hogy a fenti ingatlan haszonélvezeti vevői voltak - a terhelt szüleinek is megküldték. Az egyszerűsített határozat tartalma szerint tartozik a
16. számú és a
17. számú garázs. az ingatlanhoz Később a terhelt értékesíteni kívánta a fenti ingatlant. Ennek érdekében
18. augusztus 15-i keltezéssel levelet intézett H. Mhoz, annak szegedi címére, azzal, hogy az általa vásárolt garázs vásárlásáról szóló dokumentumot
19. augusztus 25-ig tértivevényes levélben küldje meg a részére. Ezen levélben a terhelt kifejtette, hogy dr.magánvádló
20. ügyvéd, mint eladó, illetve dr. magánvádló
21. ügyvéd és közte az adásvételi szerződés megkötésekor a
22. számú beálló szóba sem került. A probléma a tulajdoni lap kikérésekor,
23. február 10-én jutott tudomására, amikor H. M-val felvette a kapcsolatot a vitás kérdések rendezése érdekében, amelyre a mai napig nem került sor. A fenti levelében arról is tájékoztatta H. M-át, miszerint magánvádló
24. és magánvádló
25. ügyvédek ellen H. M. szerződésének megismerésekor a „Magyar Ügyvédi Kamaránál panaszt emelek, mivel a szóban forgó szerződések megkötésekor az Etikai Kódexbe és az ügyvédi törvénybe ütköző módon járt el". H. M. meghatalmazta dr. G. Á-t, hogy a terhelt részére válaszlevelet küldjön, csatolva a kért dokumentumokat. A magánvádlók a fenti leveléről
26. augusztus 25-én tudomást szereztek, miután azt részükre dr. G. Á. megküldte. Az ítélet ellen a magánvádlók fellebbeztek a terhelt bűnösségének megállapítása és pénzbüntetés kiszabása érdekében. A Csongrád Megyei Bíróság a
27. október 28-án meghozott 1.Bf.680/2009/
28. számú végzésével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Kötelezte a magánvádlókat a fellebbezési eljárás illetékének viselésére is. A megyei bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság tévesen folytatott a valóság bizonyítása érdekében az ügyben eljárást /Btk.
29. §-a

(1)és

(2)bekezdése/, miután a magánvádlók által sérelmezett levél becsület csorbítására alkalmas tényállítást nem tartalmazott. Erre tekintettel a Be.

1. §-a alapján mellőzte a tényállásból az elsőfokú ítélet
2. oldalának
3. bekezdését, továbbá
4. oldalának 1-5., valamint
5. bekezdését. A
6. oldal
7. bekezdését pedig azzal egészítette ki, hogy a magánvádlók
8. szeptember 19-én joghatályos magánindítványt terjesztettek elő a terhelttel szemben amiatt, hogy a terhelt
9. augusztus 15-i keltezéssel levelet intézet H. M-hoz, annak lakcímére, amelyben a feljelentés szerint a terhelt becsület csorbítására alkalmas tényállítást tett. Jogi indokolásában osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját abban, hogy a feljelentésben foglalt vád tárgyát képező levél tartalma, a sérelmezett mondat, amely szerint „tájékoztatom továbbá, hogy magánvádló 2 és magánvádló 1 ügyvédek ellen az ön szerződésének megismerésekor a Magyar Ügyvédi Kamaránál panaszt emelek, mivel a szóban forgó szerződések megkötésekor az Etikai Kódexbe és az ügyvédi törvénybe ütköző módon járt el", nem tartalmaz becsület csorbítására alkalmas tényállítást, tényre közvetlenül utaló kifejezést, így nem valósítja meg a Btk.
10. §-ának

(1)bekezdésében írt 2 rb. rágalmazás vétségét. Önmagában ugyanis valamely állítás becsület csorbítására alkalmassága nem a sértett egyéni megítélése, érzelmi beállítottságából folyó szubjektív értékítélete, vagy esetleges érzékenysége alapján döntendő el, hanem az a döntő, hogy a tényállítás az objektív értelmezés szerint, a társadalomban kialakult általános megítélés figyelembe vételével alkalmas-e a becsület csorbítására. Az közömbös, hogy az adott elkövetési körülmények között a tényállítás a sértett becsületérzését sérti-e. A magánvádlók által sérelmezett kijelentés akkor lett volna, mint tényállítás objektíve alkalmas a becsület csorbítására, ha tartalmazott volna a tekintetben is megállapításokat, hogy a magánvádlók a szerződéskötéskor tanúsított bizonyos - megtévesztő csalárd, fondorlatos, stb. - magatartása az, amely az Etikai Kódexbe és az ügyvédi törvénybe ütköző. A terhelt levelének sérelmezett mondata viszont nem tartalmaz a szóban forgó szerződések megkötésével kapcsolatosan jelzőket, így becsület csorbítására alkalmas tényállítást sem. Konkrét tények állítása nélküli kijelentésként pedig nem alapozza meg a rágalmazáshoz szükséges tényállítást. A jogerős határozatok ellen a Be. 416. §-a

