← Magyarország

Pf.20030/2010/8 – Győri Ítélőtábla

Győri Ítélőtábla Pf.IV.20.030/2010/8.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Győri Ítélőtábla a dr. D.Magyar László ügyvéd által képviselt II.r. felperesnek a dr. Csécsy Róbert ügyvéd által képviselt I.r., a dr. Petkes Emőke ügyvéd által képviselt II.r. és a dr. Baski Ágnes ügyvéd által képviselt III.r. alperesek ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti perében a Veszprém Megyei Bíróság

  1. november
  2. napján kelt 1.P.20.314/2009/
  3. számú ítélete ellen a felperes részéről 19., a II. és III.r. alperesek részéről
  4. és
  5. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán tárgyaláson - meghozta az alábbi í t é l e t e t: Az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a II.r. felperest, hogy 8 napon belül leletezés terhével rójon le 9.000,- (Kilencezer) forint fellebbezési illetéket. Köteles az I., II. és III.r. alperes 15 napon belül egyetemlegesen megfizetni a II.r. felperesnek 128.000,- (Egyszázhuszonnyolcezer) forint másodfokú perköltséget. Az ítélőtábla megállapítja, hogy a III.r. alperes jogosult külön kérelemre visszaigényelni az illetékügyben eljáró hatóságnál 12.000,- (Tizenkettőezer) forint fellebbezési illetéket. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. I n d o k o l á s: A II.r. felperest "A" és "B" alapították, majd a közöttük kialakult nézeteltérés miatt "B" létrehozta a III.r. alperest, amely előbb "C" Kft, majd "D" Kft. néven működött. Mindkét cég fő tevékenysége az üdítőitalok gyártása volt. Az I.r. alperessel szemben
  6. január 20-án kezdődött a jelenleg is folyamatban lévő felszámolási eljárás. A Veszprém Megyei Bíróság a 4.Fpk.19-04-072248/
  7. sorszámú,
  8. december 11-én kelt végzésével a "E" gazdálkodó szervezet felszámolását befejezte, a gazdálkodó szervezetet megszűntette, a végzés azonban nem jogerős. Az I.r. alperes az
  9. október 24-i keltezésű szerződéssel a "F" márkanév használatát melynek védjegykénti lajstromozása iránt az I.r. alperes által 1993-ban kezdeményezett eljárás folyamatban volt - a II.r. alperesnek engedte át. A II.r. alperes az
  10. szeptember 28-i keltezésű szerződéssel az időközben lajstromozott "F" szóvédjegy ideiglenes használatát átengedte a III.r. alperesnek. A III.r. alperes az
  11. december 30-i keltezésű adásvételi szerződéssel a védjegyet a II.r. alperestől megvásárolta. A szerződésben rögzítették, hogy a II.r. alperes szerződéskötési jogosultsága az I.r. alperessel
  12. október 24-én kötött szerződés
  13. pontján alapul. Az MSZH
  14. december 3-án kelt határozatával ... lajstromszámon elrendelte az I.r. alperes javára a "F" szóvédjegy bejegyzését, majd határozataival tudomásul vette, hogy a védjegy jogosultja jogutódlás következtében a "C" Kft., illetőleg névváltozás folytán az "G" Kft. III.r. alperes. A II.r. felperes
  15. áprilisától "C" néven forgalmazta az általa előállított szörpöket. 1997ben a "C" szóvédjegykénti lajstromozását kérte, melyet az MSZH az "F" védjeggyel való ütközés miatt elutasított. A II.r. felperesnek a "C" szóelemet tartalmazó színes térbeli védjegy bejelentését az MSZH ugyancsak elutasította. Ezután a II.r. felperes kezdeményezte a "F" védjegyoltalmának használat hiánya miatti megszűnésének megállapítását, az eljárás jelenleg is folyamatban van. Az MSZH a II.r. felperes által 1998-ban a "C" ábrás megjelölés védjegykénti lajstromozása tárgyában kezdeményezett eljárást a "F" védjegy oltalmának megszűnése iránti eljárás jogerős befejezéséig felfüggesztette. A III.r. alperes
