Bf.59/2009/7 – Győri Ítélőtábla

(1),

(6)bekezdés a./ pont) és felbujtóként, folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében (Btk.276.§), II.r. vádlottat folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében (Btk.318.§

(1),

(6)bekezdés a./ pont) és folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében (Btk. 276.§), III.r. vádlottat bűnsegédként folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében (Btk. 318.§

(1),

(6)bekezdés a./ pont) és bűnsegédként folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében (Btk. 276.§), IV.r. vádlottat bűnsegédként folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében (Btk.318.§

(1),

(6)bekezdés a./ pont) és bűnsegédként folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében (Btk. 276.§) mondta ki bűnösnek. Ezért - halmazati büntetésül - az I.r. vádlottat 3 év börtönbüntetésre, a II.r. vádlottat 2 év 4 hónap börtönbüntetésre, a III.r. vádlottat 2 év börtönbüntetésre és a IV.r. vádlottat, mint visszaesőt, 2 év 8 hónap börtönbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. A IV.r. vádlott vonatkozásában rendelkezett az előzetes fogvatartásnak a kiszabott szabadságvesztésbe való beszámításáról. Rendelkezett továbbá a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről. Az ítélet II.r. vádlottra és III.r. vádlottra vonatkozó részében 2009. április 29. napján jogerőre emelkedett. A Győri Ítélőtábla 2010. január 5. napján meghozott Bpi.417/2009/4. számú végzésével III. r. vádlott vonatkozásában elrendelte a perújítási eljárás lefolytatását a Be. 408. §

(1)bekezdésének e.) pontja alapján. Az elsőfokú ítélet ellen az I.r. vádlott védője valamint a IV.r. vádlott és védője felmentés érdekében fellebbezést terjesztett elő. A Győri Fellebbviteli Főügyészség a BF.162/2009/1-I. számú átiratában a jogorvoslati kérelmeket alaptalannak találta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a törvényesen lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként túlnyomórészt megalapozott tényállást állapított meg. Nem tette ugyanakkor a bizonyítás anyagává az ügyben eljárt KomáromEsztergom Megyei Főügyészség KF.47/2005/40. számú jogsegélykérelmét, mely mulasztás azonban a másodfokú eljárás során a Be. 353. §

(1)bekezdése alapján a jogsegélykérelem tárgyaláson való ismertetésével pótolható. Rámutatott a főügyészség arra, hogy a megyei bíróság az I.r. és a IV.r. vádlott büntetőjogi felelősségének fennállására helytállóan következtetett, cselekményeiket az ítélet indokolásából kitűnően helyesen minősítette azzal, hogy a rendelkező részben - nyilvánvaló elírás folytán - a bűncselekmény befejezett alakzatában állapította meg bűnösségüket. A főügyészség megítélése szerint a megyei bíróság a vádlottakkal szemben arányos büntetést szabott ki. Ebben a körben csupán a bűnösségi körülmények igényelnek korrekciót. További súlyosító körülményként értékelendő a csoportos elkövetés, a fondorlatos elkövetési mód és az, hogy a négy vádlott együttes cselekvősége a bűnszövetség több jegyét is magán viseli. Az I.r. vádlottat illetően további súlyosító körülmény a kezdeményező, irányító szerepe. Az ítélet egyéb rendelkezéseit a főügyészség törvényesnek találta, a bűnügyi költségről szóló rendelkezések kivételével, melyet álláspontja szerint - figyelemmel arra, hogy az érintett vádlottak közül kettővel szemben az ítélet jogerős - külön eljárásban kell orvosolni. Mindezek alapján indítványozta, hogy az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét tárgyaláson bírálja felül, az I.r. és a IV.r. vádlottak vonatkozásában az ítéletet oly módon változtassa meg, hogy a vádlottak vagyon elleni cselekményét különösen nagy kárt okozó, folytatólagosan elkövetett csalás bűntette kísérletének minősítse. Indítványozta továbbá, hogy az ítélőtábla hívja fel az elsőfokú bíróságot a Be. 578. §-a szerinti eljárásra. A fellebbviteli főügyészség bizonyítási indítványát az ítélőtábla alaposnak találta, ezért a Be. 363.§

(2)bekezdése szerint bizonyítás felvételét rendelte el, és az ügyben tárgyalást tűzött ki, melyen ismertette a Komárom-Esztergom Megyei Főügyészség

