Gf. IV. 30.204/2009/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Debreceni Ítélőtábla a Dr. Nagy József Ügyvédi Iroda (4024 Debrecen, Iparkamara u.
- II/15.; ügyintéző: Dr. Nagy József ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, a Dr. Verbovszki Ügyvédi Iroda (9700 Szombathely, Kőszegi u.
- I/3.; ügyintéző: Dr. Verbovszki Enikő ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen, fuvardíj megfizetése iránt indított perében, a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság
- február 4-én meghozott 5.G.40.128/2007/
- számú ítélete ellen, az alperes részéről
- sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban, az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: A Debreceni Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének a felperes keresetével összefüggő marasztaló rendelkezéseit helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 6000 (Hatezer) Ft másodfokú perköltséget. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: Az elsőfokú bíróság a
- február 4-én,
- sorszámon meghozott ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 40 267 Ft kötbért, valamint azon belül 25 167 Ft után
- június
- napjától, 15 100 Ft után pedig
- április
- napjától a kifizetés napjáig járó évi 15% mértékű késedelmi kamatot, továbbá 17 000 Ft perköltséget. Az alperes viszontkeresetét pedig az elsőfokú bíróság elutasította. A megállapított tényállás szerint az alperes megrendelése és a felperes
- február 14én keltezett - a megrendeléstől részben eltérő tartalmú - visszaigazolása alapján a felek között nemzetközi szállítmányozási szerződés jött létre, a következő feltételek mellett: Felrakóhely: F Zrt. (címe) Felrakás időpontja:
- február 20., 8.00 óra Áru: alkatrészek 1200 kg Lerakóhely: F-M (címe) Lerakás időpontja:
- február
- szerelvény típusa: ponyvás kiskocsi Fuvardíj: 450 Euro A szerződés tartalmazta, hogy amennyiben a gépkocsi a kiállás napján, illetve 14.00 óra utáni kiállás esetén a következő nap 14.00 órájáig nem kerül le-, illetve megrakásra, úgy belföldön 160 Euro, külföldön 100 Euro állásidő, pótdíj kerül felszámításra minden megkezdett 24 óránként. A peres felek megállapodása tartalmazta azt is, hogy késedelmes fizetés esetén 15% késedelmi kamat kerül felszámításra, valamint azt a kikötést is, hogy vitás kérdésekben a felperes „székhelye szerinti területileg illetékes bíróság dönt". A szerződésben megjelölt időpontban a felperes gépjárműve a felrakóhelyen megjelent. Az alperes megbízója, a F Zrt. azonban - arra hivatkozással, hogy az árut a sárvédők benyúlása miatt nem lehetett a raktérbe bepakolni, illetve, hogy a gépkocsi a rakomány rögzítéséhez szükséges kiépített kapcsokkal, valamint rögzítő hevederkészlettel nem rendelkezett - a kiállított járművet a fuvarfeladat teljesítésére alkalmatlannak találta, így részéről az áru bepakolása elmaradt. Az alperes a felperesnek
- február 20-án 11 óra 22 perkor küldött telefax üzenetében a fuvarmegbízást visszavonta (stornírozta) azzal a megjegyzéssel, hogy „A plató nem felel meg (sárvédő benyúlás). A rakomány rögzítéséhez szükséges kiépített kapcsok nincsenek". A felperes a módosított keresetében a szerződésben kikötött 160 Euronak megfelelő, a
- február 20-án érvényes MNB. napi középárfolyamon átszámított 40 267 Ft „kötbérnek minősülő pótdíj" és járulékai megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Előadta, hogy az alperes megrendelésén a szállítójármű típusára vonatkozóan csupán annyi megjegyzés szerepelt, hogy „furgon". A furgon típusára, a rakomány jellegére, illetve a csomagolás jellemzőire vonatkozóan azonban a felek között létrejött szerződés semmilyen adatot nem tartalmazott. Az általa kiállított fuvareszköz a szerződés feltételeinek megfelelt. A fuvarfeladat teljesítése pedig azért hiúsult meg, mert az alperes elmulasztotta közölni vele a megbízója részéről a szállítójárművel szemben támasztott további elvárásokat. Annak következtében pedig, hogy a szerződés teljesítése az alperesnek felróható okból hiúsult meg, alappal tarthat igényt a szerződésben kikötött kötbérre. Az alperes a felperes keresetének elutasítását kérte. Állította, hogy a szerződéskötést megelőző egyeztetés során közölte a felperessel, hogy a szállítójárműnek milyen műszaki tulajdonságokkal kell rendelkeznie, amelyek a következők voltak: rakfelület hossza: 4 