Kbf.9/2010/4 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésébe ütköző könnyű testi sértés vétsége miatt 180 napi tétel, napi tételenként 300 Ft pénzbüntetésre ítélte. Rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetére, annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról és kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére. A katonai ügyész az ítéletet tudomásul vette, a vádlott és védője felmentés érdekében jelentettek be fellebbezést. A Katonai Fellebbviteli Ügyészség a Kf.IV.8/2010. számú átiratában az ítélet helybenhagyására tett indítványt, mivel az elsőfokú katonai tanács mérlegelési jogkörében megállapított tényállásból helyesen következtetett a vádlott bűnösségére, okszerűen minősítette cselekményét és vele szemben méltányos büntetést szabott ki. A nyilvános ülésen a vádlott védője perbeszédében az ítélet megváltoztatására és védence felmentésére tett indítványt. Álláspontja szerint az ítélet megalapozatlan, mivel az elsőfokú bíróság nem minden bizonyítékot vont mérlegelési jogkörébe, nem foglalkozott tanú1 vallomásával, aki a vádlott védekezését alátámasztotta. Amennyiben a másodfokú bíróság nem értene egyet a tényállás módosításával és ez alapján felmentő rendelkezés meghozatalával, úgy a védencével kiszabott büntetés enyhítését, vele szemben megrovás alkalmazását indítványozta. A Katonai Fellebbviteli Ügyészségnek a nyilvános ülésen jelen lévő képviselője az átiratában foglaltakat fenntartotta és a fellebbezés elutasítását indítványozta. Álláspontja szerint a felmentésre irányuló fellebbezés a felülmérlegelés tilalmára figyelemmel nem vezethet eredményre. A tényállás kiegészítését a vádlott személyi körülményeiben bekövetkezett változással látta indokoltnak, egyebekben az első fokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az első fokú ítéletet, az azt megelőző bírósági eljárással együtt a Be. 348.§

(1)bekezdése alapján teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat betartotta, a szükséges bizonyítást lefolytatta. Ennek keretében a törvény előírásainak megfelelően felolvasással tette a bizonyítás részévé a vádlott vallomását, azt összevetette az egyéb rendelkezésre álló bizonyítékokkal is. Ítéletének 3. oldalán foglalkozott tanú1 vallomásával is, ezért nem értett egyet azzal a védői állásponttal, hogy az elsőfokú bíróság nem vont minden lehetséges bizonyítékot mérlegelési körébe. Az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat értékelő tevékenységéről számot adott, mérlegelési jogkörében döntött, amikor nem fogadta el a vádlott védekezését. A bizonyítékok felülmérlegelésére a másodfokú bíróságnak - figyelemmel a Be.352.§

(3)bekezdésére - nincs törvényi lehetősége. A tényállás kiegészítése a vádlott személyi körülményeiben bekövetkezett változásra figyelemmel indokolt. A vádlottnak a nyilvános ülésen tett nyilatkozata alapján a másodfokú katonai tanács azzal egészíti ki az ítélet tényállását, hogy; „A vádlott őrmesteri rendfokozatba lépett elő." E kiegészítéssel az elsőfokú bíróság ítélete már mindenben mentes a Be. 351.§

(2)bekezdésében írt hiányosságoktól, és azt a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa elfogadta felülbírálata alapjául. Az előzőekre is figyelemmel nem látta indokoltnak az ítéleti tényállás megváltoztatását. A vádlott felmentése érdekében bejelentett fellebbezést a másodfokú bíróság nem tartotta alaposnak. Az elsőfokú katonai tanács az általa megállapított tényállás alapján okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére és helyesen minősítette azt a cselekményét, hogy a sértettet megütve, neki 8 napon belül gyógyuló sérülést okozott, a Btk. 170.§

(1)bekezdésébe ütköző könnyű testi sértés vétségének. A sértett joghatályos magánindítványt terjesztett elő. Az elsőfokú bíróság helyesen vette számba a bűnösségi körülményeket, azonban nem értékelte kellő súllyal, hogy a vádlott cselekményére kölcsönös szóváltás után került sor, a sértett közrehatott magatartásával a bűncselekmény bekövetkezéséhez. Ezért a büntetés enyhítése érdekében előterjesztett indítványt a másodfokú bíróság alaposnak tartotta. Az előzőekben írtakon felül nem hagyható figyelmen kívül a nagyarányú időmúlás, a vád tárgyává tett cselekmény konkrét társadalomra veszélyessége. Ezért a másodfokú bíróság álláspontja szerint az elbírált cselekmény már oly csekély fokban veszélyes a társadalomra, hogy a vádlottal szemben a legenyhébb büntetés kiszabása sem indokolt. Ezért az első fokú ítéletet megváltoztatta és a vádlottat a Btk. 71.§

(1)bekezdése alapján megrovásban részesítette. Álláspontja szerint a büntetési célok eléréséhez ez az intézkedés is elegendő, nem szükséges a vádlottal szemben pénzbüntetés kiszabása. Az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb rendelkezései törvényesek, ezért azokat a másodfokú bíróság - helyes indokainál fogva - helybenhagyta. A másodfokú bíróság ítélete a Be. 372.§

(1)bekezdésén alapszik. Budapest,

1. április
2. Dr. Ruzsás Róbert hb. dandártábornok sk. a tanács elnöke, Dr. Török Zsolt hb. ezredes sk. előadó bíró, Dr. Mészáros László hb. ezredes sk. bíró A Hajdú-Bihar Megyei Bíróság Katonai Tanácsának ítélete a rendelkező részben írt változtatással jogerős és végrehajtható. Budapest,
3. április
4. . Ruzsás Róbert hb. dandártábornok sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kígyósi Józsefné bírósági ügyintéző