Bfv.124/2010/6 – Kúria

(1)bekezdés,

(4)bekezdés a) pontja)”. Ezért a terhelttel szemben 250 napi tétel - napi tételenként 400 Ft - pénzbüntetést szabott ki. Rendelkezett annak meg nem fizetése esetén a szabadságvesztésre történő átváltoztatásról is. Végzésében az iratok tartalma alapján - a vádirati tényállással egyezően - az alábbi tényállást állapította meg. A terhelt szakmunkás végzettséggel rendelkezik. Gépkocsivezető, 100.000 Ft havi jövedelemmel. Nős, három kiskorú gyermekét tartja el. Vagyona egy családi ház ½ tulajdoni hányada. Büntetett előéletű, négy esetben állt bíróság előtt. Utolsó két elítélése: a Monori Városi Bíróság az

1. október 16-án jogerőre emelkedett ítéletével közokirat-hamisítás bűntette miatt 5 hónap végrehajtásában 1 év próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre és 15.000 Ft pénzmellékbüntetésre, majd ugyanezen bíróság a
2. október 9-én jogerőre emelkedett ítéletével egyedi azonosító-jel meghamisításának bűntette miatt 10 hónap - végrehajtásában 2 év próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte. * * * A terhelt meg kívánta vásárolni a sértett tehergépkocsit. A sértettel megállapodott a 600.000 Ft volt. tulajdonát képező vételárban, amely
3. április 1-jén a terhelt a gépjárművet átvette, előtte átadott 100.000 Ft-ot a sértettnek. Közölte, hogy a további 500.000 Ft-ot a következő napokban megfizeti. A fennmaradó összeget a terhelt a sértettnek nem fizette meg. A gépjárművel sajátjaként rendelkezett. Az alkalmazott jogszabályok felhívása körében a városi bíróság a rendelkező részben foglaltakkal azonosan a terhelt cselekményét sikkasztás bűntetteként nevezte meg, ugyanakkor - egyezően a vádirattal - e megnevezés mellett a csalás bűntettére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket, (a Btk.
4. §-ának

(1)bekezdését, illetve

(4)bekezdésének a) pontját) hívta fel. A 100.000 Ft pénzbüntetést a terhelt

1. január l2-én befizette. A jogerős határozat ellen a terhelt felmentése érdekében, a Be.
2. §-a

(1)bekezdésének a) pontja alapján a Pest Megyei Főügyészség terjesztett elő BF.8375/2009/1-I. számon felülvizsgálati indítványt. Az indítvány lényege szerint a tényállásban rögzített azon megállapításból, miszerint a terhelt a kérdéses gépjárművel sajátjaként rendelkezett az következik, hogy az elsőfokú bíróság a terhelt bűnösségét a Btk. 317. §-ának

(1)bekezdésébe ütköző, és a

(4)bekezdés a) pontja szerint minősülő sikkasztás bűntettében állapította meg, függetlenül attól, hogy a határozata rendelkező részében és indokolásában egyaránt a csalásra vonatkozó törvényhelyet hívta fel. A sikkasztás törvényi tényállására figyelemmel azonban e bűncselekmény nem valósult meg. Az ügyben rögzített tényállás alapján csak az állapítható meg, hogy a terhelt nem teljesítette a fizetési kötelezettségét, azaz közte és a sértett között magánjogi vita jött létre. Ugyan az irányadó tényállás azt is tartalmazza, hogy a terhelt a gépjárművel sajátjaként rendelkezett, azonban, hogy ez milyen, a tulajdonost megillető rendelkezési jog gyakorlását takarja, megállapítani nem lehet. A terhelt azon magatartása, hogy a hátralékos vételárat nem fizette meg, sem az elsőfokú bíróság által megállapított sikkasztás bűntettének, sem más bűncselekménynek a megállapítására nem alkalmas. A fentiekből következően a terheltnek az ellene a sikkasztás bűntette miatt emelt vád alóli felmentése bűncselekmény hiányában indokolt. A Legfőbb Ügyészség BF.288/2010. számú indítványt indokai alapján fenntartotta. átiratában az ügyészi A nyilvános ülésen a legfőbb ügyész képviselője átiratukkal egyezően nyilatkozott és az indítványhoz a védő és a terhelt is csatlakozott. A Legfelsőbb Bíróság a támadott határozatot az indítványban megjelölt, a Be. 416. §-a

(1)bekezdésének a) pontjában írt okból, továbbá - a Be. 423. §-ának

(5)bekezdésére figyelemmel hivatalból - a Be. 416. §-a

(1)bekezdésének c) pontja szerinti eljárásjogi okok tekintetében vizsgálta felül. Ennek során találta. az ügyészi indítványt indokainál fogva alaposnak A felülvizsgálata során a Legfelsőbb Bíróság a Be. 416. §

