← Magyarország

Pf.20242/2010/5 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.242/2010/

  1. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla a személyesen eljárt (felperes neve, címe) felperesnek a … munkavállaló által képviselt (alperes neve, címe) alperes ellen személyhez fűződő jog megsértésének megállapítása miatt indult perében a Fővárosi Bíróság
  2. november
  3. napján kelt, 62.P.26.034/2008/
  4. számú ítélete ellen az alperes részéről
  5. és
  6. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta az alábbi í t é l e t e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részét helybenhagyja. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felperes kereseti kérelmében a
  7. október 27-én kötött 29.222 svájci frank alapú kölcsönszerződés előtörlesztési, elszámolási eljárása során az alperes által tanúsított jogellenes magatartással okozott hátrány miatt 2.000.000 forint nem vagyoni kártérítés és a perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Keresetét arra alapította, hogy másfél évig szerepelt a … listán, kellemetlenségek érték az …-ben a kölcsön felvételekor, a hitelkeret bővítésekor, illetve amikor gépkocsit akart vásárolni, és akkor is, amikor a biztosítónál a visszavásárlások érdekében el kellett járnia. Az alperes jogsértő magatartásával okozati összefüggésben sérült a jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi joga, gyermekeit nem tudta megfelelően támogatni, és az okozott sérelem családi életére is negatív módon hatott. Az alperes érdemi ellenkérelmében kérte a kereset elutasítását. Elsődlegesen vitatta a felperes nem vagyoni hátrányát, másodlagosan annak összegszerűségét. Előadta, hogy pusztán az a tény, hogy a felperes … listára felkerült társadalmi életét nem érintette, hiszen ehhez a listához csak szűk körben lehet hozzáférni. Hivatkozása szerint a felperes a hátrányát, illetve eljárásával okozati összefüggésben keletkezett kárát nem igazolta. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét részben találta megalapozottnak és ítéletével arra kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 1.000.000 forintot, valamint 60.000 forint perköltséget. Az ezt meghaladó kereseti kérelmet elutasította. Indokolásában ismertette a Ptk.
  8. §

(1)bekezdését, a 339. §
(1)bekezdését, valamint a 355. §
(1)és
(4)bekezdésében foglaltakat. Tekintettel arra, hogy az alperes a felperes személyhez fűződő jogának megsértését önmagában nem vitatta, ezért az elsőfokú bíróságnak a Pp. 163. §
(2)bekezdése és a Pp.
  1. §-a alapján csak azt kellett vizsgálnia, hogy a felperesnek a jogsérelemmel okozati összefüggésben bekövetkezett-e olyan nem vagyoni hátránya, melynek megtérítésére az alperes köteles. Általánosságban kifejtette, hogy a személyhez fűződő jog megsértése önmagában csak a jogellenes magatartás megállapítására ad alapot, de a sérelmet szenvedett fél nem vagyoni kártérítést csak akkor igényelhet, ha bizonyítja olyan hátrány bekövetkezését, amely indokolja a nem vagyoni kárpótlás megállapítását. A nem vagyoni kártérítés egyik funkciója a kompenzáció, ami kizárólag csak akkor töltheti be célját, ha a jogellenes magatartás következtében keletkeznek olyan hátrányok, amelyek pénzbeli kártérítéssel ellensúlyozhatók. A perbeli esetben az elsőfokú bíróság álláspontja szerint megállapítható volt, hogy a felperes már
  2. december 13-án teljesíteni kívánta a teljes szerződéses kötelezettségét, azonban az alperes magatartása miatt erre nem volt lehetősége egészen
  3. június 4-ig annak ellenére, hogy folyamatosan próbálkozott tartozásának teljesítésével. A felperes
  4. június 21-én szerzett arról tudomást, hogy felkerült a … rendszerbe és onnan csak
  5. júliusában törölték. Ezen időszak alatt a felperes nem tudta igénybe venni az általa felvenni kívánt … kölcsönt, nem tudta végrehajtani hitelkeretének bővítését és a biztosítási szerződések megszüntetésére is rákényszerült amiatt, hogy gyermekeinek a
  6. októberi, illetve novemberi lakásvásárlásakor segíteni tudjon. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint ezekből a tényekből egyértelműen megállapítható, hogy a felperes egy évig nem tudott pénzügyi tranzakciókat végrehajtani, az alperes magatartása igazolt módon akadályozta pénzügyi döntéseiben, gyermekei anyagi segítésében. Mindezeket figyelembe véve az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes magatartásával okozati összefüggésben a felperesnek nem vagyoni hátránya keletkezett. A Pp.