1. június
2. napján kelt Kf.47/2005/
3. számú bűnügyi jogsegély-kérelmét, az IRM Nemzetközi Együttműködési Főosztály Nemzetközi Büntetőjogi Osztály
4. december
5. napján kelt tájékoztatását, a Győri Ítélőtábla Bpi.417/2009/
6. számú végzését, valamint a Győri Ítélőtábla Bkf.243/2009/
7. és Bkf.242/2009/
8. számú végzését. Ezt követően a fellebbezési tárgyaláson az érintettek - I.r. vádlott kivételével, akivel szemben az eljárás továbbra is a távollétében, a Be. XXV. Fejezetének szabályai szerint folyik megjelentek. Az I.r. vádlott védője fellebbezését fenntartva kifejtette, hogy I.r.vádlott csak utólagos cselekményekben - így helyiségek bérlésében illetve könyvelő megkeresésében - vett részt, terhére ezért felbujtás nem állapítható meg. Amennyiben a másodfokon eljáró ítélőtábla védencét bűnösnek találná, arra az esetre másodlagos fellebbezési kérelmeként a büntetés enyhítését indítványozta arra figyelemmel, hogy a cselekmény kísérleti szakban maradt, és az elkövetés óta hosszú idő telt el. A IV.r. vádlott védője fellebbezését elsődlegesen felmentés, másodlagosan a büntetés enyhítése érdekében tartotta fenn. Álláspontja szerint IV.r.vádlott nem követett el bűncselekményt azzal, hogy a kft.-nél munkát vállalt, munkavégzése során a II.r. vádlott utasítása szerint, adott bankszámlára pénzösszegeket fizetett be. Munkáltatója irányítása szerint járt el a tatabányai raktárbeli munkája során is, amikor azzal bízták meg, hogy raktárosként az árukat megfelelően kezelje. Az adóbevallásban, a cégek alapításában nem működött közre. Másodlagos fellebbezési kérelme kapcsán hivatkozott arra, hogy enyhítő körülményként kell figyelembe venni azt, hogy a cselekmény kísérleti stádiumban maradt, a vádlott bűnsegédként vett részt a bűncselekmény elkövetésében, és a cselekmény elkövetése óta jelentős idő múlt el. Hivatkozott arra, hogy a IV.r. vádlott személyi körülményeit az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe. Így nem értékelte, hogy a IV.r. vádlott hajléktalan, átmeneti szálláson él élettársával. Nehéz körülményei ellenére igyekszik megélni, alkalmi munkákat vállal. Érszűkületben szenved, két alkalommal is műtötték. Ennek alátámasztására a védő csatolta a S.Kft.
9. május
10. napján kelt igazolását arról, hogy IV.r. vádlott alkalmi munkavállalóként dolgozik cégüknél, a rábízott munkát megfelelően ellátja. Igazolást csatolt továbbá a B.Szállástól, valamint mellékelte a IV. r. vádlott kórházi zárójelentéseit. Mindezen enyhítő körülmények álláspontja szerint - az ítélet belső arányosságára is figyelemmel - a kiszabott szabadságvesztés mértékének enyhítése mellett a büntetés felfüggesztését is indokolják. A fellebbviteli főügyészség képviselője a nyilvános ülésen indítványát maradéktalanul fenntartotta az abban kifejtett indokok alapján. Kiemelte, hogy az elkövetési érték rendkívül nagy, az okozni kívánt kár hatszorosan haladja meg a minősítéshez szükséges alsó értékhatárt. A vádlottakkal szemben kiszabott büntetés arányos, igazodik a bűnösségi körülményekhez, és ahhoz, hogy a cselekmény kísérleti stádiumban maradt, a magyar költségvetést nem érte tényleges kár. Emiatt álláspontja szerint a büntetés további enyhítésére nincs lehetőség a tárgyi súlyra tekintettel. Az ítélet belső arányosságát illetően kifejtette, hogy a IV.r. vádlott cselekménye a társadalomra valóban kisebb mértékben veszélyes, azonban ő visszaesőként követte el a bűncselekményt. IV.r. vádlott védőjéhez csatlakozva előadta, hogy jelenleg 60% körüli a munkaképességcsökkenése, az ezzel kapcsolatos orvosszakértői vizsgálat jelenleg folyamatban van. Nyárra várható a műtét, jelenleg sonotherápiára jár. Alkalmi munkavállalói kiskönyvvel havonta hozzávetőlegesen 18 napot tud dolgozni, és ezért 120.000.-Ft havi jövedelmet kap. 34 éves az élettársa, aki cukorbeteg, szintén dolgozik, havonta 50.000.-55.000.-Ft a keresete. Az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a Be. 348.§

(1)bekezdés, Be. 349.§

(1)bekezdése alkalmazásával I.r. és IV.r. vádlottra vonatkozó részében - a II.r. és a III.r. vádlott a felülbírálatban nem érintett - a Be. 363. §

