Bf.238/2009/11 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdése szerinti kuruzslás vétsége és a Btk. 170. §

(1)és

(7)bekezdés III. fordulata szerinti gondatlanságból elkövetett testi sértés vétsége miatt - halmazati büntetésül - 400 napi tétel - 1.000 Ft. napi tétel összegű - összesen 400.

1. Ft. pénzbüntetésre ítélte, amelyet meg nem fizetése esetén fogházbüntetésre kell átváltoztatni. Az elsőfokú bíróság rendelkezett a lefoglalt bűnjelekről és kötelezte a vádlottat a bűnügyi költség megfizetésére. Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére, felfüggesztett szabadságvesztés és pénzmellékbüntetés kiszabása végett a vádlott és védője felmentés, illetve a büntetés enyhítése érdekében jelentettek be fellebbezést. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.652/2009/
2. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta. Álláspontja szerint a mérlegeléssel megállapított tényállás részben megalapozatlan, mert nem tartalmazza a vádlott által megszegett foglalkozási szabályokat, továbbá - a sértett tárgyalási nyilatkozatára is figyelemmel - elmaradt annak megállapítása, hogy az életveszélyt okozó sérülés maradandó fogyatékosságot eredményezett-e. Ezért tárgyalás kitűzését, az igazságügyi orvosszakértő meghallgatását indítványozta azzal, hogy az érdemi indítványát ennek ismeretében terjeszti elő. A vádlott írásban is benyújtotta a fellebbezésének indokolását, amelyben arra hivatkozott, hogy az általa alkalmazott terápiás módszerrel a tüdő szúrása anatómiai lehetetlenség, azt még szándékosan sem lehetne végrehajtani. Hangsúlyozta, hogy nem ismeri el a kuruzslás bűncselekményét sem, csak azt, hogy az ANTSZ engedélye nélkül dolgozott, mert az érvényes magyar jogszabályok nem teszik lehetővé, hogy engedélyezett keretek között végezze a gyógyászati tevékenységet. Megítélése szerint diszkrimináció éri, esetében az élet felülírja a jogszabály érvényességét, ezért a másodfokú bíróságtól az alkotmányellenesség felülvizsgálatát kérte. A Fővárosi Ítélőtábla a tárgyalás előkészítése során az ügyet a Be.
3. § szerint tárgyalási formában tűzte és más szakértőt 1-es számú igazságügyi orvosszakértőt rendelte ki. Mindkét szakértőt feltétlen megjelenéssel a tárgyalásra idézte és jelenlétükben meghallgatta a vádlottat. A tárgyaláson lefolytatott bizonyítás eredményeként az ügyész fellebbezését fenntartotta, és a vádlottal szemben végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés kiszabását indítványozta. Perbeszédében kiemelte, hogy a vádlott megszállottan, életét munkájára feltéve folytatja tevékenységét, amelynek gyakorlásában nem rendíti meg, hogy az engedély nélkül kifejtett neurálterápiás beavatkozásának áldozatai is lehetnek. A vádlott védője perbeszédében azt hangsúlyozta, hogy a vádlott sokakat meggyógyított, és diplomával tanúsítja a szakértők által megkérdőjelezett szakértelmét. Felvetette a társadalomra veszélyesség hiányát és a jogharmonizáció lassúságát. Álláspontja szerint nem bizonyítható minden kétséget kizáróan, hogy a vádlott okozta a sértett életveszélyes állapotát, ezért e körben felmentését indítványozta. Az ügyész fellebbezése alapos volt, a védelem jogorvoslata nem vezetett eredményre. A Fővárosi Ítélőtábla a kétirányú perorvoslatok alapján eljárva az elsőfokú bírósági ítéletét és a megelőző bírósági eljárást teljes terjedelmében a Be. 348.§

(1)bekezdése szerint felülbírálta. Felülbírálata során megállapította, hogy ez elsőfokú bíróság az eljárási szabályok maradéktalan betartás mellett folytatta le a bizonyítási eljárást. Az ügyfelderítési kötelezettségét is teljesítette és az annak eredményeként a rendelkezésre álló bizonyítékokat mérlegelési körébe vonva állapította meg az irányadó - csak a sértett esetleges maradandó fogyatékossága kérdésében hiányos - tényállást. A Fővárosi Ítélőtábla a Be. 353. §

(1)és

(2)bekezdése szerint lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként és az iratok tartalma alapján - a Be. 352.§

