Bf.217/2009/6 – Fővárosi Ítélőtábla

(1),

(5)bekezdés I. fordulat) állapította meg és ezért őt mint többszörös visszaesőt 4 év 6 hónap fegyházra és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható és rendelkezett a járulékos kérdések, így a bűnjelek és a bűnügyi költség viselése tekintetében is. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője enyhítésért jelentettek be fellebbezést. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.257/2009/3. számú átiratában bejelentve, hogy a nyilvános ülésen nem vesz részt - az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta azzal, hogy a jogszabályhely megjelölését pontosítani kell, mert a jelenleg hatályos törvény szerint a jelen cselekmény minősítésének a jogszabályi megjelölése a Btk. 170.§

(6)bekezdésére módosult és fel kell még tüntetni a Btk. 16.§-át is, mert a cselekmény kísérlet. A vádlott a

1. május
2. napján kelt beadványában bizonyítási indítványt terjesztett elő. Ebben a sértett személyiségét illetően tanú1., tanú
3. és tanú
4. fogvatartottak tanúkénti meghallgatását, valamint magára és a sértettre vonatkozó új bv vélemény beszerzését indítványozta. Mivel a kórház által kiállított látlelettel és véleménnyel ellentétesnek ítélte meg a kirendelt orvos-szakértői véleményt, új igazságügyi orvos-szakértői vélemény beszerzését is indítványozta. A nyilvános ülésen a vádlott védője a bejelentett fellebbezést a vádlottól kapott tájékoztatás alapján felmentés végett is fenntartotta. Azzal érvelve, hogy a sértett agresszív természetű és ez esetben is a sértett volt az agresszív, ő támadt rá a vádlottra, aki kicsavarta a sértett kezéből a kést és ekkor szúrta meg. A vádlott a saját testi épsége védelmében lépett fel, jogos védelmi helyzetben volt. A vádlott védekezését erősítette tanú
5. vallomása is, aki - bár ellentmondásos előadásokat tett -, mindvégig akként nyilatkozott, hogy volt valami a sértett kezében is, ezért elsődlegesen jogos védelem címén a vádlott felmentését indítványozta. Másodlagosan a büntetés enyhítésért kérte arra hivatkozással, hogy a vádlott beismerő vallomást tett, a cselekmény kísérleti szakban maradt, a sértett sérülései 8 napon belül gyógyulóak. A súlyosító körülmények köréből a bódult állapotban elkövetést - mivel ennek megállapítása szakértői kérdés - mellőzni indítványozta. A vádlott az utolsó szó jogán tett felszólalásában arra hivatkozott, hogy ilyen ügye még nem volt, a bv-ben rendesen dolgozik, fegyelmi eljárás sem indult ellene. Egyebekben csatlakozott a védője által elmondottakhoz. A bejelentett fellebbezések enyhítést célzó részükben az alábbiak szerint alaposak. Az ítélőtábla a bejelentett fellebbezések folytán az elsőfokú bíróság ítéletét az azt megelőző bírósági eljárással együtt a Be. 348.§

(1)bekezdése alapján teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat maradéktalanul betartotta. Kellő részletességgel és alapossággal folytatta le a bizonyítási eljárást. A vád tárgyává tett bűncselekmény elbírálása szempontjából releváns bizonyítékokat feltárta. Törvényesen utasította el a vádlott által a sértett személyiségére vonatkozóan előterjesztett, tanú

1. és tanú
2. tanúkénti meghallgatására irányuló bizonyítási indítványt, mivel az ügy elbírálása szempontjából a sértett általános személyi tulajdonságai, személyisége nem bír jelentőséggel. Ezért a vádlott által a fenti tanúkra vonatkozó, tanú3.-mal kiegészített, ugyancsak a sértett személyiségét illető bizonyítási indítványnak az ítélőtábla sem adott helyt. A nyomozás során beszerzett igazságügyi orvos-szakértői vélemény és kiegészítő orvos-szakértői vélemény, valamint a bíróság által kirendelt igazságügyi orvosszakértői vélemény nem tartalmaz ellentmondásos megállapításokat. Két egybehangzó, egymást kiegészítő szakértői vélemény esetén pedig - a Be. 111.§

