Pf.21858/2009/6 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)és

(3)bekezdése alapján, a két jogi személy neve vezérszavának azonossága alapján megállapította, hogy a felperes névviselési jogát sértette az I. rendű alperes névhasználata, arra is tekintettel, hogy hasonló működési körben tevékenykednek. Rámutatott, hogy az egységes bírói gyakorlat szerint a hasonló működési körben való tevékenység akkor is megállapítható, ha a tevékenységi körök csak részben esnek egybe, továbbá, hogy ennek vizsgálatánál nem kizárólag a cégnyilvántartásba bejegyzett tevékenységeknek, hanem a valóságosan gyakorolt tevékenységnek van ügydöntő jelentősége. A ténylegesen végzett tevékenységek tekintetében a peres felek nyilatkozatát egyezőnek tekintette, miszerint a felperes kéményekkel kapcsolatban végez gyártó és forgalmazó tevékenységet, az I. rendű alperes pedig kéményekkel kapcsolatos forgalmazó tevékenységet folytat. Ennek alapján a két cég működési körének részben azonosságát, részben hasonlóságát állapította meg, egyben utalva arra, hogy a felperes és az I. rendű alperes más és más jogi következmény levonását tartotta indokoltnak. Mivel a felperes neve a II. és III. rendű alperesek elnevezésében nem jelenik meg, ezért a velük szembeni keresetet elutasította. A perrel felmerült költségek viselésére az I. rendű alperest kötelezte a Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján. Az elsőfokú ítélettel szemben az I. rendű alperes élt fellebbezéssel, elsődlegesen az ítélet részbeni megváltoztatását kérte akként, hogy a keresetet a bíróság az I. rendű alperessel szemben is utasítsa el, másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezését indítványozta. Érvelése szerint az elsőfokú bíróság tévesen helyezkedett arra az álláspontra, hogy a felek tevékenysége azonos. Hangsúlyozta, hogy e körben a valóságban ténylegesen gyakorolt tevékenységnek van ügydöntő jelentősége, amely tényt az elsőfokú bíróság nem vizsgált. Álláspontja szerint az eljárt bíróság megalapozatlanul kizárólag a felperesi álláspontot fogadta el mindenfajta bizonyítás nélkül, és erre alapozta döntését. Előadta, hogy a felperes kéménybéleléssel, szerelt kémények építésével, kandalló kémény építésével, szaktanácsadással, tervezéssel, kéményseprő szakvélemény beszerzésével foglalkozik. Ezzel szemben az ő fő tevékenysége a kereskedelem, a kémények megépítéséhez szükséges „alkatrészek" forgalmazása. Megítélése szerint a két tevékenység egyáltalán nincs egymással összefüggésben. Hivatkozott arra is, hogy a cégnévben utalni kell a főtevékenységre, az pedig a cégkivonatokból megállapítható, hogy a felperes és az I. rendű alperes cégjegyzékbe bejegyzett főtevékenysége eltérő. Álláspontja szerint még egy laikus számára is egyértelmű, hogy a F... G... és a F... K... nem azonos tevékenységet takar. Kifejtette, hogy jelen esetben azt kellett volna vizsgálni, hogy - tekintettel a tevékenységre - megtévesztő-e az ügyfelekre a névhasználat. Hangsúlyozta, hogy nevét csupán a későbbi viták elkerülése céljából és nem a jogsértés elismerése miatt változtatta meg. Megjegyezte, hogy bár a cég már

1. eleje óta létezik, a cégnév és a tevékenység azonosságát a felperes csak azután találta sérelmesnek, hogy nála az alperesek tagsági viszonya megszűnt. Tévesnek tartotta az elsőfokú bíróság költségviselésre vonatkozó rendelkezését is, mert a tárgyi illetékmentesség miatt le nem rótt illetékkel is az I. rendű alperest terhelte, ugyanakkor nem rendelkezett a felperes által lerótt kereseti illetékről. Továbbá kifogásolta, hogy kérelem nélkül állapított meg a felperes részére ügyvédi munkadíjat és vitatta annak összegszerűségét is. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítéletet érdemében kérte helybenhagyni, annak helyes indokai alapján. Annyiban egyetértett az I. rendű alperessel, hogy noha a kereseti illetéket lerótta, azt a megállapított perköltség nem tartalmazza és az áfa vonzat számítását sem találta megfelelőnek. A II. és III. rendű alperesek a fellebbezési eljárásban nem tettek nyilatkozatot. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet az I. rendű alperes fellebbezésével érintett körben bírálta felül, a II-III. rendű alperesekre vonatkozó, a keresetet elutasító rendelkezését nem érintette, ebben a körben az elsőfokú ítélet jogerőre emelkedett. Az I. r. alperes fellebbezése kis részben, a perköltség tekintetében alapos. Az elsőfokú bíróság döntése érdemben megfelelő, annak indokaival és jogi okfejtésével, a perköltségre vonatkozó rendelkezés kivételével, egyetértett a másodfokú bíróság. Az első fokon eljárt bíróság a tényállást a szükséges körben feltárta és a bizonyítékok egybevetése és okszerű mérlegelése alapján, a Pp.
2. §-ának

(1)bekezdésében foglaltaknak megfelelően, az eljárási szabályok megsértése nélkül hozta meg az ítéletét, a másodfokú bíróság nem talált okot a döntés hatályon kívül helyezésére. A Ptk. 77. §