(1)bekezdés a./ pontjára figyelemmel - az elsőfokú ítélet tényállását az alábbiak szerint kiegészíti: - a sértett által elszenvedett kétoldali tüdőcsúcs tájéki légmell nem okozott maradandó fogyatékosságot vagy súlyos egészségromlást, annak kezelése nem eredményezte mellűri szövődmény kialakulását. - a vádlott ellen a Pest Megyei Főügyészség NF.1047/2009/11-I. szám alatt

1. december
2. napján ismét vádiratot nyújtott be a Pest Megyei Bírósághoz. A B.113/
3. szám alatt lajstromozott büntető ügyben még nem került sor tárgyalás kitűzésére. A vádirat a vádlottat a
4. június
5. napjáig elkövetett kuruzslás vétségével és a
6. június 2-án gondatlanságból elkövetett életveszélyt okozó testi sértés vétségével vádolta. A fenti kiegészítés a
7. április
8. napján elkészített, a sértett személyes vizsgálatán is alapuló IGÜ/157-1/
9. számú igazságügyi orvosszakértői véleményen, és a fent megjelölt számú vádirat tartalmán alapul. Az így kiegészített tényállás megalapozott, és a másodfokú eljárásban is irányadóan a felülbírálat alapját képezi. A másodfokú tárgyaláson lényegében elvi vita bontakozott ki a szakértők között a kétoldali légmell gyakorisága és a spontán légmell kialakulásának lehetőségéről. A kihallgatás során a szakmai vélemények, azonban nem képeztek ellentétet, mert a szakértők egyezően nyilatkoztak arról, hogy spontán légmell kialakulhat, azonban csak olyan esetben, amikor valamely előzmény bizonyított például a tüdőt trauma éri. Nem volt teljes az összhang a vádlott tevékenységének és a sértett sérülésének orvosszakértői módszerekkel bizonyítható okozati összefüggése kérdésében. A 2es számú határozottan állította, hogy az okozati összefüggés orvosilag is bizonyítható. Az 1-es számú szakértő azt hangsúlyozta, hogy a tűszúrásokra - a bemeneti nyílás, szúrt csatorna hiányában - orvosi dokumentáció nem állt rendelkezésére csak nagy bizonyossággal véleményezhető az okozati összefüggés és csak abban az esetben, ha az tényként állapítható meg, hogy a vádlott injekciós terápiáját végzett, a sértett hátát megszúrta. A szakértők egybehangzó véleménye szerint a légmell kialakulásához a mellhártya megsértése, áthatoló szúrás szükséges és ehhez a vádlott által használt legkisebb méretű, 2,5 cm hosszúságú tű is elégséges. A szakértők a vádlott áthatoló tűszúrást vitató védekezését a kialakuló légmellről egybehangzóan cáfolták. Hangsúlyozták, hogy az adott esetben spontán légmell kialakulása kizárt. A szakértők kiemelték, hogy a magyar jogszabályok értelmében Magyarországon a neurálterápiást kezelést orvos és kizárólag az ilyen irányú szakképesítéssel rendelkező szakorvos folytathatja. A speciális gyógykezelés széleskörű anatómiai ismereteket indokol, amellyel orvosi képzettség hiányában a vádlott nem rendelkezik. A szakértők a vádlott kérdéseire és a szakvéleményre tett észrevételei alapján egybehangzóan úgy nyilatkoztak, hogy a vádlott alapvető anatómiai ismeretekkel sem rendelkezik. Az elsőfokú bíróság tanúként hallgatta meg a sértettet kezelő az 1-számú tanú és a 2-es számú tanú szakszerű vallomása, az orvosi dokumentáció és az igazságügyi orvosszakértők másodfokú tárgyaláson tett szóbeli egyöntetű véleménye alapján is megállapítható, hogy a sértettnek nem volt olyan szervi betegsége, amely spontán légmell kialakulásához vezethetett volna. A 2-es számú szakértő a másodfokú tárgyaláson is felhívta a figyelmet a sértett CT leleteinek adataira, amelyből kitűnően spontán légmell kialakulására utaló kórelőzmény nem észlelhető továbbá a mellkas vastagsága helyenként 1,8 cm, ezért a legkisebb méretű tű is előidézhette a sértettnél kialakult légmellet. Egyebekben a megalapozott és irányadó tényállás szerint a vádlott a mellhártyát érintő területen 2,5 és 3 cm hosszúságú tűvel is dolgozott, csak a másodfokú tárgyaláson nyilatkozott akként, hogy az utóbbi méretű tűt a macskája oltására használta. A vádlottnak az ideggyökök különböző méretű tűszúrásos fájdalom csillapításos (neurálterápia) kezelési eljárása és a sértett életveszélyes állapota közötti közvetlen okozati összefüggést a vádlott ténybeli nyilatkozatai, a sértett az 1-es számú tanú vallomásai a 2-es számú