Kfv.V.35.238/2009/11.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Virágh Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek a dr. Barta Katalin jogtanácsos által képviselt alperes ellen helyi iparűzési adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság
- március
- napján kelt 9.K.30.512/2008/
- számú ítélete ellen az alperes által
- sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem, a felperes által Kfv.
- sorszám alatt benyújtott csatlakozó felülvizsgálati kérelem folytán eljárva - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi í t é l e t e t A Legfelsőbb Bíróság a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 9.K.30.512/2008/
- számú ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érinti, felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezését hatályában fenntartja. A felperes elutasítja. csatlakozó felülvizsgálati Kötelezi az alperest, hogy 15 napon felperesnek 20.000 /azaz húszezer/ perköltséget. kérelmét hivatalból belül fizessen meg a forint felülvizsgálati A feljegyzett felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A ....Város Önkormányzat Jegyzője Adóügyi Osztály /a továbbiakban: elsőfokú hatóság/ a felperesnél 2003.-
- évekre iparűzési adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés eredményeként a
- június
- napján kelt 7.341-4/
- számú határozatával a felperes terhére összesen: 4.522.800 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet, és 452.280 Ft adóbírságot állapított meg. A fellebbezés folytán eljárt alperes a
- október 10-én kelt 3069-2/
- számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolása szerint - többek között - az elsőfokú bíróság az adózás rendjéről szóló
- évi XCII. törvény /a továbbiakban: Art./ 1.§-ának /7/ bekezdésében foglaltak helytálló alkalmazásával állapította meg, hogy a vizsgált időszakban a felperes, mint vállalkozó által a megrendelőjével, illetve a felperes, mint fővállalkozó által az alvállalkozójával megkötött takarítási szerződések nem vállalkozási, hanem megbízási szerződésnek minősültek. E megállapítás alapján felperes a helyi adókról szóló
- évi C. törvény /a továbbiakban: Htv./ 39.§-ának /1/ bekezdése alkalmazásával az adó alapját az alvállalkozói szolgáltatás értékével nem csökkenthette volna. A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint - egyebek mellett - a becsatolt takarítással kapcsolatos írásbeli szerződések megfelelnek a Htv. 52.§-ának
- pontjában szabályozott alvállalkozói szerződésnek, ezért vonatkozásukban a Htv. 39.§-ának /1/ bekezdését nem sértette meg. Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte - és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. Indokolása szerint az Art. 1.§ának /7/ bekezdése, a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi IV. törvény /a továbbiakban: Ptk./ 389.§-a alapján a felperes által írásban, a T.Bt-vel megkötött takarítás tárgyú megállapodásait vállalkozási szerződéseknek minősítette, mivel azok eredmény létrehozására irányultak. Álláspontja szerint a gazdasági társaságokról szóló
- évi CXLIV. törvény 40.§-ának /1/ és /3/ bekezdései értelmében az alperes alaptalanul hivatkozott egyes takarítási szerződésnél a cégszerű aláírás hiányára is, mivel a kérdéses okiratokon a cég neve szerepelt, és a cég képviseletére jogosult személy azt alá is írta. Az elsőfokú bíróság szerint ezért felperes, az általa a T.Bt-vel megkötött takarítás tárgyú alvállalkozói szerződések teljesítésének értékével a helyi iparűzési adó alapját jogszerűen csökkentette. Megállapította továbbá, hogy az őrző-védő tevékenység ellátására létrejött szerződések nem vállalkozási, hanem megbízási szerződések, és hogy a vizsgált szerződések alapján közvetített szolgáltatás értékeként nem vonható le a 2003.-
- adóévekben sem az őrző-védő, sem a takarítási feladat ellátására megkötött szerződések ellenértéke. A megismételt eljárásban az elsőfokú hatóságnak a vagyonvédelmi szerződések alapján kibocsátott számlákat nem kell értékelnie, mivel az azokban szereplő ellenérték a helyi iparűzési adó alapját nem csökkenti. A felperes és a T.Bt. között takarításra megkötött szerződések alapján kibocsátott számlákon feltüntetett alvállalkozói teljesítések értékét azonban adóalap csökkentő tételként figyelembe kell vennie. Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő határozat meghozatalát kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a takarítási szerződések értékelése során tévedett, mert e megállapodások nem tekinthetők a Htv. 52.§-ának
