Gf. IV. 30.268/2009/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Debreceni Ítélőtábla a Dr. Ács Ferenc Ügyvédi Iroda (4025 Debrecen, Simonffy u. 57.; ügyintéző: Dr. Ács Ferenc ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, a Dr. Eszlári Györgyi ügyvéd (3530 Miskolc, Széchenyi u. 6/B. I/2.) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen, fuvardíj megfizetése iránt indított perében, a BorsodAbaúj-Zemplén Megyei Bíróság
- február 23-án meghozott 13.G.40.154/2008/
- számú ítélete ellen, az alperes részéről
- sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban, az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: A Debreceni Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét az alperes viszontkeresetét elutasító ítéletnek is tekinti és azt ilyenként helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 20 000 (Húszezer) Ft másodfokú perköltséget. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: Az elsőfokú bíróság a
- február 23-án,
- sorszám alatt meghozott ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 1950 Euro-t és annak
- december 11-től a kifizetés napjáig járó évi 5%-os kamatát, valamint 45 600 Ft perköltséget. Az ítéletben megállapított tényállás szerint az alperes megbízása alapján a felperes közúti fuvarozást végzett ....ról a spanyolországi .... és .... településekre. A fuvarozási szerződésben a felek a felrakás idejét
- szeptember
- napjában, a lerakás időpontját
- szeptember
- és
- napjaiban, a fuvardíj összegét pedig 1950 Euro + áfa összegben határozták meg. A felperes azonban az árut az első lerakóhelyen csak
- szeptember 7-én szolgáltatta ki, tehát a fuvarfeladatot egy napos késedelemmel teljesítette. A kiszolgáltatási késedelem miatt az alperes a felperessel írásbeli fenntartást nem közölt, a felperesnek a fuvardíjról
- október 8-án kiállított,
- december 11-én esedékessé vált számláját azonban nem egyenlítette ki. A felperes a módosított keresetében 1950 Euro fuvardíj és annak
- december 11-től a kifizetés napjáig járó évi 5% mértékű késedelmi kamata megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Az alperes egyrészt a felperes keresetének az elutasítását kérte, másrészt 700 Euro és járulékai megfizetése iránt viszontkeresetet terjesztett elő a felperessel szemben. Állította, hogy a felperes késedelmes teljesítése következtében 2650 Euro kár érte, mivel a fuvarozást tőle megrendelő svájci cég a neki járó 2650 Euro fuvardíj megfizetését a kiszolgáltatási késedelemre hivatkozással megtagadta. Az így keletkezett kárát pedig a felperes az
- évi
- tvr-rel kihirdetett Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Egyezmény (a továbbiakban: CMR. Egyezmény)
- cikkének
- pontja, a
- cikkének
- pontja, valamint a
- cikkének
- pontja alapján köteles számára megtéríteni. Az alperes a kárigényét a felperesi követelés erejéig beszámítási kifogás, az ezt meghaladó rész tekintetében pedig viszontkereset formájában érvényesítette. A felperes az alperes beszámítási kifogásának és viszontkeresetének az elutasítását kérte. Az egy napos kiszolgáltatási késedelem tényét elismerte, azonban vitatta, hogy a késedelemből az alperesnek bármilyen kára származott volna. A CMR. Egyezmény
- cikkének
- pontjára hivatkozással állította továbbá, hogy mivel az alperes az Egyezményben meghatározott határidőn belül írásbeli fenntartással nem élt, kártérítési igényt vele szemben nem is érvényesíthet. Az elsőfokú bíróság a felperes módosított keresetét alaposnak, az alperes viszontkeresetét pedig alaptalannak találta. Megállapította, hogy a peres felek között nemzetközi közúti árufuvarozási szerződés jött létre, ezért a jogviszonyukra - a Ptk. 506.§
(1)bekezdésének utaló szabálya alapján - a CMR Egyezmény rendelkezéseit kellett alkalmazni. A CMR. Egyezmény
- cikkének