igazságügyi orvosszakértő kategorikus szakvéleménye, és az okirati bizonyítékok kétséget kizáró módon bizonyították. A 1-es számú igazságügyi valószínűségi véleménye nem gyengíti a teljes értékű bizonyítékok bizonyító erejét, mivel a vádlotti magatartás megállapítása ténykérdés a szakértői komptencia pedig az életveszély és az okozati összefüggésre adandó szakértői szakkérdés. Megjegyzi az ítélőtábla, hogy az életveszélyt elhárító az 1-es számú tanú vallomása alapján is megállapítható, hogy nem vizsgáltak szúrási bemeneti nyílást, mivel az életveszélyt megszüntető csövezéssel voltak elfoglalva. A vádlott az eljárás során elismerte a sértett testén megejtett 80-100 tűszúrás tényét, és magyarázta az általa kifejtett gyógyító tevékenység inger terápia lényegét. A vádlott nyilatkozatával szemben a légmell előidézéséhez nem a tüdőt kellett átszúrnia, hanem a mellhártyát és az így létrejövő fokozatos nyomáscsökkenés okozta a tüdők összeesését, a légmellet, a sértett életveszélyes állapotának kialakulását. A sértett mellkasa 1,8-2,5 cm vastagságú volt, ezért a használt eszköz méreteinél fogva alkalmas volt a sérülés előidézésére. A sértett nem szenvedett olyan szervi betegségben, amely véletlenszerűen éppen a kezelés során és mindkét oldalon azonos módon kialakíthatta volna a légmellet. A kezelés során rosszul lett sértettnek a vádlott azt tanácsolta, ha reggelre rosszabb állapotba kerül forduljon orvoshoz, „legfeljebb becsövezik". Ezzel egyidejűleg ajánlotta nyugtató bevételét és tömény szesz fogyasztását, amelyet a sértett a szaktudást sem igénylő általános ismeretei alapján negligált. A sértett a másnapi orvosi vizsgálaton a vádlottal való régebbi és baráti viszonya miatt nem vallotta be a ténylegesen vele megtörténteket, azonban már a kórházban sem fogadták el az ablakkeretbe történő ütést, mint az életveszélyes állapotot kiváltó okot, és jatrogén (orvos által okozott) beavatkozást rögzítettek a dokumentációban. Azt is helyesen vonta értékelési körébe az elsőfokú bíróság, hogy a vádlott nem először került hasonló helyzetbe, már indult ellene büntetőeljárás az általa azonos módszerrel kezelt páciensnél kialakult légmell miatt, és jelen ügyben a sértett csak azt követően fordult a rendőrséghez, hogy már más személy is jelezte állapotrosszabbodását a vádlotti tevékenység eredményeként. A tanú arról is nyilatkozott, hogy a sértett első, a vádlotti magatartást titkoló előadását aggályosnak ítélte meg, és a későbbi sértetti nyilatkozatot fogadta el a közvetlen életveszélyes állapot előidézőjeként. A másodszakértő a tények ismeretében megerősítette az alapszakértő véleményét, ekként nem volt ellentét a szakértői vélemények között a szakértők tárgyalási meghallgatása után. Az elsőfokú bíróság megalapozottan állapította meg, hogy a sértett az ismeretlen eredetű folyadékkal való injektálása során már rosszullétről, erős és nem szűnő fájdalomról panaszkodott, majd egyre rosszabb állapota a kis méretű szúrási helyekből adódóan lassan alakult ki, és a másnapra bekövetkezett életveszélyes állapota a vádlott tevékenységnek következménye. A kuruzslás kapcsán is törvényes megállapításokat rögzített az elsőfokú bíróság, és a vádlott sem vitatta működési engedélyének hiányát, az általa szerzett tanúsítvány honosításának lehetetlenségét, és a neurálterápiás tevékenység engedély nélküli folytatását. Az elsőfokú bíróság a megalapozott tényállásból okszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére, és törvényes a cselekmény jogi minősítése is. A vádlott tudta, hogy tevékenysége veszélyes, a legkisebb helytelen mozdulat a kezelt személy életveszélyes állapotát hozhatja létre, ennek ellenére végezte a neurálterápiát. Tevékenységének életveszélyes eredményéért a büntetőjogi felelősséget helyesen minősítette az elsőfokú bíróság tudatos gondatlanságként, (luxuria). Törvényes indokát adta annak is, hogy a vádlott az engedély nélküli tevékenységével nem foglalkozási szabályt sértett, mivel ilyen rá nem vonatkozott, ezért nem kellett felderíteni az ügyészi indítványban hiányolt foglalkozási szabályok körét. Törvényes a vádlott tevékenységének minősítése a Btk.
10. §