(1)bekezdése értelmében mindenkinek joga van a névviseléshez, és a

(3)bekezdés szerint a jogi személy nevének különböznie kell azoknak a korábban nyilvántartásba vett jogi személyeknek a nevétől, amelyek hasonló működési körben és azonos területen tevékenykednek. A

(4)bekezdés első mondata kimondja, hogy a névviselési jog sérelmét jelenti különösen, ha valaki jogtalanul más nevét használja, vagy jogtalanul máséhoz hasonló nevet használ. E jogszabályok alapján az elsőfokú bíróság helyesen vizsgálta, hogy a jogi személy peres felek neve különbözik-e egymástól. Ennek során tényszerűen állapította meg, hogy a két cég nevének F... vezérszava az I. rendű alperes névváltozásáig azonos volt. A peres felek működési körének hasonlósága körében is helytálló következtetésre jutott, a bírói gyakorlatnak megfelelően nem kizárólag a cégnyilvántartásba bejegyzett tevékenységi körök, hanem a ténylegesen kifejtett tevékenység alapján. Továbbá helytállóan állapította meg, amit egyébként a felek nem vitattak, hogy a tevékenységük azonosan, az ország egész területén valósul meg. Az I. r. alperes fellebbezésében alaptalanul érvelt a cégjegyzékben felsorolt fő- és egyéb tevékenységeik, valamint a ténylegesen végzett tevékenységük eltéréseivel, illetve azzal, hogy ekörben az elsőfokú eljárásban a bíróság nem vizsgálódott. Az elsőfokú bíróság a hasonló működési kör megállapítása során figyelemmel volt a cégnyilvántartás adataira és a felek tényleges profiljára is, amely utóbbinak ügydöntő jelentőséget tulajdonított. Nem volt arra a tényre vonatkozóan további bizonyításra szükség, hogy a felek milyen tényleges tevékenységet fejtenek ki, mivel erről a felperes a keresetlevelében, az I. rendű alperes pedig az ellenkérelemében egymással egyezően nyilatkozott akként, hogy a felperes kémények gyártásával, forgalmazásával és összeszerelésével, az I. rendű alperes pedig kémények és alkatrészei kereskedelmével foglalkozik. A per meg nem cáfolt adatai szerint tehát a felek a kémények forgalmazását mindketten folytatják, amely a működési kör részbeni azonosságát jelenti, míg a gyártási és a forgalmazási tevékenységük részben azonos termékekkel, kéményekkel kapcsolatos, ami az igénybevevők körének hasonlóságára is figyelemmel a tevékenységük részbeni hasonlóságát teremti meg. Az összetéveszthetőség hiányára is alaptalanul hivatkozott a fellebbezés. A másodfokú bíróság osztotta azt az ítéleti megállapítást, hogy a két cégnévben szereplő azonos F... vezérszó alapján a korábban bejegyzett felperes névviseléshez való joga sérelmet szenvedett. Rámutat a fellebbviteli bíróság, hogy a jogsértés megállapításához nem szükséges, hogy a vásárlók tévedése valóban bekövetkezzen, elégséges annak a reális veszélye. A F... vezérszónak az egyezése magában hordozta annak a lehetőségét, hogy a vevőkör, illetve a szolgáltatást igénybevevő az alperesi cégnév alapján arra a következtetésre jusson, hogy a felperes termékével, vagy a vele gazdasági kapcsolatban álló céggel került kapcsolatba. A fentiekben kifejtettek alapján helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság a Ptk. 84. §

(1)bekezdés a) pontja alapján, hogy a korábbi bejegyzésű felperesi cég névviseléshez fűződő személyiségi jogainak a Ptk. 77. §

(4)bekezdése szerinti sérelme valósult meg mindaddig, amíg az I. r. alperes a nevét meg nem változtatta. Az elsőfokú ítélet a Pp. 78. §

(1)és

(2)bekezdései szerint helyesen rendelkezett a felperes javára perköltségről az I. r. alperes vonatkozásában, mert vele szemben a felperes pernyertes lett és nem kérte a perköltség megállapításának a mellőzését. Megváltoztatásra szorult azonban a megállapított ügyvédi munkadíj összege tekintetében, mert annak helyes összege a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §

(3)bekezdése alapján, az elvégzett tevékenység idejéhez igazodva, 25%-os áfa számításával helyesen 62.500 forint, ennyiben a fellebbezés eredményre vezetett. Az illeték megfizetésére is helyesen kötelezte az elsőfokú bíróság az I. r. alperest, de mivel a felperes lerótta a kereseti illetéket, annak ellenére, hogy az Itv. 62. §

(1)bekezdés f) pontja szerint tárgyi illetékfeljegyzési jog illette meg, ezért ő az Itv. 80. §

(1)bekezdésének i) pontja szerint annak visszatérítését kérheti. Mindezek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezését a Pp. 253.

(2)bekezdése szerint részben, a perköltség vonatkozásában megváltoztatva, helybenhagyta. Az I. rendű alperes fellebbezése csekély részben lett eredményes, ezért a Pp. 81. §ának

(1)bekezdése és a 32/

1. (VIII. 22.) IM rendelet
2. §-ának

(1)és

(5)bekezdése szerint köteles megfizetni a felperesnek a másodfokú eljárással felmerült költségét, ami a jogi képviselője áfával növelt, mérlegeléssel megállapított ügyvédi munkadíját foglalja magában. Budapest,

1. március
2. . Lesenyei Terézia s.k. a tanács elnöke . Pullai Ágnes s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző Dr. Békefiné dr. Mózsik Tímea s.k. bíró