Bf.270/2010/7 – Debreceni Ítélőtábla

(5)bek. I. ford.) állapította meg. Fk. I.r. vádlottat 1 év 6 hónapi fk. fogházra és 2 év közügyektől eltiltásra, míg II.r. vádlottat 2 év 6 hónapi börtönbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. A vádlottakat egyetemlegesen kötelezte 56.904 Ft bűnügyi költség megfizetésére. Az ítélet ellen a vádlottak és meghatalmazott védőjük a büntetés enyhítése, a szabadságvesztés büntetések felfüggesztése érdekében fellebbeztek. Az ügyész a határozatot a nyilatkozatételre fenntartott 3 napon belül mindkét vádlott tekintetében tudomásul vette. A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség Bf.146/2010/1-I. számú átiratában az ítélet helybenhagyását indítványozta. Észrevételezte, hogy a vádlottak terhére rótt társtettesként elkövetett bűncselekmény esetén nincs szükség a rendbeliség feltüntetésére. Az ítélőtábla a védelmi jogorvoslatok folytán a megyei bíróság ítéletét a meghozatalát megelőző eljárással együtt a Be. 361.§

(1)bekezdése szerinti nyilvános ülésen teljes terjedelmében felülbírálatának körébe vonta a Be. 348.§

(1)bekezdése alapján. A nyilvános ülésen a vádlottak meghatalmazott védője a tagadásukra tekintettel a fellebbezés irányát felmentés irányába is kiterjesztette. A fellebbviteli főügyészség nyilvános ülésen jelenlévő képviselője az ítélet helybenhagyására tett indítványát fenntartotta. Az ítélőtábla a felülbírálat során megállapította, hogy a megyei bíróság a perrendi szabályok sérelme nélkül folytatta le az eljárást, figyelemmel volt a fiatalkorúakra vonatkozó speciális előírásokra is. Széles körű bizonyítási eljárást lefolytatva ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett. A vádlottak mindvégig tagadták a sértett bántalmazását. I.r. vádlott a tárgyaláson a sértett pofonvágását ismerte el, azt, hogy eszközt használt volna, következetesen tagadta. II.r. vádlott a cselekményben való közreműködését egyértelműen tagadta, cáfolta, hogy társa kezében eszköz lett volna és a rugdosás tényét is tagadta. A cselekményt közvetlenül észlelő tanúk vallomásait az elsőfokú bíróság részletesen elemezte, egymással és az aggálytalan igazságügyi orvosszakértői véleménnyel összevetette. Hibátlan indokát adta, hogy mely tanúk vallomásait fogadta el és miért. Az általa megállapított tényállás hibamentes, a felülbírálat során irányadó. A vallomások tükrében, valamint az igazságügyi orvosszakértői megállapításokra figyelemmel megalapozottan vetette el a vádlottak védekezését. A bizonyítékok mérlegelését támadó felmentésre irányuló védelmi fellebbezés ezért a másodfokú eljárásban eredményre nem vezethetett. E tényállás csupán a Be. 361.§

(2)bekezdés b/ pontjára figyelemmel annyiban egészítendő ki, hogy II.r. vádlott egy 4 és egy 6 éves gyermek eltartásáról gondoskodik. Az elsőfokú bíróság okszerűen vont következtetést mindkét vádlott bűnösségére és helyes a cselekmény jogi minősítése is. Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a II.r. vádlott cselekvőségét társtettesi minőségben állapította meg. Töretlen a bírói gyakorlat abban, hogy a több személy által együttesen megvalósított bántalmazás eredményéért társtettesként az az elkövető is felel, aki nem maga okozta ugyan a súlyosabb minősülés alapjául szolgáló sérülést, a közös tettlegességben való közreműködése során azonban a súlyosabb eredmény okozójával szándékegységben cselekedett. II.r. vádlott a sértett bántalmazásában mindvégig durván, orvul tevékenykedő társa oldalán avatkozott be, a sértett megtámadásának körülményei alapján számolnia kellett a közösen véghezvitt bántalmazás lehetséges súlyos következményeivel. Szándéka I.r. vádlottal együtt azonos módon testi sértés okozására irányult, ezért ő is, mint társtettes tartozik büntetőjogi felelősséggel (BH.

1. évi 133.,
2. évi 176.sz.,
3. évi 71.sz.). A büntetés kiszabása során irányadó bűnösségi körülményeket az elsőfokú bíróság körültekintően feltárta és túlnyomórészt helyesen értékelte. Az I.r. vádlottal szemben enyhítő körülményként nem a büntetlen előélet, hanem a fiatalkor vehető figyelembe. Az ő esetében az elsőfokú bíróság által alkalmazott fő- és mellékbüntetés neme és mértéke törvényes, a bűnösségi körülmények alapján eltúlzottnak nem tekinthető, annak enyhítésére az ítélőtábla nem látott lehetőséget. Alaposnak bizonyult a védelmi fellebbezés II.r. vádlott esetében. E vádlottnál további enyhítő körülmény, hogy 2 kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik. Az ő konkrét cselekvősége és az ítélet belső arányosságára is figyelemmel a másodfokú bíróság a fő- és mellékbüntetés mértékét eltúlzottnak találta és a rendelkező rész szerinti mértékben enyhítette. Az elsőfokú bíróság a felmerült bűnügyi költség megállapításánál számítási hibát vétett, elmulasztotta a nyomozás során felmerült 32.856 Ft költség hozzáadását, így az elsőfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség helyes összege: 89.760 Ft, melynek viselésére az ítélőtábla nem egyetemlegesen, hanem a Be. 338.§

(3)bekezdés I. fordulata alapján külön-külön kötelezte a vádlottakat egyenlő arányban. Fentiekre tekintettel a megyei bíróság ítéletét az ítélőtábla a Be. 372.§

(1)bekezdése alapján a jelzett körben megváltoztatta, míg egyéb helyes rendelkezéseit helytálló indokai alapján a Be. 371.§

(1)bekezdésére utalással helybenhagyta. Debrecen,

1. június
2. Dr. Balla Lajos sk. a tanács elnöke, Szabóné dr. Szentmiklóssy Eleonóra sk. a tanács tagja, előadó, Dr. Simonné dr. Nagy Éva sk. a tanács tagja. Záradék: A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság 8.Fk.563/2009/9.számú ítélete a másodfokú határozatban írt változtatással
3. június
4. napján jogerős és végrehajtható. Debrecen,
5. június
6. . Balla Lajos sk. a tanács elnöke