(1)bekezdés c) pontja körébe tartozó abszolút eljárásjogi szabálysértést (Be. 373. §

(1)bekezdés

1. b)és
2. c)pontja, illetve II-IV. pontja) amely az érdemi felülbírálatot gátolta volna, nem észlelt. Kétségtelen, hogy az ügyben hozott végzés rendelkező részében és jogi indokolásában - a vádirattal mindenben egyezően - a bűncselekmény sikkasztásként nyert megnevezést, emellett a csalásról szóló anyagi jogszabályok kerültek felhívásra. A nyomozás ugyanakkor csalás bűntette miatt indult. Azonban annak tisztázására, hogy az adott gépjármű vásárlásakor a terheltnek a teljes vételárra kiterjedő fizetési szándéka, és ehhez megfelelő fedezete volt-e, semmilyen bizonyítás nem folyt. A cselekményt az ügyész vádiratában sikkasztás bűntetteként értékelte, és a tényállásra figyelemmel azután ezt fogadta el az elsőfokú bíróság is. Mindez azonban, ha a felmentés nem lenne egyértelműen indokolt, minősítési kérdést képezne. A városi bíróságnak egyébként az ügyet tárgyalásra kellett volna kitűznie. Mindez azonban a terhelt javára folyamatban lévő felülvizsgálati eljárásban már nem bírt jelentőséggel. A Be. 423. §-ának

(1)bekezdése szerint irányadó tényállás alapján egyértelmű, hogy a terhelt cselekményével sem a Btk.

1. §-a szerinti sikkasztás, sem a Btk.
2. §-a szerinti csalás bűncselekményét sem valamely más bűncselekmény törvényi tényállását - nem valósította meg. A tényállás szerint ugyanis a kérdéses gépjárművet a terhelt annak tulajdonosától megvásárolta, és a vételárból 100.000 Ft-ot kifizetett. Ezt követően mulasztotta el a hátralékos 500.000 forintnak az ígért határidőben történő megfizetését. Ez azonban csupán elszámolási vitát jelentett az eladó és a terhelt között, sikkasztás bűncselekményének megállapítását nem alapozhatja meg. Annak, hogy a terhelt a vételár teljes megfizetését megelőzően az átvett gépjárművel sajátjaként rendelkezett - bár nincs a tényállásban részletesen rögzítve, hogy e megfogalmazás mit takar nincs jogi relevanciája. Arra sem szerepel a tényállásban semmilyen adat, hogy a terheltnek a vételár fennmaradó részére nézve fizetési szándéka és fedezete sem lett volna, így az sem merülhet fel, hogy a cselekmény csalás bűntettének minősülne. A fentieknek megfelelően a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt alaposnak találta. Ennek megfelelően a terheltet a Btk.
3. §-ának

(1)bekezdésében meghatározott, de a

(4)bekezdés a) pontja szerint minősülő sikkasztás bűntette miatt ellene emelt vád alól - mert a cselekménye nem bűncselekmény - a Be. 6. §-a

(3)bekezdésének a) pontja és 331. §-ának

(1)bekezdése alapján, a Be. 427. §-a

(1)bekezdése a) pontjának alkalmazásával felmentette. Eljárásjogi okból felhívja az első fokú bíróság figyelmét arra, a Be. XXVII. Fejezetének a tárgyalás mellőzésével folytatott eljárásra vonatkozó rendelkezéseiből, kiemelten a Be.

1. §-ának /3/ bekezdésből következően ezen eljárásban miután a határozathozatal iratok alapján történik - a bűnösség kimondásának nincs helye. A terhelt a 100.000 Ft pénzbüntetést teljes egészében megfizette. Ezért a Be.
2. §-ának

(1)bekezdése alapján fenti összeget a Legfelsőbb Bíróság a részére - a befizetéstől számított törvényes kamataival együtt - visszatéríteni rendelte. A felülvizsgálati eljárásban kirendelt védői díjként felmerült bűnügyi költséget az állam viseli (Be. 429. §-ának

(1)bekezdése). Az ítélet elleni fellebbezést a Be. 3. §-ának

(4)bekezdése, felülvizsgálatának lehetőségét pedig a Be. 416. §

(4)bekezdésének b) pontja zárja ki. Az ismételt felülvizsgálati indítvány tilalmáról a Be. 418. §-ának

(3)és 421. §-ának

(3)bekezdése rendelkezik. A Legfelsőbb alapul. Bíróság ítélete a Be. 420. §-ának

(1)bekezdésén Budapest,

1. április
2. Dr. Belegi József s. k. a tanács elnöke, Dr. Szabó Péter előadó bíró, Dr. Mészár Róza s. k. bíró s. k. A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő MTné