  7. §
(3)bekezdésére és a bírói gyakorlatra hivatkozással megállapította, hogy a bekövetkezett nem vagyoni hátrány kiküszöböléséhez 1.000.000 forint kártérítés szükséges, így ezen összeg megfizetésére kötelezte az alperest. A felperes kamatkövetelést nem érvényesített, ezért az elsőfokú bíróság a Pp. 215. §-a alapján erről nem rendelkezett. A perköltség viselésére a Pp. 81. §
(2)bekezdése alapján kötelezte az alperest, értékelve azt, hogy a felperes követelése a megítélt összeghez viszonyítottan nem volt nyilvánvalóan eltúlzott. Az elsőfokú ítélet ellen az alperes élt fellebbezéssel, amelyben annak részbeni megváltoztatását, a nem vagyoni kártérítés összegének 400.000 forintra történő leszállítását kérte. Elismerte, hogy jogszerűtlenül járt el, amikor a felperest bejelentette a … rendszerbe, azonban az abban szereplő adatok banktitoknak minősülnek, így a felperest nem érte sérelem, mert a … rendszerből információhoz csak a banki ügyintéző és felettese juthatott, ami miatt a felperes megítélése, társadalmi élete hátrányosan nem változott. Vitatta, hogy a felperes családi élete elnehezült, hiszen ennek alátámasztására tanúk meghallgatását nem kérte. Ezen túl orvosi iratokkal nem igazolta azt, hogy lelki állapotában tartós változás következett be, életminősége hátrányosan változott, családi élete romlott. Az … Bank hitelkeretének felemelése során sem szenvedett sérelmet, mert csak egy hónapig nem állt rendelkezésére a teljes hitelkeret. A felperes ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Kifejtette, hogy a részben zárt rendszerű … adatbázisból a pénzintézetek juthatnak információhoz, amely az egyéb bankügyletek elbírálását befolyásolja. Ezt igazolja a kölcsönfelvételi, hitelkeret-bővítési kísérlete, a szükséges igazolások beszerzésének kényelmetlensége, és a pénzügyei intézésének akadályozása. Gyermekei lakásvásárlási támogatásában is gátolta az, hogy a … listára került, a biztosítási kötvényei kiváltása veszteséget okoztak, családi életük elnehezült. A hitelkeret-bővítési kísérlet elutasítása is kudarcot, kellemetlen helyzetet okozott. Állította, hogy az alperes rosszhiszeműen járt el, leveleire nem válaszolt, a békéltető testület tárgyalásán nem jelent meg, fizetési felszólításokkal zaklatta, a peres eljárás alatt adatait a behajtási irodának leadta. Az alperes a per megszüntetését is kérte a megegyezésre hivatkozással, ennek ellenére a tárgyaláson nem jelent meg, ténylegesen nem is kívánt megegyezni. A Főváros i Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(3)bekezdésének megfelelően csak a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között bírálhatta felül. Ebben a körben eljárva megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárásra alapozva érdemben helytálló döntést hozott, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdése és a Pp. 254. §
(3)bekezdése szerint helybenhagyta annak helyes indokai alapján. A fellebbezésben foglaltakra tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla általánosságban az alábbiakat emeli ki. Az alperes azt, hogy megsértette a felperes személyhez fűződő jogát, ezáltal jogellenes magatartást tanúsított, nem vitatta, csak az ezzel okozati összefüggésben keletkezett hátrányt, illetve az annak kompenzálására megállapított nem vagyoni kártérítés összegszerűségét. A Ptk. 84. §
(1)bekezdésének e) pontja értelmében, akit személyhez fűződő jogában megsértettek, kártérítést követelhet a polgári jogi felelősség szabályai szerint. A Ptk. 339. §-án alapuló kártérítési felelősség fennállása esetén a kárért felelős személy a Ptk. 355. §
(1)és
(4)bekezdés szerint köteles a kárt megtéríteni. A Pp. 164. §
(1)bekezdésében írt rendelkezéseknek megfelelően a jogellenes magatartást, a kárt, és a kettő között fennálló releváns okozati összefüggést a károsultnak kell bizonyítani, az alperes pedig akkor mentheti ki magát a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy magatartása nem volt felróható, úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható. Ezen szabályok irányadók a nem vagyoni kártérítési igény esetében is. A törvényi rendelkezéseken túlmenően a nem vagyoni kártérítés körében az Alkotmánybíróság 34/
