Pf.20232/2010/4 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdése alapján határozott részben figyelembe véve az I. rendű alperes és jogi képviselője közt létrejött megállapodást valamint a 32/2003.(VIII. 22.) IM rendelet 2. §-a és a 3. §

(3)bekezdésének rendelkezéseit. A II. rendű alperes perköltségeként elszámolta a négy tárgyaláson való megjelenéssel összefüggésben keletkezett költségeket. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést. Ebben kiemelte, hogy jóhírneve megsértése akkor valósult meg, amikor az I. rendű alperes valótlanul állította a munkaügyi perben és a büntetőeljárás során is, hogy szándékosan okozott műszaki hibát a buszban azzal, hogy az üzemanyag tartályba háztartási vattát tett. Állította, hogy a munkaviszonya megszüntetésekor az I. rendű alperes az elszámolásokban - kártérítés címén - nem mutatott ki levonást, és a jogerősen megítélt elmaradt munkabért a munkaügyi igazolásokon kifizetettnek tüntette fel. Tehát az I. rendű alperes valótlanul állította, hogy munkavégzése során kárt okozott, alaptalanul vádolta. Ez személyére nézve súlyosan és indokolatlanul sértő. Helytelenül állapította meg a tényállást az elsőfokú bíróság a II. rendű alperessel szembeni kereset vonatkozásában is, mert a sérelmezett ügyészségi határozat azt tartalmazta, hogy a munkáltatónak kárt okozott, azonban ennek valóságtartalma az eljárások során nem nyert bizonyítást. Mindezeknek megfelelően kérte az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a kereseti kérelemnek megfelelő határozat meghozatalát, figyelembe véve teljes személyes költségmentességét is. Az I. rendű alperes a fellebbezési eljárás során nyilatkozatot nem tett. A II. rendű alperes ellenkérelmében az ítélet a helybenhagyását kérte, fenntartva az elsőfokú eljárás során tett nyilatkozatait. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság határozata a tényekkel egyező, a jogszabályoknak és a bírói gyakorlatnak megfelelő döntés. Előadta, a bejelentett panasz elbírálásáról hozott határozat a gyanúsított és az ismeretlen tettes magatartásának és nem a felperes személyének a megítélésére vonatkozott, melynek indokolásakor a nyomozás adataira támaszkodva megállapítható volt, hogy a munkáltató, az I. rendű alperes által előadottak zárták ki a büntetőjogi felelősséget, így ténybelileg sem valósulhatott meg a jóhírnévsértés. A felperes fellebbezése nem alapos. A Fővárosi Ítélőtábla a rendelkezésre álló adatok alapján úgy ítélte meg, hogy az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállásból helytálló jogi következtetésre jutott, az így meghozott döntésével a másodfokú bíróság teljes egészében egyetértett. Az elsőfokú bíróság teljes körűen ismertette a jogvita érdemi elbírálása során alkalmazandó jogszabályi rendelkezéseket, a Fővárosi Ítélőtábla erre tekintettel csupán visszautal azokra. A felperesi fellebbezésben foglaltak alapján általánosságban az alábbiakat emeli ki: A Ptk. 78. §-a szerint a személyhez fűződő jogok védelme a jóhírnév védelmére is kiterjed, amelynek sérelmét jelenti különösen, ha valaki más személyre vonatkozó, azt sértő, valótlan tényt állít vagy híresztel. A hírnév a személy társadalomban betöltött szerepének értékelését befolyásoló ismereteket jelenti. A jóhírnév sérelmének megállapítására objektíve valótlan és a személy hátrányos megítélését kiváltó közlés alkalmas. A Ptk. 75. §