(1)bekezdés a) pontja alapján a terhelt anyagi jogszabályt sértő felmentése miatt, azok hatályon kívül helyezése és új eljárás elrendelése érdekében a terhelt terhére a magánvádlók nyújtottak be törvényes határidőn belül felülvizsgálati indítványt. Annak indokolásában arra hivatkoztak, tévedett a másodfokú bíróság, amikor arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy a kérdéses levél inkriminált mondata nem tartalmaz a becsület csorbítására alkalmas tényállítást. A vád tárgyát a teljes levél képezte, és abban a kiemelt mondatot megelőzően az is tartalmazta, hogy "magánvádló 2 ügyvéd, mint eladó, illetve magánvádló 1 ügyvéd és köztem az adásvételi szerződés megkötésekor a

1. számú beálló szóba sem került, a probléma a tulajdoni lap kikérésekor
2. február 10-én jutott tudomásomra". Mindezt egybevetve a magánvádlók által sérelmezett mondattal, nyilvánvaló, hogy a terhelt nyilatkozata konkrét és kifejezett tényállításnak minősül, és az a becsület csorbítására alkalmas. Feltétlenül alkalmas ugyanis a becsület csorbítására az olyan valótlan tényállítás, amely valósága esetén a sértett ellen büntető, szabálysértési vagy fegyelmi eljárás megindításának alapjául szolgálhat. Az ügyvédi törvény rendelkezéseire figyelemmel pedig a terhelti tényállítás erre alapot képezhetett volna, aminek kiemelését - megjelölve a jogszabály és szabályzat, szerinte megszegett előírásait - maga a terhelt is fontosnak tartotta. A fentiekre tekintettel abban is tévedtek az eljárt bíróságok, hogy nem foglaltak állást, a valóság bizonyítása eredményre vezetett-e, vagy sem. A nyilvános ülésen a magánvádló 1 felülvizsgálati indítványát indokai alapján fenntartotta, míg a terhelt és védője a támadott határozatok hatályban tartását kérte. A Legfelsőbb Bíróság a Szegedi Városi Bíróság ítéletét és a Csongrád Megyei Bíróság végzését a felülvizsgálati indítványban megjelölt, a Be.
3. §

(1)bekezdés a) pontja szerinti okból, továbbá - a Be. 423. §-ának

(5)bekezdésére figyelemmel, hivatalból - a Be. 416. §-a

(1)bekezdésének c) pontja szerinti abszolút eljárásjogi okok tekintetében vizsgálta felül. Ennek során a Be. 423. §-a

(1)bekezdésének megfelelően a felülbírálat alapjának a jogerős határozatokkal megállapított tényállást tekintette. Érdemi vizsgálatának eredményeként megállapította, hogy az eljárt bíróságok okszerűen mentették fel a terheltet a 2 rb. rágalmazás vétsége miatt emelt vád alól. A Btk. l79.§-ának

(1)bekezdése szerint a rágalmazás vétségét az valósítja meg, „aki valakiről, más előtt, a becsület csorbítására alkalmas tényt állít vagy híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ". Az irányadó tényállás szerint a terhelt minden konkrét tény felrovása nélkül hivatkozott arra, hogy a két magánvádló a szóban forgó szerződések megkötésekor az Etikai Kódexbe és az ügyvédi törvénybe ütköző módon járt el. Adott esetben pedig a vád tárgyát - a kialakult bírói gyakorlatnak megfelelően - nem a terhelt által írt teljes levél képezte, hanem kizárólag az a rész, amelyet abból a magánvádlók kifejezetten vád tárgyává tettek. Ez a terhelti nyilatkozat pedig vélemény volt, amelyből az tűnt ki, hogy szerinte a két magánvádló nem megfelelően járt el a kérdéses szerződéskötés során. Ezt a véleményét - a H. M. tulajdonát képező

1. számú teremgarázsnak a levél megírásakor még mindig rendezetlen ingatlannyilvántartási helyzete mellett - a terhelt jogosult volt ily módon kifejteni, azt aligha fejezhette ki másként. Más kérdés, hogy a terhelt véleményének hangneme megfelelt-e a felek közötti kultúrált érintkezés elvárt követelményének. A kifejtettekből következően a Legfelsőbb Bíróság a magánvádlók felülvizsgálati indítványát alaptalannak találta, ezért a támadott határozatokat a Be.
2. §-a alapján hatályukban fenntartotta. A lerótt felülvizsgálati illeték a Be.
3. §-ára figyelemmel a magánvádlókat terheli. A Legfelsőbb Bíróság végzése elleni felülvizsgálat kizártságáról a Be.
4. illetőleg
5. §-a

(4)bekezdésének b) fellebbezés, illetőleg §-ának

(4)bekezdése, pontja rendelkezik. Az ismételt felülvizsgálati indítvány tilalmát a Be. 418. §-ának

(3)bekezdése és 421. §-ának

(3)bekezdése szabályozza. A Legfelsőbb alapul. Bíróság végzése a Be. 420. §-ának

(1)bekezdésén Budapest,

1. március
2. Dr. Édes Tamás s.k. a tanács elnöke, Dr. Szabó Péter s.k. előadó bíró, Dr. Mészár Róza s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző MGy