méter hasznos belső szélesség: 1.4 méter (a 0.8 x 1 x 1.2 raklapméret miatt) belmagasság: minimum 1.5 méter az autó zárható, vámzárbiztos legyen a gépkocsi rendelkezzen a rakomány biztonságos rögzítéséhez szükséges eszközökkel (spanifer, gurtni, heveder, csúszásmentes padozat). A felperes részéről kiállított jármű azonban ezeknek a követelményeknek nem felelt meg, ezért a szerződés teljesítése a felperesnek felróható okból hiúsult meg. Ennek következtében pedig a felperesnek kell megtérítenie számára a szerződésben kikötött, 160 Euronak megfelelő összegű viszontkeresetet terjesztett elő. kötbért, amelynek megfizetése iránt az alperes Az elsőfokú bíróság a felperes módosított keresetét alaposnak, az alperes viszontkeresetét pedig alaptalannak találta. Megállapította, hogy a felperes az alperes szerződési ajánlatát eltérő feltételekkel igazolta vissza, ami új szerződési ajánlatnak minősült. Az alperes a felperes ajánlatát nem kifogásolta, ezért a felek között a szerződés - figyelemmel a Ptk. 213.§
(1)és
(2)bekezdéseiben, a 216.§
(1)bekezdésében, valamint az 514§
(2)bekezdésében foglaltakra - a felperes visszaigazolásában szereplő feltételekkel jött létre. Megállapította továbbá, hogy az alperes az eljárás során - felhívás ellenére - nem bizonyította, hogy a fuvareszköz tulajdonságait illetően a perben hivatkozott elvárásait közölte volna a felperessel. Ezért a felperes részéről kiállított gépjárművet a szerződéses feltételeknek megfelelő fuvareszköznek kellett tekinteni. A szerződést tehát nem a felperes, hanem az alperes szegte meg. Ezért az alperes köteles a felperes részére megfizetni a szerződésben a rakodás elmaradás esetére kikötött kötbért, a Ptk. 246.§
(1)bekezdésében, valamint az 1971. évi 3. tvr-el kihirdetett, „A nemzetközi közúti árufuvarozási szerződésről" szóló Egyezmény (CMR) 6. cikk 1/
- f)pontjában és a 7. cikk 1/
- a)pontjában foglaltak alapján. Az alperes viszontkeresetének elutasítását pedig az elsőfokú bíróság azzal indokolta, hogy a felek a közöttük létrejött szerződésben a felperes szerződésszegése esetére kötbérfizetési kötelezettséget nem kötöttek ki, amellett, hogy a felperes szerződésszegése sem volt az adott esetben megállapítható. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, amelyben a sérelmezett határozat megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását kérte. Bejelentette továbbá, hogy a viszontkereseti kérelmétől eláll. Az alperes a fellebbezésében is fenntartotta azt az állítását, hogy a fuvareszköz méreteivel és egyéb tulajdonságaival kapcsolatos elvárásait a szóbeli egyeztetések során közölte a felperessel. Annak következtében pedig, hogy a fuvarozási szerződés szóban is érvényesen megköthető volt, a szóban közölt feltételek a felek között létrejött szerződés részévé váltak. Álláspontja szerint az elsőfokú eljárásban meghallgatott V.I. tanúvallomása a szerződés szóban kiegészített tartalmát megfelelően igazolta, figyelemmel arra is, hogy a szállítójármű méreteire vonatkozó szóbeli közlés megtörténtét „a felperesi részről meghallgatott tanúk" sem vitatták. Utalt arra, hogy a felperes visszaigazolása az áru megjelöléseként azt tartalmazta, hogy „alkatrészek 1200 kg", az áru súlyáról tehát a felperes kizárólag a szóbeli egyeztetések során szerezhetett tudomást, hiszen ez az adat az írásbeli megrendelésen nem szerepelt. A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének a saját helyes indokai alapján történő helybenhagyását és az alperes másodfokú perköltség fizetésére kötelezését kérte. Hivatkozott arra, hogy a fuvarozási szerződés esetében a megrendelő felelősségi körébe tartozik az, hogy az áru tulajdonságairól és minden más, a fuvarozást, vagy a fuvareszköz megfelelőségét befolyásoló körülményről tájékoztassa a fuvarozót. Ennek a tájékoztatási kötelezettségének azonban a jelen esetben az alperes nem tett eleget. Ezért a megrendelés hiányosságából származó kárt, illetve költséget neki kell viselnie. Álláspontja szerint abból a körülményből, hogy az áru súlyáról az alperes tájékoztatta a felperest, az a következtetés nem vonható le, hogy az alperes az igényelt gépkocsinak a perben hivatkozott műszaki tulajdonságait is közölte a felperessel. A peres felek a másodfokú eljárás során tárgyalás tartását nem kérték. Ezért a Debreceni Ítélőtábla az alperes fellebbezését a Pp. 256/A.§