- pontja pedig akként rendelkezik, hogy kiszolgáltatási késedelem esetében kártérítésnek csak abban az esetben van helye, ha attól az időponttól számított 21 napon belül, amikor az árut a címzett rendelkezésére bocsátották, írásbeli fenntartást közöltek a fuvarozóval. A jelen esetben azonban az alperes a kiszolgáltatási késedelem miatt a felperessel írásbeli fenntartást nem közölt. Ennek hiányában pedig az alperes a kiszolgáltatási késedelemre hivatkozással a felperessel szemben kárigényt sem beszámítási kifogás, sem viszontkereset formájában jogszerűen nem érvényesíthetett. Az elsőfokú bíróság az alperes részéről az iratokhoz csatolt,
- szeptember 6-án keltezett levéllel összefüggésben megállapította, hogy az a CMR. Egyezményben meghatározott írásbeli fenntartás kritériumainak nem felelt meg. Abban ugyanis az alperes egyrészt a gépjármű helyzetének meghatározását kérte a felperestől, másrészt arra utalt, hogy a megrendelője vele szemben jelentett be kötbérigényt. Ezért ez a nyilatkozat nem tekinthető az alperes részéről a felperessel szemben előterjesztett kötbér-, vagy kártérítés iránti igénynek. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, amelyben a sérelmezett határozat megváltoztatását, a kereset elutasítását és a felperesnek a viszontkeresete szerinti marasztalását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, azonban abból azonban tévesen jutott arra a jogi következtetésre, hogy az általa
- szeptember 6-án írt levél nem tekinthető írásbeli fenntartásnak. Kifejtette, hogy a CMR. Egyezmény az írásbeli fenntartás tartalmi elemeit nem határozza meg, csupán annak a fuvarozóval való közlését írja elő. Ezért a
- szeptember 6-án, tehát a fuvarozási szerződésben kikötött teljesítés napján írt levelének a felperessel való közlésével eleget tett a CMR. Egyezmény
- cikkének
- pontjában előírt kötelezettségének. Állította továbbá, hogy az elsőfokú eljárásban csatolt okiratokkal a kára bekövetkezését is bizonyította, ezért az elsőfokú bíróságnak a beszámítási kifogását és a viszontkeresetét elutasító döntése megalapozatlan. A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását és az alperes másodfokú perköltség fizetésére kötelezését kérte. Előadta, hogy a CMR. Egyezmény
- cikkének
- pontja szerint az írásbeli fenntartást az árunak a címzett rendelkezésére bocsátását követő 21 napon belül kell a fuvarozóval közölni. Az alperes részéről hivatkozott levél azonban még az áru kiszolgáltatása előtti napon íródott, így az a CMR. Egyezmény szerinti fenntartásnak nem minősíthető. Vitatta a felperes az alperesnek azt a fellebbezésben tett állítását is, hogy az elsőfokú eljárásban csatolt okiratokkal az alperes hitelt érdemlően igazolta, hogy az egy napos késedelemből eredően 2650 Euro kára származott. A peres felek a másodfokú eljárásban tárgyalás tartását nem kérték. Ezért a Debreceni Ítélőtábla az alperes fellebbezését a Pp. 256/A.§
(1)bekezdésének f) pontja, valamint a
(2),
(3)és
(4)bekezdései alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A fellebbezés alaptalan. A nem vitás tényállás szerint a felek között létrejött szerződés alapján a felperes ....ról végzett közúti fuvarozást ....ba. A fuvarozás nemzetközi jellegére tekintettel az elsőfokú bíróság a Ptk. 506.§
(1)bekezdésének utaló szabálya alapján helytállóan állapította meg, hogy a felek jogviszonyára elsődlegesen a CMR. Egyezmény szabályait kellett alkalmazni. Az Egyezmény 30. cikkének 3. pontja pedig - összhangban a Ptk. 504.§
(1)bekezdésében foglaltakkal - a kiszolgáltatási késedelemből eredő kárigénynek a fuvarozóval szembeni érvényesítését határidőhöz köti, amely határidő ugyan a jogszabály rendelkezésének hiányában nem jogvesztő, azonban az igazolással ki nem mentett elmulasztása a fuvarozóval szembeni kártérítési igény érvényesíthetőségének megszűnését eredményezi. A CMR. Egyezmény
