Kfv.I.35.395/2006/5.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Mátrai Mihály ügyvéd által képviselt felperes neve (felperes címe a dr. Kovács Árpád jogtanácsos által képviselt Adó-és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Központi Hivatal alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Békés Megyei Bíróságon 2.K.23.268/
- számon indított és ugyanezen bíróság
- május 8-án kelt 2.K.23.268/2005/
- számú jogerős ítéletével befejezett perében a felperes részéről
- sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Békés Megyei Bíróság 2.K.23.268/2005/
- számú ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érinti, felülvizsgálati kérelemmel támadott részét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 20.000 (húszezer) forint felülvizsgálati perköltséget. A 120.500 (egyszázhúszezer-ötszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Ez ellen az ítélet ellen további jogorvoslatnak nincs helye. I n d o k o l á s A felperes alaptevékenysége a vadgazdálkodás, e mellett vadászati jogát bérvadászat útján is gyakorolja. A felperes négy vadászatszervezővel állt kapcsolatban, és saját vadászatszervező irodával is rendelkezett. A felperes közvetlenül is értékesített vadászatokat külföldi vendégek részére saját vadászterületén, más vadásztársaságokkal is kapcsolatban állt. A felperes a vadászatszervező társaságokkal export bizományosi szerződést kötött, illetve a vadászatot levélben egyeztette. A felperes számlázási gyakorlata vadászatszervezőktől függően eltérő volt, de abban megegyezett, hogy külföldiek bérvadászata esetén a vadászati szolgáltatást nem számlázta le, a számlák szerint kizárólag termékexport valósult meg. Az adóhatóság a felperesnél 1998-1999 évekre ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott első fokú határozatban
- IV. negyedévre kötelezte a felperest általános forgalmi adó (továbbiakban áfa) adónemben 2.019.000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözet megfizetésére. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 7114962619 számú határozatában az első fokú határozatot helybenhagyta. Döntését az
- évi LXXIV. törvény (továbbiakban Áfa tv.)
- §
(2)bekezdés a) pontjában, 11. §
(1)bekezdésében, 15. §
(4)bekezdés a) pontjában, 28. §
(1)bekezdésében, 43. §
(4)bekezdésében, a
- évi XCII. törvény (továbbiakban Art.)
- §
(7)bekezdésében foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperes tevékenysége valójában vadászati tevékenység értékesítése volt, amelynek csak egy része a trófea (termék) exportértékesítés, a másik része a szolgáltatás, magának a vadászati jognak, a kilövés lehetőségének átengedése. A felperes számlázása nem felelt meg a törvényi előírásoknak. A felperes azzal, hogy értékesítései során számláiban nem határozta meg külön a vadászat, mint szolgáltatás és a lőtt vad, mint termék árát, nem teremtette annak lehetőségét annak, hogy a számla a valós gazdasági eseményt tükrözze. Ez a tény a külföldi vadászok esetében a szolgáltatás 25 %-os és az áruexport 0 %-os eltérő áfa-kulcsa miatt a felperes terhére áfa adókülönbözetet eredményez. Az alperes rögzítette, hogy az ún. apróvadak esetén a trófeák nem minősülnek forgalomképes termékeknek. Az alperes a szolgáltatást és lőtt vad értékének megállapításához az Rt.
- május 1-től
- április 20-ig érvényes árjegyzékében szereplő árakat vette figyelembe. Az alperes álláspontja szerint a vadászat során a szállás, étkezés, traktorhasználat a vadászati szolgáltatás részét képezte, mint kilövési díjon felüli járulékos költség. Erre figyelemmel a felperesnek 12 %-os számla szerinti áfa-kulcs helyett e körben is 25 %-os adókulcsot kellett volna alkalmaznia. A felperes keresetében az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Vitatta azok jogalapját a tényállás téves megállapítására, téves jogértelmezésre és jogalkalmazásra hivatkozással. Az első fokú bíróság jogi álláspontja a következő volt: Az
- évi LV. törvény (továbbiakban Vtv.) és a KSH besorolásokból következően a vadászat előkészítése, szervezése, jogszabályoknak megfelelő lebonyolítása jelenti a vadászati szolgáltatásnyújtást, ami a 92.72.
- SZJ szám alatt máshova nem sorolt egyéb szabadidős szolgáltatásnak minősül. Mivel a külföldi vadászok esetében a felperes gondoskodott mindarról, amit a Vtv. előír, a felperes nyújtotta a külföldi vadászok számára a vadászati szolgáltatást. Ez pedig az Áfa tv.
- §
(4)bekezdés a) pontja, 16. §
(1)bekezdése alapján áfa-fizetési kötelezettsége keletkeztet az Áfa tv. 28. §
(1)bekezdése értelmében 25 %-os mértékben. Az apróvadaknak is van ún. trófeája, amely forgalomképes termék, de legfeljebb eszmei értékkel bír. A kilövési, lelövési díj a vadászat szakszerű és balesetmentes lebonyolítását foglalja magába. Az apróvadnál az elvitel díja a vadhús árát jelenti, a kilövési díjat a vadásznak azért kell fizetnie, hogy a vadászaton részt vehet és lőhet. Ez független attól, hogy az apróvad trófeáját magával viszie vagy sem. A kilövési díj a vadászati szolgáltatás ellenértéke. Az alperes eljárása törvényes volt, a valós gazdasági eseményt helyesen értékelte vadászati szolgáltatásnyújtásnak, illetve vadhús értékesítésnek. Tévesen tekintette azonban az alperes a szállás és étkezési költséget vadászati szolgáltatás járulékos költségének. Ebből következően jogsértően állapított meg a felperes terhére 10.000 Ft áfa adókülönbözetet. A terepjáró használata azonban szoros összefüggésben van a vadászati szolgáltatással, ezért az Áfa tv. 22. §
(3)bekezdés b) pontja szerint járulékos költségként 25 %-os adókulcs alá tartozik. Mivel a felperes ezt a szolgáltatást 12 %-os áfával számlázta ki, az alperes határozata e körben jogszerű. Az első fokú bíróság az alperes határozatát az első fokú határozatra is kiterjedően akként változtatta meg, hogy az áfa adónemben előírt adókülönbözetet 2.009.000 Ft-ra mérsékelte, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. A jogerős ítélet keresetet elutasító része ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, e körben is kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg a Vtv. 10. §
(1)bekezdés c) pontjában,
- §-ában,
- §-ában, az Art.
- §
(7)bekezdésében, az Áfa tv. 22. §
(3)bekezdés d) pontjában, a Pp.
- §,
- §-ában foglaltaknak. Továbbra is fenntartotta, hogy számlázási gyakorlata megfelelt a jogszabályi rendelkezéseknek. Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott részének hatályban tartását kérte. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A rendkívüli jogorvoslati eljárásban nincs helye a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésnek. A Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésére álló iratok alapján dönt (Pp.
- §
(1)bekezdése). Az ítéleti tényállás kapcsán jogszabálysértés csak akkor állapítható meg, ha az hiányos, iratellenes, nyilvánvalóan téves, logika szabályaival ellentétes ténybeli megállapításokat, ténybeli következtetéseket rögzít. Nem állapítható meg iratellenesség azon a címen, hogy a felek valamelyikének jogi álláspontja egy bizonyíték bizonyító ereje tekintetében nem azonos a bíróságéval. Ez ugyanis nem iratellenességre utal, hanem a bizonyítékok felülmérlegelésére irányul (BH.1994.639.,BH.2002.29.). A megyei bíróság ítélete megfelel a Pp. 206. §
(1)bekezdésében, 221. §
(1)bekezdésében foglaltaknak. A felperes bizonyítási indítványának teljesítését követően az első fokú bíróság valamennyi rendelkezésére álló adatot, tényt, bizonyítékot, körülményt értékelt és erről számot is adott. A jogerős ítélet tényállása nem hiányos, iratellenes avagy téves, megalapozatlan ténybeli következtetéseket nem tartalmaz. Az első fokú bíróság a felperes kereseti kérelme tárgyában teljes körűen döntött, ezért a Pp.
- §-ának megsértésére hivatkozó és e körben indokolás nélküli felülvizsgálati kérelem alaptalan. A felperes érvelésével ellentétben az első fokú bíróság érdemi döntésének meghozatalánál - indokolásából is megállapíthatóan - nem hagyta figyelmen kívül a Vtv. rendelkezéseit, a KSH besorolását, az Áfa tv. termékértékesítésre és szolgáltatásnyújtásra valamint az áfa-kulcsokra vonatkozó rendelkezéseit. Ezeket egyenként és együttesen is értékelve helyes jogi álláspontra helyezkedett, melyet a Legfelsőbb Bíróság teljes körűen oszt (EBH. 2005/1/1261). A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelemben előadottakra figyelemmel kiemeli, hogy a vadászati jog gyakorlásának minősül a vadászat lehetőségének biztosítása, a bérvadászat (Vtv.
- §
(1)bekezdés c) pontja). Az Áfa tv. 8. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés a) pontja értelmében szolgáltatásnyújtásnak minősül különösen a jogok és más immateriális javak átengedése, termékértékesítés a birtokba vehető dolog ellenérték fejében történő átengedése, amely az átvevőt tulajdonosként való rendelkezésre jogosítja (Áfa tv. 6. §
(1)bekezdése). A felperes tévesen hivatkozott arra, hogy számlázási gyakorlata megfelelt a jogszabályi előírásoknak, mivel számláiban nem különítette el a termékértékesítést és szolgáltatásnyújtást. A valós gazdasági eseménnyel ellentétben trófeaértékesítésnek, lőtt vad értékesítésnek minősítette és termékexportként kezelte a vadászati szolgáltatást is. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az eljárás adataira, az aggálytalan szakértői véleményre figyelemmel jogszerűen került sor a lőtt vad értékének és a vadászati szolgáltatásnak a megállapításánál az Rt. árjegyzékében szereplő árak alkalmazására. Az Art. 1. §
(7)bekezdése értelmében az adóztatás alapja mindig valós gazdasági esemény, mely a perben vitatott esetekben vadászati szolgáltatás és részben lőtt vad értékesítés volt, a felperes számlái azonban nem ennek megfelelően kerültek kibocsátásra. Nem osztja a Legfelsőbb Bíróság a felperes az Áfa tv. 22. §
(3)bekezdés b) pontjával kapcsolatos érvelését sem. A vadászati szolgáltatás és termékértékesítés adóalapját - önállóan értelmező ügyletek miatt - külön-külön kell meghatározni. A vadászati szolgáltatás a vadászat előkészítését, szervezését, jogszabályoknak megfelelő lebonyolítását jelenti (Vtv. 7. §, 10. §, 56-60. §, KSH fogalom-meghatározása). A vadászati szolgáltatás nem tárgyi adómentes tevékenység, teljesítési helye belföld, a felszámítandó adó mértéke 25 % (Áfa tv. 15. §
(4)bekezdés a) pontja, 28. §
(1)bekezdése). A termékexportról 0 %-os adómérték alkalmazására csak akkor kerülhet sor, ha a vadászati szolgáltatás eredményeként a vadász az elejtett vad trófeáját megszerzi, és a vámhatóság azt az országból kilépteti. Az apróvad trófeájánál - mint forgalomképes, de kizárólag eszmei értékkel bíró termék eseténa termékértékesítés kapcsán ellenértéket megállapítani nem lehetett. Amennyiben tehát a vadász nem vitte el a lőtt vadat, a teljes számlaérték kizárólag áfa-köteles vadászati szolgáltatásnak minősülhet. A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemmel támadott körben jogszerű, ezért a megtámadott határozatot a Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A Legfelsőbb Bíróság a pervesztes bekezdése alapján kötelezte a megfizetésére. felperest a Pp. felülvizsgálati 78. §
(1)perköltség A felülvizsgálati eljárási illetékre vonatkozó rendelkezés a 1990. évi XCIII. törvény 5. §-ában, 50. §
(1)bekezdésében és a 6/
- (VI.26.) IM rendelet
- §-ában foglaltakon alapul. Budapest,
- július hó
- napján Dr. Madarász Gabriella sk. a tanács elnöke, Dr. Kárpáti Magdolna sk. előadó bíró, Dr. Danziger Éva sk. bíró