- pontjában megkövetelt Ptk. szerinti szerződéseknek. A felperes ellenkérelmében az alperes felülvizsgálati kérelmének az elutasítását, és e körben a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. A felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmet is előterjesztett a közvetített szolgáltatás értékének levonhatósága tárgykörben. Az alperes felülvizsgálati kérelmet csak és kizárólag az elsőfokú ítéletnek a takarítási alvállalkozói szerződésekkel kapcsolatos része ellen terjesztett elő. A polgári perrendtartásról szóló
- évi III. törvény /a továbbiakban: Pp./ 273.§-ának /6/ bekezdése értelmében a csatlakozó felülvizsgálati kérelem előterjesztésére a 244.§ és a 257.§ rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell. A Pp. 244.§-ában foglalt rendelkezésekből következően, ha a több kereseti kérelem tárgyában hozott ítéletnek csak egyes rendelkezéseit érinti a fellebbezés, a csatlakozó fellebbezés sem érintheti az ítéletnek már jogerőre emelkedett rendelkezéseit. A Pp. 273.§-ának /6/ bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 244.§-a értelmében - miután a felperes felülvizsgálati kérelmet nem nyújtott be, és az alperes felülvizsgálati kérelmét csak és kizárólag a takarítási alvállalkozói szerződések tárgykörben terjesztette elő - a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmet a közvetített szolgáltatás értékének levonhatósága témában nem terjeszthet elő /azt önálló felülvizsgálati kérelemmel támadhatta volna/. A Legfelsőbb Bíróság ezért a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmét a Pp. 273.§ának /6/ bekezdése, 244.§-ának /3/ bekezdése alapján hivatalból elutasította. Az alperes felülvizsgálati kérelme nem alapos. A Pp. 275.§-ának /2/ bekezdése értelmében a Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. Az alperes felülvizsgálati kérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének a közvetített szolgáltatás értékének levonhatóságára vonatkozó, a kereseti kérelmet elutasító részét nem támadta, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság nem értékelhette. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a takarítási alvállalkozói szerződésekre vonatkozóan részletes, nem iratellenes tényállást állapított meg. A tényállásra helyes jogszabályokat alkalmazott /Art. 1.§ /7/ bekezdés, Ptk. 389.§/, amelyeket ítéletében részletesen idézett is. A tényállás és az irányadó jogszabályok alapján helytálló jogértelmezéssel állapította meg, hogy a felperes által a T.Bt-vel megkötött takarítási szerződések eredménykötelmek, vállalkozási szerződések. Az elsőfokú bíróság ítéletében ismertette a Legfelsőbb Bíróság BH
- számú eseti döntését is, amely szerint az utak tisztítása „nem csupán egy meghatározott tevékenység kifejtése, hanem a tevékenységgel elérhető, meghatározott eredmény létrehozása”. A jogerős elsőfokú ítélet helytállóan tartalmazza, hogy a takarítás, tisztítás eredményeként a tevékenység tárgya tiszta lesz. Az alperes felülvizsgálati kérelmében hiányolta, hogy az ellátandó feladat konkrétan nem került meghatározásra, és az együttműködés folyamatos feladat ellátást feltételezett, illetve, hogy a felek nem rendelkeztek az eredmény elmaradásának következményeiről. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság helytálló minősítését nem rontják le az alperes által hivatkozottak, ugyanis azok a szerződés minősítését nem érintik, az adóhatóság a takarítás, mint gazdasági tevékenység megtörténtét nem vitatta, a felek egymás közötti elszámolása pedig nem volt a per tárgya. Az elsőfokú hatóságnak a megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság helytálló iránymutatása alapján kell eljárnia. Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, a felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezését a Pp. 275.§-ának /3/ bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Az alperes a Pp. 270.§-ának /1/ bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78.§-ának /1/ bekezdése alapján köteles a felperes felülvizsgálati perköltségének a megfizetésére. A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem felülvizsgálati eljárási illeték viseléséről a Legfelsőbb Bíróság a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 14.§-a alapján rendelkezett. ,
- március
- Dr. Lomnici Zoltán sk. tanácselnök, Dr. Kurucz Krisztina sk. előadó bíró, Dr. Kárpáti Magdolna sk. bíró