Kfv.II.37.401/2009/5.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága felperesnek a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Központja alperes ellen borászati ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Bíróság
- február
- napján kelt 17.K.30.562/2008/
- számú jogerős ítélete ellen az alperes által
- sorszámon benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi í t é l e t e t: A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 17.K.30.562/2008/
- számú ítéletét hatályon kívül helyezi és a felperes keresetét elutasítja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon alperesnek 30.000 (azaz harmincezer) eljárási költséget. belül fizessen meg az forint felülvizsgálati Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 16.500 (azaz tizenhatezer-ötszáz) forint kereseti és 36.000 (azaz harminchatezer) forint felülvizsgálati illetéket. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs. I n d o k o l á s A Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Központ Borminősítési Igazgatósága
- augusztus
- napján kelt 167/
- számú határozatában felperest 2.000.000 forint minőségvédelmi bírsággal sújtotta és elrendelte a határozat közzétételét a honlapján. Határozat indokolása szerint a Borminősítési Igazgatóság akkreditált laboratóriuma az ellenőrzés alkalmával lefoglalt tételt megvizsgálta. Ennek során megállapította, hogy a szám alatti Csemege üzletben
- május
- napján tartott ellenőrzés során az originális zárású palackban megmintázott, a felperes által termelt és palackozott félédes, fehér Észak-magyarországi rizlingszilváni bor a félédes tájbornak nem felel meg, ténylegesen minősítés nélküli száraz bor. Megállapította továbbá az elsőfokú hatóság, hogy a bor összes és szabad kénessavtartalma a megengedett érték felső határán van, illetőleg a palackról hiányzik az 1991/2004.EK rendelet alapján az allergének feltüntetésére vonatkozó megjelölés. Alperes a szőlőtermesztésről és borgazdálkodásról szóló
- évi XVIII. törvény 51.§
(1)bekezdése alapján alkalmazott bírságot, mivel a felperes a kifogásolt bor előállítója, palackozója és forgalmazója. A bírság mértékét alperes a törvény 51.§
(2)bekezdés alapján határozta meg. A felperes keresete alapján a Fővárosi Bíróság
- február
- napján hozott 17.k.30.562/2008/
- számú ítéletében az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és új eljárás lefolytatására kötelezte. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a kereset részben megalapozott volt. Alperes jogszerűen állapította meg, hogy felperes az "Észak-magyarországi" termőhely feltüntetésével és a szulfittartalom feltüntetésének elmulasztásával megsértette a bor jelölés jogszabályait. A felperes a Heves megyei településen termelt minőségi borból állította elő a per tárgyát képező tájbort, így a 97/2004.(VI.3.) FVM rendelet I. pont számú melléklet
- pontja alapján ebben az esetben a " Felsőmagyarországi" megjelölést kellett volna alkalmazni. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában megállapította azt is, hogy 1493/1999.EK rendelet
- cikk
- bekezdése közvetlen alkalmazhatóságára és hatályára tekintettel a felperest terhelte a kénessav tartalom feltüntetésének kötelezettsége. E vonatkozásban közvetlenül uniós szabályozás érvényesül, a részletszabályokat közösségi rendeletek tartalmazzák, amelyek a csatlakozás időpontjával közvetlenül a magyar jogrendszer részévé váltak. Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát a borminőséggel kapcsolatos felelősség körében jogszabálysértőnek ítélte. Ítéletének indokolása szerint nem lehetett egyértelműen megállapítani, hogy felperes idézte elő az ellenőrzött bor minőségi hibáját, a felperes ugyanis a per tárgyalásán szemléltetéssel bizonyította, hogy az eredeti kupak lecsavarása után ugyanolyan kupak csavarható fel a palackra, mintha nem történt volna csere. A manipuláció lehetőségére tekintettel az egyetlen értékesítési helyről származó palack megmintázása nem elegendő bizonyíték arra, hogy felperes követte el a jogszabálysértést. Emiatt alperes a tényállást nem tárta fel olyan mértékben, amely elegendő lenne annak megállapításához, hogy a bor minőségi hibája a felperes terhére róható. A jogerős ítélet ellen alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és felperes keresetének elutasítását kérte. A felülvizsgálati kérelemben foglalt álláspont szerint a jogerős ítélet az élelmiszerek jelöléséről szóló 19/2004.(II.26.) FVM-ESZCSM-GKM együttes rendelet 2.§
- pontjába ütközik. Ezen jogszabályi rendelkezés szerint az élelmiszert egészben vagy részben tartalmazó csomagolásnak olyannak kell lennie, hogy annak felnyitása vagy megváltoztatása nélkül a tartalom ne legyen megváltoztatható. Az alperes álláspontja szerint a felpereséhez hasonló védekezésnek helyt adó bírósági gyakorlat esetén a hamisított borok forgalmazói szabadon folytathatnák a tevékenységüket anélkül, hogy viselnék annak következményét. A felülvizsgálati kérelemben alperes hivatkozott arra is, hogy a jogerős ítélet sérti a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló
- évi XVIII. törvény 48.§
(1)és
(2)bekezdésében foglaltakat és ellentétes a törvény 51.§
(1)bekezdésében írtakkal is. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében hatályában történő fenntartását kérte. a jogerős ítélet A felülvizsgálati kérelem alapos. A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275.§
(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta. A szőlőtermesztésről és borgazdálkodásról szóló 2004. évi XVIII. törvény 48.§
(1)bekezdése szerint, ha a vizsgált termék a jogszabályokban meghatározott, illetőleg a jelölésben foglalt jellemzőket nem elégíti ki és a jogszabálysértést az ellenőrző hatóság jogerősen megállapítja, az ital előállítóját, kereskedelmi ellenőrzés esetén az ellenőrzöttet, bizonyítottság esetén a hiba okozóját a hatóság a vizsgálat költségeinek megtérítésére kötelezi. Az 51.§
(1)bekezdés szerint a borászati hatóság minőségvédelmi bírságot szab ki, ha a vizsgálat során megállapítja, hogy az előállított, illetőleg a forgalomba hozott borászati termék nem felel meg az előírt, illetőleg megjelölt minőségi jellemzőknek, vagy az engedélyezett szintet meghaladó mértékben az egészségre káros anyagot tartalmaz, valamint akkor, ha a forgalomba hozás nem felel meg a 24-25.§-ban meghatározott szempontoknak. A
- május
- napján felvett helyszíni ellenőrzés jegyzőkönyve szerint a mintavétel során 1,5 literes palack került vizsgálatra, melynek zárása "originált palackzárás" volt. A jegyzőkönyv utalt továbbá arra is, hogy a megmintázott italból még 13 palack volt készleten. A jogerős ítélet sérti a
- évi XVIII. törvény 51.§
(1)bekezdését, mert a bíróság megalapozatlan álláspontjával szemben alperes a hatósági eljárásban helytállóan állapította meg azt, hogy a felperes által forgalomba hozott borászati termék nem felelt meg a feltüntetett minőségi jellemzőknek, és ebben felperesnek, mint termelőnek a felelőssége megállapítható. A minőségi jellemzőktől való eltérést az alperes akkreditált laboratóriumban lefolytatott vizsgálati eredménnyel igazolta, megállapítva hogy a megmintázott bor a 00269/2007-2. számú félédes tájbornak nem felel meg, valójában minősítés nélküli száraz bor. A felperes közigazgatási per során a vizsgálati eredményeket közvetlenül nem tette vitássá, ugyanakkor arra hivatkozott, hogy a borminőség- eltérés körében felelőssége nem állapítható meg, mivel a palackban lévő bort a hatósági ellenőrzést megelőzően kicserélhették, s a palack zárása a borral kapcsolatos manipuláció lehetőségét nem zárja ki. Az elsőfokú bíróság felperes ezen hivatkozásait megalapozatlanul, a rendelkezésre álló adatok téves értékelése alapján fogadta el és értékelte a felperes javára, aki a kifogásolt terméket maga palackozta. A közigazgatási perben érvényesülő általános bizonyítási szabályok a Pp. 324.§