(5)bekezdése alapján - eljárásjogilag kizárt új szakértő kirendelése. Az elsőfokú bíróság egyébiránt a rendelkezésére álló bizonyítékokat egymással összevetette, elemezte és mérlegelte. Nem tévedett akkor sem, amikor az általa megállapított tényekből további tényekre vont le következtetést. Eljárása eredményeként az elsőfokú bíróság a Be. 351.§

(2)bekezdésében írt hibáktól és hiányosságoktól mentes tényállást állapította meg, melyet csak a vádlott nyilvános ülésen tett nyilatkozatára tekintettel a személyi részt illetően volt szükséges kiegészíteni azzal, hogy a vádlott élettársi kapcsolata megszűnt, az e kapcsolatából származó kiskorú gyermeket a vádlott édesanyja neveli, tartásához a vádlott rabkeresményéből esetenként 5.000-10.000,- forinttal járul hozzá. E kiegészítéssel az elsőfokú bíróság által megállapított, megalapozott tényállás a Be. 352.§

(2)bekezdése értelmében irányadó volt a másodfokú eljárásban is. Az elsőfokú bíróság eleget tett indokolási kötelezettségének. Részletesen ismertette a rendelkezésére álló valamennyi bizonyítékot és azokat elemezte, egymással összevetette. Indokát adta annak is, hogy a bizonyítékok közül melyeket, mely körben és miért fogadott el, illetve melyeket, mely körben és miért nem tartott valónak. Vádlott, a sértett és tanú

1. zárkatárs tanú többször módosított vallomásával szemben az elsőfokú bíróság azt vizsgálta, hogy a rendelkezésre álló objektív bizonyítékok kinek és melyik nyilatkozatát támasztják alá, illetve cáfolják és így kinek, mely vallomására, annak mely részére alapítható a tényállás. E körben az elsőfokú bíróság törvényesen értékelte tanú
2. nyilatkozatát, a helyszíni szemle jegyzőkönyvét, a fényképfelvételeket és az igazságügyi orvos-szakértő írásbeli, valamint a szakértőnek a tárgyaláson tett és kiegészített szakértői véleményét. A vádlott írásbeli beadványában az elsőfokú eljárás során előterjesztett védekezését ismételte meg, amelyet az elsőfokú bíróság részletesen cáfolt. E körben - az objektív bizonyítékok közül - kiemelendő, hogy az igazságügyi orvosszakértői vélemények a sértetti előadást erősítették. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság vádlotti védekezést cáfoló elemző, mérlegelő tevékenységével egyetértett, bizonyítottnak látta a vádlott által a tényállásban leírt módon elkövetett bűncselekményt. Így a jogos védelmi helyzet megállapítása szóba sem kerülhetett. A megalapozottan megállapított tényállásból az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére és nem tévedett a cselekmény jogi minősítése tekintetében sem. A vádlott szándékát és az eset körülményeit vizsgálva helyesen jutott arra a következtetésre az elsőfokú bíróság, hogy a vádlott esetében az ölési szándék kizárható. Ugyanakkor a sértett testtájék, az élet kioltására is alkalmas eszköz használata, a kifejtett, közepest meg nem haladó erő, és a „megcsinállak" kifejezés alapján egyértelműen megállapítható, hogy a vádlott tudatában a szándékolt testi sértésen túl az életveszélyes sérülés bekövetkezésének lehetősége is felmerült és abba belenyugodva cselekedett. Ami a jogszabályhely megjelölésére és a Btk. 16.§ szerinti kísérlet feltüntetésére vonatkozó főügyészi indítványt illeti, az ítélőtábla törvényesnek ítélte nemcsak a vádlott cselekményének életveszélyt okozó testi sértés bűntette kísérletekénti minősítését, hanem a Btk. 170.§

