Győri Ítélőtábla Pf.IV.20.282/2009/5.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Győri Ítélőtábla a Madari Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek a dr. Horváth István ügyvéd által képviselt alperes ellen tartozás megfizetése iránt indított perében a GyőrMoson-Sopron Megyei Bíróság
- május
- napján kelt 18.P.20.583/2008/
- számú ítélete ellen a felperes által 22/I. és
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán tárgyaláson - meghozta az alábbi ítéletet: Az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 130.000,(Egyszázharmincezer) Ft másodfokú perköltséget, viselje továbbá a fellebbezéssel felmerült költségeit. A 312.000,- (Háromszáztizenkettőezer) Ft feljegyzett fellebbezési illetéket az állam viseli. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: A felperes keresetében 5.200.000,- Ft és ennek
- január 1-től járó késedelmi kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Hivatkozása szerint ő szabadalmaztatta az "A" tönkölybúzát és az "A" védjegyre az alperessel és "B"-vel együtt szerzett védjegyoltalmat. Az "A" márkanévnek és az "A" tönkölybúzából készített termékek gyártásának átengedésére
- március
- napján szerződést kötöttek az "C" Kft-vel, mint átvevővel, aki az így előállított termékek után díjfizetésre vállalt kötelezettséget. A díjat az alperes felvette, de a felperes felé nem számolt el azzal. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Vitatta a felperesi kereset jogalapját és összegszerűségét, állította, hogy semmilyen összeget nem vett fel, amellyel a felperes irányában elszámolási kötelezettsége lenne. Nem vitatta, hogy az "C" Kft-vel létrejött a szerződés, ugyanakkor kifejtette, hogy a szerződés szerint annak melléklete kellett volna, hogy tartalmazza a gyártandó termékeket és a termékek árát. Ilyen melléklet azonban nem készült el, így a szerződés nem lépett hatályba. A megyei bíróság fellebbezéssel támadott ítéletében a felperes keresetét elutasította. Kimondta, hogy a le nem rótt eljárási illetéket az állam viseli. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 264.000,- Ft perköltséget. Határozata indokolásában megállapította, hogy a peres felek és "B", mint átadók, valamint az "C" Kft., mint átvevő
- március
- napján szerződést kötöttek. A szerződésben az "C" Kft. kötelezettséget vállalt a felperes által szabadalmaztatott növényekből készült és/vagy a
- pontban meghatározott márkanevek alatti pékipari termékeknek a piaci igényeknek megfelelő mennyiségű gyártására, a szerződésben meghatározott feltételek alapján. A szerződés
- pontja szerint az
- számú melléklet tartalmazza az átvevő által gyártandó termékeket, amelyet a szerződő felek aláírásukkal hitelesítettek, illetve annak bővülése esetén hitelesítenek. A
- pont szerint az így gyártott termékek árát a szerződő felek közösen állapítják meg, melynek alapja az adott termék előállítására vonatkozóan az átvevő által igazolt költségek + minimum 30 % haszon. A
- pont alapján az átvevő az átadó által meghatározott növényekből és alapanyagokból előállított termékeket csak „"A"", illetve az átadó által a későbbiekben meghatározott és e szerződésben leírt korlátokkal használatra átadott márkanév alatt bocsáthatja forgalomba, ettől a szerződő felek csak közös megegyezéssel írásban térhetnek el. A szerződés
- pontjában a felek megállapodtak abban, hogy a megállapodás tárgyát képező termékek gyártásából és értékesítéséből származó bevételeket milyen arányban, milyen módon osztják fel egymás között. A bíróság megállapítása szerint ... védjegy lajstromszám alatt került lajstromozásra az „"A"" ábrás védjegy. A védjegy jogosultjai a peres felek és "B", az oltalmi idő kezdete
- július
- Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a fentebb megjelölt szerződés tárgya az „"A"" ábrás védjegy használatának átengedése volt, s a használat fejében az "C" Kft. jutalék fizetésére volt köteles. A szerződés az
- számú melléklet szerint meghatározott termékek gyártására vonatkozott volna, a melléklet elkészítése a felperes feladata volt, de ez nem készült el. A felek nem állapodtak meg sem a gyártandó termékekben, sem azok árában, így a szerződés a meghatározott termékekre nézve nem jött létre, annak alapján az "C" Kft. kifizetést az alperesnek nem eszközölt. Az alperes a perbeli szerződés alapján a sváb pékségtől pénzt nem vett fel. Az elsőfokú bíróság ítélete jogi indokolásban kiemelte, hogy álláspontja szerint a peres felek, továbbá "B" és az "C" Kft. között az
- évi XI. törvény
- §.
