Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.896/2008/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Kovács Tamás ügyvéd által képviselt felperesnek, a dr. Módosi Annamária jogtanácsos által képviselt alperes ellen, kártérítés megfizetése iránt indított perében, a Fővárosi Bíróság
- március
- napján meghozott, 19.P.22.637/2007/
- számú ítélete ellen, a felperes részéről
- és
- sorszámok alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 200.000 (kettőszázezer) forint másodfokú perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy térítsen meg az államnak felhívásra 900.000 (kilencszázezer) forint fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A Legfelsőbb Bíróság a Pfv.E.20.544/
- számú felülvizsgálati eljárásban dr. B. K. ügyvédet a felperes pártfogó ügyvédjének rendelte ki; a kirendelt pártfogó ügyvéd feladata volt a törvény előírásainak megfelelő felülvizsgálati kérelem előterjesztése és a felperes képviselete a felülvizsgálati eljárásban. A kirendelt pártfogó ügyvéd a megszabott határidőben a feladatának nem tett eleget, ezért a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet hivatalból elutasította. A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes megsértette a tisztességes eljáráshoz, a jogorvoslathoz és az emberi méltósághoz fűződő személyiségi jogait. Kérte nem vagyoni kártérítésként 100.000 euró teljesítéskori forintegyenértékének, valamint annak
- május 12-től járó évi 20%-os kamatainak megfizetésére is kötelezni az alperest. Keresetének jogalapjaként az Alkotmány
- §
(1)bekezdését, 57. §
(1)és
(5)bekezdését az Európai Emberjogi Egyezmény kihirdetéséről szóló
- XXXI. törvény
- és
- §-át, valamint a Ptk.
- és
- §
(1)bekezdés
- a)és
- e)pontjait jelölte meg. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy a felperes az igényét vele szemben nem érvényesítheti. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. A döntését a következőkkel indokolta: Az Alkotmány 57. §
(5)bekezdése csak a rendes jogorvoslatokhoz való jogot tekinti alkotmányos alapjognak; a felülvizsgálati rendkívüli jogorvoslat azonban nem minősül alkotmányos alapjognak, így a jogerős ítélet felülvizsgálatának elmaradása folytán nem sérülhettek a felperes tisztességes eljáráshoz és a jogorvoslathoz való jogai. Az alperes és a felperes között jogviszony sem áll fenn, az alperes a felperes személyiségi jogait nem sértette meg azzal, hogy a felperes kártérítési igényének teljesítését, mint a mulasztó pártfogó ügyvéd felelősségbiztosítója megtagadta. A felperes nem is bizonyította, hogy a pártfogó ügyvéd mulasztása folytán kár érte. Biztosítási esemény hiányában az alperesnek helytállási kötelezettsége sem áll fenn. Az alperes felelősségbiztosítója elleni igényét a felperes egyébként sem érvényesíthette. A felperes fellebbezésében az első fokú ítélet megváltoztatását és a keresetének helyt adó ítélet meghozatalát kérte. A fellebbezésének indokaként az elsőfokú eljárás során előadott érvekre hivatkozott. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az első fokú ítélet helybenhagyását kérte. A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy a fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és abból mindenben helytálló jogi következtetést is vont le, az ítélőtábla ezért az első fokú ítéletet a Pp. 254. §
(3)bekezdése alapján helyes indokainál fogva hagyta helyben, s azokra ezúttal csak hivatkozik. A fellebbezés kapcsán a Fővárosi Ítélőtábla azt emeli ki, hogy a felperes személyiségi jogainak megsértését illetően, a peres felek között nem jött létre jogviszony, mert a felperes maga sem állított olyat, hogy személyiségi jogait az alperes sértette volna meg. Ezért az ezzel összefüggő személyi szankciók alkalmazására - köztük a jogsértés megállapítására - a felek viszonylatában nem volt jogi lehetőség. Az alperest, mint felelősségbiztosítót pedig csak a biztosítottja által okozott vagyoni hátrányok tekintetében terheli szolgáltatási kötelezettség. A Ptk. 559. §
(2)bekezdése szerint azonban a károsult a kártérítési igényét közvetlenül a felelősségbiztosítóval szemben nem érvényesítheti. Ezért a felperesnek a kárigényével kapcsolatban, az alperessel szemben, marasztalásra irányuló kereseti kérelme teljesítésére ugyancsak nem volt jogi lehetőség. A sikertelenül fellebbező felperes a Pp. 239. §
(1)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles az alperes fellebbezési perköltségét és a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése alapján, az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt fellebbezési illetéket is megfizetni. Budapest,
- január
- . Molnár Ambrus s. k. a tanács elnöke, Dr. Szücs József s. k. előadó bíró, Dr. Németh László s. k. bíró