(1)és

(5)bekezdés I. fordulatának feltüntetését is arra tekintettel, hogy az elsőfokú bíróság helyesen hivatkozott az elkövetéskor hatályos anyagi jogi szabályokra, a Btk. 2.§-ára. A 61/2008. BK. vélemény értelmében pedig nem kell feltüntetni a Btk. Általános Részének azokat a rendelkezéseit, amelyeket a szöveges minősítés tartalmaz, azaz a folytatólagosságot, az elkövetői vagy elkövetési alakzatokat meghatározó törvényhelyeket (Btk. 12.§

(2)bekezdés, 16.§, 19.§). Ezért az ítélőtábla a jogszabályhelyeket nem pontosította és nem tüntette fel a Btk. 16.§-át sem. Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása körében az alanyi és tárgyi bűnösségi körülményeket túlnyomórészt helyesen sorolta fel. E körülmények azonban kiegészítésre és pontosításra szorulnak. Az enyhítő körülmények közül az 1 kiskorú gyermekes állapot azzal vált értékelhetővé, hogy a vádlott az édesanyja által nevelt gyermek tartásához hozzájárul. Ugyanakkor további enyhítőként értékelte a másodfokú bíróság, hogy a vádlott a cselekményt eshetőleges szándékkal valósította meg. Bár a gyógyszert tartalmazó sütemény bódító hatására az abból evők valamennyien hivatkoztak, az a tényállásban megállapításra nem került, hogy ez az állapot bármilyen szerepet játszott volna az események során, és a vádlott bódult állapotban követte volna el a cselekményt. Ezért e körülményt a súlyosító körülmények köréből mellőzni kellett. Nem vitásan a vádlott eddig 8 esetben, ezen belül 5 alkalommal erőszakos bűncselekmények miatt volt elítélve, jelen eljárás tárgyát képező cselekményét is büntetése végrehajtása alatt követte el. Figyelemmel azonban a bűnösségi körülmények megváltoztatására, elsődlegesen arra, hogy a sértett ténylegesen 8 napon belül gyógyuló sérülést szenvedett és a vádlottnak a megbüntetését nem kérte, az ítélőtábla úgy ítélte meg, hogy a vádlottal szemben kiszabott büntetés eltúlzottan súlyos, az nem áll arányban a cselekmény tárgyi súlyával, a bűnösség fokával és a bűnösségi körülményekkel. Túlzott mértékben veszi figyelembe a vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyességét. Ezért a vádlottra kiszabott fegyházbüntetés tartamát 3 év 6 hónapra enyhítette. A mellékbüntetés alkalmazása, annak mértéke, a szabadságvesztés végrehajtási fokozata, a vádlott kizárása a feltételes szabadságra bocsátás kedvezményéből, valamint az egyéb, járulékos kérdéseket illető döntések törvényesek. Ezért az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a büntetést kiszabó részében a Be. 372.§

(1)bekezdése alapján, a rendelkező részben írtak szerint megváltoztatta, míg az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb - törvényes - rendelkezéseit a Be. 371.§

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A vádlott védelmének ellátásával a másodfokú eljárásban bűnügyi költség merült fel. Ennek összegét az ítélőtábla a Be. 381.§

(1)bekezdése alapján megállapította és arra tekintettel, hogy a bejelentett fellebbezések részben eredményre vezettek a Be. 381.§

(2)bekezdése alapján akként rendelkezett, hogy a felmerült költséget az állam viseli. Budapest, a

1. év május hó
2. napján Máziné dr. Szepesi Erzsébet sk. a tanács elnöke Zólyominé dr. Törő Erzsébet sk. előadó bíró . Magócsi István sk. bíró A Pest Megyei Bíróság 19.B.111/2008/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.217/2009/
4. számú ítéletében írt változtatással
5. év május hó
6. napján jogerőre emelkedett és végrehajtható. Budapest,
7. év május hó
8. napján Máziné dr. Szepesi Erzsébet sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Pécsi Orsolya bírósági ügyintéző