(1)és
(2)bekezdésében foglaltak szerinti használati szerződés jött létre (védjegylicencia-szerződés). Ennek alapján a védjegyoltalom jogosultja engedélyt ad a védjegy használatára, a használó pedig köteles ennek fejében díjat fizetni. A bíróság ebben a körben rámutatott arra, hogy a felperes, az alperes és "B", mint védjegyjogosultak a védjegy hasznosításáról voltak jogosultak dönteni, az "A" név használatáról nem. Mind az alperes, mind pedig "B" tanú egyezően adták elő, hogy a védjegy hasznosítását tekintették a szerződés tárgyának. Utóbbi szerint az „"A"" védjegyről volt szó logóval, ennek használatát adták volna át, a szerződés pedig a védjegy alatt gyártott és forgalmazott termékekről szólt volna. Ezt megerősítette "D" tanúvallomása is, mely szerint nem az "A" név használata miatt kellett volna fizetni. "E" tanú is akként nyilatkozott, hogy az "A" nevet levédették és ennek kapcsán volt vita, a tanú úgy tudta, hogy a védjegy hasznosításáról volt szó. A fentiekkel szemben a felperest terhelte volna annak bizonyítása, hogy a szerződés tárgya nem csupán a védjegy használatának az átengedése, hanem az "A" megjelölés használata és a felperes által szabadalmaztatott növényből készült termékek gyártása és annak fejében díj fizetése volt. Ezt azonban a felperes nem igazolta, a bizonyítatlanság következményeit ő köteles viselni. A felperes állítása szerint a piaci igények szerint történt a gyártás, ugyanakkor a szerződés 1. pontja szerint a szerződés mellékletében határozzák meg a gyártandó termékek listáját. "B" és "D" tanúk előadása szerint a gyártás megkezdéséhez az kellett volna, hogy a mellékletben meghatározásra kerüljenek a gyártandó termékek és a pékségnek átadásra kerüljön a termékek gyártmánylapja. Nem alapos tehát azon felperesi hivatkozás, hogy a piaci igények határozták meg a gyártandó termékek listáját, így a mellékletre nem volt szükség a szerződés hatályosulásához. A bíróság kiemelte, hogy a szerződés szerint a piaci igények csupán a termékek mennyiségére vannak kihatással. Arra nézve melléklet nem született, hogy ténylegesen mit kellett volna a pékségnek gyártania, így a gyártandó termékek körére nézve nem jött létre a felek megállapodása, a szerződés lényegében csak keretet biztosított, tartalommal azonban a melléklet töltötte volna ki. Mindemellett a felperesnek azt is bizonyítania kellett volna a Pp. 164. §.
(1)bekezdése alapján, hogy a perbeli szerződés kapcsán az alperes a pékségtől - heti 100.000,- Ft összegben - jutalékot kapott. A felperes azonban ezen állítását sem tudta igazolni, az alperes tagadta ezt, míg a tanúként meghallgatott "D", a pékség ügyvezetője úgy nyilatkozott, hogy az "A" név alatt gyártott termékek kapcsán az alperes részére kifizetés nem volt, "B" tanú álláspontja szerint a szerződés teljesítésére nem került sor. "E" előadta, hogy senki nem mondta, hogy kifizetés történt, "F" tanú pedig azt említette, hogy nem látta, hogy valaki pénzt vett volna fel. A bíróság ebben a körben "G" tanúnak a vallomását figyelmen kívül hagyta, tekintettel volt arra, hogy a tanú a felperes házastársa és vallomása elfogultságára utalt az alperessel szemben tett megnyilatkozása, mely szerint az alperessel való találkozása óta sértve érzi magát, az alperest szélhámosnak, csalónak tartja. A bíróság ítéletében kitért arra, hogy a felperes által csatolt szórólapok - bár céljuk az "A" termékek népszerűsítése - nem igazolják, hogy az alperesnek elszámolási kötelezettsége keletkezett. Ugyancsak nem igazolja ezen elszámolási kötelezettséget "H" tanú által küldött, a két termék címketervével kapcsolatos e-mail sem. A bíróság elutasította a felperes azon bizonyítási indítványának teljesítését, mely az "A" terméknéven forgalmazott tönkölybúza termékek mennyisége és az ezzel kapcsolatos éves nettó árbevétel kimutatására kérte kötelezni a sváb pékséget. Ezzel