  16. május 26-án a Fővárosi Bíróság előtt védjegybitorlás miatt indított keresetet a II.r. felperes és "A" ellen, állítva, hogy a "C" elnevezésű üdítőitalok értékesítésével a terméknevek összetéveszthetősége miatt jogosulatlanul használják a "F" védjegyet, a per jelenleg is folyamatban van. Az I. és II.r. alperesek között a "F" szóvédjegy használata (
  17. október 24.), továbbá a II. és III.r. alperesek között a szóvédjegy használatának ideiglenes átengedése (
  18. szeptember 28), valamint a védjegy átruházása (
  19. december 30.) tárgyában kötött szerződések érvénytelenségének megállapítása iránt a II.r. felperes által előterjesztett keresetet a Veszprém Megyei Bíróság a 1.P.21.535/2006/
  20. számú ítéletével - a II.r. felperesnek a keresetében érvényesített jog iránt fennálló aktív perbeli legitimációjának hiányára hivatkozással - elutasította. A Győri Ítélőtábla Pf.IV.20.134/2007/
  21. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A II.r. felperes felülvizsgálati kérelme folytán eljáró Legfelsőbb Bíróság a Pfv.IV.21.173/2008/
  22. szám alatti végzésével a jogerős ítéletet az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A II.r. felperes felülvizsgálati eljárási költségét 46.000,- Ft-ban, a II. és III.r. alperes felülvizsgálati eljárási költségét személyenként 10.000 - 10.000,- Ft-ban állapította meg. A Legfelsőbb Bíróság határozata indokolásában utalt arra, hogy az érvénytelenség megállapításának lehetséges jogkövetkezménye a Ptk.
  23. §.

(1)bekezdése alapján a szerződéskötés előtt fennálló helyzet visszaállítása. Ez az adott esetben azt jelenti, hogy a "F" védjegy jogosultsága visszaszáll az eredetileg jogosult I.r. alperesre. A II.r. felperes miután nem volt szerződő fél, közvetlenül nem válik a védjegy-átruházási szerződés alanyává, ezáltal a védjegy jogosultjává, jogi érdekeltségét azonban az a körülmény megalapozza, hogy az I.r. alperes a támadott jogügylet megkötésekor és jelenleg is felszámolás alatt áll. A felszámoló az adós vagyonát a felszámolás elrendelésének időpontjában hatályos Cstv. 48. §.
(1)és
(2)bekezdése alapján nyilvánosan, a forgalomban elérhető legmagasabb áron köteles értékesíteni. Az I.r. alperes vagyonához tartozó "F" védjegyet az eredeti állapot helyreállítása esetén a II.r. felperes számára is vételi lehetőséget biztosító nyilvános értékesítés útján lehet és kell értékesíteni. A nyilvános értékesítésen (pályázaton) való részvétel igénylése a bírói gyakorlat által is elismerten megfelelő jogi érdeket teremt az érvénytelenség megállapítására irányuló per megindításához. A II.r. felperes az alperesektől teljesítést nem igényelhetett, jogainak megóvása érdekében azonban a semmisség megállapítása iránti keresetindítás szükséges és alkalmas jogi eszköz. Tehát a megállapítási kereset megindításának a Pp.
  1. §-ában írt feltételei fennállnak. A semmisség megállapítása útján érheti el a II.r. felperes, hogy a védjegy jövőbeli értékesítése az ő részvételét is lehetővé tevő nyilvános értékesítés útján történjen meg, ezáltal nyílik meg számára a védjegyjogosultság megszerzésének lehetősége. A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a megismételendő eljárás tekintetében előírta a II.r. felperes keresetének - azaz a támadott szerződések érvénytelenségének - érdemi vizsgálatát. A megismételt eljárásban a II.r. felperes pontosított keresetében elsődlegesen a felszámolási eljárásra irányadó rendelkezések megsértésében jelölte meg a semmisségi okot, utalva arra, hogy a "F" márkanév nem nyilvánosan, a forgalomban elérhető legmagasabb áron került értékesítésre. Hivatkozott arra is, hogy a támadott szerződések a védjegyek és földrajzi árujelzők oltalmáról szóló
  2. évi XI. törvény
  3. §.
