Bf.111/2009/8 – Győri Ítélőtábla

Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.111/2009/

1. szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN A Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Győrött,
2. május
3. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő ítéletet: Az emberölés bűntettének kísérlete miatt vádlott ellen indult büntetőügyben a Veszprém Megyei Bíróság
4. október
5. napján kihirdetett 1.B.117/2009/
6. számú ítéletét annyiban változtatja meg, hogy a szabadságvesztés-büntetést börtönben kell végrehajtani. Egyebekben az első fokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A börtönbüntetésbe beszámítja a vádlott által az első fokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt. A másodfokú eljárásban 3.750 (háromezer-hétszázötven) Ft bűnügyi költség merült fel, amelyet a vádlott visel. Indokolás: A Veszprém Megyei Bíróság az 1.B.117/2009/
7. szám alatti ítéletével vádlottat bűnösnek mondta ki emberölés bűntettének kísérletében ( Btk.166.§ /1/ bekezdés). Ezért 5 év fogházbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról a szabadságvesztésbe, a bűnjelek sorsáról és kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Az ítélet ellen a vádlott és védője jelentettek be fellebbezést enyhítés érdekében. A Győri Fellebbviteli Főügyészség átiratában a megyei bíróság végzésének helybenhagyását indítványozta. A másodfokú nyilvános ülésen a védő és a vádlott a fellebbezést változatlan tartalommal fenntartották. A védő az alanyi oldalon feltárható enyhítő körülmények nagyobb nyomatékkal való értékelésével rövidebb tartamú szabadságvesztés alkalmazására tett indítványát. A fellebbviteli főügyészség képviselője az átiratban foglaltakat némileg módosítva a szabadságvesztés börtönfokozatban történő megállapítására tett indítványt jelezve, hogy az első fokú bíróság ítéletének ily módon történő megváltoztatása nem ütközik a súlyosítási tilalom alá. Ehhez fűződően azon álláspontjának adott hangot, hogy az enyhébb fogház fokozatot megalapozó körülmények az adott ügyben nem állapíthatóak meg. E körben nem osztható az első fokú bíróság azon hivatkozása, hogy a bűncselekményhez a sértett rendkívül provokatív, az események ilyetén alakulását nagyban befolyásoló magatartása vezetett. Álláspontja szerint a vádlott italozó életmódja, túlzott féltékenysége, mely több esetben a sértett munkahelyi zaklatásában is megnyilvánult, erkölcsileg mindenképpen kellő indokot szolgáltatott a sértett számára a házastársi életközösség megszüntetésére. Ilyen körülmények mellett az ölési cselekmény motívuma féltékenységből eredő bosszú, amely az első fokú bíróság álláspontjával szemben a vádlott terhére kell, hogy értékelést nyerjen, semmiképpen nem szolgálhat eggyel enyhébb végrehajtási fokozat meghatározására. A vádlott az utolsó szó jogán korábbi védekezését ismételte meg, mely szerint nem kívánta házastársát megölni, ilyen kijelentést a cselekménykor nem, csak később a telefonbeszélgetés során tett. A fellebbezésekre tekintettel az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást teljes terjedelmében felülbírálta a Be. 348.§ /1/ bekezdése értelmében. Ennek során megállapította, hogy az első fokú bíróság az eljárási szabályok betartása mellett megfelelő körben folytatta le a bizonyítási eljárást. Beszerzett és értékelt minden olyan bizonyítékot, amely a tényállás teljes körű, megalapozott megállapításához szükségeltetett. A bizonyítékokat egyenként és összességében is alapos vizsgálatnak vetette alá, igen részletesen megindokolva, hogy miért és mely bizonyítékokat fogadta el a tényállás alapjául. Ezen belül mindenre kiterjedően foglalkozott vádlott eltérő tartalmú vallomásaival is, ezzel kapcsolatosan helyesen állapította meg, hogy a vádlotti vallomások egymásnak olyan mértékben ellentmondók, hogy csak azon részükben képezhetik a tényállás alapját, amennyiben az egyéb bizonyítékokkal összhangot mutatnak. Az első fokú bíróság bizonyítékértékelő, mérlegelő tevékenysége ekként mindenben megfelel a logika szabályainak, ezért a másodfokú eljárásban alappal nem támadható. A megállapított tényállás mentes a Be. 352.§ /1/ bekezdésében írt hibáktól, hiányosságoktól, így alapját képezhette a másodfokú bíróság határozatának is. A tényállás alapján helyesen vont következtetést a megyei bíróság a vádlott bűnösségére, helyes a bűncselekmény megnevezése, minősítése és az ehhez fűzött jogi indokolás is. Az első fokú bíróság ezzel kapcsolatosan az alanyi és tárgyi oldalt nézve is maradéktalanul körbejárta azokat a körülményeket, amelyekből a vádlotti szándékra megfelelő következtetést lehetett levonni. Mindezek helyes értékelésével jutott arra a megállapításra, hogy a vádlott szándéka egyértelműen házastársa életének kioltására irányult, az adott pillanatban egyenesen kívánta a sértett halálának bekövetkezését, ami csak a sértett hatásos és erőteljes védekezése folytán maradt el. A befejezett, de távoli kísérlet tette lehetővé, hogy az első fokú bíróság az amúgy nagy számú és súlyú súlyosító körülmény mellett is a törvényi minimumban határozhassa meg a szabadságvesztés tartamát. A vádlott javára olyan további enyhítő körülmé-nyeket nem lehet feltárni, melyek az első fokú bíróság által megfelelően értékelt bűnösségi körülményekhez igazodóan kiszabott büntetés további enyhítésére alapot adnának. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatával kapcsolatosan az ítélőtábla osztotta a fellebbviteli főügyészség álláspontját. A feltárt adatokból olyan jellegű sértetti magatartás, amelyet a megyei bíróság „nem kisfokú sértetti közrehatásként„ értékelt nem következik. A cselekményt megelőző napi veszekedést a vádlott kezdeményezte, a helyzetet maga fokozta azzal, hogy rendkívül nagy mennyiségű szeszesitalt fogyasztott el, amely indulatait tovább növelte. A sértett nem kívánt konfrontálódni férjével, a veszekedés is az ő kezdeményezésére maradt abba. Másnap reggel sem tanúsított olyan magatartást, amely a vádlottból az adott nagyfokú indulatot ismét kiválthatta. Fellépése, kijelentései sokkal inkább azt látszanak igazolni, hogy a vádlott a felesége által előző nap közölteket nem volt hajlandó elfogadni, tudomásul venni, szerelemféltés helyett a bosszú motiválta, amikor a sértett életére tört. Ekként a többszörösen büntetett, iszákos vádlott személyére, a cselekmény indítékára tekintettel az ítélőtábla úgy látta, hogy a Btk.45.§/2/ bekezdésének alkalmazására nincs lehetőség. Semmi nem indokolja, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát eggyel enyhébb, fogház fokozatban kelljen meghatározni. Ezért a másodfokú bíróság a megyei bíróság ítéletét a Be.372.§ /1/ bekezdése alapján megváltoztatta annyiban, hogy a szabadságvesztést a Btk. 43.§ a/ pontja alapján börtönben kell végrehajtani. A megyei bíróság ítéletének további rendelkezései törvényesek, ezért az ítélőtábla az első fokú bíróság ítéletét egyebekben a Be. 371.§