Bhar.432/2007/3 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés a/ pontjában írt rendelkezés megszegésére alapítottan a Btk. 187.§

(1)bekezdésébe ütköző, de a

(2)bekezdés b/ pontja szerint minősülő és büntetendő halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt, amely vádat a tárgyaló ügyész perbeszédében fenntartott. A vádlottal szemben hatályon kívül helyezést követő megismételt eljárásban a Városi Bíróság

1. november hó 7.napján hozott 9.B.2495/2006/
2. sz. ítéletével vádlottat az ellene halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt emelt vád alól felmentette. A bíróság a védő részére 39.600 Ft ügyvédi munkadíjat állapított meg és akként rendelkezett, hogy azt a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság Gazdasági Hivatala az ítélet jogerőre emelkedését követő 30 napon belül utalja ki a védő kezeihez. Az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy az eljárásban felmerült 190.553 Ft bűnügyi költséget az állam viseli. A városi bíróság ítélete ellen az ügyész a vádlott terhére felmentése miatt jelentett be fellebbezést bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása érdekében. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság
3. június
4. napján meghozott Bf.40/2007/
5. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a vádlottat bűnösnek mondta ki halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétségében. Ezért őt főbüntetésként 1 év fogházra, mellékbüntetésként 1 év 6 hónap közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 1 évi próbaidőre felfüggesztette. A mellékbüntetésbe beszámította a
6. április
7. napjától eltelt időt. Kötelezte a vádlottat, hogy fizessen meg az államnak a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság Gazdasági Hivatal felhívására 186.553 Ft bűnügyi költséget. A fennmaradó további 4.000 Ft költséget az állam viseli. A védő ügyvédi munkadíjával kapcsolatos elsőfokú rendelkezést mellőzte, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokon eljárt megyei bíróság ítélete ellen a vádlott és a védő fellebbezést jelentettek be felmentés érdekében. Az ügyész a másodfokú ítéletet tudomásul vette. A fellebbviteli főügyészség a megyei bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta. A Debreceni Ítélőtábla a másodfokú bíróság ítéletét az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárással együtt a Be. 387.§

(2)és

(4)bekezdései alapján teljes terjedelmében felülbírálta és megállapította, hogy az első- és másodfokú bíróságok a perrendi szabályok betartásával jártak el az ügyben. A másodfokú eljárásban felvett bizonyítás eredményeképpen, a tárgyaláson megvizsgált bizonyítékok egyenkénti, valamint összességükben történő értékelését követően a megyei bíróság által rögzített tényállás hiányosságoktól mentes, megalapozott, ezáltal felülbírálatra alkalmas, így irányadó a harmadfokú eljárásban a Be. 388.§

(1)bekezdése értelmében. A Be. 392.§

(4)bekezdésében taglaltak figyelembevételével az ítélőtábla az ügyben a Be. 392.§