  1. (VI. 1.) AB határozatát és a Legfelsőbb Bíróság iránymutatása alapján kialakult bírói gyakorlatot kell irányadónak tekinteni. A nem vagyoni kártérítés iránti igény esetén elsősorban azt kell vizsgálni, hogy a sérelmezett magatartás mennyiben befolyásolja az adott személyről kialakult értékítéletet, a személy társadalmi megítélését. A Fővárosi Ítélőtábla kiemeli, hogy a kártérítés mértékének megállapításánál az eset összes körülményeit, a jogsértés tárgyi súlyát és a bekövetkezett kárt, hátrányt kell figyelembe venni. Értékelni kell azt, hogy a nem vagyoni kártérítés személyes jellegű, és rendeltetése a nem vagyoni hátrányok enyhítése. A jogsértő magatartás elismerésével a jogellenesség igazolt volt, ezért a perben csak azt kellett bizonyítani, hogy ezen jogellenes magatartás miatt, azzal okozati összefüggésben a felperest nem vagyoni hátrány érte. A felperes személyes előadása, a csatolt okiratok alátámasztották azt, hogy a felperes hitelügyintézését a …-listára való indokolatlan felhelyezés akadályozta, a felperes ezáltal megalázó helyzetbe került, magyarázkodnia kellett, és hosszas eljárás, levelezés után került arra sor, hogy a … rendszerből töröljék. A Fővárosi Ítélőtábla megítélése szerint teljesen elfogadható és életszerű az a felperesi előadás, hogy a kölcsönfelvétel, a hitelkeret-bővítés miatt szükséges igazolások beszerzése kényelmetlenséget, az ezzel járó hosszadalmas ügyintézés kellemetlenséget okozott, a felperest megalázó helyzetbe hozta az ügyintézők előtt és az is egyértelműen megállapítható volt, hogy a … rendszerben való nyilvántartás miatt a felperes pénzügyei szabad intézésében akadályozva volt. Külön kiemeli a másodfokú bíróság azt, hogy az alperes mind az elő(vég)törlesztési eljárás, mind a fogyasztói panasz alapján indult békéltető tanács előtti eljárás során és a tartozás megállapítása iránti peres eljárásban is példátlan magatartást tanúsított, a szerződő partnere - a felperes - minimális érdekeit is figyelmen kívül hagyta, jogellenesen helyezte a … listára és a hosszadalmas eljárás során együttműködést mutatva, de azt ténylegesen nem tanúsítva járt el. A Pp.
  2. §
(3)bekezdése alapján, külön erre irányuló bizonyítás hiányában is köztudomású tényként valónak fogadta el a bíróság azt, hogy a … rendszer nyilvántartásában való feltüntetés arra utal, hogy az érintett személy a pénzügyi kötelezettségeit nem teljesíti, és mint a felvett kölcsönt vissza nem fizető adós elmarasztaló társadalmi értékítélet alá esik. Az is köztudomású, hogy egy család életét az elnehezített, megnehezített pénzügyi tranzakciók, meghiúsult hitelfelvételek negatív módon befolyásolják. Az alperes a személyhez fűződő jogot sértő jogellenes magatartásával a felperesnek egyértelműen olyan hátrányt okozott, amely miatt a nem vagyoni kárpótlás fizetésére való kötelezés teljes mértékben megalapozott. Mindezek kiemelése mellett a másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság által a Pp. 206. §
(3)bekezdésében biztosított mérlegelés körében megállapított nem vagyoni kártérítés mértékével, annak összege nem eltúlzott és nem merült fel olyan körülmény, amely az elsőfokú bíróság határozatának felülmérlegelését indokolta volna, figyelemmel a jogsértés tárgyi súlyára, jellegére és a felperest ért hátrányokra. A másodfokú bíróság értékelte azt a körülményt is, hogy a felperes egy olyan eljárás keretében rendelte el az alperes okozta hátrányt és a nem fizető adósként való feltüntetés miatti megalázó helyzetet, amikor az általa felvett kölcsönt rövid időn belül szerette volna visszafizetni. A fellebbezési eljárásban - figyelemmel arra, hogy az alperes lerótta a fellebbezési illetéket - nem merült fel költség, ezért a Fővárosi Ítélőtáblának arról nem kellett rendelkeznie. Budapest, 2010. május 27. Kizmanné dr. Oszkó Marianne s.k. a tanács elnöke Dr. Győriné dr. Maurer Amália s.k.. Fülöp Györgyi s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.