(4)és 23. §.
(2)bekezdésébe, továbbá a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló
  1. évi LVII. törvény
  2. és
  3. §-aiba is ütköznek. Állította azt is, hogy a támadott szerződések nem a rajtuk feltűntetett keltezés időpontjában, hanem 2000 januárjában készültek. A szerződések célja a "F" szóvédjegy használat hiánya miatti megszűnésének megakadályozása, a csődtörvény rendelkezéseinek megkerülése, a II.r. felperes által levédetni szándékozott védjegyek lajstromozásának megakadályozása, illetve a II.r. felperes által már korábban piacra bevezetett termékekkel összetéveszthető termékek gyártásának és forgalmazásának jogi megalapozása volt, s mint ilyenek a jogszabályon túl jóerkölcsbe is ütköznek. Az alperesek a kereset elutasítását kérték. A II.r. alperes állította, hogy a szerződések az azokon feltűntetett időpontokban készültek. Előadta, hogy az I. és II.r. alperes közötti szerződés nem adásvételre, hanem a használat átengedésére irányul, e tekintetben pedig a csődtörvény nem ír elő kötelező nyilvánosságot. A II.r. alperes általi értékesítésre pedig a csődtörvény nem vonatkozott. Megítélése szerint az eredeti állapot visszaállítása kimerítené a joggal való visszaélés tilalmát, beláthatatlan következménnyel járna a szóvédjegy sorsa vonatkozásában, így az érvénytelenség megállapítása esetére kérte a szerződések határozathozatalig terjedő időre való hatályossá nyilvánítását. A III.r. alperes hivatkozott arra, hogy a védjegyet ellenérték fejében szerezte meg, a II.r. felperes a Cstv.
  4. §.
(1)és
(2)bekezdésére alapított igényét pedig a jogvesztő határidő elmulasztására figyelemmel nem érvényesítheti. Vitatta, hogy a szerződések visszadátumozva készültek volna el, állította, hogy a szerződések a fogyasztók megtévesztését nem eredményezhették. Az érvénytelenség megállapításának esetére a szerződések határozathozatal időpontjáig való hatályossá nyilvánítását kérte. A megyei bíróság a megismételt eljárásban hozott ítéletében megállapította, hogy - az I. és II.r. alperes által kötött
  1. október 24-i keltezésű, a "F" márkanév használatáról rendelkező, - a II. és III.r. alperes által kötött
  2. szeptember 28-i keltezésű, a "F" márkanév (védjegy) használatának ideiglenes átengedéséről rendelkező, valamint - a II. és a III.r. alperesek által kötött
  3. december 30-i keltezésű, a "F" védjegy értékesítéséről szóló szerződések érvénytelenek. Kötelezte a III.r. alperest, hogy a védjegylajstromba ... számmal bejegyzett "F" szóvédjegyet bocsássa vissza az I.r. alperes felszámolási vagyonába. Rendelkezett a Magyar Szabadalmi Hivatal megkeresése iránt a tekintetben, hogy a szóvédjegyre vonatkozóan a III.r. alperest, mint jogosultat törölje, egyidejűleg jogosultként az I.r. alperest jegyezze vissza. Kötelezte az I., II. és III.r. alpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 392.000,- Ft perköltséget. Az elsőfokú bíróság ítélete jogi indokolásában az I. és II.r. alperes között létrejött
  4. október 24-i keltezésű szerződés vizsgálata körében utalt arra, hogy az I.r. alperessel szemben jelenleg is folyamatban lévő felszámolási eljárás
  5. január 20-án kezdődött, így a jogvita elbírálása során a felszámolás elrendelésének időpontjában hatályos Cstv.
  6. §.
(1)és
(2)bekezdésében foglalt rendelkezések az irányadóak. A bíróság úgy foglalt állást, hogy az
  1. október 24-i szerződés tartalmát tekintve a cég vagyonába tartozó vagyonelem értékesítéséről rendelkezett. A szerződéses konstrukció arra utal, hogy az I.r. alperes a "F" márkanév használati jogát annak átruházásának szándékával bocsátotta a II.r. alperes birtokába, hiszen a szerződés
  2. pontjában írtak értelmében a II.r alperes azt a saját jogán értékesíthette újabb jogszerzőnek anélkül, hogy ehhez a jogügylethez az I.r. alperes hozzájárulása kellene. A felek pusztán az értékesítés szándékáról való értesítési kötelezettséget írták elő a II.r. alperesnek. A szerződés tehát a Cstv.