(1)bekezdésének f) pontja, valamint a
(2),
(3)és
(4)bekezdései alapján, tárgyaláson kívül bírálta el. Az alperes a fellebbezésében a viszontkeresetétől elállt, ezért a Debreceni Ítélőtábla az alperes viszontkeresete tárgyában a pert külön végzéssel megszüntette. A felperes kereseti kérelmével összefüggő rendelkezések ellen benyújtott fellebbezés alaptalan. Az elsőfokú bíróság a tényállást a Pp. 206.§-ában foglaltaknak megfelelően, a rendelkezésére álló bizonyítékok okszerű értékelésével és mérlegelésével, helyesen állapította meg és a jogvita érdemét illetően helytállóak voltak az így megállapított tényállásból levont jogi következtetései is. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének jogi indokolását csupán annyiban pontosítja, hogy a felek között nem nemzetközi szállítmányozási, hanem nemzetközi közúti árufuvarozási szerződés jött létre, ezért az elsőfokú bíróság a Ptk. 514.§
(2)bekezdésére az ítélete indokolásában tévesen hivatkozott. Ez a tévedés azonban a meghozott érdemi döntés helyességét nem befolyásolta. Ezért az Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének a felperes keresetével összefüggő részét a Pp. 253.§
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A fellebbezésben foglaltakkal összefüggésben azonban a Debreceni Ítélőtábla a következőkre mutat rá: Az elsőfokú bíróság a felek között létrejött szerződés tartalmát nem arra hivatkozással állapította meg a felperes visszaigazolásában foglaltakkal egyezően, hogy - mivel a fuvarozási szerződés írásbeli alakhoz kötött szerződéstípus - az alperes által állított szóbeli kikötések nem váltak a szerződés részévé. Ezzel szemben az elsőfokú bíróság a perbeli szerződés tartalmának megállapítása során az alperes részéről állított szóbeli kiegészítéseket azért nem vette figyelembe, mert azoknak a felperessel való közlését az alperes az eljárás során - a felperes tagadásával szemben - megfelelően nem bizonyította. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak ezzel a megállapításával teljes mértékben egyetértett. Az alperes a fellebbezésében megalapozatlanul állította, hogy V.I. tanúvallomása kellően igazolta, hogy a fuvareszköz tulajdonságaira vonatkozó elvárásait közölte a felperessel és ezt a tényt „a felperes részéről meghallgatott tanúk" nem vitatták. Az elsőfokú eljárás során kihallgatott P.O.I.és V.Fné tanúk ugyanis tagadták, hogy a fuvarfeladat teljesítésének meghiúsulása előtt beszéltek V.I.nal. P.O.I. tanú ugyanakkor azt állította, hogy a szerződéskötés kapcsán ő az alperes részéről B.E-el tárgyalt, aki csak annyit közölt vele, hogy a rakomány 3.5 méter hosszú lesz és valószínűleg alkatrészekből, vagy berendezésekből áll majd, amely rakomány szállítására a felperes részéről kiállított, 4.9 méter raktérhosszúságú gépjármű alkalmas lett volna. V.F.né tanú pedig akként nyilatkozott, hogy ő a szerződés megkötésében nem vett részt és csak a fuvarozás meghiúsulása után egyeztetett az alperes ügyvezetőjével. Az elsőfokú bíróság tehát a tanúvallomások, valamint a rendelkezésére álló egyéb bizonyítékok helyes értékelésével állapította meg, hogy az alperes a per során nem bizonyította azt az állítását, miszerint a fuvareszköz tulajdonságait illetően a 4. sorszámú beadványa első oldalán felsorolt adatokat közölte a felperessel. A felperes részéről is ismert műszaki feltételeknek (3.5 méter hosszú rakfelület, 1200 kg tömegű áru szállítására alkalmas teherbírás) pedig a kiállított jármű megfelelt, amint azt az elsőfokú bíróság helyesen megállapította. Az alperes fellebbezése eredménytelen volt. Ezért az alperes a Pp. 78.§
(1)bekezdése alapján maga köteles viselni az ügyvédi munkadíjból és a lerótt fellebbezési eljárási illetékből eredő saját másodfokú perköltségét, továbbá köteles megtéríteni a felperes ügyvédi munkadíjból származó másodfokú perköltségét is, amelynek összegét a Debreceni Ítélőtábla a Pp. 79.§
(1)bekezdése alapján, hivatalból határozta meg, „A bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről" szóló, módosított 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3.§
(2)bekezdésének a) pontjában, az
(5)bekezdésben, valamint a 4/A.§-ban foglaltak figyelembevételével. Debrecen,
- március
- Erőss Károlyné Dr. Vajvoda Ildikó sk. a tanács elnöke, Dr. Szűcs Lajos sk. előadó bíró, Dr. Drexlerné Dr. Karcub Edit sk. bíró A kiadmány hiteléül: -kiadó-