Mfv.10695/2009/6 – Kúria

Mfv.I.10.695/2009/6.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Lassán Csaba ügyvéd által képviselt I.r., II.r. felpereseknek a dr. Kozma György ügyvéd által képviselt alperes ellen felmondás jogellenességének megállapítása iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnál 33.M.4203/

1. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Bíróság 59.Mf.641.194/2008/
2. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 59.Mf.641.194/2008/
3. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felpereseknek - tizenöt nap alatt személyenként 12.000 (tizenkettőezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli. I n d o k o l á s : A felperesek keresetükben az alperes rendes felmondása jogellenességének megállapítását, és az ahhoz fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérték. A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 33.M.4203/2007/
4. számú ítéletével a felperesek keresetének helyt adott, megállapította a felmondás jogellenességét azzal, hogy a felperesek jogviszonya az ítélet jogerőre emelkedésének napján szűnik meg. Az alperest mindkét felperes részére elmaradt munkabér és kamatai, 12 havi átlagkeresetnek megfelelő összegű átalánykártérítés, valamint perköltség fizetésére kötelezte.A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperesek szociális gondozóként álltak az alperesnél munkaviszonyban, portaszolgálati feladatokat láttak el. Az alperes a
5. szeptember 3-án kelt rendes felmondásával a felperesek munkaviszonyát megszüntette, indokolása szerint a költségvetési támogatások csökkentése miatt az intézmény szervezeti struktúrája átszervezésre kerül. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a munkáltató felmondásában köteles megjelölni azokat a tényeket, körülményeket, amelyekből okszerűen következik, hogy a munkáltató működése mellett a munkavállaló munkájára, további foglalkoztatására miért nincs szükség. A per során azt, hogy milyen strukturális változás következett be, és hogy ez a felperesek munkaviszonyát milyen mértékben érintette, az alperes bizonyítani nem tudta.A munkaügyi bíróság hivatkozott arra, hogy az indokolás általános és sematikus megfogalmazású, mely semmiképpen nem alkalmas arra, hogy a dolgozó megállapíthassa, hogy a munkájára a továbbiakban miért nincs szükség. Ez már magában jogellenessé tette a felmondásokat.Az elsőfokú bíróság utalt arra, hogy a II.r. felperes részére kiadott felmondó iratot az alperes kuratóriumának titkára nem írta alá, ezért a felmondás ezen szempontból is jogellenesen történt.Az alperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Bíróság 59.Mf.641.194/2008/
6. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és az alperest terhelő átalánykártérítés mértékét mindkét felperes esetében 6 havi átlagkeresetnek megfelelő összegre leszállította, a kamatfizetésre vonatkozó kötelezést pontosította. Megállapította, hogy a felperesek munkaviszonya az alperesnél
7. március 3-án szűnik meg.A másodfokú bíróság a tényállást kiegészítette azzal, hogy az alperes részére folyósított normatív támogatás összege
8. évben
9. évhez viszonyítva 16.619.996 forinttal csökkent. A munkahelyen
10. augusztus 30-án értekezletet tartottak, ahol tájékoztatták a munkavállalókat, hogy a költségvetési támogatás csökkenése miatt 6 fő létszámleépítést kell végrehajtani, és ezzel összefüggésben átszervezésre is sor kerül.
11. szeptemberére az alperes a biztonsági őröket portai szolgálatra osztotta be.A másodfokú bíróság megállapította, hogy az alperes a november 1jétől április 1-jéig terjedő krízisidőszakra munkaerőt vett fel, és
12. májusában ugyanazzal a létszámmal működött, mint a felperesek munkaviszonyának megszüntetése előtt. A jogerős ítélet érvelése szerint az alperesnél az átszervezés adott esetben a biztonsági őri munkakör megszüntetése - nem ok, hanem okozat volt. Álláspontja szerint feltehetően az alperesnek ideiglenes létszámcsökkentést kellett végrehajtania ahhoz, hogy az ún. krízisidőszakra több munkavállalót fel tudjon venni. Tekintettel arra, hogy a felmondási ok nem ezt tartalmazta, az intézkedés indoka valós nem lehetett. A másodfokú bíróság osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját a II.r. felperes felmondásának jogellenessége körében. Utalt arra, hogy a felperesek munkaszerződése szerint a munkáltatói jog gyakorlására a kuratóriumi titkár jogosult. Az alperes kötelezettsége volt annak bizonyítása, hogy a joggyakorlók személyi köre kibővült, és az elnök is rendelkezett ilyen jogosítvánnyal, ennek bizonyítása hiányában azonban a felmondás érvénytelennek volt tekintendő.Az átalánykártérítés mértéke körében a másodfokú bíróság értékelte, hogy a felperesek esetében a jogsértés nem volt kirívóan súlyos, és emellett a munkaviszonyok időtartama sem volt olyan hosszú, amely a felperesek életkorára, és nyilvánvaló elhelyezkedési nehézségeikre is figyelemmel a törvényi maximum megállapítását indokolta volna. Az alperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére, és a felperesek keresetének elutasítására irányult perköltségben való marasztalásuk mellett. Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság arra hivatkozott, hogy az alperes nem a valós indokot jelölte meg a felmondásában, továbbá az átszervezés nem lehetett valós oka a felmondásnak.A biztonsági őr munkakör megszüntetése körében a jogerős ítélet indokolását önellentmondónak találta. Tény, hogy az átszervezést követően a portaszolgálati feladatokat is a biztonsági őri munkakört betöltő munkavállalók látták el. Az átszervezés megvalósulásaként a portaszolgálati munkakört ellátó munkavállalók munkaviszonyát megszüntették, és a feladataik a biztonsági őri munkakört betöltő munkavállalók közt felosztásra kerültek.Az alperes felülvizsgálati érvelése szerint a másodfokú bíróság az átszervezés célszerűségét is vizsgálta, melyre a munkaügyi jogvita keretén belül nincs mód. Álláspontja szerint a munkáltató bizonyította az elsőfokú eljárásban, hogy a portaszolgálati munkakörre az átszervezést követően új munkavállaló nem került felvételre. A másodfokú bíróság nem vizsgálhatta, hogy a megvalósult átszervezéssel az alperes ténylegesen elért-e költségcsökkentést. Ezzel szemben a jogerős ítélet következtetést vont le abban a tekintetben, hogy az alperes miért hajtott végre átszervezést. Az alperes érvelése szerint a felmondást megelőzően a dolgozóknak tájékoztatást tartott, tehát a felperesek tudták, hogy a munkájukra a munkáltatónak miért nincs szüksége.A II.r. felperes felmondása körében az alperes hivatkozott arra, hogy azt az alapítvány elnöke is aláírhatta a kuratórium titkárának, mint a munkáltatói jogkör gyakorlójának felhatalmazásával, ezen túlmenően a II.r. felperes alappal következtethetett az eljáró személy jogosultságára is.A felperesek felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet „helybenhagyására", és az alperes perköltségben való marasztalására irányult. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
13. §