  3. §.
(1)és
(2)bekezdésének irányadó rendelkezései alá vonandók, azaz az érvényességének megállapításához az I.r. alperesnek kellett volna bizonyítani, hogy a márkanév értékesítése nyilvánosan és a forgalomban elérhető legmagasabb áron történt meg. Az I.r. alperes az erre irányuló, a jogkövetkezményekről is tájékoztató felszólítás ellenére bizonyítási indítványt nem terjesztett elő, e tekintetben más bizonyíték sem állt rendelkezésre, így a bíróság megállapította, hogy a fenti szerződés a Cstv. 48. §.
(1)és
(2)bekezdésében foglaltakba ütközik, ezért érvénytelen, így a Ptk. 237. §.
(1)bekezdése alapján az eredeti állapot helyreállításának van helye. Utóbbi tekintetében arra utalt, hogy az I.r. alperes, mint jogi személy csak a cégjegyzékből való törléssel szűnik meg, erre pedig nem került sor. Kifejtette, hogy a szerződés érvénytelenségéből fakadóan érvénytelen a II. és III.r. alperesek között
  1. szeptember 28-án a márkanév használatának ideiglenes átengedéséről, majd december 30-án a védjegy értékesítéséről rendelkező adásvételi szerződés is, hisz a II.r. alperes nem volt jogosult érvényesen rendelkezni ezen vagyonelemről. Az eredeti állapot helyreállítása következtében a "F" szóvédjegy jogosultja az I.r. alperes lesz, a védjegy pedig visszakerül az I.r. alperes felszámolási vagyonába. A felszámolás még nem fejeződött be jogerősen, ezért nem kizárt az eredeti állapot helyreállítása, így a bíróság nem a szerződések határozathozatalig való hatályossá nyilvánítását, hanem az eredeti állapot visszaállításának jogkövetkezményét alkalmazta. Kifejtette, hogy a felperesi igényérvényesítés elkésettségére irányuló alperesi védekezés nem megalapozott, hiszen a hivatkozott EBH 2007/
  2. számú eseti döntés a csődtörvénynek egy, a perbelihez képest később hatályba lépett szövegére támaszkodik. Az elsőfokú bíróság nem látta bizonyítottnak azt, hogy a támadott szerződések utólag visszadátumozva készültek. Úgy foglalt állást, hogy a védjegyről szóló
  3. évi IX. törvény
  4. §.
(3)és 12. §.
(2)bekezdésébe sem ütköznek a megállapodások, és a márkanév átengedésére irányuló szerződés megkötése a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról rendelkező
  1. évi LXXXVII. törvény
  2. §-ának tényállása alá sem vonható, hisz ezen jogszabály az áru előállítását, forgalomba hozatalát, illetve név, megjelölés, vagy árujelző használatát tilalmazza, nem pedig a márkanév átengedésére vonatkozó szerződés megkötését. Utalt azonban a bíróság arra, hogy a fenti körülmények a kereset érdemi eldöntése szempontjából nem bírtak relevanciával. A II.r. felperes fellebbezésében kérte, hogy az ítélőtábla az elsőfokú ítélet indokolását részben változtassa meg és állapítsa meg, hogy a támadott szerződések a védjegyek és földrajzi árujelzők oltalmáról szóló
  3. évi XI. törvény
  4. §.
(4)és 23. §.
(2)bekezdésében, továbbá a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény 2. és 6. §-aiban, valamint a Ptk. 1. §.
(1)és
(2)bekezdésében, a 2. §.
(1)és
(2)bekezdésében, a 4. §.
(1)és
(4)bekezdésében, továbbá az 5. §.
(1)és
(2)bekezdésében foglaltakat is sértik, így a Ptk. 200. §.
