Mfv.I.10.795/2009/3.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Tárnok Cecília ügyvéd által képviselt felperesnek a Papné dr. Márton Erika jogtanácsos által képviselt alperes ellen közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt a Tatabányai Munkaügyi Bíróság 4.M.443/2008/
- számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Tatabányai Munkaügyi Bíróság 4.M.443/2008/
- számú ítéletét hatályon kívül helyezi, és az alperes 137-2/2008-
- számú határozatát akként változtatja meg, hogy a felperes által fizetendő munkaügyi bírság összegét 300.000 (háromszázezer) forintra leszállítja.Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek - tizenöt nap alatt - 30.000 (harmincezer) forint és 7.500 (hétezer-ötszáz) forint áfa együttes elsőfokú és felülvizsgálati eljárási költséget.Az elsőfokú és felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. I n d o k o l á s : Az alperes elsőfokú hatóságaként eljáró O.K.D.M.F. megismételt eljárásban meghozott határozatával a felperest 750.000 forint munkaügyi bírsággal sújtotta.Megállapította, hogy a felperes
- április 16-án öt főt a T.R. munkaterületen megbízási szerződéssel foglalkoztatott, holott ténylegesen a felek között munkaviszony állt fenn. A munkaügyi bírság kiszabására a Met.
- §
(2)bekezdés
- a)és
- ac)pontja, valamint a 7. §
(4),
(5), és
(7)bekezdés alapján azért került sor, mert a felperes megsértette az Mt-nek a munkaszerződés írásbafoglalását előíró 76. §
(1)és
(2)bekezdését, valamint a
- évi XCII. törvény (Art.)
- §
(4)bekezdés a) pontjában foglalt bejelentési kötelezettségét. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatva a munkaügyi bírság összegét 700.000 forintra leszállította a Met. 7. §
(2)bekezdés a) pontját, valamint a 7. §
(5)bekezdését alkalmazva. A felperes a keresetében elsődlegesen a másodfokú határozatnak az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését, másodlagosan a másodfokú határozat megváltoztatásával a bírság összegének mérséklését kérte.Álláspontja szerint az 5 fő munkavállalóval nem munkaviszonyt létesített. Ennek fennállta megállapítása esetén is a jognyilatkozat alakszerűségére vonatkozó kötelezettséget nem szegte meg, hiszen megbízási szerződés elnevezéssel ugyan, de a jogviszony létesítésére irányuló szerződést írásba foglalta. Hivatkozott továbbá a bírság összegének megállapításánál a hatóság okszerűtlen mérlegelésére. A Tatabányai Munkaügyi Bíróság 4.M.443/2008/15. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította kötelezve a felperest 25.000 forint alperesi perköltség, valamint az államnak 16.500 forint eljárási illeték megfizetésére. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a felperes a perben nem bizonyította, hogy az 5 fő munkavállalóval létesített jogviszony a határozatban foglaltak ellenére polgári jogviszony volt. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a felperes azzal sértette meg az Mt. 76. §
(1)és
(2)bekezdését, és vele szemben azért alkalmazott jogszerűen munkaügyi bírságot az alperes a Met. 7. §
(2)bekezdés a) pontjára alapítottan, mivel a felperesnek a munkajogviszony keretében foglalkoztatott munkavállalóival kötött megbízási szerződése nem felel meg a munkaszerződésre vonatkozó rendelkezéseknek: az Mt. 76. §
(5)bekezdésében előírt kötelező tartalmi elemek közül a munkavégzés helyét a megbízási szerződés nem tartalmazza.A munkaügyi bíróság nem találta alaposnak a munkaügyi bírság összegének mérlegelését támadó felperesi érvelést sem arra tekintettel, hogy a másodfokú hatóság a munkaügyi bírságot a jogszabályban előírt összeghatárok között szabta ki, eltúlzottnak nem tekinthető összegben. A felperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével a keresete szerinti marasztalásra irányult.Álláspontja szerint az alperes a Met. 7. §
(2)bekezdés a) pontjára hivatkozással (a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítésének alakszerűségére vonatkozó rendelkezések megsértése miatt) nem alkalmazhatott jogszerűen bírságot a felperessel szemben. A tartalmilag fogyatékos munkaszerződést ugyanis nem lehet nem létezőnek, tehát az alakszerűségi előírás megszegésével kötöttnek tekinteni. Másrészt a Met. eltérő szankciórendszert alkalmaz a jognyilatkozatok alakszerűsége megsértése és a jognyilatkozat tartalmi elemeinek hiánya esetére. Az előbbi esetben ugyanis a Met. 7. §
(1)bekezdés a) pontja szerint már egy munkavállaló esetén is kiszabható bírság, továbbá a Met. 7. §
(2)bekezdés a) pontja szerint a bírság mértéke is eltérő, mint az alakszerűségi hiba esetén a 7. §
(2)bekezdés c) pontjában megállapított mérték.Az alperes a bírság összegét a Met. 7. §
(2)bekezdés ac) pontjára, valamint az
(5)bekezdésére alapítottan 30.000 forinttól 4.000.000 forintig terjedő bírsághatárok között állapította meg, holott az alaki fogyatékosság esetén a Met. 7. §
(2)bekezdés ac) pontja és az
