Mfv.10646/2009/4 – Kúria

Mfv.I.10.646/2009/3.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Soós Andrea Klára ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Tuska Éva ügyvéd által képviselt alperes ellen felmondás jogellenességének megállapítása iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnál 24.M.279/

1. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Bíróság 59.Mf.634.535/2008/
2. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 59.Mf.634.535/2008/
3. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt - 20.000 (húszezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli. I n d o k o l á s : A felperes a keresetében az alperes rendes felmondása jogellenességének megállapítását és az ahhoz fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte. A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 24.M.279/2006/
4. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes
5. június 10-étől állt az alperes alkalmazásában, a F.F.-ben szerkesztő munkakörben dolgozott. Az alperes
6. november 10-én előzetes értesítést kísérelt meg átadni a felperes részére a munkaviszonya megszüntetéséről, amelynek átvételét a felperes megtagadta. Az alperes
7. december 12-én kelt rendes felmondásával a felperes munkaviszonyát megszüntette. Indokolása szerint a televízió gazdasági helyzete, működésének finanszírozási problémái, a közszolgálati feladatok maradéktalan teljesítése racionálisabban és hatékonyabban működő szervezetet kíván, ezért új szervezeti struktúra kerül kialakításra, melynek fennállásával párhuzamosan megkezdődött a munkafolyamatok racionalizálása az optimális munkafeladatok és a feladatmennyiséghez igazodó létszám kialakítása. Ezekkel összefüggésben a munkavállaló szervezeti egysége átszervezésre, a munkafolyamatok felülvizsgálatra, illetve a munkakörök és a feladatkörök összevonásra kerülnek. A feladatok által igényelt optimális létszám kialakítása miatt a munkáltató létszámcsökkentést rendelt el, ennek következtében a felperes további foglalkoztatására nincs mód. A munkaügyi bíróság megállapította, hogy
8. novemberére 23-ról 15 főre csökkent a F.F. létszáma, tehát a létszámcsökkentés megvalósult, ezzel párhuzamosan a munkafolyamatok átszervezésére is sor került, a munkaköri feladatfelosztás megváltoztatása megtörtént. Nem fogadta el e körben a felperes hivatkozását, hogy a vezető szerkesztői, azaz film-menedzseri munkakör a szerkesztői munkakörrel azonos lenne. Az elsőfokú bíróság hivatkozott az állandó bírói gyakorlatra, mely szerint a munkaügyi bíróság nem vizsgálhatja, hogy miért éppen az érintettek munkaviszonyának megszüntetésére került sor, a munkáltató saját hatáskörében jogszerűen dönthetett arról, hogy melyik munkavállalója munkaviszonyát szünteti meg. A munkaügyi bíróság nem találta megalapozottnak a felperes hátrányos megkülönböztetésre, és rendeltetésellenes joggyakorlásra történt hivatkozását. Álláspontja szerint a felperes nem tudta minden kétséget kizáróan bizonyítani, hogy a felmondásra azért került sor, mert a főszerkesztővel személyes ellentéte alakult ki. Az elsőfokú bíróság érvelése szerint annak a ténynek a perben nem volt jelentősége, hogy a felperes munkáját a korábbi vezetés megfelelőnek találta, mert a bíróságnak nincs lehetősége, hogy a vezetők szakmai elvárásait vizsgálja. A bírói gyakorlat szerint a létszámleépítéssel érintettek kiválasztási szempontjai a perben nem vizsgálhatóak, ezért az e körben előterjesztett bizonyítékokat figyelmen kívül hagyta. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a perben a munkafolyamatok racionalizálása, a létszámcsökkentés megvalósítása bizonyított, és ezen körülmények alátámasztották a felperes munkaviszonya megszüntetésének szükségességét. A felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Bíróság 59.Mf.634.535/2008/
9. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság szerint a bizonyítékok okszerű mérlegelésével állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az újonnan létrehozott vezető-szerkesztői munkakörök nem azonosak a felperes által ellátott szerkesztő munkakörrel. A felmondás indokát valósnak és okszerűnek találta, mert a bevezetett szervezeti változtatás a felperes tényleges munkakörére kihatott, azaz abból okszerűen következett a felperes munkaviszonya megszüntetésének szükségessége. A másodfokú bíróság érvelése szerint az alperes rendeltetésellenes joggyakorlását ítéleti bizonyossággal nem lehetett megállapítani, a bizonyítatlanságot pedig a felperes terhére kellett értékelni. Utalt arra, hogy a felperes csak azt követően tett panaszt a munkáltatói jogkör gyakorlójánál, hogy a neve már az átszervezéssel érintett munkavállalók közé került, ez tehát nem motiválhatta a közvetlen felettesét. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes munkaviszonyának megszüntetésével szoros időbeli összefüggésben az alperes a szerkesztőségben két új munkavállalót alkalmazott, ezért az ő munkakörüket vizsgálva megállapította, hogy az újonnan alkalmazott P.Z. munkaköri leírása a felperes, illetve általában a szerkesztő munkakörben foglalkoztatottak munkaköri leírásával több ponton egyezett, de az átfedés nem volt olyan mértékű, hogy a munkakörök azonosságára lehetett volna következtetni. A felperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére, és a keresetének helytadó döntés meghozatalára irányult. Álláspontja szerint a csoportos létszámcsökkentést az alperes nem szabályszerűen hajtotta végre, és nem indokolta megfelelően a felmondást. Érvelése szerint a munkáltató úgy hajtott végre csoportos létszámcsökkentést, hogy a létszámot növelte, amely önmagában jogellenessé tette a teljes folyamatot. A felperes érvelése szerint bizonyította, hogy az alperesnél ténylegesen minőségi csere történt, továbbá nem a munkáltató működésével összefüggő ok alapján, hanem arra „rejtett okból" került sor. A jogellenességet alátámasztottnak találta azért is, mert P.Z. munkaköri feladatai többségében megegyeztek az ő feladataival és amennyiben túlnyomórészt azonos feladatok voltak mindkettejük munkaköri leírásában, jogszabálysértő annak megállapítása, hogy a felperes munkaköre megszüntetésre került. Álláspontja szerint csak a munkakör átnevezéséről volt szó, és a munkaköri feladatok olyan kismértékben tértek el, hogy a felperes és P.Z. munkaköre túlnyomórészt hasonló, ezért nem lehet azt a következtetést levonni, hogy a felperes munkaköre megszűnt. Kiemelte, hogy a felperes feladatai nem más munkavállalókhoz kerültek átcsoportosításra, hanem azokat P.Z. vette át, aki a felperes értesítésének átadását követően
10. november 25-én került alkalmazásra, és amelyet követően a felmondását
11. december 18-án vette át, mely tények alátámasztják a minőségi cserét, és azt, hogy a rendes felmondás indoka valótlan. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet „helybenhagyására" irányult. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
12. §