(1)és 78. §

(1)bekezdésében foglalt jogszabályi rendelkezés alkalmazása körében kialakult egységes ítélkezési gyakorlat szerint a hatósági és peres eljárások jellegéből adódóan sajátosan érvényesülnek a jó hírnév védelmének jogszabályi feltételei, mivel az eljárások lefolytatására és a felek eljárásbeli magatartására, cselekményeire az adott ügyre vonatkozó eljárási szabályok határozzák meg azokat a kereteket, amelyeken belül az eljárások a jóhiszeműség és tisztesség követelményeinek megfelelően jogszabályszerűen folyhatnak. Ebből következően a bírósági tárgyaláson tett vagy periratba foglalt nyilatkozat, következtetés akkor sem minősül jogsértőnek, ha téves, megalapozatlan, vagy ha a másik félre kedvezőtlen. Jogsértés csak akkor valósul meg, ha a peres eljárás során előadottak sértő, vagy az adott eljárás kereteit meghaladó, azzal össze nem függő indokolatlanul bántó, durva megfogalmazásúak. Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy az I. rendű alperes a munkaügyi per során az előterjesztett viszontkereset alapjául szolgáló tényeket ismertette és ennek keretében adta azt elő, hogy a felperes okozta az … forgalmi rendszámú busz üzemanyagtartályának meghibásodását, illetve, hogy erre a munkavégzése alatt került sor. A felperes személyére nézve indokolatlanul bántó, sértő kifejezéseket nem használt. A felperes által sérelmezett állításokkal az I. rendű alperes a munkaügyi perben az általa képviselt munkáltató által előterjesztett viszontkeresetet kívánta indokolni, alátámasztani, amely állítások valóban munkáltatói feltételezések voltak és a bizonyítási eljárás eredményeként nem nyertek igazolást, azonban az, hogy az eljáró illetékes munkaügyi bíróság M. … számú ítéletével a viszontkeresetét bizonyítottság hiánya miatt elutasította, nem alapozza meg az I. rendű alperes terhére a jóhírnévsértés megállapítását. Kiemelendő e körben, hogy csak az adott eljárás keretében dönthető el, hogy az érvényesített jog, kérelem, nyilatkozat alapos volt-e vagy nem, a személyhez fűződő jog megsértése miatt indított per nem alkalmas más jogterületre tartozó jogvitában meghozott döntés, vagy az adott eljárás véleményezésére. Mivel az I. rendű alperes a munkaügyi igény érvényesítésekor a felperes tevékenységére, személyére vonatkozóan nem tett az ügyhöz nem tartozó, felperest lejárató, becsületét sértő, rágalmazó, vagy hitelrontó állítást, ezért a Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint sem sértette meg a felperes jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát. A II. rendű alperessel szemben előterjesztett kereset tekintetében a másodfokú bíróság mindenekelőtt azt emeli ki, hogy a II. rendű alperes hivatali hatáskörében járt el, a büntetőeljárásról szóló törvény rendelkezéseinek megfelelően. E körben helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság arra, hogy a személyiségi jogi perben eljáró polgári jogi bíróság nem vizsgálhatja, hogy az ügyész a büntetőeljárás szabályait megtartva döntött-e, mert az ügyészi intézkedések jogszerűségének értékelése kizárólag a büntetőeljárás rendes és rendkívüli jogorvoslati rendszerére tartozik. A perbeli esetben a felperesi panasznak a … .... számú határozatával részben helyt adott, de a vagyoni bűncselekmény elkövetése miatti nyomozást megszüntető határozatra vonatkozó panaszt elutasította. A felperes ennek az ügyészségi határozatnak az indokolását sérelmezte. A perbeli esetben kizárólag azt kellett vizsgálni, hogy a II. rendű alperes megvalósított-e a hivatali eljárás kereteit, valamint hatás- és feladatkörét meghaladó, olyan önkényes és indokolatlan magatartást, amely a felperes személyhez fűződő jogát sértette. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a II. rendű alperes terhére személyiségi jogot sértő cselekményt megállapítani nem lehetett, határozatát kellően indokolta és annak megalapozottsága, az abban írtak jogszerűsége, jogi álláspontjának a helyessége személyiségvédelmi perben nem dönthető el, ezért a Fővárosi Ítélőtábla úgy ítélte meg, hogy az elsőfokú bíróság helyesen járt el, amikor a II. rendű alperessel szemben előterjesztett keresetet is elutasította. A fentiekből következően a Fővárosi Ítélőtábla - az elsőfokú bírósággal egyetértve nem látott alapot arra, hogy a felperes keresetének megfelelően megállapítsa a személyhez fűződő joga megsértését, ezért az elsőfokú bíróság határozatát annak helyes indokaira is tekintettel a Pp. 253. §

(2)bekezdésében foglaltak alapján helybenhagyta. A Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 239. §-án keresztül érvényesülő Pp. 78. §

(1)bekezdése, a Pp. 87. §

(2)bekezdése és a 6/

1. (VI. 26.) IM rendelet
2. §-a alapján rendelkezett a perköltség viseléséről, figyelemmel a felperes személyes költségmentességére. Budapest,
3. május
4. Kizmanné dr. Oszkó Marianne s.k. a tanács elnöke Dr. Győriné dr. Maurer Amália s.k.. Lente Sándor s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő bíró