(2)bekezdésének b.) pontja szerinti tárgyaláson az azt megelőző eljárással együtt bírálta felül, és megállapította, hogy az I.r. vádlott védőjének fellebbezése alaptalan, míg a IV.r. vádlott és védőjének fellebbezése az alábbiak szerint, részben alapos, továbbá helytálló a fellebbviteli főügyészség indítványa. Mindenek előtt vizsgálta az ítélőtábla, hogy helyesen és törvényesen járt-e el az elsőfokú bíróság akkor, amikor az eljárást - a vonatkozó külön eljárási szabályok alkalmazásával - az I.r. vádlott távollétében folytatta le. A fellebbviteli főügyészség indítványának helyt adva a Be. 353. §

(1)bekezdése szerinti eljárás keretében az ítélőtábla előtt tartott fellebbviteli tárgyaláson ismertetésre került a bűnügyi jogsegély-kérelme, továbbá az IRM illetékes főosztályának tájékoztatása, amely szerint Ukrajna az európai kiadatási egyezményhez tett, fenntartása alapján megtagadja ukrán állampolgárok kiadatását. Az ügy nyomozati szakaszában a hatóságok a rendelkezésükre álló törvényes eszközökkel próbálták elérni azt, hogy I.r. vádlott jelen legyen az ellene indult büntetőeljárás során, a lefolytatott eljárási cselekményeknél. A megyei főügyészség helyesen élt bűnügyi jogsegélykérelemmel az ukrán hatóság felé, mely KF.47/2005/

1. számú megkeresésnek az eljárási szabályok megtartásával tett eleget Ukrajna Ügyészsége
2. január
3. napján (nyomozati iratok 397-
4. oldal). Az elsőfokú eljárás rendelkezésre álló adatai alapján és az ítélőtábla előtt tartott tárgyaláson a bizonyítási eljárás fenti kiegészítése eredményeként megállapítható, hogy a megyei bíróság az elsőfokú eljárást törvényesen folytatta le az I.r. vádlott távollétében. Az I.r. vádlott gyanúsítottként való kihallgatása során őt az ukrán hatóság a magyar büntető jogszabályok maradéktalan ismertetésével figyelmeztette jogaira és kötelezettségeire. A jogsegélykérelem útján beszerzett bizonyítékok az elsőfokú eljárás során így jogszerűen felhasználhatók voltak. S bár az I.r. vádlott a kihallgatása során az ügy releváns tényeire nem tett vallomást, a megyei bíróság a II.r. és a III. r. vádlottak terhelő vallomását az egyéb bizonyítékokkal összevetve okszerűen mérlegelte. Ugyancsak értékelte a IV.r. vádlott védekezését is, részletesen elemezve és csoportosítva azokat a tanúvallomásokat és okirati bizonyítékokat, melyek a IV.r. vádlott védekezését cáfolták. A szükséges és lehetséges bizonyítékokat beszerezve lefolytatott bizonyítási eljárás alapján az I.r. és a IV.r. vádlott terhére rótt bűncselekmények tekintetében megállapított tényállás megalapozott, kiegészítésre nem szorul. A bizonyítékok mérlegelését támadó - felmentésre irányuló - védelmi fellebbezések eredményre nem vezethettek, hiszen az elsőfokon eljárt bíróság okszerű bizonyíték-értékelő tevékenységének felülmérlegelésére nincs lehetőség. A tényállás ennek megfelelően a Be. 351.§-ának