(5)bekezdése szerint 30.000 forinttól 2.500.000 forintig terjedő bírsághatárok között kellett volna mérlegelnie a bírság összegét, így az eltúlzottnak tekinthető figyelemmel arra is, hogy az elsőfokú hatóság által megállapított 750.000 forint munkaügyi bírság összeget 30.000 forint 8.000.000 forint közötti bírsághatárokra tekintettel állapították meg.Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában tartására irányult.Arra hivatkozott, hogy a felperes nem tartalmilag hiányos munkaszerződést, hanem megbízási szerződést kötött, következésképp munkaszerződés kötése nem állt a szándékában. Téves azon felperesi állítás, amely szerint a hatóság a megbízási szerződésnek nevezett szerződést minősítette volna munkaszerződésnek, hiszen a jogviszonyt minősítette munkaviszonynak, egyúttal a munkaszerződés hiányát állapította meg. Amennyiben pedig a munkáltató és a foglalkoztatottak közötti megállapodás a munkaszerződés Mt. 76. §
(5)bekezdése által előírt kötelező elemeit nem tartalmazza, a munkaszerződés hiányát kell megállapítani. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint részben alapos.Az alperes elsőfokú hatósága 5 fő munkavállalót az Mt. 76. §
(1)és
(2)bekezdésbe ütközően írásba foglalt munkaszerződés nélkül foglalkoztató, valamint a bejelentési kötelezettséget elmulasztó, a Met. 3. §
(1)bekezdés a) pontjában foglalt felperesi jogsértés miatt a Met. 7. §
(2)bekezdés
- a)és
- ac)pontja, valamint a 7. §
(4),
(5), és
(7)bekezdés alapján szabott ki 750.000 forint munkaügyi bírságot, amelyet az alperes ugyanezen jogsértések miatt a Met. 7. §
(2)bekezdés a) pontja, és 7. §
(5)bekezdés alapján 700.000 forintra mérsékelt. Alaptalanul vitatta a felperes, hogy az Mt. 76. §
(1)és
(2)bekezdés megsértésére alapítottan nem volt jogszerű a munkaügyi bírság kiszabása, mivel az 5 fővel írásban szerződést kötött, és annak helytelenül megbízási szerződésként történő megjelölése nem értékelhető a kötelező írásbeliségre vonatkozó előírás megsértésének. A kötelező tartalmi elem hiánya (munkavégzés helye) mint az Mt. 76. §
(5)bekezdésben foglaltak megsértése pedig a bírság alapjául szolgáló jogsértésként a sérelmezett határozatokban nem volt megjelölve. Az Mt. 76. §
(1)bekezdése a munkaviszony létesítésére munkaszerződés-kötési kötelezettséget, míg a
(2)bekezdés alakszerűségként írásbeliséget ír elő, az
(5)bekezdés pedig a munkaszerződés kötelező tartalmi elemeit tartalmazza. A bírói gyakorlat a munkaszerződést akkor tekinti írásba foglaltnak, ha a felek a kötelező tartalmi elemeket tartalmazó okiratba foglalják a megállapodásukat, és azt aláírják. Ezzel ellentétes következtetés nem vonható le a felperes által a felülvizsgálati kérelmében hivatkozott BH.2002.504. számú eseti döntésből sem. Következésképp a Met. 3. §
(1)bekezdés a) pontjában foglalt - a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítéséhez szükséges jognyilatkozatok alakszerűségét előíró - rendelkezés megsértése miatt jogszerűen alkalmaztak a felperessel szemben a Met. 7. §
(2)bekezdés ac) pontjában, valamint az
(5)bekezdésében foglalt 30.000 forinttól 4.000.000 forintig terjedő bírsághatárok között munkaügyi bírság szankciót. Alappal sérelmezte azonban a felperes a bírságösszeg mérlegelésére vonatkozó alperesi eljárást azzal, hogy az első-, és a másodfokú határozat közel azonos munkaügyi bírságot rótt ki, holott a másodfokú eljárásban került csak sor a bírsághatár felső összegének a helyes, 8.000.000 forintról 4.000.000 forint összegre történő módosítására.A Pp. 339/B. § szerint a mérlegelési jogkörben hozott közigazgatási határozat akkor tekintendő jogszerűnek, ha a közigazgatási szerv a tényállást kellő mértékben feltárta, az eljárási szabályokat betartotta, a mérlegelés szempontjai megállapíthatóak, és a határozat indokolásából a bizonyítékok mérlegelésének okszerűsége kitűnik.A másodfokú határozat az első fokon kiszabott 750.000 forint munkaügyi bírság 700.000 forintra történő mérséklését eredményező mérlegelésének indokolása nem felel meg a fenti jogszabályi rendelkezéseknek. A Met. 7. §
(7)bekezdésben foglalt, a munkaügyi bírság összegének megállapításánál figyelembe veendő szempontokon túl az alperes nem értékelte kellő súllyal azt, hogy a kiszabható bírság felső határa az elsőfokú eljárásban figyelembe vetthez képest felére csökkent.A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §
(4)bekezdés alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és az alperes határozatát a Pp. 339. §
(2)bekezdés q) pontja, valamint a Met. 8/A. §
(4)bekezdés b) pontja alapján megváltoztatta, és a munkaügyi bírság összegét 300.000 forintra leszállította. A Pp. 78. §
(1)bekezdés alapján kötelezte az alperest a Legfelsőbb Bíróság a felperes elsőfokú és felülvizsgálati eljárási költségének viselésére, megállapítva a 6/
- (VI.26.) IM rendelet
- §-a alapján, hogy az elsőfokú és felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Budapest,
- május
- Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, dr. Hajdu Edit s.k. előadó bíró, dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Nné tisztviselő