(2)bekezdése szerint nyilvános ülést tűzött ki a vádlottnak a Be. 394.§

(2)bekezdésében biztosított személyes jelenléti és védekezési joga teljes körű érvényesülése érdekében. A bejelentett fellebbezések alaptalanok. A másodfokú bíróság eljárása során kimerítően vizsgálta a vádlott büntetőjogi felelősségének a kérdését. Jogi következtetései helytállóak, megalapozottan került sor a vádlott bűnösségének a megállapítására. A megyei bíróság a vádlott bűnösségére levont következtetés körében indokolási kötelezettségének is teljes körűen eleget tett. A baleset során mind a vádlott és mind a sértett közlekedési szabályszegést követtek el. A sértett közlekedési szabályszegése az ütközési sebességre tekintettel a sebesség túllépésben, illetőleg mozgására figyelemmel a szorosan vett jobbra tartási kötelezettség megszegésében jelentkezik. Megjegyzi ugyanakkor az ítélőtábla, hogy 110 km/óra sebességgel haladó motorkerékpárok esetén a gyakorlatban nem érvényesül az a szabály, hogy az útpadkától számított 1 méteres sávon belül, szorosan jobbra tartva közlekedjenek azok az úttesten. A vádlott a nyomozás során elismerte, hogy megszegte az előzés szabályait, nem győződött meg arról teljes körűen, hogy biztonságosan tudja-e megelőzni az előtte haladó gépjárművet. Nem volt kellő tekintettel a saját gépjárműve és a megelőzendő gépjármű közötti sebesség különbségre, illetőleg, hogy az éjszakai látási viszonyok között rövid idő alatt be is tudja-e biztonságosan fejezni az előzést. A vádlott hanyag gondatlanságból elmulasztotta folyamatosan szemmel kísérni az előzést megelőzően a szemből jövő járművet, így nem tudta megbecsülni az éjszakai látási viszonyok között kellően annak sebességét. A sértett által vezetett motorkerékpár sebességéről az ügyben egyetlen objektív adat merült fel, nevezetesen az ütközési sebessége a motornak. Az igazságügyi közlekedési szakértő az ügyben kifejtette, hogy ha 90 km/óra sebességgel haladt volna a motorkerékpáros, akkor sem tudta volna a vádlott az előzést biztonságosan befejezni, legfeljebb fokozott sértetti segítséggel, a sértett erőteljes lassításával és jobbra húzódásával. Azáltal hogy a vádlott az előzés szabályait megszegte hanyag gondatlanságból, ezzel a KRESZ szabályszegéssel következett be a baleset, mely közvetlen összefüggésben állt a sértett halálával. Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a sértett terhére jelentős sebesség túllépést állapított meg, mely megtévesztésre alkalmas lett volna. A tévedése arra vezethető vissza, hogy feltételezésből indult ki, nevezetesen abból, miszerint a sértett motorkerékpáros az ütközés előtt 140 km/óra sebességgel haladt. Az ügyben eljáró bíróságok által megjelölt 6/1998.BJE. szerint a sebesség túllépés akkor lehet megtévesztő, ha a megengedett sebességet az elkövető legalább 50 százalékkal túllépi. Jelen ügyben azonban a motorkerékpáros sebessége vonatkozásában objektív adat csak az ütközési sebessége, mely a 110 km/óra sebességre figyelemmel nem nevezhető jelentős sebesség túllépésnek, nem ez vezetett a baleset bekövetkezéséhez. A Bírósági Határozatok 2002. évi 2.sz. jogesete kifejti, hogy nem csupán sebesség túllépésben nyilvánulhat meg a megtévesztésre hivatkozás, hanem be nem látható útszakasznál a sértett váratlan felbukkanásával. Jelen ügyben azonban egyenes útszakasz volt, így a sértett váratlan felbukkanására hivatkozni nem lehet, mely esetlegesen megtévesztésre nyújthatna alapot. A megyei bíróság az általa megállapított tényállás alapján helyesen vont következtetést a vádlott bűnösségére, a büntetés kiszabása körében kimerítően számba vette az enyhítő és a súlyosító körülményeket, ennek megfelelően az alkalmazott szankció törvényes. A megyei bíróság ítéletének egyéb rendelkezései is helyesek és törvényesek. Megalapozott tényállás esetén a felmentésre irányuló fellebbezések a bizonyítékok felülértékelésének tilalma folytán eredményre nem vezethetnek a harmadfokú eljárásban. A fentiekre tekintettel az ítélőtábla a Be. 397.§ I. fordulata alapján a másodfokú bíróság ítéletét a Be. 396.§

(2)bekezdése szerinti végzéssel helybenhagyta. Végzésének indokolása a Be. 396.§

(3)bekezdésén alapszik. Debrecen,

1. augusztus
2. Dr. Balla Lajos sk. a tanács elnöke, Dr. Simonné dr. Nagy Éva sk. a tanács tagja, előadó, Szabóné dr. Szentmiklóssy Eleonóra sk. a tanács tagja. Záradék: A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság Bf.40/2007/6.számú ítélete az ítélőtábla jelen határozatával jogerőre emelkedett és végrehajtható. Debrecen,
3. augusztus
4. . Balla Lajos sk. a tanács elnöke