(1)bekezdés I. fordulata alapján a másodfokú felülbírálatnak is alapját képezte. A megyei bíróság a megállapított tényállás alapján I.r. és IV.r. vádlottak bűnösségére helytállóan vont le következtetést. A cselekményeket helyesen minősítette, ugyanakkor ítélete rendelkező részében a csalás bűntettének megvalósításának szakaszát tévesen tüntette fel. Ezért az ítélőtábla a bűncselekmény rendelkező részbeli megnevezését a jelen másodfokú eljárás során helyesbítette, és megállapította, hogy az I.r. és a IV.r. vádlottak a terhükre rótt csalás bűntettét kísérletként (Btk. 16.§) követték el. Így már összhangban van az ítélet jogi indokolásával a terhükre rótt cselekmény megnevezése, minősítése. Az elsőfokú bíróság az I.r. és a IV.r. vádlott tekintetében a bűnösségi körülményeket túlnyomó részt helyesen tárta fel. Az ítélőtábla - osztva a fellebbviteli főügyészség álláspontját - kiegészíti a büntetéskiszabási körülményeket azzal, hogy a vádlottak terhére kell értékelni a csoportos, fondorlatos elkövetési módot, hogy a négy terhelt cselekvősége a bűnszövetség több jegyét is magán viseli, az I.r. vádlott kezdeményező és irányító szerepet töltött be. A cselekmény kiemelkedő tárgyi súlyú, bár kísérleti szakban maradt. A csalási cselekmény minősítését az értékhatár határozza meg, a kár különösen nagy, ha 50 millió forintot meghaladja. Az irányadó tényállásból kitűnik, hogy ennek többszöröse az az összeg, amelyre nézve az APEH megtévesztésével, adóbevallás benyújtásával, jogosulatlanul Áfá-t igényeltek volna vissza. Ehhez kell kiemelni azt a szervezettséget is, amit az elkövetés körülményei mutatnak, nevezetesen, hogy tényleges gazdasági tevékenység látszatát keltették (cégalapítások, raktárbérlés, árú- és pénzmozgás), amelyben I.r. vádlott vezető szerepe tetten érhető. Rámutat ugyanakkor az ítélőtábla arra is, hogy az I.r. és a IV.r. vádlottaknak a bűncselekmények elkövetésben való részvételét azonban egyéniesítve, eltérően kell vizsgálni. A bűncselekmények elkövetéséért elsőfokon kiszabott büntetés - a feltárt bűnösségi körülményekre és a bűncselekmények elkövetését kezdeményező, irányító szerepére figyelemmel - az I.r. vádlott tekintetében megfelelő, enyhítésére törvényes lehetőség nincsen. Ezért az ítélőtábla az I.r. vádlottal szemben a megyei bíróság által alkalmazott halmazati büntetést tekintette kiszabottnak. Ugyanakkor a IV.r. vádlott esetében az ítélőtábla további enyhítő körülményként értékelte azt, hogy a bűncselekmény elkövetése óta - a IV.r. vádlottnak fel nem róhatóan - jelentős idő múlt el, továbbá a szabadságvesztés-büntetés kiállását megnehezítő megromlott egészségi állapotát, valamint azt a tényt, hogy rendszeresen munkát végez, melyet megfelelően lát el. Emellett a törvényes és arányos büntetés alkalmazása során figyelembe vette az ítélőtábla a IV.r. vádlottnak a bűncselekmények elkövetésében való csekélyebb szerepét, és szem előtt tartotta a vádlottakkal szemben kiszabott büntetések egymáshoz való arányosságának követelményét is. Mindezek alapján úgy ítélte meg, hogy a Btk. 37.§-ában megfogalmazott célokat, így az általános és egyéni megelőzés érdekeit a IV.r. vádlott tekintetében az elsőfokú bíróság által megállapítottnál enyhébb büntetés, rövidebb tartamú szabadságelvonás szolgálja. A szabadságvesztés felfüggesztésére azonban - szemben a védelmi indítvánnyal nem volt törvényes lehetőség. Maradéktalanul osztotta a fellebbviteli főügyészség álláspontját az elsőfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség viselése kérdésében, és felhívta az elsőfokú bíróságot, hogy a bűnügyi költség viseléséről a Be. 578. §

(1)bekezdése szerinti különleges eljárásban határozzon. Mindezek alapján az ítélőtábla a Be. 372.§.

(1)bekezdés alapján az elsőfokú bíróság ítéletét I.r. és IV.r. vádlottak vonatkozásában megváltoztatta, megállapította, hogy I.r. és IV.r. vádlott a csalás bűntettét kísérletként követték el, ezért I.r. vádlottal szemben halmazati büntetésül az első fokon alkalmazott börtönbüntetést tekintette kiszabottnak, míg IV.r. vádlottal szemben halmazati büntetésül visszaesőként 1 év 8 hónapi börtönbüntetést és 3 év közügyektől eltiltást szabott ki. Egyebekben az elsőfokú ítéletet - mivel az egyéb járulékos rendelkezések helyénvalóak - a Be. 371. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta mindkét vádlott tekintetében. A másodfokú eljárásban az I.r. vádlott kirendelt védőjének díjával kapcsolatban felmerült bűnügyi költség megállapítására és viselésére vonatkozó rendelkezés a Be. 381.§

(1)bekezdésén alapul. őr,

1. évi május hó
2. napján Dr. Kovács Tamás sk. a tanács elnöke Dr. Csák Csilla sk. a tanács tagja, előadó Dr. Miklós Mária sk. a tanács tagja ZÁRADÉK: Ez az ítélet és a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság
3. január
4. napján kelt 8.B.88/2008/
5. számú ítélete I.r. és IV.r. vádlottak vonatkozásában meg nem változtatott részében
6. május
7. napján jogerőre emelkedett és végrehajtható. Győr,
8. május
9. napján Dr. Kovács Tamás sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül kiadó: