Bf.281/2010/10 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdése és az

(5)bekezdés első fordulata szerint minősülő életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt 3 év 6 hónap börtönre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztésbe beszámította a vádlott által előzetes fogva tartásban töltött időt. A magánfél polgári jogi igényének érvényesítését egyéb törvényes útra utasította, rendelkezett a lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről. Az ítélet ellen a vádlott és a védő jelentett be fellebbezést a büntetés enyhítése érdekében. Az ügyész nem élt jogorvoslattal. A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a Bf.164/2010/1-I. fellebbezéssel támadott határozat helybenhagyását indítványozta. számú átiratában a A védelmi fellebbezések nem alaposak. A bejelentett perorvoslatok folytán az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást a Be.348.§

(1)bekezdése alapján teljes terjedelemben felülbírálta. A felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat maradéktalanul megtartva, ügyfelderítési kötelezettségének eleget téve, a bizonyítás anyagára alapítottan, a bizonyítékok okszerű, logikus mérlegelését követően megalapozott, a Be.351.§

(2)bekezdésben megjelölt hibáktól mentes - a jogosultak által sem támadott tényállást állapított meg, mely az idézett törvényi szakasz

(1)bekezdése szerint a másodfokú ítélkezés alapját is képezte. Határozata rendelkezéseit teljes körűen megindokolta, melyben foglaltakkal a másodfokú bíróság maradéktalanul egyetértett. Az elsőfokú bíróság a vádtól részben eltérve, nem állapította meg a sértett olyan fokú közrehatását az ítéletben, melyet a vád tartalmazott. A bizonyítékok értékelése során azonban e kérdésben is megnyugtatóan foglalt állást. A terhelt és a vele lévő tanúk vallomása e részben nem volt teljesen egységes, tanúk, valamint a vádlott tárgyalási vallomása alapján kétséget kizáróan lehetett megállapítani, hogy a sértett nem tanúsított olyan erőszakos, provokatív magatartást, melyre a vád utalt. Az első bírói mérlegelés alappal nem kifogásolható, a tényállás vád szerinti megváltoztatása, mely egyébként érdemi kihatással nem lenne a büntetőjogi főkérdésekre, az okszerű bizonyíték-értékelés felülmérlegelését jelentené, melyre nincs perjogi lehetőség. A tényállás csak annyiban egészítendő ki az első fokú ítélet meghozatala után bekövetkezettek folytán, hogy a vádlottat a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság a

1. március
2. napján kelt 19.B.92/2009/
3. számú határozatával társtettesként elkövetett életveszélyt okozó testi sértés bűntette, társtettesként csoportosan elkövetett rablás bűntette és társtettesként elkövetett magánlaksértés bűntette miatt nem jogerősen 8 év fegyházra és 8 év közügyektől eltiltásra ítélte. A megyei bíróság törvényesen vont következtetést a vádlott bűnösségére és a cselekmény minősítése is mindenben megfelel az anyagi jognak. Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása során irányadó körülményeket feltárta és azoknak kellő nyomatékot tulajdonítva a bűncselekmény tárgyi súlyához, valamint az elkövető személyi körülményeihez igazodó, a törvényi rendelkezéseknek megfelelő fő- és mellékbüntetést szabott ki. A büntetési tétel alsó határához közelebb eső büntetés eltúlzottan szigorúnak nem tekinthető, lényeges enyhítése nem indokolt, ezért az arra irányuló védelmi fellebbezés eredményre nem vezethetett. A bűnösségi körülmények a követett bírói gyakorlat szerint egyfelől csak annyiban helyesbítendők, hogy az életveszélyes eredmény közvetlen volta nem súlyosít. A közvetett életveszély enyhítő, azonban az Országos Igazságügyi Orvostani Intézet
4. számú módszertani levelén alapuló orvos szakértői gyakorlatban általánosnak tekintett, régi terminológia szerinti „közvetlen" életveszély külön nem súlyosítja a büntetést. Másrészt a büntetési tétel felső határához képest a bűncselekmény elkövetésétől eltelt idő jelentősnek nem tekinthető, érdemi enyhítőként nem vehető figyelembe, tekintettel arra is, hogy jelen ügyben a vádlott rövid ideig volt előzetes fogva tartásban [BKv.56.III.10.pont]. A megyei bíróság a sértettnek a bűncselekményben közreható magatartását helytállóan nem vonta az enyhítők körébe. Az idézett kollégiumi vélemény III.
5. pontja szerint ilyenként értékelhető a sértett részéről tanúsított durva, erőszakos, kihívó vagy súlyosan sértő viselkedés, jogtalan eljárás. A sértetti magatartás az elkövetés helyszínén, tehát italmérő szórakozóhelyen bár kifogásolható, mert az erre okot nem adó vádlottat zavarta, nem jelent azonban olyan szintű kötekedést, mely a vádlott büntetését enyhíthetné. A vádlottnak ugyanis lehetősége lett volna elkerülni az erőszakot, ehelyett az együttélési normákat súlyosan sértve leütötte az ittas sértettet. Az ítélet egyéb, járulékos kérdésekben hozott rendelkezései is törvényesek. Mindezekre figyelemmel a Debreceni Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Be.371.§

(1)bekezdés alkalmazásával - helytálló indokai alapján is - helybenhagyta. A másodfokú bíróság az eljárásában felmerült bűnügyi költséget a Be.381.§

(1)bekezdése alapján állapította meg. Debrecen,

1. június
2. Dr. Kardos Sándor sk. . Háger Tamás sk. a tanács elnöke előadó bíró . Elek Balázs sk. bíró ZÁRADÉK: A Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 6.B.180/2008/
3. számú ítélete határozat folytán a mai napon jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Debrecen,
4. június
5. Dr. Kardos Sándor sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül tisztviselő a másodfokú