(2)bekezdése alapján a fenti jogszabályokba, továbbá a jóerkölcsbe ütközés jogcímén is semmisek. Álláspontja szerint tévesen értelmezte a megyei bíróság a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyező végzését, a megismételt eljárásban ugyanis nemcsak a Cstv-ben foglalt szabályok megsértésére való hivatkozást, hanem valamennyi, a II.r. felperes keresetében megjelölt érvénytelenségi okot teljes körűen, érdemben kellett volna vizsgálni. A II.r. alperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását, elsődlegesen - a kérelem tartalma szerint - a kereset elutasítását, másodlagosan pedig a szerződések határozathozatalig terjedő időre való hatályossá nyilvánítását kérte. Kifejtette, hogy a támadott szerződések nem a védjegy értékesítésére, hanem annak használatára vonatkoznak, így nem a felszámolás alatt álló cég vagyonába tartozó vagyonelem értékesítéséről rendelkeznek, emiatt nem ütköznek a Cstv.
  1. §-ába. Álláspontja szerint a szerződések érvénytelensége esetén is kizárt az eredeti állapot helyreállítása. Az érvénytelenség megállapításából eredően a II.r. felperesnek joga nem keletkezik és kötelezettsége sem szűnik meg, míg az alperesekre nézve az eredeti állapot helyreállítása súlyos következményekkel jár, a felek érdekét nem szolgálja. Az eltelt 15 év alatt a felek gazdasági tevékenysége, az érintett piac, s a perbeli szerződések tárgyát képező védjegy használhatósága és értéke is jelentősen megváltozott. Hangsúlyozta, hogy a szóvédjegy adásvétele ellenérték fejében történt, a III.r. alperes a vételárat megfizette. A III.r. alperes fellebbezésében elsődlegesen az ítélet megváltoztatását, a kereset elutasítását, másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezését kérte. Kifejtette, hogy az
  2. október 24-én kötött szerződés a "F" védjegy használatának átengedésére irányult, még akkor sem minősül adásvételi jogügyletnek, ha egyik pontja lehetőséget ad egy jövőbeni értékesítésre. Mindemellett a védjegy értékesítésére irányuló adásvételi szerződés szerint a vételár 100.000,- Ft + ÁFA volt, így a Cstv.
  3. §.
(1)bekezdése értelmében nem volt kötelező a nyilvános árverés, vagy pályázat útján történő értékesítés, hisz a várható bevételek és az értékesítés előre látható költségei közötti különbség kevesebb, mint 100.000,- Ft. A Cstv. 49. §.
(5)bekezdése
  3. napjától hatályban van, a védjegy átruházásáról szóló szerződés megkötésekor már két éve hatályban volt. E szerint a szerződés megtámadására 30 napos jogvesztő határidő állt a II.r. felperes rendelkezésére, amelyet elmulasztott. Téves az elsőfokú bíróságnak az ezen alperesi védekezés, valamint az EBH 2007.
  4. számú eseti döntés tekintetében elfoglalt jogi álláspontja. Arra az esetre, ha az ítélőtábla a szerződések érvénytelenségét megállapítaná, a III.r. alperes kérte a szerződések határozathozatalig történő hatályossá nyilvánítását. Álláspontja szerint az eredeti állapot nem állítható helyre. A védjegy megszerzése óta eltelt 10 évben a védjegy értéke a III.r. alperes gazdasági, marketing és reklámtevékenységének köszönhetően jelentősen megváltozott. A másodlagos fellebbezési kérelme tekintetében hangsúlyozta, hogy a III.r. alperest a szóvédjegy I.r. alperes felszámolási vagyonába bocsátására kötelező ítéleti rendelkezés megalapozatlan. A III.r. alperes a "F" szóvédjegyet ellenérték fejében szerezte, a bíróság nem rendelkezhetett volna a visszabocsátásról anélkül, hogy a védjegy ellenértékeként a jelenlegi forgalmi értékének visszafizetésére az I.r alperest ne kötelezte volna, mégpedig egyidejű teljesítés mellett. E tekintetben bizonyítás nem folyt le, az ítélet megalapozatlan, sérti a Ptk.