(1)bekezdése szerinti kuruzslás, és a Btk. 170. §

(1)és

(7)bekezdése III. fordulata szerinti testi sértés vétségeként. A büntetés kiszabása körében irányadó körülményeket az elsőfokú bíróság helyesen felsorolta, azonban nem tulajdonított kellő jelentőséget annak, hogy a vádlott tudatosan és szándékosan helyezkedik szembe a hatályos magyar jogszabályokkal. Nem jelentett visszatartó erőt számára a korábbi jelen üggyel azonos tárgyú büntető eljárás és a kiszabott intézkedés a próbára bocsátás, mivel a próbaidő alatt is tovább folytatta jogellenes tevékenységét, és a korábbi cselekménye miatt is jelen üggyel halmazatban a büntetés kiszabását csak az időközben bekövetkezett elévülés gátolta. A vádlott szándékosan figyelmen kívül hagyja, hogy Magyarországon csak orvosi végzettséggel lehet az általa gyakorolt gyógyítást végezni, és nem a tevékenysége eredményének, hanem téves jogi szabályozásnak tulajdonítja az ellene indított eljárásokat amint annak a lehetőségét is kizárja, hogy sérülést, életveszélyt okozhat, noha ez ténylegesen bekövetkezett. A másodfokú bíróság a kifejtettekre tekintettel helyt adott a terhes ügyészi fellebbezésnek és úgy ítélte meg, hogy az elsőfokú bíróság által kiszabott pénzbüntetés nem szolgálja kellően a büntetési célokat, különösen nem biztosítja a speciális prevenciót. A vádlottal szemben a cselekmény tárgyi súlyával arányos tartamú a Btk. 44. §-a szerinti fogházbüntetést szabott ki, amelynek a végrehajtását próbaidőre felfüggesztette. A próbaidő tartamát annak törvényi maximumában állapította meg a Btk. 89. § alapján, figyelemmel a Btk. 2. §-ra, az elkövetéskor irányadó anyagi jogi szabályokra. A vádlottal szemben, aki megfelelő anyagi körülményekkel rendelkezik pénzmellékbüntetést is kiszabott. A büntetési célok a fő-és mellékbüntetés együttes alkalmazásával biztosítható. Az elsőfokú bíróság a nyomozás során lefoglalt kórlapokat elkobozta, azonban ezek megtekintése még a későbbiekben szükségessé válhat, ezért az ítélőtábla az iratoknál való kezelésüket rendelte el. Az ítélőtábla fellebbezési eljárásban felmerült bűnügyi költség megfizetésére a Be. 381. §

(1)és

(2)bekezdése alapján kötelezte a vádlottat. Az elsőfokú ítélet megváltoztatása a Be.

1. §-án, míg egyéb törvényes rendelkezéseinek a helybenhagyása a Be.
2. §-án alapszik. Az ítélet ellen a további fellebbezés lehetőségét a Be.
3. § -a kizárja. B u d a p e s t,
4. év május hó
5. napján Dr. Mató Ágnes s.k. előadó bíró Dr. Tóth Éva s.k. a tanács elnöke Dr. Rédei Géza s.k. bíró A Pest Megyei Bíróság 12.B.131/2007/
6. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.238/2009/
7. számú ítéletében foglalt változások mellett jogerős és a szabadságvesztés kivételével végrehajtható. B u d a p e s t,
8. év május hó
9. napján Dr. Tóth Éva s.k. a tanács elnöke Kiadmány hiteléül: tisztviselő