(1)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 164.§
(1)bekezdése alapján a felperesnek kell bizonyítania, hogy az alperesi határozat jogszabálysértő. A felperes részéről érdemi bizonyításként nem fogadható el az a szemléltetés, amelyet a per tárgyalásán végzett a palack zárókupakjának lecsavarására és visszahelyezésére. Az a körülmény, hogy a felperes által a palack zárásához alkalmazott kupak a palackról milyen módon távolítható el sérülés nélkül a felperesi felelősség megállapítását nem érinti, kimentésként nem fogadható el. A felperes részéről emiatt kizárólag bizonyítékokkal alá nem támasztott állításként volt értékelhető a manipulációra való hivatkozás. Ezzel szemben a mintavétel körülményei, a megmintázott bor kiválasztása alapján az alperes pontosan állapította meg a tényállást, így az elsőfokon eljárt bíróság jogszabályt sértett, amikor a borminőség hibájáért a felperes felelősségét nem látta megállapíthatónak. A felperesi felelősséget szintén nem érinti, illetve kimentésre sem alkalmas az a hivatkozás, hogy az általa forgalmazott borral kapcsolatban minőségi reklamáció nem merült fel, valamint a forgalmazási adatok a manipulációt a felperes részéről kizárják, mert az alperes által megállapított borminőségi hibával szemben ezek a hivatkozások nem minősíthetők érdemi bizonyítéknak. A 2004. évi XVIII. törvény 51.§
(3)bekezdése szerinti felelősség megállapítása körében annak is jelentősége van, hogy a 19/2004.(II.26.) FVM-ESZCSM-GKM együttes rendelet az élelmiszerek jelöléséről 2.§
- pontja
- mondata értelmében az élelmiszert részben vagy egészben tartalmazó csomagolásnak olyannak kell lennie, hogy annak felnyitása vagy megváltoztatása nélkül a tartalom ne legyen megváltoztatható. A felperes, mint termelő köteles a bortermék fenti szabályok szerinti csomagolását biztosítani, amennyiben a csomagolás megfelelőségével kapcsolatban jogvita keletkezik az általa alkalmazott hivatkozhat. csomagolási módszer hibájára kimentésként nem A fentiek alapján tehát a felperes, mint termelő felelőssége a borminőség hibájáért a
- évi XVIII. törvény 51.§
(1)és
(3)bekezdése szerint egyértelműen fennállt, amelyre tekintettel a jogerős ítélet ebben a részében jogszabálysértő. A Legfelsőbb Bíróság a jogszabálysértő jogerős ítéletet a Pp. 275.§
(4)bekezdése szerint hatályon kívül helyezte és a felperes alaptalan keresetét a Pp. 339.§
(1)bekezdésében foglalt feltételek hiányában elutasította. A felperes a közigazgatási perben pervesztesnek minősült, ugyanakkor alperest kizárólag a felülvizsgálati eljárásban képviselte jogtanácsos, így a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 270.§
(1)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78.§
(1)bekezdése alapján a felperest a felülvizsgálati eljárásban felmerült képviseleti költség megfizetésére kötelezte. A jogi képviselő költségét a módosított 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3.§
(5)bekezdése alapján határozta meg. A peres eljárásban a felperes pervesztes lett, ezért a Legfelsőbb Bíróság kötelezte az Illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 43.§
(3)bekezdése szerinti kereseti illeték, valamint 51.§
(1)bekezdése szerinti felülvizsgálati illeték megfizetésére. Budapest,
- április
- Dr. Kaszainé dr. Mezey Katalin sk. a tanács elnöke, Tibor sk. előadó bíró, Dr. Tóth Kincső sk. bíró Dr. Kalas