  5. §-ának és a PK.
  6. §-ának rendelkezéseit. A II.r. felperes fellebbezése az alábbiak szerint túlnyomórészt alapos, míg a II. és III.r. alperesek fellebbezése érdemben az alábbiak szerint alaptalan. A megyei bíróság a per eldöntéséhez szükséges bizonyítást lefolytatta, az elsőfokú ítéleti tényálláshoz képest azonban az ítélőtábla a beszerzett peradatok összességének mérlegelésével részben eltérő megállapításra jutott. Erre is figyelemmel a támadott szerződések érvénytelensége tekintetében érdemben helyes ítélet indokolását az alábbiak szerint részben módosította. Az
  7. október 24-i keltezésű szerződés az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával szemben nem az I.r. alperes vagyonába tartozó védjegy átruházásáról rendelkezett, egyértelmű megfogalmazása szerint a használat átengedésén túl csak megbízást tartalmaz a II.r. alperes részére a védjegynek kifejezetten az I.r. alperes nevében való értékesítésére, illetve használatának ideiglenes átengedésére. A védjegyátruházás az
  8. december 30-i keltezésű szerződés tárgya. Ez a szerződés az, amely a Cstv. 48.§.
(2)bekezdésének jelen perben alkalmazandó rendelkezéseiben foglaltakat - az elsőfokú bíróság által kifejtettek szerint - sérti, jogszabályba ütközik, a Ptk. 200.§.
(2)bekezdése értelmében semmis. Az 1990. október 24-i keltezésű szerződésnek azonban csupán a kifejezetten a Cstv. 48.§.
(1)bekezdésében foglaltak megsértésével való védjegyértékesítésre megbízást adó rendelkezései ütköznek jogszabályba. Az alperesi védekezéssel kapcsolatosan helyesen mutatott rá a megyei bíróság arra, hogy a Cstv-nek a hivatkozott EBH 2007/1706.számú eseti döntés alapjául szolgáló rendelkezései (49.§.
(1)és
(5)bekezdése) 1997.augusztus 6-tól hatályosak, ugyanakkor az 1997. évi XXVII. törvény 33.§.
(2)bekezdésének utolsó fordulata értelmében az I.r. alperes felszámolása során a felszámolási eljárás kezdő időpontjában hatályban lévő rendelkezések szerint kell eljárni. A perbeli védjegy értékesítésére tehát a Cstv. 1997. augusztus 6-át megelőzően hatályban volt 48.§.
(2)bekezdése az irányadó. Az alkalmazandó rendelkezések a perindításra jogvesztő határidőt nem állapítanak meg és nem teszik mellőzhetővé a nyilvános értékesítést. Tévedett az elsőfokú bíróság a tekintetben, hogy a perben rendelkezésre álló bizonyítékok nem alkalmasak annak alátámasztására, hogy a támadott szerződések nem a rajtuk feltüntetett időpontban jöttek létre, hanem visszadátumozásra kerültek. A bizonyítékok összességének alábbi értékelésével kétséget kizáróan igazolást nyer ezen felperesi állítás. A II.r. felperes csatolta azt a kísérőlevelet (Győri Ítélőtábla Pf.IV.20.134/2007/3/F/1.) mely szerint a tervezetek készítője a megállapodások eltérő keletkezési időpontjának alátámasztását szolgáló instrukciót ad a három szerződés eltérő betűtípussal való véglegesítését illetően. Az okirat készítőjeként feltüntetett "H" a Kiskunhalasi Városi Bíróság 4.P.20.116/2007/
  1. számú jegyzőkönyvében rögzített tanúvallomása szerint ugyan nem emlékezett a tervezetek és a kísérőlevél elkészítésére, de nem zárta ki, hogy a levélen szereplő névaláírás tőle származik, mikor úgy nyilatkozott, hogy nagy valószínűséggel a névaláírás nem az övé, de nevét sokféleképpen szokta írta. Az I.r. alperes felszámoló biztosa, "I" a Kiskunhalasi Városi Bíróság 4.P. 20.116/2007/
  2. számú jegyzőkönyvében foglaltak szerint elismerte, hogy az ő aláírása van a szerződéseken és azok készülhettek egyszerre is, de erre nem emlékszik. "J" tanú, aki korábban a II.r. felperes, majd