- cikkének
- pontja meghatározza a kiszolgáltatási késedelemből eredő kárigény érvényesítésének módját is a fuvarozóhoz intézett írásbeli fenntartás formájában. Arra az alperes a fellebbezésében alappal hivatkozott, hogy a fenntartás tartalmi elemeit az Egyezmény nem határozza meg. Ezért fenntartásnak kell tekinteni a jogosultnak minden olyan, a fuvarozóhoz intézett írásbeli bejelentését, vagy felszólítását, amelyben a jogosult a fuvarozási szerződés megszegéséből származó kártérítés jellegű igényének az érvényesítését közli a fuvarozóval, illetőleg annak megtérítését kéri. Ahhoz azonban, hogy a jogosult írásbeli bejelentése, felszólítása alkalmas legyen a fenntartáshoz fűződő jogkövetkezmények kiváltására az szükséges, hogy azt az áru kiszolgáltatásától számított 21 napon belül közöljék a fuvarozóval. Ebből következően a fuvarozóval az áru kiszolgáltatása előtt közölt írásbeli bejelentés, illetőleg tájékoztatás nem minősülhetett a CMR. Egyezmény
- cikke
- pontjának megfelelő fenntartásnak, tehát a fenntartáshoz fűződő jogkövetkezmények kiváltására nem lehetett alkalmas. A jelen esetben ugyanis az áru kiszolgáltatására az első lerakóhelyen
- szeptember 7-én került sor, tehát a fuvarozónak
- szeptember 6-án küldött levél - függetlenül annak tartalmától - a CMR. Egyezmény
- cikkének
- pontjában meghatározott írásbeli fenntartásnak nem volt tekinthető, amint azt helyesen az elsőfokú bíróság is megállapította. Tény, hogy az alperes az írásbeli fenntartás közlésére az Egyezményben megállapított
- napos határidő elmulasztása miatt igazolási kérelmet nem terjesztett elő. Ezért a CMR. Egyezmény
- cikkének
- pontjában meghatározott határidő elmulasztása az adott esetben az alperes számára a kiszolgáltatási késedelem miatti igényérvényesítés lehetőségének elvesztését eredményezte, ezáltal pedig akadályát képezte mind a beszámítási kifogás, mind a viszontkereset formájában előterjesztett alperesi kárigény érdemi elbírálásának, amint azt az elsőfokú bíróság ugyancsak helyesen megállapította a fellebbezéssel támadott ítéletében. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásából, valamint az alperes fellebbezésében előadottakból kétséget kizáróan megállapítható volt, hogy az elsőfokú bíróság az alperesnek mind a beszámítási kifogását, mind pedig a viszontkeresetét elutasította. Az ítélet rendelkező részéből viszont a meghozott döntés kifejezésre juttatása tehát a viszontkeresetet elutasító rendelkezés - vélhetően leírási hiba miatt - kimaradt. Az ítélőtábla azonban az elsőfokú bíróság indokolásában foglaltakra tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletét az alperes viszontkeresetét elutasító ítéletnek is tekintette és azt ilyenként a Pp. 253.§
(2)bekezdése alapján - a viszontkereset elutasítására is kiterjedően helybenhagyta. Az alperes fellebbezése eredménytelen volt. Ezért az alperes az ügyvédi munkadíjból és a lerótt fellebbezési eljárási illetékből eredő saját másodfokú perköltségeit a Pp. 78.§
(1)bekezdése alapján maga köteles viselni, továbbá köteles megtéríteni a felperes ügyvédi munkadíjból származó másodfokú perköltségét is, amelynek összegét a Debreceni Ítélőtábla a Pp. 79.§
(1)bekezdése alapján, hivatalból határozta meg, „A bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről" szóló, módosított 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3.§
(2)bekezdésének a) pontjában, az
(5)bekezdésben, valamint a 4/A.§-ban foglaltak alapján, figyelemmel arra is, hogy az ügyvédi munkadíj összegének meghatározása során a kereset és a viszontkereset együttes összegét kellett alapul venni. Debrecen,
- március
- Erőss Károlyné Dr. Vajvoda Ildikó sk. a tanács elnöke, Dr. Szűcs Lajos sk. előadó bíró, Dr. Drexlerné Dr. Karcub Edit sk. bíró