kapcsolatosan kifejtette, hogy nem az "A" terméknéven forgalmazott tönkölybúza termékekre irányult a szerződés, hanem a védjegy használata, hasznosítása képezte a szerződés tárgyát. Az, hogy a pékség az "A" nevet használta, mert "A" lisztből készültek a termékek, független a perrel érintett szerződéstől. Ez önmagában nem alapozza meg tehát az alperes elszámolási kötelezettségét. A felperes fellebbezésében az ítélet keresete szerinti megváltoztatását, másodlagosan a hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság döntése téves és megalapozatlan, a szerződés nem minősíthető védjegy használatára vonatkozó megállapodásnak. Ugyan kiterjed az "A" márkanév használatára is (
- pontja), de nincs szó védjegyről, logóról vagy egyéb megkülönböztetésről. A szerződés a felperes által szabadalmaztatott búzafajtából készített, és az "A" név alatt forgalmazott pékipari termékekre vonatkozik. A védjegykénti megjelölés csak egy későbbi folyamat tárgya és eredménye volt. A felperes álláspontja szerint a meghallgatott tanúk ("D", "E", "F" és "B") nyilatkoztak arról, hogy az alperes vett fel pénzt a Kft-től. Nyilvánvalóan nem felel meg a valóságnak "D" vallomása atekintetben, hogy a szerződésnek nincs köze az "A" név használatához. A felperes kifogásolta, hogy a bíróság nem adott helyt bizonyítási indítványának, a pékség kimutatása ugyanis segítette volna annak bizonyítását, hogy milyen mennyiségű tönkölybúza termék került forgalomba "A" név alatt. Változatlanul fenntartotta azon indítványát, hogy a bíróság kötelezze az "C" Kft-t kiadási bizonylatai csatolására és e vonatkozásában szakértő kirendelését kérte. Szakértői bizonyítás útján igazolható, hogy a perben nem álló átvevő a szerződés tárgyát képező termékeket előállította és forgalmazta-e, ezek után mekkora részesedést kellett volna megfizetnie az átadó számára, továbbá, hogy az alperes vett-e fel pénzt a szerződés szerinti vagy más jogcímen az átvevőtől és ennek alapján alapos-e a felperesi követelés. Mindez az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú eljárás megismétlését követeli meg. A fellebbezése kiegészítésében kifogásolta, hogy a bíróság nem oldotta fel azt az ellentmondást, amely "H" tanúvallomása, valamint az általa küldött e-mail-ek tartalma között húzódik. Csatolta "F" tanú
- április 6-án írt levelét, amely megkérdőjelezi a tanú tárgyaláson tett vallomását. Erre figyelemmel kérte a tanú ismételt meghallgatását, aki tud arról, hogy az alperes hetente 100.000,- Ft-ot vett fel a pékségtől. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság számos tanút hallgatott meg, csatolásra kerültek az üggyel kapcsolatos okirati bizonyítékok, a peradatokat az elsőfokú bíróság megfelelően értékelte. A szerződés melléklete nem készült el, így a szerződés bár érvényesen létrejött, de hatályba nem lépett. A fellebbezés és kiegészítése mellékleteként csatolt iratok az alperes részére történő esetleges kifizetéseket nem igazolják. A fellebbezésben foglaltakkal szemben egyetlen tanú sem állította, hogy az alperes pénzt vett volna fel a szerződés alapján a pékségtől. A felperes fellebbezése az alábbiak szerint nem alapos. Az ítélőtábla a
- március 1-jén létrejött szerződés Ptk.
- §.
(1)bekezdésének megfelelő értelmezése körében maga is osztotta a felperes azon álláspontját, hogy a megállapodás nem védjegylicencia-szerződésnek minősül, tárgyát nem a védjegy használatának ellenérték fejében való átengedése képezte. Az átvevő azt vállalta, hogy a felperes által szabadalmaztatott növényekből meghatározott sütőipari termékeket állít elő, ezeket csak a meghatározott márkanév alatt értékesíti, az ebből származó bevételeinek egy részét pedig az átadóknak megfizeti. Az elsőfokú ítéletnek a szerződés minősítése és tartalma tekintetében elfoglalt álláspontja tehát nem helytálló. A felperesnek a perben a Pp. 164. §.