  3. szeptemberétől a III.r. alperes gépkocsivezetője volt, a Bács-Kiskun Megyei Bíróság előtt folyamatban volt perben (Veszprém Megyei Bíróság 1.P.20.314/2009/15.számú iratához csatolt 9.G.40.049/2007/36.számú jegyzőkönyv 8.oldala) úgy nyilatkozott, hogy "B" utasításba adta, hogy a megrendelőkkel közölni kell, hogy a felperes már nem fog teljesíteni. Amit a III.r. alperes "F" néven terít, az ugyanaz az áru, mint amit a felperes terített "C" néven. A tanú ugyanilyen tartalmú nyilatkozatokat tett a Kecskeméti Munkaügyi Bíróság előtt (5.M.12/2007/3.számú jegyzőkönyv - csatolva a Győri Ítélőtábla Pf.IV.20.134/2007/3/F/
  4. számú irataihoz). A fentiekkel együtt értékelendő az a körülmény is, hogy a III.r. alperes
  5. november 22én kelt levelében az "K" Kft-t kéri, hogy "F" helyett "L" névre tervezze át az üdítő címkéjét. A II.r. felperes helytállóan mutatott rá, hogy erre semmilyen ésszerű indok nem vezethette volna a III.r. alperest, ha már
  6. szeptember 28-án létrejött volna az a szerződés, mely a "F" védjegy használatát a III.r. alperesnek biztosítja. Mindemellett arra sincs adat, hogy II.r. alperes bármikor előállította, illetve forgalmazta volna "F" néven a termékeket. Ugyanakkor a Szegedi Ítélőtábla ítélete folytán (Győri Ítélőtábla Pf.IV.20.030/2010/8/F/1.) jogerőre emelkedett a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 9.G.40.049/2007/
  7. számú (a Veszprém Megyei Bíróság P.20.314/2009/
  8. számú irataihoz csatolt) ítélete, mely jelen per III.r. alperesét a felperes javára ingók kiadására kötelezi, megállapítva, hogy az abban a perben támadott szerződéses láncolat tekintetében a III.rendű alperes részéről nem volt szerzési akarat, a szerződések kizárólag az "G" Kft. (illetve jogelődje) szerzésére irányultak. A fentebb kifejtettekre figyelemmel az ítélőtábla megállapította, hogy az
  9. október 24-i és az
  10. szeptember 28-i keltezésű megállapodások a Ptk. 207.§-ának akkor hatályos
(5)bekezdése szerint színleltek, ekként érvénytelenek, azok a keltezésükhöz képest később keletkeztek, azokkal az alperesek csupán utólagosan kívántak a védjegy használatával kapcsolatos jogviszonyt kreálni
  1. októberére visszamenőleg. Miután a III.r. alperes csupán
  2. nyarán került megalapításra, a II.r. alperes szerepe az volt, hogy a "F" védjegy használatát legitimáló jogviszony időbeli kereteit visszamenőleg kiterjessze Ezen szerződések az
  3. december 30-i keltezésű - a védjegy átruházásáról rendelkező szerződéssel együtt azt a célt voltak hivatottak szolgálni, hogy a III.r. alperes a saját termékét a II.r. felperes által korábban piacra vitt termékkel megtévesztésig hasonló megjelenéssel lássa el és ezzel a fogyasztókat megtévessze a tekintetben, hogy a III.r. alperes által forgalmazott termék azonos a II.r. felperes "C" nevű termékével. Ezáltal mindhárom szerződés a keletkezésüket megelőzően,
  4. július 1-jétől hatályos
  5. évi XI. törvény 19.§.
(4)bekezdésében és 23.§.
(2)bekezdésében foglaltak szerint semmisek. A fentebb kifejtettek szerint az elsőfokú bíróság érdemben helyes döntést hozott, mikor a perben támadott szerződések semmisségét megállapította. A semmis szerződéshez jogkövetkezmények nem fűződnek, erre figyelemmel nem indokolt és nincs is lehetőség arra, hogy ezen szerződések tekintetében a bíróság egyéb érvénytelenségi okok fennálltát vizsgálja. Mindemellett a II.r. felperes fellebbezésében foglaltakra figyelemmel rámutat az ítélőtábla arra, hogy a jóerkölcsbe ütközésre (Ptk. 200.§.
(2)bekezdés utolsó fordulata) valamint az
  1. évi LVII. törvény
  2. és 6.§-ára alapított kereseti kérelem nem megalapozott. Akkor minősül egy szerződés a jóerkölcsbe ütközés miatt semmisnek, ha nem ütközik tételes jogi normába, de tartalmát, célját, rendeltetését tekintve sérti a társadalom általános értékítéletét. A szerződés semmisségének ezen jogcímen való megállapítására egyéb semmisségi ok hiányában sor kerülhet, jelen esetben azonban a szerződések a fentebb kifejtettek szerint a speciális jogszabályi rendelkezések folytán semmisnek minősülnek. Egységes a bírói gyakorlat a tekintetben is, hogy a tisztességtelen verseny tilalmába ütköző magatartás - figyelemmel az
  3. évi LVII.törvény 11.§.
(3)bekezdésében foglaltakra önmagában csupán a kartell-tilalomba ütköző megállapodások esetébenben von maga után érvénytelenséget, az egyéb tisztességtelen piaci magatartások nem a szerződések semmisségét, hanem a törvényben meghatározott egyéb jogkövetkezményeket alapozzák meg. Az alperesi fellebbezésekkel kapcsolatosan az ítélőtábla rámutat arra, hogy a perbeli szerződések érvénytelensége esetében - a Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.21.173/2008/7. számú végzésében kifejtettek szerint - a Ptk. 237.§.
(1)bekezdésében foglalt jogkövetkezmény alkalmazásának, azaz a szerződéskötés előtt fennállott helyzet visszaállításának nincs akadálya. Erre jelen perben azonban csak részben kerülhet sor, az alpereseknek az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazásával kapcsolatos - egymással szemben keletkezett - igényeinek jelen perben való elszámolására nincs mód, az egy másik per tárgya lehet. Nem sértett tehát jogszabályt az elsőfokú bíróság, mikor mellőzte az ezzel kapcsolatos bizonyítást. Az ítélőtábla a fentiekre tekintettel a Pp. 253.§.
(2)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét az indokolás fentiek szerinti módosításával helybenhagyta. A Pp. 78.§.
(1)bekezdése alapján II. és III.r. alperesek kötelesek megfizetni a II.r. felperesnek az eredménytelen fellebbezésükkel és a II.r. felperes döntően megalapozott fellebbezésével kapcsolatosan felmerült költségeit is. A másodfokú perköltség tekintetében való egyetemleges marasztalásuk a Pp. 82.§.
(1)bekezdésén alapszik. A II.r. felperes javára fizetendő másodfokú perköltség 24.000,- Ft fellebbezési illetékből, az alperesek fellebbezésével kapcsolatosan a 32/2003. (VIII.22.) IM. rendelet 3.§.
(3)és
(5)bekezdésében foglaltak szerint - 25 % áfá-t magában foglaló - 20.000,- Ft-ban megállapított ügyvédi munkadíjból, a felperesi fellebbezés tekintetében az elsőfokú eljárásban 18/F/1.alatt csatolt megállapodás alapján 60.000,- Ft-ban megállapított másodfokú ügyvédi munkadíjból, továbbá 20.000,- Ft útiköltségből áll. Az ítélőtábla észlelte, hogy a II.r. felperes, valamint a III.r. alperes nem az illetéktörvény 39.§.
(3)bekezdés c./ pontjában meghatározott fellebbezési illetéket rótták le, így a II.r. felperes tekintetében a különbözet leletezés terhével való lerovásáról, míg a III.r. alperes tekintetében annak visszatérítéséről rendelkezett. Győr, 2010. évi május hó 20. napján Dr. Zámbó Tamás sk. a tanács elnöke . Maurer Ádám sk.. Szalay Róbert sk. előadó bíró bíró A kiadmány hiteléül: Kiadó:

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.