(1)bekezdésére figyelemmel mindenekelőtt azt kellett volna bizonyítania, hogy a fenti szerződés teljesítéseként az átvevő az alperesnek kifizetéseket eszközölt. Az elsőfokú eljárás során beszerzett peradatok azonban - ahogy erre a megyei bíróság a bizonyítékok okszerű mérlegelése során rámutatott - ennek ítéleti bizonyossággal való alátámasztására nem alkalmasak. A fellebbezésben foglaltakkal szemben "D", "E", "B" és "F" ilyen tartalmú nyilatkozatot nem tettek, a csatolt szórólapok és "H" e-mailjei sem alkalmasak ennek bizonyítására. A felperes indítványozta, hogy a bíróság keresse meg az átvevőt az alperesnek történt kifizetések kimutatására. Az átvevő ügyvezetőjének tanúvallomása szerint az alperesnek a szerződés alapján a cég részéről nem került sor kifizetésre. Ezek után a megyei bíróság alappal mellőzte az átvevő írásbeli kimutatás becsatolására irányuló megkeresését. A felperes indítványozta (12/F/
- számú irat), hogy a bíróság annak teljes kimutatására is kötelezze az "C" Kft-t, hogy milyen mennyiségben forgalmazott "A" terméknéven tönkölybúzatermékeket és ennek mennyi volt a nettó árbevétele. Ezen indítvány mellőzése körében az ítélőtábla rámutat arra, hogy az alperessel szembeni követelés érvényesítése során nem azt kellett a felperesnek bizonyítania, hogy az átvevőt az átadók felé terhelte-e a szerződéssel kapcsolatosan bármiféle kötelezettség, hanem azt, hogy az alperes részére sor került-e az átadó részéről teljesítésre. Ennek igazolására azonban az indítványozott bizonyítás nem alkalmas. A felperes a keresetlevél áttételét megelőzően, a Fővárosi Bíróság előtt 29.P.26.511/2007/
- számú beadványában úgy nyilatkozott, hogy „szükség esetén" szakértő kirendelését kéri a pékség könyvelését illetően annak megállapítására, hogy az átvevő milyen összegű bevételre tett szert és az alperesnek milyen összegeket fizetett meg. Az elsőfokú bíróság a Pp.
- §.
(3)bekezdésében foglalt kötelezettségének maradéktalanul eleget téve többször tájékoztatta a felperest a bizonyítandó tényekről, a bizonyítási teherről és a bizonyítás sikertelenségének jogkövetkezményeiről (
- számú jegyzőkönyv
- oldala és
- számú jegyzőkönyv
- oldala). A felperes a bíróság ezt követő felhívására azonban csupán a tanúk meghallgatása és az átvevő kimutatásának becsatolására irányuló bizonyítási indítványát tartotta fenn, szakértői bizonyítást a bíróság felhívása ellenére sem indítványozott. A fentiek alapján tehát megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság a perben releváns tények bizonyítását szolgáló felperesi indítványoknak maradéktalanul eleget tett és csak a szükségtelen indítványok teljesítését mellőzte. Az így beszerzett peradatok okszerű mérlegelésével ítélte bizonyítatlannak azt a felperesi állítást, hogy az alperes a perrel érintett szerződés kapcsán az "C" Kft-től kifizetésben részesült. A felperes fellebbezése kiegészítésében "F"-el folytatott levelezésének anyagát csatolva indítványozta a tanú ismételt meghallgatását. Ezzel kapcsolatosan azonban megállapítható, hogy a levelek a korábban már meghallgatott tanútól olyan nyilatkozatot nem tartalmaznak, mely szerint az átvevő valóban fizetett az alperesnek jutalékot. Erre figyelemmel az tanú újbóli meghallgatása iránti indítványt az ítélőtábla elutasította. A másodfokú eljárás során a felperes indítványozta (
- számú irat) a pékség kiadási bizonylatainak szakértő útján való vizsgálatát, ezen indítványának teljesítésére azonban a másodfokú eljárásban a Pp.
- §.
(1)bekezdésében foglaltak nem biztosítanak eljárásjogi lehetőséget. A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla a megyei bíróság érdemben helyes ítéletét a Pp. 253. §.
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Az eredménytelenül fellebbező felperest a Pp. 78. §.
(1)bekezdése alapján kötelezte a 32/
- (VIII.22.) IM rendelet
- §.
(2)bekezdés a.) pontja,
(5)és
(6)bekezdése szerint megállapított ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltség megfizetésére. A felperes személyes költségmentességére figyelemmel a feljegyzett fellebbezési illetéket a 6/
- (VI.26.) IM rendelet
- §-a alapján az állam viseli. Győr,
- május
- napján Dr. Zámbó Tamás sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó: Dr. Maurer Ádám sk.. Szalay Róbert sk. előadó bíró bíró